Pécsi Lapok, 1868. október-december (2. évfolyam, 79-104. szám)

1868-11-26 / 95. szám

Pécs, II. Évfolyam 95. szám November 26-án.1868. Megjelen hetenkint két­szer , vasárnap és csü­törtökön. Előfizetési ár : helyben házhozhordással és vidékre egész évre 8 frt, fél évre 4 frt, V. évre 2 frt. Hérmentetlen levelek nem fogadtatnak el. Szerkesztői szállás Nepomuk utcza 30. sz.PÉCSI LAPOK POLITIKAI, SZÉPIRODALMI, GAZDÁSZATI S TUDOMÁNYOS H­ETILAP. HIRDETÉSEK ÁRA : Négyhasábos petit betűjü sorért egyszeri hirdetésnél 10 kr. 2-szerinél 7 kr. 3-mad és minden utóbbinál 4 kr. o. é. „Nyilt tér“ rovatban meg­jelenő minden petit sorér 14 kr. o. é. Bélyegdíj külön minden hirdetésért 30 kr. e. o. Kiad­ó­h­i­v­a­t­a­l Országút 5-dik szám. Ismét árva ü­gy. Baranyamegye 1. bizottmánya az árv­a­­atyai intézményt a községekben fenntartan­­dónak határozta. Midőn egyrészről ez által világos jelét adja annak, hogy a költségek önkezelési hatáskö­rét nem csak megszorítani nem akarja, ha­nem még inkább azokat szélesebb hatáskörre képesíteni kivánná, más részről el nem ejt­heti azon szempontot, melyből indulnia kell, hogy mindazon felelősségéből, mely alatt 1861. évben az árvatömegeket, saját legjobb belátása szerinti kezelésébe átvette, mind pe­dig az árvák iránti humanisticus magasztos feladatból származott kötelességének is te­gyen eleget az által, hogy az árvák személye és vagyona mindenkor biztosítva legyen. Nem akarunk kételkedni, hogy minden községben minden árva, azaz elhunyt szülők után visszamaradt nem érettkorú gyermek, eltekintve, a kirendelt magángyám vagy köz­ségi árvaatyától is, talál különben is oly em­berre, ki akár rokonsági, akár az elhunyt szülők iránti baráti vonzalomból, akár végre felebaráti szeretetből is arra néz és nyújt tá­maszt, hogy ezen gyámoltalan lény körülmé­nyeihez képest hasznos polgárrá neveltessék. S azonfelül ott vannak az elöljárók, a lelké­szek is, kik ily gyermeket elveszni csakugyan nem hagynak. De még azt is elhisszük, hogy az árvák ingatlan vagyona is, mely a megyei hely­ségekben a legnagyobb szerepet játszó, par­lagon nem hagyatik, hanem legalább szoká­sos kezelés alá vétetik és a kiskorú javára fenntartatik; mert, ha minden nemesebb rugót elvitázni engednénk is, mégis megmarad azon biztosíték, hogy legalább irigységből vagy egyéb érdekből találkozik a községben min­denkor egyén, ki, ha az árvák ingatlan bir­tokát, mely minden ember szabad megtekin­tésének ki van téve, más által bitoroltatni vagy kezeltetni látja, felszóllalni és jelentést tenni nem késendik. Hanem, mi által van biztosítva az árvák készpénzt vagyona, azon vagyon, mely négy fal közt kezeltetik, s melynek kezelésébe, ki­vált még a mostani községi cumulativ rend­­szer mellett, vajmi kevés ember tekinthet be a községből, s ha be is tekinthetne, vajmi keveset értene belőle ? Igaz, hogy erre nézve több nyilvánossá­got, de csak a singillativ-rendszerrel le­hetne behozni, de, elvárható lévén az árva­­vagyon kezelése iránti országos intézkedés, a t. bizottmány nagyobbszerű reformot e té­ren jelenleg nem talált behozandónak. Addig is azonban még­is biztosítandó az árva készpénzi vagyona! A kiadott utasítások ezt avval czélozzák elérni, hogy az árvapénz csak árvaszabály­­szerű biztosíték mellett, azaz ingatlan birtok­nak jelzálogi oly lekötése mellett, miszerint épületek csak a becsérték feléig, egyéb fekvő­­ségek pedig két­harmadáig, terheltessenek meg, adassák ki kölcsönre, azonfelül még az árvaatyák kötelességéül tétetett , hogy az adós gazdálkodási állapotát mindenkor szem előtt tartsák és rész gazdálkodása esetében azonnal a tőke felmondását hatóságilag indít­­ványozzák. S még­is — fájdalom — tapasztaltatik, hogy vannak az árvatárakban biztosítatlan, be nem táblázott, jelzáloggal nem fedezett kö­telezvények ! — S vannak veszteségek, mely­nek megtérítésére alig találhatni alapot! Hogy lehet ez, midőn bizonyosan tudjuk, hogy e megye árvaszéke, még mielőtt a leg­újabb igazságügy-minisztériumi rendelet is azt meghagyta volna, már önmagától min­den új hagyaték után a kiskorúaknak jutott ingatlan vagyonra nézve a tulajdonjogi és a beutalványozás alá került kötelezvényekre nézve egyidejűleg, tehát az első helyen a jelzá­logi bekeblezést hivatalból eszközlötte s igy az árvaatya a beutalványozási végzéssel együtt mindig már a betáblázott fedező kö­telezvényt is kezéhez kapta és kapja? Megmondjuk. Az árvaszék által az új hagyatékokból beutalványozott , betáblázott kötelezvénye­ken kívül van még két neme a kötelezvé­nyeknek árvaatyai kezelés alatt és ugyan­­ először azok, melyeket az árvaatyák 1861. évben átvettek és melyek közt sok betáblá­­zatlan kötelezvény volt, s másodszor azok, melyek onnan keletkeznek, ha az árvaatyák a nála akár kamatokból, akár visszafizetett tőkékből, tehát az árvaszék tudtán kivül, vagy — mi ritka eset — már a hagyatékból hozzákerült készpénzt kölcsönre kiadja. Az első rendű, régi, betáblázatlan kö­telezvényekre nézve bátran mondhatjuk, hogy az átvétel óta nem volt a megyének kormány­zója, ki körrendelet által szigorúan meg nem hagyta volna, miszerint ezen kötelezvények vagy azonnal jelzálogi biztosítékkal elláttas­sanak és betábláztassanak, vagy felmon­dassanak és behajtassanak.­­ Legújabban azt a t. megyei bizottmány is, az uj árvaügyi szabályok kiadása alkalmával ismét és pedig zárt határidő kitűzése mellett rendelte el. Itt ez meg sem történt, az csak az illető végre­hajtókat terhelheti és ismét csak azon kétség­beejtő meggyőződésre ad okot, hogy a leg­jobb szabály is b Írott malaszt maradhat; erről többet szólani felesleges volna. A második rendűekre, tehát azokra nézve, melyek az árvaatyának készpénzben befolyó összegekről keletkeznek, igaz — különös el­­lenőrzeti szabályok nincsenek a mostani köz­ségi cumulativ­ rendszer mellett, — mert az árvaatya csak maga tudja, hogy van-e neki a bejötti kamatokból annyi feleslege, misze­rint azt tőkésíthesse; valamint csak ő tudja, mikor egy adós önkényt fizeti vissza tőkéjét. Csak azon ritka esetekre nézve, mikor a ha­gyatékból is készpénz foly be, mit természe­tesen az árvaszék is tud, lehetne az eljárást oda módosítani, hogy annak kikölcsönzésé­ről szóló kötelezvény is az árvaszéknek hiva­­talbóli betábláztatás végett még a beutalvá­nyozás előtt felterjesztessék. Mit lehetne azonban arra nézve indítvá­nyozni, hogy az árvaszék tudtán kívül az árvaatyáknál befolyó készpénz csak jelzá­logos kötelezvényekre kölcsönöztessék ki? A betegség okának megtudása vezet a gyógyító szerek sikeres választására. — Az árvaatyák azért adnak az adósoknak betáb­lázatlan kötelezvényekre is kölcsönpénzt, mert a betábláztatás az adósoknak felette sok és mértéken túli költségbe kerül. Mondják, hogy a kincstári illetéken kívül egy-egy kö­telezvény betábláztatása 5 —10 sőt 20 forintba is kerül! Tudjuk továbbá, hogy sokszor ava­tatlan kezek által készíttetvén az illető bead­ványok, egyszer de többször is teljesí­tetle­­nül vissza­vettetnek az adós kárára! A legjobb mód a törvényes szabályok tel­jesítésének eszközlésére mindenkor a teljesí­tésnek megkönnyítése és különösen az avval járó költségek kevesbítése. Jelenlétünkben létezett egy indítvány, mely arra szolgálna, hogy az árvatári köte­lezvények bizonyosan betábláztassanak és arra is, hogy a betáblázás a lehető legkisebb költséggel történjék, mely indítványt ezennel és következőkben adjuk át a közönség meg­­bírálásának. 1- er. Az árvaatyáknak szigorúan megtil­tandó volna, kölcsönpénztárakból előbb ki­adni, mint­sem az árvaszabályok szerint már betáblázott kötelezvény az adós által ne­kik átnyujtatik: minden ellenkező kiadás mint pénztári hiány lenne tekintendő megtérítendő és megbüntetendő. 2­­or Midőn az árvatya készpénzt akar ki­kölcsönözni és az adós személyében és va­gyonában a szabályszerű biztosítékot felta­lálja, a leendő adóst oda utasítja, hogy a sza­­bályszerűleg elkészítendő kötelezvény kiállí­tása és zálogjogi bekebleztetése végett a m­e­­gyei tiszti ügyészséghez forduljon. 3- or. A megyei tiszti ügyészség­­egy a t. megyei bizottmány által előre meghatáro­zandó összegért, mely a beadványi bélyege­ket és a legmérsékeltebb írási munkadíjt fog­lalná magában, eszközli a telekkönyvi bekeb­lezést. 4- et. A megyei tiszti ügyészség a kiállí­tott és betáblázott árvatári kötelezvényekről jegyzéket visz és ezen jegyzéket minden év végével a megyei számvevőséggel közli, mi­szerint ez azt az árvaatyai számadásokkal egybevetvén, össze nem vágó esetekben eze­ket azonnal és be nem várva az illető száma­dás vizsgálatának végbefejezését az árva­széknek feljelentse. Ezek volnának a főpontok; a mellékese­ket a dolog praeticuma tüntetné ki. —•*#*-— Múlt számunkból tévedésből kimaradt a tv legfelsőbb kézirat, melyet Ő Felsége méltóz­­tatott kibocsátani. Kedves báró Beust! Miután az újonnan rendezett alkotmányos viszo­nyok igénylik, hogy a felségi jogaim körébe tartozó cselekvényeknél, s különösen az idegen hatalmakkal nevemben kötendő állam­szerződésekben, megfelelő czimzések és elnevezések vétessenek alkalmazásba, rendelem, hogy ezen szerződések bevezetésében, ott, hol Személyemre mint szerződő félre s meghatalma­­zóra történik hivatkozás, Czimet­ jövőre a következő szerkezetben használtassék : „A­u­s­z­t­r­i­a­i császár, Csehország királya stb., és Magyaror­szág apostoli királyává szerződések szöve­gében pedig, a diplomatiai gyakorlathoz idomítandó rövidebb szerkezet alkalmaztassék, névszerint e czim : ,,A­u­s­z­t­r­i­a­i császár és Magyarország apostoli királya rövid megnevezésül pedig : , , F­e­l­s­é­g­e a Császár és Királ­y,“ vagy: „Ő császári és apostoli királyi Felsége.“­­ Elhatároztam továbbá, hogy az uralkodásom alatt alkotmányosan egyesült királyságok és országok összességének megjelölésére felváltva ezen elnevezé­sek használtassanak: „Osztrák-magyar mo­narchia“ és „O­s­z­t­r­á­k-m­agyar birodalom.“ Ezen elhatározásomról Ön mind a birodalmi ta­nácsban képviselt királyságok s országok miniszter­­tanácsát, mind magyar minisztériumomat értesiten­i s intézkedni fog aziránt, ho­g a megváltoztatott czimnek megfelelő kifejezések és elnevezések követ­ségeim által a külföldön notificáltassanak, s hogy azok az államjogi és diplomatiai okmányokban is egyaránt használatba vétessenek. Kelt Bécsben, november hó 14-én 1868. FERENCZ JÓZSEF, s. k. B­e­u­s­t, s. k.

Next