Pécsi Közlöny, 1911. április (18. évfolyam, 60-82. szám)

1911-04-04 / 60. szám

I 1011. áprile 4. PÉCSI KÖZLÖNY fiz­ik­mis tolvaja. Perselyfosztogató szolga. Tegnap reggel egynegyed 6 órakor Skruf János, a pécsi irgalmasok rend­házának kapusa, a rendház templomában egy gyanús alakot talált. Megijedt az utcára vezető főkijáratnál meghúzódott embertől s kifutva az utcára, egy ép arra tűnő emberrel rendőrt hivatott. A városháza előtt, posztoló rendőr, Napirend. Április 6. Délelőtt 10 órakor a Farkas István alapítvány kamatait odaitélő bizottság ülése. — Este „A sze­gény gyermekek felruházására alakult 48-as asztal­társaság“ nagy összejövetele Schmiedt­­János ven­déglőjében. Április 7. Gallovichné Ternovszky Margit vendégjátéka a nemzeti színházban. Április 8. Gallovichné­ Ternovszky Margit hangversenye a színházban. —Kabarét-est a Vasutas Otthonban. Április hó 9. Kirakatrendezők versenye (veres nap.) Délelőtt 11 órakor a fü­dővész ellen védekező egye­sület ülése. Április 10. Baranyavármegye közgyűlése. NAPI HÍREK. Pécs, április 3. — A tanfelfigyelő iskolalátoga­tása Hegyháton. E hó 31-én látogatta meg Ember János kir. tanfelügyelő a bükösdi, megyefai és okorvölgyi iskolákat s mindenütt megelégedésének adott ki­fejezést a tapasztaltak és látottak felett­e Sorozás Mohácson. Elsején, szombaton vette kezdetét a vármegyében a sorozás, a mohácsi járásban. Az első napon 192 jelentkezett hadköteles közül 52-re mondta ki a katonaorvos a boldogító „tauglich“-ot s 52 legény kalapjára repült fel a nemzeti szalag.­ ­ 6. Leginkább az betegszik meg ko­lerában, aki gyomrát romlott (soká állott) eledellel, nyers zöldséggel (pl. ugorkával, salátával, hagymával), gyümölccsel, sze­szes itallal elrontotta, aki magát s laká­sát tisztátalanul tartja és zsúfoltan, azaz sokadmagával szűken lakik. 7. A kolerától megóvhatja magát az ember. Ha nem látogat kolerás beteget; ha nem jár összejövetelekre (halotti torra, vásárokra stb.-re) ; ha gondosan mosakodik s különösen kezét minden étkezés előtt tiszta vízzel szappannal mossa ; ha csupán frissen főzött vagy sütött eledellel él és erő­­s ivóeszközeit forró, lúgos vízben mossa ; a kolera­fertőzésre gyanús vízből származott halat pedig forró vízben bontja és mossa meg; ha ivásra olyan vizet használ, ame­lyet felforraltak, aztán lehűtöttek és ha az eltett eledelt s az ivóvizet gondosan fedve tartja; ha evésben, ivásban mértékletes és gyomorrontó eledeltől és gyomorrontó italtól tartózkodik; ha önmagát, ruházatát, úgyszintén lakását (házát) és udvarát tisztán tartja. Gondoskodni kell arról, hogy a ház udva­rán gödör legyen ülőkével s hogy ott végezze a szükségét az egész háznép, mert abból is veszedelem támadhat, ha a bélürülék szanaszét szivárog (kútba, fo­lyóvízbe), vagy ha kutya, tyúk vagy egyéb háziállat széthordja. 8. A kolerás, úgyszintén a gyanús beteget az elöljáróságnál mennél előbb be kell jelenteni. 9. Az egészségesektől azonnal el kell különíteni és gondosan ápolni, orvossal gyógyittatni. Mindezt a leghelyesebben kórházban tehetjük. 10. A kolerás beteg , ha csak teheti edénybe ürítsen. Bélürülékét, hányadékát. Az öregek elmentek. Az uj asszony­kának fájt a szive megválni a jó szü­lőktől és sírt is kicsikét, mikor eltűnni látta a kocsit és üres lett a ház. Némethnek összeszorult a szive, mikor könnyező kis feleségére nézett, ha azért erős hangon, férfiasan vigasztalta: — Ne sírjon, hisz itt vagyok én, most már maga az enyém és én megvé­dem magát . . . Az asszonyka csak szepegett, de nem tudott felelni. — Vagy nem bízik talán bennem? Nem hiszi, hogy elég erős leszek meg­küzdeni magáért és maga helyett? Valami bánat rezgett a férfi szavá­ban, de azért erős volt a lelke, mert megértette, hogy most akár kettőjükért él, hogy van célja az élet küzdelmének és megértette, hogy csak most kezdődik az igazi, a való élet. És az asszonyka arca boldog mo­solyra derült. Ráhajtotta szöszke fejét a férfi széles mellére és igy szólt, ezekkel a szavakkal lépte át az élet küszöbét: — Bízom­ magában, mert szeretem, mosdó­­s mosóvizét ártalmatlanná kell tenni (fertőtleníteni), úgy, hogy ugyan­annyi oltott meszet öntsenek hozzá, vagy más szert, amelyet az orvos fertőtlenítésre rendel. 11. Aki a beteggel bánik, gondosan mosakodjék; kezét szappannal s vizzel s aztán ecettel mossa, száját (naponta több­ször) ecetes vizzel öblítse és ne egyék, ne igyék a beteg szobájában. Tanácsos a kolerás szobájának kü­szöbe elé ecetbe mártott rongyot teríteni s arra lépni. 12. Ha a beteg egészen meggyógyult, langyos, szappanos vizzel tetőtől talpig mo­sakodjék vagy fürödjék meg és tisztába öltözködjék. 13. Ha a beteg meghalt, nem kell lemosni s öltöztetni, hanem csak azt cse­lekedni, amit az elüljárásig rendel. 14. Akár meggyógyult, akár meghalt a kolerás beteg, szobáját mindenestül ár­talmatlanná kell tenni (fertőtleníteni.) Nevezetesen : Mosható szennyes ruhát, ágy- s fe­hérneműt csak akkor lehet kivinni s mo­sásba adni, ha legalább 2 órán át forró, lúgos vizben áztatták (pl. teknőben, dé­zsában.) Szalmazsákot, úgyszintén dunnát, párnát, paplant a külső boríték lehúzása s forró, lúgos vízbe áztatása után, erős ecetes ruhával jól le kell dörzsölni és a napra kitenni. Nem mosható ruhát ugyanígy, vagy olyan szerrel kell kezelni, amelyet orvos rendel. A beteg szobájában tartott holmit, ha nem is használta a beteg, úgyszintén a mosott, tisztogatott holmit is a napra kell kitenni. A kolerás ágyszalmáját, ételmaradé­kát és a szobájából kikerülő szemetet el kell égetni. Evő-ivóeszközeit, edényeit forró víz­zel tisztára kell lemosni. Testetlen ágyat, széket, szekrényt , egyéb festetlen bútordarabját forró lúg­gal, vagy szappanos vizzel, festett vagy finomabb bútort s némely vitás tárgyakat olyan szerrel kell lemosni, amelyet az orvos arra a célra rendel. A szobát, amelyben a kolerás feküdt, ki kell meszelni, még a földjét is, ajtót, ablakot és ha a szoba padlózott, a padlót is forró lúggal, vagy olyan szerrel, amelyet az orvos rendel, kell fertőtleníteni és az­után súrolni. A szoba ajtaját, ablakát nap­pal zárva-nyitva kell tartani. Somogyi József, a templomhoz futott s az­ ott tipegő kapus kalauzolásával keresni kezdték a gyanús templomlátogatót, ez azonban ekkorra már­­ a templom ol­dalajtóján a rendház folyosójára, innét pedig az udvarra menekült. Nagy nehezen akadtak rá a félreeső helyen, hova be­zárta magát. Felfeszítették az ajtót s a szepegő alakot a rendőrségre vitték. A rendőrségen derült aztán ki, hogy a jó embert legkevésbé vezette a temp­lomba a jó szándék. A zsebjei egész tele voltak 2, 10 és hutszfilléresekkel, miket a templom két perselyéből szedett ki, s a­melyek végösszegben 85 korona 31 fil­lérre rúgnak. Megállapította a rendőrség, — amit később a tettes maga is beismert, — hogy a pénz a templom perselyeiből való, miket álkulcs segélyével nyitott ki. Megállapí­tották azt is, hogy a tettes Kovács György, az irgalmasok régebbi betegápolója, ké­sőbb portásával azonos, s hogy a perse­lyek felnyitásához szükséges álkulcsokat még akkor szerezte, mikor a rendház al­kalmazottja volt. A rendőrség azt hiszi, hogy Kovács már akkor is, hogy a rendház alkalma­zásában állott, dézsmálta a perselyeket. Kovácsot ma átadták a kir. ügyész­ségnek.

Next