Pécsi Napló, 1902. május (11. évfolyam, 100-122. szám)

1902-05-06 / 103. szám

Bartamű­­éi: Munkád­y Mihály-atexa 25. (Sinkvity-féle ház.) Telefon 109. Kéziratok nem adatnak vik­ig. K­adóhivatal (Részvénynyomda): Boltivköz 2. Telefon 27. Felelős szerkesztő: LENKEI LAJOS. Befi­etési ink: Egész évre 24 korona. Fél évre 12 korona. Negyed évre 6 korona. Egy hóra 2 korona. Egyes sami­ara 10 BUK­. — Nyilt-térben 1 sor 60 fillér. Láng Lajos kér. miniszter. Pies, május fi. Megtörtént az uj kereskedelemügyi miniszter kinevezése. Ő Felsége Buda­pesten ma délelőtt L­á­n­g Lajost or­szággyűlési képviselőt és egyetemi tanárt nevezte ki ezen miniszteri székre és ezzel megszűnt minden további találga­tás, ki ül Baross Gábor, Lukács, Dániel, Hegedűs és Horánszky örökébe. A kinevezés nem kelt majd lelkes vissz­hangot országszerte, mert az új minisz­ter nem tartozik a zajos politikusok sorába, akik minden alkalommal mint miniszterjelöltek szerepelnek a nyilvá­nosság előtt. Inkább visszavonult életet élő, zajtalan, munkás ember, kiváló tudós, aki előtt bár idegen a kereske­delmi minisztérium ügyköre, de a­mi most ennek vezetőjét első­sorban fogja lekötni, a vámkérdés, a kiegye­zés megújítása, ehez alig találha­tott volna Széll Kálmán alkalmasabb munkatársat Láng Lajosnál, aki egy emberöltőt meghaladó időn át foglalko­zott ezen kérdésekkel, ismeri azoknak minden részleteit és mint volt újságíró, aki még a régi jó időkben, mikor a magyar sajtó még a tudományos szín­vonal­ tekintette főczéljának, mint szer­kesztő dísze volt a magyar hírlapíró karnak, praktikus tapasztalatokat is szerzett és most ezen sokoldalú tapasz­talatait a kereskedelem és közlekedési ügyek fölvirágoztatása érdekében érvé­nyesítheti. Láng Lajos kinevezése ily körül­mények között az elfogulatlan közvélemény előtt helyesléssel fog ta­lálkozni. Az adott körülmények között legszerencsésebbnek mondható még az ő kinevezése. Politikai szempontból a kipr­óbált szabadelvűek táborából való, aki még Tisza Kálmán idejében adta szabadelvű gondolkozásának tanubizonyí­­tékait, mikor a „Nemzetiben a szabad­elvű eszméknek volt lelkes hirdetője. Hogy a praktikus tevékenység terén is sikereket fog elérhetni, megmutatta, mint a pénzügyminisztérium volt állam­titkára és hogy a küszöbön lévő erős kiegyezési harczhoz eléggé edzett és szilárd lesz és helyt fog állani az osz­trák kormánynyal szemben, melynek különben époly kötelessége a kiegyezés révén minél több előnyhöz juttatni Ausztriát, mint a magyar kormánynak, hogy a kiegyezés minél kevesebb pén­zébe kerüljön az országnak, — azt bizonyosra vehetjük. Ezeknek előrebo­csátásával ismételjük, hogy a megtör­tént kinevezés ténye bár lelkesedést kelteni daczára Láng Lajos előttünk ismert jeles egyéni tulajdonainak nem fog, azt mégis mindenki megnyugvással veendi tudomásul, mert Láng Lajossal a becsületesség, hangya­szorgalom, lelkiismeretesség, hazaszere­tet, tettvágy és nagy tudás emelkedett miniszteri székbe. Sokan abból a szempontból indul­nak ki, hogy bárkit állított volna most ő Felsége bizalma a kereskedelmi minisz­térium élére, a kiegyezés azt megőrölte volna és ha annak miniszteri áldozatra lesz szüksége, jó lesz arra bárki és csak utána jön majd a dolgozó miniszter, aki a rendkívüli fontosságú, talán túl széles kerettel bíró kereskedelemügyi miniszteri tárc­a vezetésével ismét az alkotások terér­e fog léphetni, melyek mintha Ba­ross Gábor korai halála óta jóval lasabb tempóban haladnának, mint Baross feledhetlen működése alatt. Akik így gondolkoznak, azokat úgy sejtjük, csalódás fogja érni. Láng Lajos nem fogja azzal beérni ,hogy becsületes alkusza legyen csupán a magyar érde­keknek az osztrákokkal szemben, hanem nemesebb czélek által sarkalva, amikor hajlandó­nak nyilatkozott helyet foglalni a piros bársonyszékben, ideálisabb czélok is vezérelték. Bizonyos stagnácziót a kereskedelmi ügyek vezetésében tagadni nem lehet. Mintha ez a minisztérium is a nyomasztó idők behatása alatt állana, az utolsó évek alatt számbavehető alkotás onnét ki nem indult. Minél nagyobb volt­­Baross, annál szembe­­ötlőbb az utódok túlzott óvatossága, mely dermesztőleg hatott Magyar­­ország kereskedelmére és iparára, közlekedésü­gyünk fejlesztésére. Ebből a minisztériumból áldást ho­zón ki kell áradnia az egész országra a kezdeményezés bátorságának, a munka vá­gyának, hogy bátorságot öntve a csüggedőkbe, a most tétlen kezek munkához jussanak, hogy vasúti politi­kánk Baross szellemében fejlesztessék, hogy iparunk ne csak szavakkal, biz­tatással fejlesztessék és kereskedelmün­ket el ne fojtsák a mercantilismus ellen hadat üzent agrárius előharczosok. A kereskedelmi miniszternek oly erősnek kell lennie a kereskedelmi ügyek élén, mint a­mily erős, kitartó, lankadatlan, hogy úgy ne mondjuk fanatikus a maga szakmájában a földmivelési ügyek élén Darányi Ignácz, aki valóságos apostola a magyar földnek és minisztersége óta igen sokat és jót alkotott. Láng Lajos nem fogja azzal be­érni, hogy róla az utókor mint kiegye­zési miniszterről beszéljen. Itt a szá­mok számok ellen küzdenek és itt teljes a bizalmunk, hogy a nagy statisztika­, Láng Lajos ismeri a kiegyezési egyszer­egyet és a magyar érdeket nem fogja egy pillanatra sem szem elől tévesz­teni. De ő alkotni is fog akarni és sokat, igen sokat alkothat, mert báz az utolsó 10 évben kissé hátramaradtunk szemben az azt megelőző tíz évvel. Spec­iális óhajokat ma nem hangozta­tunk még. Pedig temérdek lenne. De amikor az új minisztert üdvözöljük, szívesen adunk már ma azon meggyő­ződésünknek kifejezést, hogy az a bizalom, melylyel kinevezését az egész ország fogadja, az ő tetteivel, alkotá­saival őszinte szeretetté és lelkesedéssé fog átalakulni, ha mindazt tudni is fogja, amit akar és mindazt akarni fogja, amire a mostoha viszonyok és súlyos anyagi gondok közepette élő Magyarországnak égetően szüksége van és amit első­sorban a kereskede­lemügyi minisztertől vár. * Láng Lajos, 1849. okt. 13 án Budapesten született. Középiskolai tanulmányait Buda­pesten végezte. Tanulmányai kiegészítése végett Párisban és Berlinben töltött néhány évet. Hazatérő, mint szépirodalmi iró mű­ködött. „Női udvarlás“ czímű vígjátéka színre is került. A jogi szigorlatok után a nemzet­gazdaság magántanáré lett a budapesti egyetemen; ugyanezen időben az „Ellenőr” közgazdasági munkatársa lett. 1878 ban a szakmai kerületben választatott meg kép­viselővé szabadelvű programmal. 1881 ben Pápa város választotta meg képviselővé s 1896 ig e kerületet képviselte. Ekker már az „Ellenőr“ felelős szerkesztője volt; közben több pénzügyi és közgazdasági tanulmánya jelent meg. 1882. végén a szabadelvű párt két nagy lapja, a „Hon“ és „Ellenőr“ egyesülvén, a két lapból lé­tesített „Nemzet“ szerkesztésével bízatott meg, de nem sokáig maradt ez állásában, mert Konek Binder tanár halála után az egyetem statisztikai tanári székére nevez­tetett ki. 1888 ben az akadémia levelező tagjává választatott; ugyanakkor az egye­tem jogi karának dékánja lett. 1884 ben kiadta „Magyarország statisztikája" czimű művének első kötetét. 1889 ben pénzügy­miniszteri államtitkár lett, a mely minő­ségben Pápán kétszer,­toljára 1892 ben megválasztatott. 1893-ban megvált a pénz­ügyminisztériumból s újból elfoglalta egyetemi tanszékét. Még az évben újból a jogi kar dékánjának választatott, majd az akadémia rendes tagjává s az aka­démia nemzetgazdasági bizottsága elnö­kévé választatott. A következő évben megalapította a Közgazdasági Társaságot, mely szintén el­nökévé választotta. E mellett különösen az utolsó években tévé­

Next