Pécsi Közlöny, 1902. február (10. évfolyam, 10-17. szám)

1902-02-01 / 10. szám

190­2 február 1­3 „PÉCSI KÖZLÖNY“ mise alatt nyilvánosan és szegényeinkkel közösen az Úr asztalához járulnának és ily módon az egylet búcsúiban ők is, mint a szegények és jótevők is, részesülhetnének. E bátor hitvallás a kiegészítő része a működő tagok önfeláldozó szeretetének, ezzel mutatnának reá a forrásra, az alapra, amely helyett másra nem építhetünk, az Oltáriszentségben lakozó Jézusra, aki szívün­­ket-lelkünket, földön és a túlvilágon egye­dül képes üdvözíteni, boldogítani. A hitbuzgalmi téren reánk váró köte­lességeknek ébren tartására legközelebbi teendőnk az volna, hogy a Pécsi Szent Vince Egyletnek a központi anyatársulatba 1597. május 29-én történt aggregátiójáról szóló eredeti, francia nyelvű okmányt vala­mint annak hű magyar fordítását külön külön díszes keretbe foglaltassuk és fel­függesszük az egyleti ülésteremben, a lakás tulajdonosának, nagyságos és főtiszt. Stiesz János kanonok urnak, kegyes engedelmével, valamint keretbe foglaltassák az egylet mű­ködő tagjai, jótevői és szegényei által el­nyerhető szent búcsúk jegyzékét. A helybeli társegyletekkel való harmo­nikus működés kifejezései, pedig azt indít­­ványozom, hogy mai közgyűlésből fo­­lyólag átiratban üdvözöljük a Pécsi Jó­tékony Nőegylet új elnöknőjét, Fejérváry Imre báróné . Méltóságát. Kérem a m. t. Közgyűlést, kegyesked­jék jelentésemet tudomásul venni és a szük­ségesnek látszó intézkedéseket megtenni. Pécs 1902. január 27. Hanug Ferenc dr. theol. tanár egyleti titkár. HÍREK. Pécs, 1902. január 31. Gyertyaszentelő Boldogasszony Vasárnap (febr. 2) üli a kath. Egyház emlé­kezetét annak, hogy Szűz Mária Jézust a templomban bemutatta. A hívek is utánoz­zák e napon a Boldogságos Szüzet és Jé­zusnak, kit Simon ott a jeruzsálemi temp­lomban e napon a világ világosságának ne­vezett, jelképét, tiszta virágkelyhekből származó viaszgyertyát szenteltetnek és visznek körül a templomban vagy azon kívül zengedezvén öröméneket. A pécsi székesegyházban délelőtt 9 órakor lesz a gyertyaszentelés, melyet Hetyey Sámuel megyés püspök fog végezni, a szentelés és körmenet végével lesz az ünnepélyes szent­mise, melyet a káptalan egyik tagja fog celebrálni. Megyés Püspökünk elutazása. Hetyey Sámel m­egyés püspökünk január 29-én reggel Budapestre utazott Jakab Béla szertartó kíséretében, hogy részt vegyen az autonómiai kongresszus részlete­s tárgyalásán. Nagylelkű tanügyi áldozat. E sorok felvételére kérték fel lapunkat. Nagy baj napjainkban az, hogy a szegény sorsú kis fiókközségben már nem igen le­het tanítót kapni a fizetés elégtelensége miatt. E bajon a praktikus életben csak akként lehet segíteni, ha a néppel megért­­tetjük a mai kor követelményeit és azt a tanítói fizetés tiszteséges feljavítására rá­bírjuk. Így történt csak az imént Herceg Szent Márton nevű ki filiális községben is. A régi igen csekély fizetésért mi tanképesített tanítót soha sem kaptunk volna, az iskolaszék tehát kénytelen volt a régi többnyire csekély terményjárandóságok­ból álló tanítói fizetést jelentékeny mérvben feljavítani és hogy a régi Schlendriánnak már egyszer vége vettessék készpénzre vál­toztatni. Sok fáradságba nagy megerőltetésbe került, az igaz i­de­ végtére mégis csak sike­rült ! És mivel a szent-mártoni népiskolát az ide tartozó hasonnevű főhercegi puszta tanköteles gyermekei is látogatják, az is­­kolafentartó község a magas Uradalomhoz folyamodott az iskolaterhek egy részének elvállalása iránt. Épen e napokban érkezett le Bécsből a főt. Uradalom főadminisztrá­­torjának, Rampelt udvari tanácsosnak kedvező resolutiója, melynél fogva a szó­ban forgó szegény hitközséget iskolafentar­tás céljára évi 400 korona segélyben része­síti. — E nagylelkű tanügyi áldozatért mély hálás köszönetét tolmácsolja a nyilvánosság utján is az érdekelt hitközség nevében Schultz Károly esp. plébános iskolaszék­i elnök. A Gazdasági Néplap XXVIII. évf. I. száma most jelent meg. 1902. évvel a„Gazdasági Néplap“, melyet eddig 27 éven át Liebald Béni szabolcs-bányatelepi nyug­­tanító, a megyének egyik érdemes paeda­­gogusa és kedvelt gazdasági iró szerkesz­tett, 28. évfolyamába lép és ebben a lap szerkesztése városunk szülöttének a szép készültségű Förster Jenőnek, a Baranyavár megyei Gazdasági Egyesület titkárának ke­zeibe megy át. Ezt maga az uj szerkesztő jelenti a lap élén, eismeréssel adózva nagy­érdemű elődjének, ki a lapot alapította is, és tömörülésre, az egyesületnek — mert a­ lap ennek hivatalos közlönye — zászlója körüli sorakozásra szólítja fel a megye gaz­daközönségét. Az 1. szám a szerkesztő megnyitója és a közgyűlési meghívó köz­lése után a gazd. egyesület jan. 13. vál. ülését közli egész terjedelmében, továbbá a köz­gyűlés elé terjesztendő költségelőirányzat­nak tételeit, azután a közgyűlés előtt felol­vasásra kerülend­ő titkári jelentést, amely 13 pontban összegezi az 1902. évre az egye­sület munkatervezetét melyre még vissza fogunk térni. Olvassuk továbbá a lapban az Orsz. Gazd. Munkás és Cselédsegély pénztárból a sérült gazdasági cselédek által elnyerhető segélyek elnyerése körül a mun­kaadók részéről betartandó alakiságokat. Érdekes cikket írt még ezen számba Somssich Béla gazd. tanár „A szántás idejének meg­választása és a szántás megismétlése“ címen. A tenyészállatoknak szarvasmarha és ser­tés állandó közvetítés és támogatás mellett való beszerzésnek módját előíró földm. mi­niszteri kör rendeletét találjuk a lap végén, valamint érdekes »Apróbb vegyes közle­­mények«-et. — A lapot ajánljuk a mezőgazdák főleg a lelkész és tanító urak figyelmébe, annak révén nemcsak általános gazdasági ismereteiket élénkíthetik fel, hanem a való­ban egészen újjá­alakított vármegyei gazda­sági egyesület minden intézkedéséről és ter­véről kimerítő tudomást nyernek és e réven úgy maguk, mint a rájuk bízott nép anyagi javát mozdítják elő. Elég e célból csak utalni az egyesületnek az 1902. évre előirányzott következő tételeire : Faiskoladijazásra 4000 Szőllődijazásokra 300» Lóversenyi dijra 300 Tenyészállat díjazásra 2600„ Pozsonyi kiállítás céljaira 2000 ti Megjegyzendő, hogy a Bar. várm. Gazd. Egyesület díjazásokat és egyéb kiadásait az egyesület tagdíjakból (3000 K), az egyesü­leti törzsvagyon kamataiból (600 K), a me­­zőgazdasági bizottságtól nyert segélyből (2400 K) és az I. Magyar Bizt. Társaság adományából (200 K) fedezi. Ha a vidéki mezőgazdák tömegesen lépnének be az egyesületbe, akkor a tagdijak emelkedésével még erősebb támogatásra számíthatnának az egyesület részéről épen a mezőgazdák. A „Gazdasági Néplap“ előfizetési dija 2 (kettő) korona és megjelen havonkint. A gazd. egyesület tagja, a lapot ingyen kapják. A „Bar. várm. Gazd. Egylet“ tagdija évi 10 K (6 évi kötelezettséggel) tanítók és a föld­jüket saját kezükkel művelő kisgazdák évi 2 (kettő) korona. A községek mint ilyenek az adózás szerint 2, 4, 6, 8, 20 K-val le­hetnek tagjai az egyesületnek. A magyarság szaporodik. Örvendetes eseményről számol be egy félhivatalos jelentés. Arról, hogy a magyar birodalomnak Dráván inneni részében, tehát a szorosabb értelemben vett Magyarország-­ ban az 1900. évi népszámlálás adatai sze­rint 51­4 százalékra rúg a magyar anya­nyelvű lakosság száma, amely ekként elérte az­ abszolút többséget, 1890-ben ez a szám még csak 48­6-et, 1880-ban pedig 46­6-et tett ki. Amíg tehát a magyarság százalék­­szerinti emelkedése 1880-tól 1890-ig 2­0­0-ra rúgott, addig 1890-től 1900-ig ez az emel­kedés már 2­8 százalék, majdnem három százalék volt. Abszolút számban ez anyit jelent, hogy a tavalyi népszámlálás alkal­mával a szorosabb értelemben vett Magyar­­országon körülbelül 8 millió és hatszázezer ember vallotta magát magyarnak, míg 1890 ben 7 millió és háromszázezer, 1880-ban pedig csak 6 millió és négyszázezer. Fajunk 20 évi gyarapodása tehát nem kevesebb, mint 2 millió és kétszázezer lélek. Az irgalmas rend pécsi kórhá­zának működése. Az irgalmas rend pécsi kórházának 1901-ik évre szóló jelenté­séből megtudjuk, hogy az 1900 évről 32 beteg maradt a kórházban ezekhez az , 1901-ik év folyamán felvettek 677-et, úgy­hogy ez év folyamán összesen 706 egyént ápoltak 12179 ápolási napon, e szerint egy beteg átlagosan 17­25 napig ápoltatott. Az átlagos beteglétszám 33,4 míg a kórházban a felszerelt ágyak száma 40. A betegek kö­zül 521 bocsáttatott el gyógyultan, 102 ja­­vultan és 14 gyógyítatlanul, meghalt 31. A meghaltak közül hat haldokolva lett a kórházba szállítva. A halál oka legtöbb esetben (14) tüdővész és 5 esetben aggaszály volt. A kórházban ápoltak közt volt 490 róm kath., 72 ev. ref. 37 ág. ev., 10 g. kath. 16 g. kel. 79 izraelita és 2 babtista. Az ápoltak közt nemzetiségük szerint osz­tályozva 594 számmal szerepelnek a ma­gyarok, utánuk következnek egyenlő szám­mal (20) az osztrákok és szlavoniták, hor­­váth 18 szorult e helyütt ápolásra, a többi más nemzetiségű. Foglalkozásuk szerint osztályozva a 706 beteg 114 féle foglalko­zást űző osztályból került ki. A legnagyobb számmal (62) a napszámosok vannak kép­viselve, födmives volt a betegek közt 46, gyári munkás 31, szolga 30, cipész 25, bé­res 23, kocsis 22, szabó 17, tanuló 17, molnár 16, gyermek 16, pincér 15, csizmadia 14, tímár 13, kertész 12, kőműves 11, ko­vács 10, stb. stb. Sebészi operációt a benn­­levők és bejárókon összesen 313 esetben végeztek (nem tekintve operációnak a fog­húzást !) Ez a kis statisztika is mutatja, hogy mily áldásos tevékenységet fejt ki városunknak és vidékének közegészségügye körül az irgalmas rend pécsi kórháza, de mutatja azt is, hogy a gondos gyógykeze­lés és szeretetteljes ápolás mily sikereket bír felmutatni az emberi egészség ellenségei, a betegségek elleni harcban. Névmagyarosítások : Lauffer Gyu­la paksi illetőségű ugyanottani lakos csa­ládi nevét F­­lóra és Kürschner Géza tol­naszántói illetőségű tabi lakos családi nevét Szántóra változtatta át belügyminiszteri engedélylyel. A kakasdi dalárda 25 éves jubileuma. Tudósítónk Írja : Mint a­ki elrejtett kincset fedöz f­el, meglepi és örvendez rajta, ily meglepő örömben része­sült Kakasd községe f. évi jan. 25-én, midőn a kakasdi dalárda 25 éves jubileumát ülte. Csendes elvonultságban, a nagy világ zajá­tól távol, egy ifjú tanító összegyűjti a falu jóhangu férfiait, az est csendében, a fárad­ságos napi munka után világot gyújt az iskola termében, s magyarázza nekik a kóta elemeit, bevezeti őket az énektudás csodás birodalmába, megismerteti velük a magyar dal, a magyar szó andalító hangját, s ezt felhasználva Isten dicsőségét hirdeti az egy­házi ének útján a templomban, s a neme­sebb emberi érzés felkeltésére, s lélek fel­

Next