Pécsi Közlöny, 1902. május (10. évfolyam, 44-46. szám)
1902-05-10 / 44. szám
J 2 „PÉCSI KÖZLÖNY“ 1902. május 10 A Pécsi Egyházi Zeneegyesület. Tegnap d. e. fél 11 órakor tartotta meg közgyűlését a „Pécsi egyház, ének és zeneegyesület közvetlenül a székesegyházban bemutatott szentmise után a Katholikus Kör földszinti termében. Erreth János orsz. kép . A kétévi szolgálati idő. Összeült a delegáció, hogy Ausztria — Magyarország közösügyeit tárgyalja. A háromközös ügy közül a legfontosabb a hadügy. A közös hadügy az a teher, mely ólom sulylyal nehezedik népünk vállaira s azt fejlődésében megakadályozza, hátráltatja a közművelődés előrehaladását, megbénítja közgazdaságunk kifejlődését. Hogy mily káros befolyást gyakorol az ország lakosságának testi szervezetére, azt megdöbbentően mutatja a katona állításokról szóló statisztika. E szerint az újoncozó hatóságok kénytelenek voltak a magasság követelésével alább hagyni, az 1889-iki katonai törvény pedig azt is megtette, hogy a sorozás kezdetét a 20-ik év helyett a 21-ik évre rendelte, de azért mégis egyre kevesebb és kevesebb a beválók száma. 1867-ben még csak 21,56%-ot tettek ki a viszszavetettek, 1879-ben már a jelentkezettek 59 61% volt alkalmatlan katonai szolgálattételre, 1891-ben pedig 64 886/o, tehát jóval több mint, fele. Azóta is nálunk akárhány városból a nélkül kellett elmennie a sorozó bizottságnak, hogy egy emberrel is szaporíthathatta volna a katonaság létszámát. S ennek az oka ? Erre vonatkozólag előre bocsátom Haekelnek egy ide vágó mondását: minél erőteljesebb és egészségesebb az ifjú, annál több kilátása van, hogy robbanó golyók, vontcsövű ágyuk és másféle kultur szerszámok fogják megölni. A beteg, gyönge vagy testi fogyatkozásokkal megvert fiatalemberek ellenben menten maradnak a katonáskodástól, háború idején otthon vannak, megházasodnak s fiaik már elernyedten születnek a világra. Az öröklés törvényei szerint azonban fogyatkozásaik nemcsak hogy átszármaznak utódaikra, de még fokozottabban jellentkeznek bennök a testi és szellemi gyöngeségek. Igaz, hogy ma kevesebbet háborúskodnak a katonák, de a háború szerepét eléggé pótolja a tiszteknél, a kaució, a közlegényeknél pedighogy a kaszárnyákban és a szolgálat közben mindenféle betegséget szereznek. (Már az alkoholizmus is tapasztalható). A tisztnek nehéz családot alapítani, a közlegényként kiszolgálók jelentékeny része pedig nem való házasságkötésre. „ . . . Mind elvitték a legények elejét, mindinkább veszít igazságából. Ha I. Frigyes Vilmos porosz király most akarná hét láb magas legényekből álló híres gárdáját öszszeállítani, akkor ügynökeinek ugyancsak nagy területeket kellene átkutatni, míg a nagypipájú és nagyivó felség részére csak egy tanglich legényt is lophatnának. A katonai szolgálat megkönnyítése jótékony hatással van az emberi test kifejlődésére. E tényt már Darwin „Az ember származása” c. munkájában konstatálta: az Egyesült Államokban a nagy háború óta a nyugati államokban, hol a gyári 15 órai munkaidő (akkor még annyi volt) sem nyomorítja meg az embereket, a lakók magasabbra és erőteljesebbekké fejlődtek. Tehát a katonáskodás megkönynyítése égető szükség. Hadügyi reformok nélkül magyar népünket dobjuk könnyelműen oda az osztrák Molochnak. Elsősorban a három év leszállítását a minimumra követelik hangosan a fent elsoroltak. Ha a honvédségnél elég a két év, miért ne volna elég a közös hadseregben ? Az a harmadik év arra jó, hogy a baka kitanulja mindazon fogásokat, melyek segélyével a szolgálat komoly oldalát elkerülje ; a harmadik évet szolgáló baka előtt a vele egy szolgálati időt töltő sarzsi tekintélye a fagyponton áll, pláne a suba káplár vagy füzer szava annyi mint Németországban a „niksz“ ! Tehát, hogy a fegyelem és kiképzés érdekében szükséges a három év , az semmit mondó hang és gége gyakorlat, még ha a honvédelmi miniszter mondja is azt. A helyet egész mást is mondhatna, pl. azt, hogy azért szükséges a három évi szolgálat, hogy a baba többször kérhessen Urlaubot. Ha a harmadik évet eltörlik, mennyi munkaerőt nyerne nemzet! S akkor nem kell annyi nőt és gyereket alkalmazni a mezőgazdaságnál, mint most, mikor a gyerek a korai munka miatt nem fejlődhetik s a nő hivatásának nem tehet eleget. Hogy elég a kétévi szolgálati idő, bizonyítja a honvédség, mely az eddigi nagygyakorlatokon mindig fényesen megállta helyét. Sokkal nagyobb baklövések fordultak elő a közös hadseregbeli csapatoknál a nagygyakorlatok alatt, mint a honvédségnél, csakhogy a nagy K. u. K. Heerben elenyészik a legnagyobb hiba is; az aránylag kisebb számú honvéd csapatok elkövetett legkisebb hibájára is mindig az volt a megjegyzés „Ja freilich, scow wien zum die Honvéden.“ Az illetékes köröknek van még egy másik szitács cégérük, melyet a 3 évi szolgálat szükségességének bizonyítékául a „hadseregéhez címzett szórakozón kitűznek: a fegyelem. „A magyarnak szüksége van fegyelemre“ mondta a miniszter. Fegyelem ! A párisi kiállításon sétált egy a legénységi állományhoz tartozó csomó katona, szemben velük jött egy főtiszt. Tisztelegtek neki s miközben ő vissza tisztelgett, leejtette keztyüjét; nem vette észre, tovább ment. Az egyik közlegény francia udvariasággal s párisi dialektussal utána szólt: Meszjő elvesztett valamit, és folytatta útját társaival. A főtiszt felvette keztyüjét s tovább ment. Mit szólna hasonló esetben ? a hadsereg tisztje, kinek kenyere a fegyelem ? Menjünk még tovább. Az osztrák sógorunk szomszédja, a porosz ráírta a közös hadsereg hátára a legújabb kor történetét. Pedig volt fegyelem, quantum satis. Csakhogy nem a fegyelem a fő, hanem a fegyver ! Ha a fegyelem annyira függ a szolgálati időtől, hogy van az, hogy a 3 évnél sokkal tovább szolgáló tiszteknél is mindennapi a fegyelemsértés ? Az angol fegyelemről és a burfegyelemről nem is beszélek ! Nekünk a viharvert öreg harcosoknak mondják, hogy 3 évre van szükség, hogy fegyelmet tanuljon a magyar ? Hát majd, ha fegyverbe kell állni s behívják a tartalékosokat, kik a szocialista tanok következtében fegyelemről hallani sem akarnak, akkor ezeket egytől- egyik agyon lövik ? Akkor többet kell a belső ellenségre lőnni, mint a külsőre ! S meg nagy kérdés, fognak-e lenni mindazok, kikre számítanak. Nem is ezért hangoztatják a fegyelmet, mert azt is akarnak. Nem ! Hanem igenis félnek attól, hogy ha engednek a magyar kövecseknek, akkor az osztrák tekintély csorbát szenved ; mit is szólna ahhoz a világ, ha a hadsereg ügyében idegen (értsd magyar) akarat is érvényesülne ? S ezért nem megyünk semmire a Gotterhaltés osztrák szellem kiirtásában sem. Tűrnünk kell, hogy a Gotterhalte hangjai mellett tegye katonai esküjét, végezze imáját, temesse bajtársát és köszöntse zászlaját az a magyar, kinek első független miniszterelnökét eme gyászdal mellett végezték ki. Mi csak olyan hadseregre bizhatjuk hazánkat mely át van hatva attól a független magyar érzéstől, melyet bennünk annak tudása kelt, hogy azt a földet, melyet apáink véren szereztek, melyben mieink pihennek, melyen mi az életet végig küzködjük, hogy benne majdan nyugodtan alhassuk álmunkat. Akkor két évi szolgálat mellett és feketesárga zászló nélkül is lesz fegyelem és kiképzettség és hűség a legfőbb hadúrhoz, a királyhoz.