Pécsi Napló, 1898. augusztus (7. évfolyam, 175-198. szám)
1898-08-02 / 175. szám
Látta nemzetét megalázottnak, szétforgácsoltnak, szegénynek és látta, amint diadalról diadalra repülve fölmagasztaltatott, a széthúzó erők közös czélra tömörültek és a nemzeti vagyon hódítás, tudomány és szorgalom útján megszázszorozódott, mert fölötte óva, bátor elhatározással, szünet nélkül őrködött fajának dicsősége, a germán anyának legnagyobb szülötte: Bismarck. Bismarck hasonlít az óriás tölgyhöz, melynek hatalmas ágai védőleg terjedtek szét egész Germánia fölött. Mily büszke volt a germán faj e tölgyre! És miként a tölgy, ha gyökere vízbe jut, lassanként elvész, úgy Bismarck is élte végszakaszán ízenként ment át a megsemmisülésbe. A hatalmas tölgy még fönnállt, sudara, lombozata még bámulatra kelte a szemlélőt, de oltalmat már nem nyújtott senkinek. Faját, nemzetét nagygyá, dicsővé tette, ő maga a nagyok legnagyobbja volt és most, hogy megtért őseihez és kereszi tettein végig futunk, látjuk, hogy mennyire igaza volt, midőn császárjának azt mondá, hogy „Felséged engem nagyobbá nem tehet.“ Ő azonban nagggyá tette császárját. A haláláról szóló távirat éjfél után 2 órakor érkezett Pécsre, a „Pécsi Napló“ czímére, de éjjeli szolgálat a pécsi távirdahivatalban nyomorúságos viszonyaiknál fogva csak éjféli 12 óráig lévén, a távirat csak reggel kézbesittetett a szerkesztőségnek, lapunk külön kiadása mégis már reggeli 9 órakor széltében kiosztatott a kávéházakban és íge városunk közönsége e nagy eseményről a „Pécsi Napló“ útján értesült elsősorban. Bismarck haláltusája várakozás ellenére rövid és csendes volt. Állapota reménytelenségét úgy a nagy beteg, mint családja tudta. Bismarck az utóbbi időben, sokszor keservesen sírt és többször mondotta, hogy szeretne mielőbb meghalni, hogy megszabaduljon fájdalmaitól. Bismarck halálának közvetlen oka az, hogy a test felső részének daganatához veszélyes tüdővizenyő járult, ami aztán siettette a halált. Schweningernek azonban, úgy látszik, sejtelme sem volt a veszély nagyságáról, különben bizonyára nem utazott volna el. Pénteken este már nagyon rosszul volt Bismark. A Bismarck grófok erre azonnal táviratoztak Schweningernek, de mivel nem tudták, hogy hol tartózkodik, csak szombat délután kapta meg a sürgönyt Schweninger, mire gyorsvonattal Fridrichsruheba sietett. Szombat délelőtt javult ugyan Bismarck állapota, de délután már megint nagyon rosszul lett. Estefelé időközönként eszméletlen állapotban feküdt az ágyban. Schweninger agyorsvonatról, amely csak kivételesen állt meg Fridrichsruheban, egyenesen a várba hajtatott, Bismarck unokáival, akik a vonatnál várták. Itt már a haldokló ágya körül gyülekezett össze az egész család. Mikor Schweninger fél 11 órakor belépett a szobába, Bismarck már letargiában volt és nem ismerte meg Schweningert. Még egyszer nagynehezen ki akarta nyitni a szemeit, de többé nem birta, mire Schweninger leszorította szempilláit. Utolsó szavait Rantzau grófnéhoz intézte Bismarck, amikor ugyanis a grófné a beteg halálverítékes homlokát törölgette, ezt mondá neki: Köszönöm gyermekem ! A halottas ágyon Bismerk arczkifejezése szelíd és békés. Körülötte Vilmos császár parancsára katonai díszőrség áll. Bismarckot egy számára külön építendő mauzóleumba temetik. Abba hozzák Varsinból ott eltemetett neje földi maradványait is. A mauzóleumot Bismarck egyenes kívánságára a friedrichsruhei kastélylyal szemben levő dombon, a „Hirschgruppe“ közelében építik. A részvét. Vilmos császár vasárnap reggel kapta meg a halál hirét Bergenben és az mélyen megrendítette. A „Hohenzollern“ lobogója félárboczon leng. A díszszemle elmaradt. A császár parancsot adott a Németországba azonnal való visszatérésre és hétfőn este érkezett Kielbe. Ő Felsége vasárnap reggel értesült Bismarck haláláról. A gyászeset a királyt nagyon meghatotta. Azonnal táviratot küldött Bismarck fiainak, amelyben atyjuk halála felett fájdalmas részvétét fejezi ki. Bismarck halálának híte rendkívül élénk és fájdalmas részvétet keltett egész Olaszországban. Umberto király a német császárhoz részvéttáviratot intézett. A miniszterelnök és külügyminiszter hasonlóképen táviratilag fejezték ki részvétüket. Lanze gróf nagykövet valószínűleg félbe fogja szakítani szabadságát, hogy részt vegyen Bismarck temetésén. A német nagykövetségnél és a porosz követségnél számos névjegyet adtak le. Vasárnap délelőtt Goluchowski táviratot küldött a két Bismarck grófnak, amelyben legmélyebb részvétét fejezi ki atyjuk halála felett. Egészen bizonyosra veszik, hogy Goluchowski ide érkezik a temetésre.* Berlin, aug. 1. (Ered. táv.) A Hamburger Nachrichten újabb részleteket közöl Bismarck betegségéről és utolsó óráiról. Ezek szerint csütörtökön délután feltűnő javulás állott be a herczeg állapotában, úgy hogy néhány órára elhagyta az ágyat, este a családdal együtt ebédelt, részt vett a társalgásban, pezsgőt ivott és pipázott. Schweninger tanár még az este el is utazott és csak közvetlenül a herczeg halála előtt jött vissza. Pénteken a herczeg aránylag jól érezte magát, újságot olvasott,politizált, evett és ivott. Még tréfásan azt jegyezte meg: — Kár, hogy olyan kevés szeszt kevernek a vizembe. Szombaton délután hirtelen akut tüdőödéma állott be. A lélegzetvételért folyó küzdelmet rövidebb, vagy hosszabb ájulások váltották fel. Estefelé a herczeg elaludt, álmából fuldoklási roham ébresztette föl. Akkorra a visszaérkezett Schweninger már ott állott a beteg ágyánál és szolgálataival annyira könnyített a herczeg állapotán, hogy ez könnyen és fájdalom nélkül halt meg. Schweninger tanár három perccel később jelentette a családnak, hogy a herczeg nincs többé. A herczeg a koporsóban úgy fekszik, mint aludni szokott, feje kissé balra hajlik és nem látszik rajta a halálnak semmi nyoma. A tetemet Schweninger tanár balzsamozta be és csak annyira bonczolta fel, amennyire a bebalzsamozás szükségessé tette. Bismarck végrendeletében úgy intézkedett, hogy a friedrichsruhei kasztélyyal szemben egy magaslaton, a híres Szarvascsoport mellett temessék el és temessék melléje most még Warzinban nyugvó feleségét is. A tetemet valószínűleg abban a teremben fogják hagyni, amelyben a ravatal áll, míg a jelzett helyen a mauzóleum elkészül. Ilyenformán el is fog esni az a nagyszerű temetés, melyet a német császár tervezett, aki azt sürgönyözte Bergenből a családnak: Az én nagy halottamat a berlini dómban akarom államköltségen eltemettetni.“ Bismarck saját siriratát is elkészítette eképpen: BISMARCK HERCZEG SZÜLETETT 1814. ÁPRILIS 1. maghalt 1894. I. VILMOS CSÁSZÁR HŰ NÉMET SZOLGÁJA. A német császár Bergenből érkezett kondoleáló táviratára a család azonnal válaszolt. Az összes német fejedelmek még tegnap táviratilag fejezték ki részvétüket. A német császár valószínűleg csak avégleges temetésnél lesz jelen és a család által tervezett ideiglenes beszenteléshez nem fog eljönni.* London, augusztus 1 (Ered. táv.) Valamennyi lap hosszú életrajzokban és czikkekben emlékezik meg Bismarckról. A „Times“ azt mondja, hogy Bismarck olyan férfiú volt, akiről kortársai előre elmondhatták, hogy alkotása maradandó lesz. Bismarck az erélyes cselekvés embere volt, aki mindig tudta, hogy mit akar, sohasem ingadozott a kitűzött czél felé való törekvésben és tudott türelmesen várni, de aztán bízva a gondviselésben, amelyet magára és ügyére nézve kedvezőnek tartott, mindent egy koczkára tett. A „Standard“ azt mondja, hogy Bismarck alkota meg a német császárságot és ha alkotása széthullana is, bámulatos lángelméje és alkotó ereje örök időkig érintetlen marad. A hármas szövetség a herczeg utolsó diplomácziai sikere, túléli alkotóját és mestermunka volt; ennek köszönheti Európa, hogy a béke, a fenyegető zavarok daczára fenn marad. A „Daily Telegraph“ Bismarckot az észak hatalmas kolosszusának mondja és hazaszeretetét Cromwell és Pitt hazaszeretetével hasonlítja össze. Vilmos császár kibékülése Bismarckkal. Tegnap a Berliner Local Anzeigerben jelent meg Bismarcknak lemondó levele, melyben annak idején tudtára adta urának, hogy nem hajlandó a kanczellárságot oly alakban megtartani, hogy a miniszterek közvetlenül a császárnak tesznek jelentést. A levél kezdettől végig amily alázatos, annyira telve van gunynyal, mely fájhatott a legjobb szándékkal eltelt uralkodónak, ki nagyon is jól tudta, miért akarta nélkülözni Bismark aktív tevékenységét. Érdemeinek elismeréséül túláradó levélben búcsúztatta el Bismarckot, megtéve őt Lauerburg herczegének és a hadseregben a császár után legfőbb méltóságának, de mindez nem elégítette ki Bismarckot. Ő lehetlennek tartotta, hogy a német birodalom ő nélküle is fönnállhat és búcsút mondva hivatalának, el sem búcsúzott a császártól és mindjárt nyugalomba vonulása után sajtóorgánumaiban valóságos hadjáratot intézett a tettvágytól duzzadó császár ellen. Mindig tátongóbb lett az űr, mely elválasztotta a volt kanczellárt uralkodójától és a szász erdőből úgy hangzott, mintha féktelen vad haraggal zúdulnának az erdő lakói a fél- Királyunk részvéte. Az olasz király részvéte. Goluchowszki részvéte. Pécsi Napló 1898. augusztus 2.