Pécsi Napló, 1900. július (9. évfolyam, 147-172. szám)
1900-07-15 / 159. szám
r gyalása 1898-ban volt a Strausz-féle sajtóperben. A vádbeszéd mindenkit meglepett s jogász-körükben is nagy elismeréssel nyilatkoztak Zsolnay e beszédéről. A „Pécsi Napló" VII. évfolyamának 272. száma azt irta, hogy „ritka szép vádat emelt." A vármegye és a város közigazgatási bizottságának 1876 tól rendes tagja volt; a vármegyei köztörvényhatóságnak 1865 től válaszott bizottsági tagja. Amikor a pécsi kir. ügyészség vezetését átvette, a mindenre figyelmes és gondos, messzire körültekintő ügyész, arról győződött meg, hogy a régi földalatti körönök, az erkölcstelenség tanyái, nem alkalmasak arra, hogy a gonosszövők itt megjavíttassanak. Czélal tűzte ki, hogy a kor követelményeinek megfelelő fogházat építsen Éveken át húzódott az ügy, számtalan nehézséget gördítettek Zsolnay elé, de szívós kitartással munkálkodván, nagy nehesen megvalósította törekvését. Olyan ügyészségi fogházat épített, amilyen kevés van az országban. Néhai Kozma kir. főügyész nem győzte dicséretekkel elhalmozni Zsolnayt, aki a saját tervei szerint készíttette a fogházat s mintaszerű berendezéssel látta el. Az igazságügyi kormány megelégedésének adott kifejezést. Az új fogházban munkatermeket létesített , meghonosította a rabipart. Iskolát állított föl, ahol a rabok elemi oktatásban részesültek. A vallási érzület istápolásiról se feledkezett meg; harmóniumot vett az imáterem részére és a saját községén olajfestésű szentképet vásárolt. Szóval, mindent elkövetett, hogy a fogházat magas színvonalra emelje. Könyvtárról is gondoskodott, melyet mintegy 200 kötettel a sajátjából gyarapított. Igen szép gondolat volt Zsolnaytól a rabsegélyző egyesület megalakítása, mely nemes és igazán humánus érzületéről tesz tanúságot. Az egyletnek ez időszerint mintegy 6000 korona vagyona van. Nagy buzgóságéról a legmeggyőzőbb tanúsággal szolgál az a körülmény, hogy 33 évi szolgálata alatt szabadságidejét mindössze egyszer vette igénybe. Bár sajnálattal vesszük tudomásul, hogy a derék férfiú nyugalomba vonult s megszűnt az igazságszolgáltatás munkája lenni, örömünkre szolgál, hogy továbbra is körünkben marad s reményt nyújt arra, hogy a közélet terén fölmerülő munkából ezentúl is kiveszi a maga részét. Zsolnay a mienk volt eddig is, a mienk lesz ezután is. Júliusi prédikácziók. Pécs, julius 14. Éppen a kis dolgok körül előforduló igazságtalanságok a bántók. A nagy igaztalanságok megdöbbentők s épp ezért elnémítók. Az ember már a szót sem találja meg a kifakadthoz s azért csak int egyet a kezével és tovább hallgat. Hanem az apró dolgok szúrósak, mint a bogárcsipős, melyre följajdulunk, mig sokszor a húsba vágó sebzés alig szőrit ki belőlünk halk szisszenést. Bocsássák meg, ha én ilyen apró dolog miatt szívom most a fogamat. De engem lázít például az, hogy a fillérnek még ma sincs becsülete. Nincs. Pedig törvényczikkelyezett pénzünk , pénzszámításunk alfája. És még se számít. Mikor a krajezár járta, sokszor megesett velünk, hogy a kereskedő is, legszívesebben pedig a mi legnagyobb kereskedőnk : az állam, félkrajczárig szabta ki a portéka árát. Félkrajczár pedig nem volt. Forgott ugyan itt-ott néhány olyan állanavezette rézpiezula, amelyen „félkrajcsár" felirás szerénykedett, de ez nem volt törvénybe czikkelyezett pénzdarab, csak amolyan kisegítő „egyenleg" pénz, aminek a kereskedelemben nem is vot közértéke. Akkor tehát a jó közönségen megvették a krajezírt kiegészítő másik „félkrajczárt” is: a közönség úgy tekintette a dolgot, hogy nem is fél krajezár annak a valaminek az ára, hanem egész krajczára nem érezte magát vesztesnek. A Virginia érát például 5 és fél krajezárra rugtatta föl az állam. Kapott érte hat krajezárt. A közönség szemébe is vághatta volna az államnak, hogy ez csúnyaság, mert hazug ■ág. Hazudni pedig az államnak: ezunyaság. Ée a közönség nem ezt tette, hanem azt, hogy hát Virginiát vett tizenegy krajezárért s azt mondta magában, hogy a hatkrajczáros Virginiát párjával öt és fél krajezárért kapta. Hát és megjárta a Virginiánál, s megjárta a krajezárnál, aminek igazában nem volt fele. Da már nem járja meg a fillérnél. Mert a fillér alappénz. A fillér nem félpénz, hanem pénzegység. Fele annyi értékű, mint a krsjczár, de krajczár nincs, az letűnt. Van fillér. Kevés forog ugyan közkézen, de több, mint hajdan a fáikrajczárból s éppen elég annyi, amennyi szükséges a fillérrel való fizetésekhez. Idővel több is lesz. De míg több lesz, addig is respektálni kell. Igen. A fillér tiszteletet követel magának, mert a törvény adja meg neki erre a jogot. S ha a fillér kicsi, igénytelen pénzdarab is, de elég nagy tekintélyű maga a törvény. Tessék tehát annak a kereskedőnek, aki a czuker kilogrammját a régi pénz szerint 42 krajczárért, tehát a mi pénzünk szerint 84 fillérért adja, a negyed kilogrammért elfogadni a 21 fillért. Pedig velem esett meg, hogy a kereskedő, aki még ma is krajczár szerint számít, a czukor negyed kilogrammját 11 krajczárral, vagyis 22 fillérrel számította, s a világ kincséért se akart egy fillért elfogadni, inkább elengedte volna nekem — mert ismer és tisztel — az 1 fillért, amire meg én nem voltam a világ kincséért sem rávehető. Nem tudom ugyan, hogy mennyire rug a világ kincse," de egy fillérért sem akartam az ismeretséget bensőbbé tenni és ez irántam táplált tiszteletet apróra váltani, hát inkább megadom a 22 fillért azért a portékáért, amiért kifejezetten, számszerűleg és jog szerint csupán csak 21 fillér jár. Kicsinylen méltóztatik valakinek ezt az úgynevezett „akadékoskodást?" Kérem ! Hát az a kereskedő miért nem kicsinyli a ráadás-fillért ? Ugye, ha én fél kilogramm czukrot veszek, 42 fillérért kapom. Tehát én látszólag nem vesztek egy fillért sem. Pedig vesztek igenis 21 fillért. Mert szegény embernek 21 fillér „befektetés" is sok, mikor is a 21 fillér másra kellene. Hogy pedig bele ne kelljen fektetnie, vesztenie kell így fillért, amit a kereskedő pedig nyer. Nyeri, mert nem járna érte,s ő mégis megveszi. Tudja, hogy miért. Ók ő megbecsüli azt a fillért a sokaságaiban. S az ő boltjába sok ilyen fillér jut, ami neki is tekintélyes nyereséget jelent (tessék kiszámítani), de ne feledjék el, hogy annak a szegény embernek is idővel tekintélyes veszteséget jelent. Aki nem respektálja a fillért, az ha valaminek az árát úgy szabja, hogy a portéka részének ára fillérre oszlik, az cselt vet a közönség ellen. Mert vagy nem lehet valamit tisztességes kereskedői számítással 84 fillérért adni s mégis annyiért adja, hogy ezzel konkurrencziát csináljon a szomszédjának ; vagy ha ennyire szabta, akkor a negyedéért el kell fogadnia a 21 fillért, mert ez a törvényes negyede a 84-nek. Az üzleti cselfogás miatt előállható veszteséget, mint például a czukornak negyed kilogrammonként való kimérésénél elkerülhetlen fecsérlést, a szegény ember fillérein megvenni nem illik. A krajczár idejében ez nem tűnhetett föl, szólni se lehetett ellene, mert félkrajczár nem volt. Da fillér van. Juliim. Budapesti levél. A Pécsi Napló számára írta: ■réf Vay Séitfor. A merre csak megy az utas ember, — elárasztja ország világát az Ansiditskártya. Ahol a gyorsvonat öt perczre megáll, őrületes sietséggel ugranak le az urak — hölgyek és képes levelező lapot vásárolnak. Beragasztják a két krejezárva bélyeget, aztán bedobják az állomáson a ládikába. Nem is előkelő, aki legalább is nem Scheveningen vagy a kendőből kap Ansichts-kártyát. Hát még a ki maga irhat onnan ! A tengerparti képes levelezőlapok rendesen a plage-t ábrázolják. Sétálgató fashionable hölgyekkel, gavallérokkal. Óriási hullámok közelednek a part felé, a karmester pedig a zene pavilionban fölemeli palctáját, hogy rázendítsék a Brabanconnet. (Már mint Ostendjeben t. i.) Vannak olyanok is, amelyek kaczér fürdő toiletteben tubiczkoló nőket ábrázolnak. Egyik hölgyecske éppen egy pompás per Kopfot csinál a trambulinról. Ezeket inkább legényemberek küldözgetik egymásnak. A Wampelichnél rekedt aztán sóhajtozik, hogy ő is nem lehet ott és a dunai uszodával vigasztalgatja magát, meg elernyedt idegeit. Az uszodákat, ha meleg van, ostromolják Budapesten. Egyáltalán nem esik kellemetes fürdés bennük s még legokosabban teszi, a ki áthajókázik a Császár-fürdőbe vagy a Lukácsba. Kivált előbbi helyen igen elegáns az uszoda. Van külön medencze az urak, külön a nők számára s a természetiül langy meleg hullámokban nagyon kellemes a fürdés. Nemsokára lesz egy óriási, remek Duna-fürdő. Hír szerint a Margit-szigeten építik, mégpedig nemsokára az új híd megnyitása után. A híddal, igaz, megszűnik a Margitsziget arisztokratikus tiolusivitása, de hozzáférhető lesz a fővárosnak ez a pormentes bűen retirója a nyaralni elmenni alig bíró emberiségnek is. Most, hogy a sziget hozzáférhetőbb lesz, érdekes elmondani egyet-mást a múltjából. Még IV. Béla király idejében állt ott egy kolostor, amelynek főnöknője Szűz- Szent Margit, Béla király leánya volt. Erről nevezték el a tündér szigetet, később a Clarissa apáczák bírták, a nyírlak szigetével együtt s azért a kis szigetért nagy pöröket is folytatott a Cla-rissa-rend Pest vármegyével. Már a múlt század elején, 1800 ban József nádor tulajdona volt a sziget, a mi abból is kitűnik, hogy a múlt század első éveiben szőllőt létesített a szigeten e fiatal nádor, valamint fölépítette a zárdaromok közelében máig is álló, úgynevezett sárga kastélyt. Sokszor adott ott nagy szüreteket József nádor s mikor a bécsi kongresszus alkalmával Ferencz császár szövetséges társait Budára hozta, a porosz király és I. Sándor orosz czár is mulattak ott. Tiszteletükre nagy szüreti ünnepélyt adott a palatínus. Ez alkalommal magyar népei- Pécsi Napló 1900. julius 15.