Pécsi Lapok, 1868. október-december (2. évfolyam, 79-104. szám)
1868-11-26 / 95. szám
Pécs, II. Évfolyam 95. szám November 26-án.1868. Megjelen hetenkint kétszer , vasárnap és csütörtökön. Előfizetési ár : helyben házhozhordással és vidékre egész évre 8 frt, fél évre 4 frt, V. évre 2 frt. Hérmentetlen levelek nem fogadtatnak el. Szerkesztői szállás Nepomuk utcza 30. sz.PÉCSI LAPOK POLITIKAI, SZÉPIRODALMI, GAZDÁSZATI S TUDOMÁNYOS HETILAP. HIRDETÉSEK ÁRA : Négyhasábos petit betűjü sorért egyszeri hirdetésnél 10 kr. 2-szerinél 7 kr. 3-mad és minden utóbbinál 4 kr. o. é. „Nyilt tér“ rovatban megjelenő minden petit sorér 14 kr. o. é. Bélyegdíj külön minden hirdetésért 30 kr. e. o. Kiadóhivatal Országút 5-dik szám. Ismét árva ügy. Baranyamegye 1. bizottmánya az árvaatyai intézményt a községekben fenntartandónak határozta. Midőn egyrészről ez által világos jelét adja annak, hogy a költségek önkezelési hatáskörét nem csak megszorítani nem akarja, hanem még inkább azokat szélesebb hatáskörre képesíteni kivánná, más részről el nem ejtheti azon szempontot, melyből indulnia kell, hogy mindazon felelősségéből, mely alatt 1861. évben az árvatömegeket, saját legjobb belátása szerinti kezelésébe átvette, mind pedig az árvák iránti humanisticus magasztos feladatból származott kötelességének is tegyen eleget az által, hogy az árvák személye és vagyona mindenkor biztosítva legyen. Nem akarunk kételkedni, hogy minden községben minden árva, azaz elhunyt szülők után visszamaradt nem érettkorú gyermek, eltekintve, a kirendelt magángyám vagy községi árvaatyától is, talál különben is oly emberre, ki akár rokonsági, akár az elhunyt szülők iránti baráti vonzalomból, akár végre felebaráti szeretetből is arra néz és nyújt támaszt, hogy ezen gyámoltalan lény körülményeihez képest hasznos polgárrá neveltessék. S azonfelül ott vannak az elöljárók, a lelkészek is, kik ily gyermeket elveszni csakugyan nem hagynak. De még azt is elhisszük, hogy az árvák ingatlan vagyona is, mely a megyei helységekben a legnagyobb szerepet játszó, parlagon nem hagyatik, hanem legalább szokásos kezelés alá vétetik és a kiskorú javára fenntartatik; mert, ha minden nemesebb rugót elvitázni engednénk is, mégis megmarad azon biztosíték, hogy legalább irigységből vagy egyéb érdekből találkozik a községben mindenkor egyén, ki, ha az árvák ingatlan birtokát, mely minden ember szabad megtekintésének ki van téve, más által bitoroltatni vagy kezeltetni látja, felszóllalni és jelentést tenni nem késendik. Hanem, mi által van biztosítva az árvák készpénzt vagyona, azon vagyon, mely négy fal közt kezeltetik, s melynek kezelésébe, kivált még a mostani községi cumulativ rendszer mellett, vajmi kevés ember tekinthet be a községből, s ha be is tekinthetne, vajmi keveset értene belőle ? Igaz, hogy erre nézve több nyilvánosságot, de csak a singillativ-rendszerrel lehetne behozni, de, elvárható lévén az árvavagyon kezelése iránti országos intézkedés, a t. bizottmány nagyobbszerű reformot e téren jelenleg nem talált behozandónak. Addig is azonban mégis biztosítandó az árva készpénzi vagyona! A kiadott utasítások ezt avval czélozzák elérni, hogy az árvapénz csak árvaszabályszerű biztosíték mellett, azaz ingatlan birtoknak jelzálogi oly lekötése mellett, miszerint épületek csak a becsérték feléig, egyéb fekvőségek pedig kétharmadáig, terheltessenek meg, adassák ki kölcsönre, azonfelül még az árvaatyák kötelességéül tétetett , hogy az adós gazdálkodási állapotát mindenkor szem előtt tartsák és rész gazdálkodása esetében azonnal a tőke felmondását hatóságilag indítványozzák. S mégis — fájdalom — tapasztaltatik, hogy vannak az árvatárakban biztosítatlan, be nem táblázott, jelzáloggal nem fedezett kötelezvények ! — S vannak veszteségek, melynek megtérítésére alig találhatni alapot! Hogy lehet ez, midőn bizonyosan tudjuk, hogy e megye árvaszéke, még mielőtt a legújabb igazságügy-minisztériumi rendelet is azt meghagyta volna, már önmagától minden új hagyaték után a kiskorúaknak jutott ingatlan vagyonra nézve a tulajdonjogi és a beutalványozás alá került kötelezvényekre nézve egyidejűleg, tehát az első helyen a jelzálogi bekeblezést hivatalból eszközlötte s igy az árvaatya a beutalványozási végzéssel együtt mindig már a betáblázott fedező kötelezvényt is kezéhez kapta és kapja? Megmondjuk. Az árvaszék által az új hagyatékokból beutalványozott , betáblázott kötelezvényeken kívül van még két neme a kötelezvényeknek árvaatyai kezelés alatt és ugyan először azok, melyeket az árvaatyák 1861. évben átvettek és melyek közt sok betáblázatlan kötelezvény volt, s másodszor azok, melyek onnan keletkeznek, ha az árvaatyák a nála akár kamatokból, akár visszafizetett tőkékből, tehát az árvaszék tudtán kivül, vagy — mi ritka eset — már a hagyatékból hozzákerült készpénzt kölcsönre kiadja. Az első rendű, régi, betáblázatlan kötelezvényekre nézve bátran mondhatjuk, hogy az átvétel óta nem volt a megyének kormányzója, ki körrendelet által szigorúan meg nem hagyta volna, miszerint ezen kötelezvények vagy azonnal jelzálogi biztosítékkal elláttassanak és betábláztassanak, vagy felmondassanak és behajtassanak. Legújabban azt a t. megyei bizottmány is, az uj árvaügyi szabályok kiadása alkalmával ismét és pedig zárt határidő kitűzése mellett rendelte el. Itt ez meg sem történt, az csak az illető végrehajtókat terhelheti és ismét csak azon kétségbeejtő meggyőződésre ad okot, hogy a legjobb szabály is b Írott malaszt maradhat; erről többet szólani felesleges volna. A második rendűekre, tehát azokra nézve, melyek az árvaatyának készpénzben befolyó összegekről keletkeznek, igaz — különös ellenőrzeti szabályok nincsenek a mostani községi cumulativ rendszer mellett, — mert az árvaatya csak maga tudja, hogy van-e neki a bejötti kamatokból annyi feleslege, miszerint azt tőkésíthesse; valamint csak ő tudja, mikor egy adós önkényt fizeti vissza tőkéjét. Csak azon ritka esetekre nézve, mikor a hagyatékból is készpénz foly be, mit természetesen az árvaszék is tud, lehetne az eljárást oda módosítani, hogy annak kikölcsönzéséről szóló kötelezvény is az árvaszéknek hivatalbóli betábláztatás végett még a beutalványozás előtt felterjesztessék. Mit lehetne azonban arra nézve indítványozni, hogy az árvaszék tudtán kívül az árvaatyáknál befolyó készpénz csak jelzálogos kötelezvényekre kölcsönöztessék ki? A betegség okának megtudása vezet a gyógyító szerek sikeres választására. — Az árvaatyák azért adnak az adósoknak betáblázatlan kötelezvényekre is kölcsönpénzt, mert a betábláztatás az adósoknak felette sok és mértéken túli költségbe kerül. Mondják, hogy a kincstári illetéken kívül egy-egy kötelezvény betábláztatása 5 —10 sőt 20 forintba is kerül! Tudjuk továbbá, hogy sokszor avatatlan kezek által készíttetvén az illető beadványok, egyszer de többször is teljesítetlenül visszavettetnek az adós kárára! A legjobb mód a törvényes szabályok teljesítésének eszközlésére mindenkor a teljesítésnek megkönnyítése és különösen az avval járó költségek kevesbítése. Jelenlétünkben létezett egy indítvány, mely arra szolgálna, hogy az árvatári kötelezvények bizonyosan betábláztassanak és arra is, hogy a betáblázás a lehető legkisebb költséggel történjék, mely indítványt ezennel és következőkben adjuk át a közönség megbírálásának. 1- er. Az árvaatyáknak szigorúan megtiltandó volna, kölcsönpénztárakból előbb kiadni, mintsem az árvaszabályok szerint már betáblázott kötelezvény az adós által nekik átnyujtatik: minden ellenkező kiadás mint pénztári hiány lenne tekintendő megtérítendő és megbüntetendő. 2or Midőn az árvatya készpénzt akar kikölcsönözni és az adós személyében és vagyonában a szabályszerű biztosítékot feltalálja, a leendő adóst oda utasítja, hogy a szabályszerűleg elkészítendő kötelezvény kiállítása és zálogjogi bekebleztetése végett a megyei tiszti ügyészséghez forduljon. 3- or. A megyei tiszti ügyészségegy a t. megyei bizottmány által előre meghatározandó összegért, mely a beadványi bélyegeket és a legmérsékeltebb írási munkadíjt foglalná magában, eszközli a telekkönyvi bekeblezést. 4- et. A megyei tiszti ügyészség a kiállított és betáblázott árvatári kötelezvényekről jegyzéket visz és ezen jegyzéket minden év végével a megyei számvevőséggel közli, miszerint ez azt az árvaatyai számadásokkal egybevetvén, össze nem vágó esetekben ezeket azonnal és be nem várva az illető számadás vizsgálatának végbefejezését az árvaszéknek feljelentse. Ezek volnának a főpontok; a mellékeseket a dolog praeticuma tüntetné ki. —•*#*-— Múlt számunkból tévedésből kimaradt a tv legfelsőbb kézirat, melyet Ő Felsége méltóztatott kibocsátani. Kedves báró Beust! Miután az újonnan rendezett alkotmányos viszonyok igénylik, hogy a felségi jogaim körébe tartozó cselekvényeknél, s különösen az idegen hatalmakkal nevemben kötendő államszerződésekben, megfelelő czimzések és elnevezések vétessenek alkalmazásba, rendelem, hogy ezen szerződések bevezetésében, ott, hol Személyemre mint szerződő félre s meghatalmazóra történik hivatkozás, Czimet jövőre a következő szerkezetben használtassék : „Ausztriai császár, Csehország királya stb., és Magyarország apostoli királyává szerződések szövegében pedig, a diplomatiai gyakorlathoz idomítandó rövidebb szerkezet alkalmaztassék, névszerint e czim : ,,Ausztriai császár és Magyarország apostoli királya rövid megnevezésül pedig : , , Felsége a Császár és Király,“ vagy: „Ő császári és apostoli királyi Felsége.“ Elhatároztam továbbá, hogy az uralkodásom alatt alkotmányosan egyesült királyságok és országok összességének megjelölésére felváltva ezen elnevezések használtassanak: „Osztrák-magyar monarchia“ és „Osztrák-magyar birodalom.“ Ezen elhatározásomról Ön mind a birodalmi tanácsban képviselt királyságok s országok minisztertanácsát, mind magyar minisztériumomat értesiteni s intézkedni fog aziránt, hog a megváltoztatott czimnek megfelelő kifejezések és elnevezések követségeim által a külföldön notificáltassanak, s hogy azok az államjogi és diplomatiai okmányokban is egyaránt használatba vétessenek. Kelt Bécsben, november hó 14-én 1868. FERENCZ JÓZSEF, s. k. Beust, s. k.