Pécsi Közlöny, 1907. december (15. évfolyam, 276-299. szám)

1907-12-31 / 299. szám

- -------1907. december 31.PÉCSI KÖZLÖNY Faképnél hagyták gazdájukat, Zanaki Károly a 65. számú bérkocsis vala­hol falun volt tegnap. Egy útmenti csárda előtt megállt és bement egy pohár sziv­­eresitőre. Az egy pohárból azonban alig­hanem egy-két... kilenc pohár lett, mert lovai megunták a várost s otthagyták gaz­dájukat. Mint jól nevelt konflis lovak szép lassan elballagtak a budai külvárosi vá­mig, de tovább nem, a leereszted sorompó miatt nem tudtak. A gazdájukat faképnél hagyó lovakat, most a rendőrség vette gondjaiba, mindaddig, mig jogos tulajdono­suk elő nem kerül. Vasúti szerencsétlenség. Nagy iz­­galmat okozott városunkban a tegnapi posta elmaradása, illetőleg késedelmes érkezése amennyiben a postát s a lapokat Buda­pestről csak az esti vonat hozta meg. Fo­kozódott az izgalom akkor mikor hire ment, hogy a késedelmet vasúti szeren­csétlenség okozta Vasárnapra virradó éjjel ugyanis 2­3 óra között Pincehely és Simontornya között két tehervonat összeütközött.­­ A katasztrófáról részletes jelentés még nem érkezett csupán annyi, hogy a katasztrófá­nak két halottja és öt sebesültje van. Ebben az évben ez már a harmadik szerencs­étlenség, amely a túlterhelt Buda­pest—Fiumei vonalon történik. A közlekedés csupán átszállással volt lehetséges. A szerencsétlenség oka az eddig meg­ejtett vizsgálat szerint az volt, hogy a va­sárnap hajnali havas esőzés a messzebb látást lehetetlenné tette s a két szembe jövő vonat vezetője a közelgő vonatot az éles kanyarodó miatt nem láthatta. Az egyik halott az egyik tehervonat vezetője. Újabb értesülés szerint csupán egy halott és öt sebesült van. A vizsgálatot folytatják, a pálya­testet már teljesen helyreállították. Kiállítás Keszthelyen. Pécs is­kolát csinált, hogyan kell kiállítást rendez­ni. A pécsi fajálítás sikere felbuzdította az ország­ nevezetesebb vidékének lakosságát és egy­másután határozzák el, hogy kiállí­tást rendeznek. Kolozsvárott 1910-re ter­veznek kiállítást s most mint tudósítónk jelent 1909 nyarára Keszhelyen óhajta­nak egyet rendezni. A kiállítás eszméje Sági János a keszthelyi balatoni muzeum néprajzi osztályának igazgatójától, a Bala­­tonkultusz egyik leglelkesebb harcosától ered, aki már most minden lehetőt elkövet, hogy ezt tervet megvalósíthassa. A kiállí­tást a balatonvidéki vasút megnyitására, tervezik és ehhez Kossuth Ferenc kereske­delemügyi és Darányi Ignác földmivelésü­­gyi miniszterek közel 100.000 korona hoz­zájárulást már kilátásba is helyeztek. A kiállítás tervezői azt akarják, hogy a kül­föld megismerje a szép magyar tengert. A A téli Balaton bemutatásán kívül a bala­toni halász nemzetség még élő képviselői bemutatnák a magyarság egyik ős foglal­kozásának a halászainak páratlan változa­tait. Ép igy bemutatnák a Balaton vidék rég pásztor életét s összehalmoznák Vesz­­prém, Somogy és Zalamegyék szép művé­szeti kincseit. A kiállítás egyik legszeb része lenne a hol a magyar és külföldi festők Balaton képét állítanák ki s még ennél is frappánsabb és érdekesebb lesz vizi járművek bemutatása a leg­régibb idő­től napjainkig. Sigi tanácsost az érdekelt megyék anyagi hozájárulását akarja meg­valósítani, hogy tervét megvalósíthassa. Az obstruáló horvátok és a vá­rosi közgyűlés. A közel­múlt eléggé igazolta, hogy a nyugtalankodó horvát kép­viselők folytonos obstruálása mennyire ke­rékkötője a politikai haladásnak. Ez okból Udvarhely megye közönsége átiratot intézett Pécs szab. kir. város közönségéhez, amely a következőkép hangzik : Mondja ki a törvényható Ági köz­gyűlés, hogy a horvát kép­viselők obstruk­­cióját a leghatározottabban elítéli és rosszalja, mert azzal az ország legvitá­­lisabb érdekeinek károsítását látja s épen azért felkéri a kormányt, hogy ennek,­ letörésére a törvény határain belül a le­g­erősebb eszközöket is használja fel, ha ez szükségesnek mutatkozik. A fontos átirat valószínűleg a legkö­zelebbi közgyűlés napirendjére kerül s nincs okunk kételkedni abban, hogy a pécsiek egyetértenek a székelyudvarhe­ziekkel. A községbiró, mint kutya. Ez a nem mindennapi eset történt szentgyör­­vári országúton, Nagyíts­nizsa városa köze­lében. Nem­et István szentgyörgyvári szőlő­­birtokos, Somogyszentm­iklós község köz­gyámja, esti hat óra felé fütyörészve indult hazafelé. Az utca találkozott régi barátjá­val Szollár István Sepsivel, Szentmiklós község érdemes birájával. Német István nagyon megörült a kedves találkozásnak, de öröme csakhamar ijedtségre fordult, midőn a biró elébe állt a különben öles termetű Németnek és egyszerűen igy kö­szöntötte : — Te Csicsa én most leharapom az­­ orrodat. Ez a kijelentés még a szentgyörgy­­­­vári után is komikusan hangzik, Német I István se vehette komolyan, de csakhamar ’meggyőződött róla, hogy a biró nem tré­fál. — Csicsa, — folytatta ez, én lehara­pom az orodat, mert nekem most embert kell harapnom. És úgy cselekedett, amint mondta. Neki ugrott a gyanútlan Németnek és ha éppen az orrát nem sikerült is leharapnia de fogaival hatalmas darabot kiszakitott Német arcából, úgy, hogy ennek most egész jobboldali fogsora szabadon van. Né­met súlyos sérülésével hazament s kenye­res jó pajtását, ki a baráti érzés ily gyen­­gédtelen nyilvánítására ragadtatta magát, feljelentette. Azt egyenlőre nem tudni, hogy a községi biró részeg volt, vagy beteg, vagy csupán kedélyeskedett a maga módja szerint ? Hátralékos vidéki előfizetőinket kérjük, szíveskedjenek tartozásaikat haladéktalanul beküld­eni. Előfizetési felhívás. Ismét egy évvel lett gazdagabb múl­túnk, ismét egy év munkájára mutathatunk rá, abban a munkában, amelyet a függet­lenségi és 48-as eszmék diadalra juttatásá­ért önzetlenül folytatunk immár 16 éve. Nem dicsekvésből, csupán a becsület­tel megvívott harc jóleső tudtával említjük azt, hogy olvasóközönségünk maga tudja legjobban azt, hogy mily egyenes, nyílt, szókimondó, megfélemüthetetlen őszinte­séggel vettük ki mi is részünket a múltban is abból a nagy küzdelemből, amelynek eredménye a múlt reánk nézve oly részt hozó politikai rendszer megtörése s egy jobb jövő előkészítése volt s mily önzetlen­séggel szolgáltuk a felvirradt uj kort s vet­tük ki részünket abból a sokszor óriási ,munkából,­­amely az új rendszer híveinek vállára nehezedett. Mindenkor bátran hirdettük a függet­­­­lenség nagy eszméjét s lobogtattuk azt a lobogót, amelyet az 1848. teljes kiépítésére­­ vitt harcba a nemzet. Ezek az irányelvek vezetnek bennün­ket a jövőben is. Soha magánérdekből mindig a közügy javát szolgálva léptünk sorompóba úgy az országos, mint különöse­n városunkat érdeklő ügyekben, a jövőben is csak ez vezet mű­ködésünkben. Hírrovatunk nem a napi krónikák botránytavar­a kíván lenni, hanem minden közérdekű esemény gyors és megbízható közlése. Táviratainknak nagy áldozatokkal meg­teremtett nagy terjedelme az országgyűlés­ről és minden országos érdekű eseményről­­ pontosan és kimerítően ad tudósítást, úgy­hogy bátran elmondhatjuk, miszerint a vi­déki l apok sürgönyrovatát illetőleg a leg­­f­első helyen állunk amellett, hogy a fővárosi l lapokat huszonnégy órával megelőzzük. A „Pécsi Közlöny“ minden hétköznap este hat órakor jelen meg s előfizetési ára egy évre 24 korona fél évre 12 „ negyedévre 6 Egyesszám­­ra 10 fillér. Szerkesztőségi és kiadóhiv­atali telefon­szám 111. — Interurbán telefon. Színház.­ Faust. Szombaton este Gounod leg­híresebb operáját, Faustot mutatta be az olasz társulat. Faust az operatársulatok egyik legkedveltebb darabja, mert nem nehéz, könnyed s nem nagy hangot igénylő dallamai, könnyen megjátszható szerepei, Mefista kivételével, könnyen hozhatnak di­csőséget a szereplődnek. Pécsett már na­gyon sokszor ment Faust és így nagyon jól­­ ismerik a pécsiek ezt az operát, épp ezért,­­ hogy idegenektől is lássák, zsúfolásig meg­telt a színház. Tehát van Pécsett közönség és csak kilátás legyen jó előadásra, men­nek is a színházba Jó előadásban jó dara­­­­bokat kell szinte hozni, akkor nemcsak most, de ezután is lesz közönség. Faust szombati előadásán a legnagyobb élvezetet Nauili Anlinio játéko­s éneke nyújtotta, de­ ­»

Next