Pécsi Közlöny, 1907. április (15. évfolyam, 76-99. szám)
1907-04-03 / 76. szám
«[* Az állam tehát, mint a fajnövény, élősködik saját szervein, gátolván azok fejlődését. Az állam eme élősdi állapotának tarthatatlan helyzetét megérzik a városok, szenvedik a községek, keserű levét pedig issza a magyar jegyzői kar. Kormány, vármegye, községek, még az utolsó, a műveltség legalsó fokán álló napszámos is elismeri azt a tagadhatatlan tényt, hogy a magyar jegyzői kar olyan sokoldalulag lekötött, lenyűgözött páriája a magyar társadalomnak, hogy ennek az osztálynak munkaterhén könnyíteni kell s ennek dacára látjuk, hogy amíg ennek a felelősségekkel úgyis bőven megáldott, munkával agyongyötört testületnek az őrzésére közel egymillió évi költséggel beillesztették a majdnem pallosjoggal felruházott és máris feleslegesnek és céltalannak bizonyult járási számvevőséget, addig a most kiadott belügyminiszteri rendelkezés szerint munkaterhének könynyítésére, vagyis segédjegyzői állások szervezésére csak 100.000, szóval egyszázezer korona áll rendelkezésre. Siralmas helyzet, az adókivetés és behajtásra nincs az államnak pénze, de arra kell pénznek lenni, hogy ezeket a nem állam által fizetett községi közegeket az állam évi egy millió árán ellenőriztesse, jóllehet úgyis az a községi igazgatás legnagyobb baja, hogy igen sok a parancsoló gazdája. Elég példa van rá az életben, hogy a gazembereket nem lehet ellenőrizni, az is bizonyos, hogy a községek által beszedett adó és közpénzek kezelése az utóbbi évtizedek alatt számottevő megdézsmálásban nem részesült, mert hisz az állandó adóhivatal hűtlen tisztviselői többet kezeltek el e pár év alatt, mint a községi közegek a mmn adórendszer fennmegvárta őt az utca sarkán, ha kijött a művésziskolából, amelynek egyik legszorgalmasabb és legtehetségesebb tagja volt; a véletlen úgy hozta magával, hogy gyakran ugyanabba az omnibuszba ült, de a véletlennek a kedvezései nem igen lendítettek az ügyön. Bármilyen tapasztalatlan és ártatlanszívű volt is Margit, azzal mégis csak tisztában volt, hogy minek tulajdonítsa ezeket a gyakori véletleneket. De mivel a fiatal ügyvéd tetszett neki, nem haragudott a véletlen találkozások miatt. De épen ezen okból bosszankodott is miattuk, sokkal jobban szerette volna látni, ha Collins Hubert kevésbbé félénk és jóval bátrabb lett volna. Egy nyári este, pont nyolc órakor, a szobaleány benyitott Mr. Merywater dolgozószobájába, amelyben olvasni szokott, azaz, hogy alkalmasint álmában olvasott, mert még soha senki sem látta őt ébren ebben a szobában és jelentette, hogy tálalva van. A háztúr felocsúdott álmából és igen megörült a jelentésnek, mert véletlenül éhes volt. — Jelentette Miss Margitnak ? — kérdezte, felkelve karosszékéből, állása óta ; mennyivel üdvösebb lett volna tehát, az ellenőrzésre creált járási számvevőségek helyett segédjegyzői állásokat szervezni. No, de a fő az ellenőrzés, azzal, hogy az ellenőrzött közeg kibírja-e a sokoldalú, legtöbb esetben zaklatássá fajuló ellenőrzést, a rend és fegyelmi bírságok már könnyen alkalmazható korszakában kitörődnek ? A magyar jegyzői kart a törvény a nép vezetőjének tanácsadójának nevezte el, s ezzel homlokegyenest ellenkező■z élethivatása, az állami adó végrehajtók kényelmesen sütkéreznek a pénzügyi hivatalokban, a jegyzők pedig adót vetnek és mindezeknek tevékenységük j jó részét az adómunkálatok kötik le, a község ügyei s a közigazgatás pedig vallja a kárát. Ez a helyzet tűrhetetlen, de igazságtalan is, az államnak a községek által fizetett szellemi munka-e, sőt egészen a maga számára lekötni nem szabad s mivel megfelelő munkakörről gondoskodni nem kíván, ami legszerényebb kívánsága a községeknek az állammal szemben lehet és az, hogy az adóreformmal vegye ki a községek kezéből az adókezelést s bizza állami közegekre. Jegyzőből jó finánc még sohasem vált. Igaz, hogy ez az állam újabb megterhelését jelentené, nem egészen, az adóbehajtási költségek s az adók sikeresebb behajtása révén csak a kiadások jó részben megtérülnének. A községek és városok pedig, ha adójuk nem is apadna meg, be kárpótlást lelnének abban, hogy fizetett alkalmazottaik és elsősorban a községi jegyzők felszabadulva az adókezelés nyerge alól, minden tevékenységüket községeik jólétének előmozdítására szentelhetnék. Legyünk résen, a kormány által megígért adóreform munkában van. — Miss Margit még nem jött haza, Sir — felelte a leány. — Még nem jött haza ? — kiáltotta a háziúr, óriási aranyórát húzva ki mellénye zsebéből. — De hiszen már nyolc óra! — Igenis Sir, nyolc óra, éppen most ütötte. — Jelentse, mihelyt Miss Margaret hazajött, — mondta nagyúri fölénnyel és boszosan visszaült karosszékébe. Nem valami mulatságos látvány egy éhes ember, akinek várni kell az ebédjére, mert az asszony valahol a boltban felejtette magát és amellett folyton amiatt aggódik, hogy az étel elromlik, így múlt el egy negyedóra. Mr. Merrywater felkelt, dörgő hangon kikiáltotta a hallba, hogy tálaljanak és dühösen becsapta maga után az ajtót. Nem fog tovább várni. A lehető legrosszabb kedvben látott hozzá a leveshez, minélfogva még a rendesnél is jobban lecsorgatta a mellényét. Már éppen elkészült a levessel, midőn Margit lihegve, kipirulva, izgatottan benyitott az ebédlőbe. — Ah papa, örülök, hogy nem vártál reám. Már féltem, hogy még várni találsz, városok, törvényhatóságok, egyesületek kérelmezzék az adóügynek egészen állami kezelésbe vételét. NAPI HÍREK. Pécs, 1907. április 2. Húsvéti élet. Télikabátba bújva, dideregve éltük át a nagyhetet s ime amikorra húsvétvasárnapjához értünk, az utcá- Ikon a legszebb tavaszi verőfény incselkedett. A téli kabátok eltűntek s feszültek az utcákon a legvadabb szabású és szinü jelöltek. Mégsem volt tehát fehér húsvétunk. A húsvéthétfői tettyei kirándulás ez évben is sikerült, ami főleg azért nevezetes, mivel ezt az ünnepélyt a gyermekliga foglalta le magának. Délután fél két órától szakadatlanul tartott a népözönlés a Tettyére s a bejáratnál felállított pénztárnál hullott a pénz az elhagyott gyermekek számára. Gyermekünnep a Széchenyi téren. Husvét másod napján déliga 12 órától 1/a 1 óráig a Széchenyi téren az elhagyottt gyermekek fölsegélyezésére alakult liga tartotta ünnepét. A gyermekek ünnepén a katona zenekar sétahangversenyére városunk színe java megjelent, annál is inkább, mert az idő már kedvezőbb nem is lehetett volna. Napsugaras, derült tavaszi nap volt. Apró kisleánykák a legelőkelőbb pécsi családok gyermekei parányi ibolyacsokrokat árusitgattak a nyomorgó gyermekek javára s a kis virágárus lánykák mindenike akkor, amikor az irgalom, a könyörület nevében köszöntött reánk, megtalálta az utat szivünkhöz és erszényünkhöz. Egyre másra gyűltek az ibolyás tálcikákba a húsz filléresek és a koronák, úgy hogy ily módon is igen tekintélyes összeg gyűlt egybe a gyermekvédő liga céljaira. A nagy takarékpénztár és a Pain-féle gyógyszertár előtt nagy urnák voltak felállítva s ezek mellett a pécsi jótékony nőegylet és az izraelita nőegylet tagjai köszönték meg az irgalomnak az urnába dobott ajándékát. — A rendezőségi tisztet a gyermekvédő liga A „papa* — ezt a szót is a megboldogult Mrs. Merrywater honosította meg a családi körben — a lehető legharagosabb és zsémbesebb arccal nézett leányára. — Hol voltál ? — Oh, olyan kalandom volt — nevetett a leánya — majd elmondom. — Jane, legyen olyan jó és adjon nekem levest. Úgy. Köszönöm. — Későn jösz haza. Nem felelsz a kérdésemre és egész nyugodtan mondod nekem, hogy kalandod volt. Tudd meg, hogy jól nevelt, tisztességes leányoknak nincsenek kalandjaik. — De papa, te úgy beszélsz, az ember azt hinné . . . — Sohasem törődtem vele, hogy ki mit hisz felőlem és most, vénségemre sem fogok vele törődni, — vágott haragosan a szavába. — Értetted ? Margit szó nélkül kanalazta a levest. Az apja egy ideig csak tűrte, de végre a kíváncsiság felülkerekedett benne és a háttérbe szorította ő méltóságát. — Nos, — kezdte Margit — már az iskolában elkéstem, aztán valami baj volt PÉCSI KÖZLÖNY 1907. április 3.