Pécsi Közlöny, 1912. július (19. évfolyam, 96-103. szám)
1912-07-04 / 96. szám
1912. Július 4. tetik tőle a mije van ? Mert mit gondolhatunk most, mikor minket az ország Lázárait zárták ki onnan, hol mindenkinek helyet és kenyeret juttattak ? Vagy büntetés akar ez ránk 6-10-12 gyermekes családapák és anyákra lenni azért, hogy vallásos lelkünk távol tartotta tőlünk a modern rendszert az egykéz ? Büntetés ezen haza szegényeinek gyártásáért ? Nagyságos Pártelnök úr ! Vagy van igazság, vagy nincs ! Ha van, akkor égbekiáltó igazságtalanság történt velünk, ha nincs, akkor értünk mindent! Szívünk elszorul, lelkünkben a kétségbeesés vesz erőt, mikor rongyokba burkolt gyermekeink kenyérért siró hangját halljuk. Egyedüli reménységünk még nekünk családos tanítóknak a megígért családi pótlék volt. Ezzel támogattuk adóságaink rég lejárt határidejét tovább-tovább. S ime most zátonyra futottak, honnan úgy látszik nincs menekvés. Nagyságos Pártelnök úr! Még mielőtt a hullám fejünk felett összecsapna s nem csak minket, hanem édes hazánk népoktatását is temetné, egy utolsó kéréssel fordulunk Nagyságod nemes szivéhez, nem a mi, hanem ártatlan gyermekeink nevében, kiknek bűnük csak az, hogy tanítók gyermekei, kegyeskedjék ezen kérésünket nagyrabecsült pártjához juttatni és odahatni, hogy mi is felekezeti és községi tanítók részesüljünk az állami és vármegyei tisztviselőknek megígért családipótlékban. Kérésünk megújítva, vagyunk a Nagyságos Pártelnök итак a szentföldiMaros- Torda m. róm. kath. tanítók önk. körének megbízásából. Jobbágytelkén, 1912. junius 16-án. Varga Sándor Petres József jegyző, önk. köri elnök, tört arany- vagy ezüst-ékszert napitárban, vagy esetleg uj ékszer vagy« A T Ml S. József, mms J és ékszerész Pécs, Király utca 20. I tam megnyugtatni, hogy hiszem még nem olyan sietős a dolog. Hát mi azt illeti, hála legyen a jó Istennek, az öregséget még nem igen érzem az inamban. Egy hujában felmarsolok, ha kell a Kopanicákra, de tán vissza is, pedig amint talán tudjátok, lejtenek nehezebben esik a járás. Ilyen az öreg katona. Hej, de azért mégis csak könnyebben billegtünk öcséim, mikor még a császár ruháját hordoztuk. Sokszor mondotta Istenben boldogult kapitányom, — nyugodjon békével, — hogy mégis kemény gyerek vagyok. Csábított, még aranyórát is ígért, ha bezupálok, de nekem mindig a számban volt annak a szaladásnak az íze, mikor Königgrätztól Pozsonyig futottunk. Csak Pozsonynál vettem észre, hogy belém lőtt a burkus. Mikor lehúztam a csizmán, úgy öntöttem ki belőle a vért, mint tik kacsázás után a vizet. Azóta sem volt igazi háború, mert a boszniai csetepaté csak olyan csárdás verekedés volt a burkus háborúhoz képest. Itt megállott az öreg és elmerült az ő háborús emlékeiben. Az egyik fiatalabb vadőr felhasználta az alkalmat és meginterpellálta a vitéz agg harcost: — Mátyás bácsi, hát beszélje már kend a Hurokvető Jóska esetét, hogy miként fogták hát el a Lajcsi komájával ? Az öreg felütötte a fejét : — Beszéljem a Hurokvető Jóskát ? Hiszen egyre azt mesélem ! „Pécsi Közlöny“ Iparos tanonc leányok Iskolája. Alig záródtak be az iskola kapui, máris egy új iskola megnyitásával foglalkoznunk kell. Igen kell mert amikor örömmel megállapítjuk, hogy október hó elsején nyílik meg a fiú iparos tanoncok részére egy szakiskola t.-i. a fémipari szakiskola, akkor a leány iparos tanoncok semmi de semmiféle iskolába nem járnak. Azt fogják mondani, de járnak a vasárnapi ismétlőbe, no ez egy iparra lépett leánynak semmi. Az iparosnak nem csak írni és olvasni, hanem ennél többet kell tudni. Az ismétlő iskola csak arra való, hogy a népiskolából kikerült gyerek ne feledje az írást, olvasást ne legyen analfabéta. Amint fentebb reá mutattunk immár szeptember hó elsején a 20-ik iskola év fog megnyílni és Pécsett az 1884 évi XVII. t. e. 80-dik §. és ennek alapján hozott és hivatkozott ministeri rendelet nincs végrehajtva. Pécsett az ipartestületnél 156 leány tanonc van mint szerződött bevezetve. A rendőrkapitányság mint iparhatóságnál pedig 42 Pécsett tehát összesen 198 iparostanonc leány van. A jogegyenlőség elvénél fogva épp úgy kezdődik mint a fiú iparostanoncok. A vallás- és közoktatásügyi miniszter által kibocsátott 1893. évi augusztus hó 31-ik napján 33564. sz. a. kelt rendelet 1. § pedig igy szól. 1) Oly községekben, ahol legalább 50 iparos-tanonc van és ezek számára külön iskola nincs, köteles a község a tanoncok tanításáról külön tanfolyam berendezésével gondoskodni. (1884. évi XVII. t.-c. 80. §.) A törvényhatóságok élén álló főispánok a törvény és kormányrendeletek őrei. Felhívjuk tehát Pécs szab. kir. város főispánját dr. Visy Lászlót, gondoskodjék róla, hogy a jelzett 198 leányiparos-tanonc a törvény kedvezményében részesüljön, azaz hajtassák végre, a törvény. A városi tanács persze szabadkozni fog, hogy ezt nem lehet, mert a város megterheltetésével jár. Ezen aggodalom pedig nem felel meg a valóságnak. Nem pedig azért, mert egy tanonc után a fiú iparos-tanonc iskolában a tandíj 7 korona. A kimutatott 198 tanonc után befolyik 1386 korona. Egy-egy osztályba járhat 50 tanonc, szükséges lesz tehát 4 osztályra Egy tanerő tiszteletdija . 400 kor. Egy rajztanitónőnek . . 400 kor. Hitoktató ....... 200 kor. Az igazgatói tiszteletdij 200 kor. tehát a személyi kiadások 2400 kor. tennének ki. A dologi kiadás legyen 100 kor. összesen 2500 kor. tenne a kiadás A tandíjból beszedhető 1386 kor. De ezen iskola felállítása által beszüntethető lesz négy vasárnapi ismétlő iskola, az ott működő tanítónők évi tiszteletdíja 100 kor. Megtakarítás e téren 400 kor. Az állam is okvetlen segélyt ad. A városnak ez az iskola alig fogna pénzébe kerülni. De ha kerül, ha mindenre van pénz, akkor az iparos leány tanonc oktatásra is kell, hogy legyen. Végre kell hajtani a törvényt városunkba is. Mikor a fiú iparos-tanoncok kötelesek az iparos-tanonciskolát látogatni, akkor a leányok fel nem menthetők. Nem menthetők pedig azért, mert az ipar terén az életben épp anyi tudásra van szüksége а попек mint a férfinek. De mit látunk ! szeptember hó 1-én meg fog nyílni a felsőkereskedelmi leányiskola. Helyes. De amikor a jobb módnak iskoláztatásáról gondoskodunk, akkor a szegény néposztály tanítását nem szabad mellőznünk. A tudásban van az erő és vagyon. Az általánosan ismert „Nincs pénz“ szólama itt nem alkalmazható. Nem azért, mert amikor oktatásról a leendő iparosnők, továbbképzésről van szó, akkor ha sok másra van pénz, erre is kell hogy legyen . . . Egyenlő mértékkel kell mérni. Remélleni akarjuk, hogy e sorok nem lesznek a pusztában kiáltónak szavi. Várjuk az eredményt. Bármily helybeli intézetnél vagy vállalatnál , felügyelői, raktárnoki, pénzbeszedői vagy ehhez hasonló állást keres egy 36 éves nős, kellő képzettséggel bíró egyén. Cím a kiadóhivatalban. Ormánysági egykéről folyt, és vége. Piskón pedig a szintén már koros felső Pápa Dávid, ki biró viselt kissé nyíltabb eszü, már azt is elmondja mi használna a népnél. Ő igy beszél. — Szerény véleményem szerint nem annyira gazdasági, mint inkább erkölcsi sülyedés az oka az egykének, mert némely háznál a szülők fenyegetőleg emelik föl szavukat a házasság után, az új házasok előtt: „hogy aztán gyerek azt megmondom, legalább három—négy évig csúffá ne tedd a lányomat.“ Ilyen fenyegetések után több, mint bizonyos, hogy a gyerekek, akik közül a leány ritkán haladja meg a tizenhetedik életévet, míg a fiú alig tizennyolc éves és máris házasok, családi kötelességüket csak félve teljesek, ezáltal idegzetüket néhány év alatt teljesen tönkre 3