Pécsi Kölöny, 1901. november (9. évfolyam, 88-95. szám)
1901-11-28 / 95. szám
4 szóló biztosíthatja a reformpártot arról, hogy Úgy a jelenben, mint a jövőben a nemzeti párt csakis tisztességes eszközökkel fog harcolni eszméi mellett. Fischer Miklós kijelenti, hogy ő nem tisztességtelen eszközöket gondolt. Hogy ezek a „nem elég durva“ eszközök milyenek abból ízelítőül egy párat már e gyűlésen bemutattak a reformpártiak. Mikor a név szerinti szavazás megmutatta, hogy e gyűlésen a reformpárt 30 tagjával szemben 52 nemzeti párti áll, akkor hogy a gyűlés folytatását lehetetlenné tegyék, kezet gyújtottak a gyűlés helyiségében, assa foetidát pörköltek pipában, foghagymát pörköltek el, a padokat verrték a botokkal, ordítottak, a Kossuth nótát énekelték, hogy megakadályozzák a tárgyalás tovább menetét. Tisztán csak annak a nagy komolyságnak és fegyelmezettségnek tudható be, mely a nemzeti párt tagjait áthatotta szent céljaik tudatában, hogy tettlegességekre nem került a sor, az ágit rá a reformpárt megadta ! Végül is a nemzetipártiak kívánták az elnöktől, hogy a gyűlést függessze föl. Azt megmutatta már ez a gyűlés, hogy a reformpárttal a nemzeti párt komoly tanácskozásokat nem folytathat, mert a reformpárt érezve számbeli kisebbségét, eszméinek gyengeségét minden komoly argumentum helyett a terrorizmus terére lép, mi ha viceversa történnék, nagyon furán ütne ki -- alighanem! Megmutatta e gyűlés azt is, hogy a békebontók pártja melyik, az-e amely nyugodtan komolyan kívánja az ifjúság állásfoglalásának kérdését megvitatni, vagy az-é, melynek eszköz nem elég durva, hogy ezt a megvitatást megakadályozza, s melynek argumentumai közt igen előkelő helyet foglal el a kén, a foghagyma, az assa foetida, a pad, a cipősarok és a bunkós bot ! Papszentelés. Most szombaton ismét egy áldozópappal fog gyarapodni az egy-házmegye létszáma, mert e napon reggeli 7 órakor fogja Pécsett, a püspöki kápolnában, Heyey Sámuel megyés püspök áldozópappá felszentelni Schäfer Józsefet, aki múlt júniusban absolvált a theológián és először alszerpappá és nemrég szerpappá lett felavatva. Schäfer József vasárnap fogja tartani első szentmiséjét szülőföldén, Diós-Berény községben. Az Országos Pázmány-Egyesület választmánya nov. 22-én délután 5 órakor a budapesti Katholikus Kör helyiségében ülést tartott Margalits Ede dr. egyetemi tanár elnöklete alatt. Margalits elnök még nyitván az ülést, visszapillantást vetett Szóljon a kürt ! Riadók harsonája A kereszt táborát ébreszsze fel! Küzdjön ki tud, ki mer még a keresztért A gúny, közöny, s pokol ellen ha kell! Mit örökül hagytak ránk szent elődink, Hadd lobogjon a zászló magasan, Ide gyűljön kiki, itt a keresztnek Harcolni, küzdni kész tábora van ! Harcol nekünk, hadd legyen valahára E halált hozó tespedésnek vége ! Az álom a tétlenségnek szülötte S az álom a halál édes testvére ! Hallom a kürt szót , megmozdult a tábor E helyütt is mintegy nyolc éve már, Zászlóin a kereszt, tör mind előbbre, Elleneinkkel bátran szembeszáll. Oh csak tovább! A győzelem miénk lesz, A porba hűl előttünk ellenünk, Harcunk után felvirul a hitélet, Ne csüggedjünk , a kereszt van velünk is az egyesület legutóbbi tevékenységére, a nagyváradi választmányi ülésre, a minapi rendkívüli közgyűlésre s a tagok a katholikus kongresszuson való közreműködésére. Majd bejelentette, hogy alapító tagsági díjakból mostanában befolyt 1500 korona; új alapító tagok lettek: Szubonits Jenő székesfejérvári, Fetser Antal nagyváradi, Molnár János kalocsai, Maszlaghy Ferenc prelátus esztergomi és Szalay Mihály veszprémi kanonokok. Elnök jelenti, hogy tagilletményül az egyesület tagjai számára Magyar tudományosság című munkáját az egyesület megterhelése nélkül kinyomatja és rendelkezésre bocsátja, mely nagylelkűségért a választmány köszönetet mondott az elnöknek. Felmerülvén a tiszteletbeli tagok választása, a választmány elhatározta hogy csak régi érdemes katholikus írókat fog ilyenekül választani. Gyürky Ödön 25 éves író jubileumát az egyesület is meg akarván ülni, ünnepélyt határozott el, ám Gyürkynek a választmányhoz intézett levele következtében elállt e szándékától s az érdemes jubilánst átiratban fogja üdvözölni érdemeinek jegyzőkönyvbe foglalása mellett. — Az egyesület pályázataira beérkezett három elbeszélés és két tanulmány a Mária kultuszról a kuruc költészetben. Bírálókat kiküldettek az előbbire: Andor József, Cziklay Lajos, Kaposi József, Kincs István és Mihályfi Ákos ; az utóbbira: Auer István, Prónai Antal, Gyürky Ödön, Ruschek Antal, és Sziklay János. Az egyesület eddig mintegy 200 korona segélyt adott ki. Uj rendes tagok lettek : Wolafka Nándor c. püspök, Evetovics János, Krehnyay Béla és Majánovics Tivadar; uj pártoló tagok : Czettler Antal, Wurster József, Velics Antal dr., Válics János, Somssich Béla gróf, a bácsújfalui esperesi kerület és Seyler Károly. Miután még Bonitz Ferenc melegen megemlékezett a Ze n e kö z lö ny-nek és szerkesztőjének, Saágh Józsefnek jubileumáról, a választmány Cziklay Lajos indítványára köszönetét fejezte ki Margalits elnök előtt az egyesületnek a katholikus kongresszuson teljesen méltó képviseletéért, mire a gyűlés véget ért. — Ajánljuk ezen egyesületet olvasóink pártfogásába. Rendes tagok csupán írók lehetnek tagdíjuk évi 12 korona. Pártolótag mindenki lehet évi (legalább) 12 koronával. Balassa Kálmán játékáról. A múlt vasárnapi Kath. Köri estély fénypontjáról, Balassa K. játékáról külön is meg kell emlékeznünk. A titkár beszámolója után következett Balassa Kálmán, a szombathelyi zeneconservatorium igazgatójának hegedűjátéka. Feszült várakozással, nyugtalan érdeklődéssel néztünk fellépése elé, mert játékát nem tekintettük programmszámnak, hanem mint bemutatóját vettük az újabb magyar zeneművészet legtöbb reményekre jogosító képviselőjének. Mire megeőzte jöttét, Hubaynak volt tanítványa Budapesten, majd Grün lett a mentora Bécsben, ahonnan a múlt évben Joachimhoz ment Berlinbe. Most itthon telepedett meg, hogy tudását és erejét a magyar zene fejlesztésére, dicsőségének növelésére szentelje. S Ba lassa, ki most kezdi majd meg körútját a dunántúli városokban, teljesen alkalmasnak mutatta magát e nagy missióban való közreműködésre. Mint kész művész állott előttünk úgy technikájának virtuozitását, mint felfogásának helyességét és interpretálásának mélységét és bensőségét tekintve. Intonatiója tiszta, rythmikus tagolása kifogástalan, phraseriája értelmes. És azok a lágy piánók, azok a mesteri síaccatok! Először Goldmark „Hegedűversenyének“ I. tételét játszotta. Halotti csendben figyelte a közönség a pózolást nem ismerő, szerény, megnyerő nézésű művész kápráztató játékát , ájtatos meghatottsággal hallgatta azt a sok bűbájos hangot, melyet lágy hegedűjéből csalt ki a mester ihlete s mikor elnémult az édes beszédű száraz fa, óriás erővel tört ki az elragadott közönségből a lelkesedés mely 5—6-szor hívta ki tomboló tapsaival a művészt, ki végre is kénytelen volt Simonetti „Madrigal“-ját ráadásul eljátszani. Utolsó előtti számnak Simon „Berceuse“ c. aranyos-kedves bölcsődalát adta elő, majd Sarasate „Zigeunerweisen“-ét játszotta. Sokszor hallottuk már ezt a versenydarabot : minden idegenből ideszakadt vendégszereplő felveszi repertoárjába, jól tudván, hogy a magyar népdalmotívumokból felépített ábránd nem maradhat hatástalanul a mi közönségünkre, mégis azt merjük mondani, hogy ilyen szépen, ilyen magyarul még egy sem játszotta el ezeket a „cigánydallamokat“ , épen ezért óhajtandó, hogy itt a magyar földön, a magyar hazában méltánylást, pártfogást, aranyat és babért találjon Balassa, ki a mellett, hogy igaz conceptiójú, nagy szabású művész, minden szeben magyar is, hivatott, hogy előbkelő szerepet nyerjen a magyar zene kialakításának dicsőséges munkájában. Mi alig tudunk megválni tőle s őszintén óhajtanék, hogy mennél előbb, mennél tovább lehetnénk vele együtt. A Baranyavármegyei általános tanító testület november hó 25-én turistástevő valamely Isten háta mögötti helyről szakadtak az emberek közé, vagy valamely mohamedán szentnek az örök nyughelyéről érkeztek meg, napfogta, elkényszeredett arccal, lerongyolva teljesen. Van, aki többször is körülcsúszta Kábát, úgy néz ki mint egy kivezeklett rab. Olyik csatakos ruhában elbódorodik el egész hozzánk Budapestre a Szent Baba, Gül Baba, a Rózsák Atyjának a sírjához. A hajótörött, egy deszkaszálon szokott igy hányódnivetődni. Folytonos a perselygyűjtésük, k önjavukra. Az átalvetőjükbe gyűjtik a könyöradományt, a saját jámborságukból olcsó szerrel megélni akaró eme munkakerülők, kellemetlenkedő jelenségek, kiket emberi alakot öltött bojtorjánoknak nevezhetnénk el a legtalálóbban. Sorsfutásukban az országutakat gumós bottal róva, lépten-nyomon megszüli őket a föld, el is nyeli azután, hogy a mártírok szenvedő mosolyával a könyöradományt becsúsztatták a koldustarisznyájukba, vagy a nekik nyuj- „PÉCSI KÖZLÖNY“ 1901. november 28 A táncoló dervisekről.* Irta: Vértesi Károly. Mindenütt ott vannak. — Politikai és vallási izgatás. — Mit ígért Mohamed ? — Fanatikus szekta. — Az alapitó. — A szertartás. — Dervistánc és török muzsika. Bolygván Kelet világában sok dervissel**) hozott össze sorsom, főleg Kairó vidékén, Jeruzsálem környékén. Ezek a városok azok a főpontok, amelyekbe összefutnak a fanatizálni jól tudó iszlám eme koldulva kódorgó barátai. Jönnek Arábiából, Perzsiából, Bocharából, gyakran félmeztelenül, vadul megnövesztett boglyahajjal, torzonborz szakállal, seprüszerü szemöldökkel, ízléstelenül megeresztett körmökkel, amint valamely remetebarlangból, vagy még ezen *) Mutatvány Vértesi Károlynak „Konstantinápoly“ című sajtó alatt levő, 63 képpel illusztrált útirajzaiból. A diszmó ára szép kötetben 6 korona. Előfizethetni lehet a szemonéi Zomborban vagy a szerkesztőségünknél. **) A „dervis* perzsa szó, ajtó melletti koldust jelent.