Pécsi Kölöny, 1901. november (9. évfolyam, 88-95. szám)
1901-11-03 / 88. szám
PÉCSI KÖZLÖNY Politikai lap.Megjelenik minden szerdán és szombaton este. 1901. November 3. Vasárnap IX. évfolyam 88. szám Szerkesztőség és kiadóhivatal, Szepesy utca 3. (Püspöki könyvtár-épület.) Kéziratot nem ad vissza a szerkesztőség. Kiadótulajdonos és felelős szerkesztő : Dr. HANYY FERENCZ. Előfizetési árak: Egész évre 17 K Félévre 6 K Negyed évre 3 K Tanítóknak 8 K Egyes szám ára 12 fill. Takarékoskodjunk fel és vásároljuk a következő cikkeket Vajda Soma női és férfi divatüzletében Pécs Ferenciek utcája 6. Női posztók Flanellek Pargetok Selymek Vásznak Chiffonok Zephierek Függönyök Damasz gradl Ágy takarók Ingek Nyakkendők Jäger ingek Pamutok Hímző selymek Keztyük Blousok Csipkék Szalagok Alsó szoknyák Kézi munkák Miederek 701 ^ „PécsiKözlöny“ tárcája. Pszi hangulat. Sötét felhő szállt az égre, Elborult a menyholt kékje; Nehéz a lég, fojtó a köd, Sárga levél szerte röpköd. Nem leng zephir, virág nincsen, Jó illatot a mely hintsen; A ligetnek madárdala Az is megszűnt, elhallgata. Zúgva süvölt az őszi szél; Hallod, lelkem, miről beszélj Hallod, mit mond, mit zúg egyre ? Hallgasd csak megs vedd szivedre „Légy bár rózsa, kedves, gyönge, Légy bár erdők izmos tölgye, A halálnak bősz viharja Földi élted letarolja.“ Teölvéry. Felekezetiség, mint pártalap. Miután az intoleráns liberalizmus, ez a politikai paradoxon fogalom, a mely Bánffy s a vele rokonszenvező klikk sajátlagos politikai tisztességével, merőben új s eredeti (!) túlkapásaival, a hatalmi jogok uralmáért versenygő erőszakos aspirációival lépett hadba minden más párttal szemben, nem az elvek oppozícióját megillető nemes s jogos támadásával, hanem minden lojalitást megvető valóságos machiavellizmussal, fölkergette az aluszékony vért az agyba, amely most már eszmélni kezdett, amely a lelkesedés lángjaiban kezdett villogni. Aki szelet vetett, annak vihart kell aratnia, s ez a mysztikus jelenség kezd már kibontakozni — ott hevernek a reactio halottai: a nagyváradi csatasikon Tisza Kálmán, Belényesen Gajáry stb. s még a társadalom moraja sem kiséri emléküket ! még feledni sem akarjuk őket, nehogy a feledés leplében folyton kísértő árnyként jelenjenek meg! Ha bukásaikból föl is tápászkodnak, hiába ! még egy Tisza Kálmán személyi nymbusza sem lesz képes reá, hogy talán a föltámadás glóriáját sugározza ki feje fölé ! Megsemmisülés volt ez inkább, mint bukás! a nemzeti erőnek lelkiismeretes megnyilatkozása. Megnyilatkozott az ott — megnyilatkozott az ellentáborban is ! Az a múló jelenség, az a lidércfényü tünemény (!), a mely Wassics minister magasabb közéleti, distinguált állampolitikai éleslátását, pythiai tehetségét oly csodálatos homályba burkolta, lánggá csapott föl s a megejtett országos választások szinterén bizony hátrahagyta nyomait. Láttuk, hogy a néppárt igenis életképes, életerős, valóságos politikai impozánsságában jelentkezett, nem ugyan az atrocitások miatt érvényesülni nem tudott pártjelöltek ténylegesen megválasztott számarányában, hanem az egész országban valósággal létező párthívek összességében, s határtalan kitartó lelkesülésükben. Fáj és sajog a liberalizmus teste , s mert egy tervszerűen a néppárt teljes megsemmisítésére irányult hadjáratban nem tudta tönkretenni, most lehetetlenné akarná tenni a parlamentben; vel-eitások játszadoznak, Ivánkás bosszúk, a melyek megtámadni akarják létjogosultságát, s nem törődve a tárgyilagos kritikával hangoztatni kezdik, hogy felekezeti al a Tanulmány után. Irta : Hegyháti. Néhány évvel ezelőtt egy drezdai lapba írogattam, a minek révén élénk s rendkívül érdekes levelezésbe jutottam egy oda való népiskolai főtanitóval, ki felső Magyarországról nősülvén, nyelvünket is elsajátítva, fokozott érdeklődést tanúsított a magyarországi tanügyi viszonyok iránt. Legutolsó levelét úgy karácsony tájékán vettem, a melyben arról értesít, hogy a nyár folyamán néhány hetet magyarországi rokonainál fog tölteni. Én természetesen, nem késtem ezen alkalomból hozzám is invitálni. Azóta lesz jó egy néhány hónap múllott el s én, hogy hívásomra választ nem kaptam, egyáltalán lemondani kezdtem már azon reményről, hogy egy szász tanítót üdvözölhessek házamban. A múlt napokban, a vakáció, hogy és hol töltése felől tépelődtem él, amidőn előttem teljesen ismeretlen úriember nyitja rám az ajtót. — Wiederker Anzelm vagyok, Hegyháti úr? — szólt felém jőve. Na, több se kellett nékem. Hogyne emlékeztem volna az én szászországi kollégám nevére. Ölelés, csók, akár csak rég látott jóbarátok lettünk volna, pedig hát most találkoztunk életünkben először. Hamarosan valóságos véd és dac szövetséget kötöttünk, szív a szívvel, lélek a lélekkel. Az estét a legkellemesebb tereferével töltöttük, de már kora reggel a szász azzal állt elő, hogy ő bsz nem csak azért jött ám, hogy vendégszeretetem és feleségem konyhatudományát élvezze végig, hanem látni, tapasztalni, tanulni is akar. Félóra múlva már ott állott a kocsi ajtóm előtt. — Hát ha úgy tetszik, menjünk, — biztattam a szászt. — Olyan nagy a város területe, hogy kocsin kell mennünk ? — kérdé naivul. — Város ? — bámultam el, hát azt hiszed, hogy Szászországban vagy s a legkisebb falucskában már műremekeket találsz ? — Miért hát a kocsi ? — Estéiig bejárunk néhány falut. — Helyes, — hagyta helyben a szász kollega, — de ha nincs ellenedre, első sor Lapunk mai száma 10 oldalra terjed