Pécsi Napló, 1902. szeptember (11. évfolyam, 200-223. szám)

1902-09-02 / 200. szám

1902. szeptember 2. Pécsi Napló Antal győri kanonok, ki a mohácsi vész évfordulója napján ott gyászbeszédet mon­dott, Deutsch Kornél városi főszámvevő látogatására Pécsre érkezett és tegnap visszautazott Győrre. — A pécsi püspök bérmautja. Hetyey Sámuel megyés püspök, szept. 20-án, az esti vonattal Monostorra érke­zik, ahol az éjjelt tölti és másnap osztja ki ott a bérmálás szentségét; szeptember 22-én a sz.-istváni és lőcsi 23-án pedig a baranyavári hiveket bérmálja a püspök és e napokon mindig Monostoron vesz éjjeli szállást; szept. 24-én Baánban az idevaló, valamint a Kisfaludról átjövő hi­veket, 24-én a dályoki és 26-án az izsépi hiveket részesíti a bérmálás szentségében. E három utóbbi napon a püspök szállása Baánban lesz. Szept. 27-én Darázson, 28-án Kis-Kőszegen és 27-én Vörösmar­ton bérmál püspökünk, amidőn is min­denkor Kis-Kőszegre tér éjjeli szállásra . Nagy a szárazság. Az eső hiányát nemcsak mi városiak érezzük az ivóvizet szolgáltató víztartóinkban, hanem a mezei gazdák is, akik arról panaszkod­nak, hogy a kukoricza megtöpped, kisül s a szőlőfürtök szemei peregve hullanak le. A kukoricza- és bortermés, mely oly kedvezőnek mutatkozott, felére redukáló­dik s ezt a tartós, nagy szárazság okozza. Pécsett közel másfél hónap óta nem volt valamire való eső. Az egész vármegye te­rületén nem láttak ez idő alatt még gaz­dag harmatot sem. A múlt hét végén a légsúlymérő higanya leszállott s a várva­­várt fellegek elborították az eget. A meg­­sürüsödött párák fejünk felett lebegtek s már-már megeredt a jótékony eső. Hirte­len otromba szél támadt s addig szak­­gatta, hajtotta a felhőket, mig végre el­űzte valamennyit s újra verőfényes jön az égbolt s az égető nap heve áttüze­­sitette a légkört s 36 fokos hőség sza­kadt a nyakunkba. Végre éjjel 11 óra után megjött a várva várt eső. — Seefried báróék vendégei. Rózsahegyről jelentik a következőket: Seefried Ottó báró és neje Ruszta bajor herczegnő meghívására Szmrecsányi fő­ispán és neje tegnap ideérkeztek. A ven­dégeket Seefried báró saját fogatán vitte nyaralójába, a­hova ebédre voltak hiva­talosak. Ebéd után a báró család megmu­tatta vendégeinek a nyaralót és környé­két, majd visszakísérték őket a vasúti állomásra. Kellemes meglepetést kelt­ett, hogy minden ünnepi alkalommal, így leg­utóbb Szent István napján és a király születésenapján, a rózsahegyi nyaralón két hatalmas nemzeti szinü zászlót tűznek ki. A báróné mindennap kilovagol a kör­nyékre. Sétalovaglásain rendesen Ra­­kovszky István orsz. képviselő fia kiséri. — Diákok bevonulása. Újra meg­élénkült a város. Az utczák teles tele van­nak vidéki alakokkal s a diákság népes csoportjai föl alá hullámzanak. A múzsák csarnokai s a könyves­boltok előtt nyüzsög a fiatalság, a nagy reményekre jogosult jövő generáczió. A szülők, gyámok nehéz gondoktól terhelten, aggódó szeretettel, kétség és remény közt tépelődve vezetik gyermekeiket a tanintézetekbe beíratni, a könyvkereskedésbe a szükséges könyveket és taneszközöket bevásárolni. A Jókai­­téren régi szokás szerint áll a diák­börze. Százan meg százan rajoznak itt, mint a csongó méhek s az ócska könyvekkel hatalmas vásárt csapnak. Megindult váro­sunkban teljes erővel a diák­élet. Falusi fogatok koczognak végig az utczákon, nagy láda a bakon, a kocsi hátuljában magasan fölhalmozott ágyneműek. Bent a kocsiban porköpenyes, tisztes falusi alakok s két-három fürge tekintetű nebuló. Minden vonat érkezésével valóságos hadak útja az Indóház-ut, melyen se­regestől vonulnak be a városba a vidéki szülők diák fiaikkal. A nyár folyamán csendes, kihalt város egy­szerre megélénkült s nagy lett az idegen­­forgalom. A tanuló ifjúság most még jó­formán az egész napot az utczákon tölti. Mindenfelé mozog az apró emberek soka­dalma. Itt könyvekkel megrakodva, amott nagy rajztáblát czipelve, büszke önérzettel jön-még a diákság. Pár nap múlva meg­kezdődnek az előadások, munkára fogják az ifjakat s nevelnek belőlük a hazának hasznos polgárokat. Ezek a szellemi erő hadseregének rekrutái, ezekből válnak idő­vel a haza jelesei, nagyjai. Sic itur ad astra. — A pécsi Kossuth-ünnepség. A pécsi Nemzeti Kaszinó kerti helyiségeibe ma a polgári elemek minden köréből el­jöttek azok, akik részt kérnek a Pécsett rendezendő Kossuth-ünnepély munkálatai­ból. A látogatott értekezletet Toldi Béla dr. nyitotta meg, aki az elnöki tisztre Szikszay Ferencz kir. tan., Kammerer Ferencz és Jobszt László drt ajánlotta, akiket ezen tisztségre egyhangúlag meg­választották, egyúttal az értekezlet veze­tésére Jobszt Lászlót kérte föl, ki mint az elnökök legfiatalabbika, aki leginkább bírja a munkát, a tisztséget elvállalta és rövid néhány szóval vázolva az értekezlet czélját, mindjárt javaslatokat tett az ün­nepség részleteire nézve is. A Kossuth­­ünnepélyt szeptember 19-én délelőtt 10 órakor szép idő esetén a Majláth-téren tartják meg és közreműködésre felkérik a Pécsi Dalárdát és Pécsi Polgári Daloskört, valamint valamennyi pécsi czigányzene­­kart, melyek ezen alkalomra egyesülni fognak és együttesen játszák a nemzeti és Kossuth-dalt. Az ünnepi szónok sze­mélyére nézve még nem történt megálla­podás, de erre városunk egyik jeles szó­nokát fogja a végrehajtó bizottság föl­kérni. Az 1848/49-iki honvédek az ünne­pélyre meghivatnak és ott díszhelyet kapnak. Ezekre nézve Bogyó Alajos adott bővebb felvilágosítást. Épigy meghivatnak a veterán honvédek a nyilvános ünnepsé­get követő nagyszabású bankettre, melyre nézve Czirják Ignácz azt a helyes javas­latot tette, hogy kétféle árban legyen a bankett. Egy olcsóbb, terítékenként 48 krajczárért a külvárosokban, melyre a je­gyeket a jobb módú kereskedők és ipa­rosok vásárolják és oszszák szét azok kö­zött, akik még ezt sem áldozhatják Kos­suth Lajos 100-ik születése napjának ünnepén. A módozatokat a kiküldött szűkebb bizottság fogja megbeszélni. A város polgárságához fölhívást intéz a nagy bizottság, hogy a házakat lobogóz­zák föl, este világítsák ki a várost, az üzleteket pedig az ünnepség tartama alatt tartsák zárva. A városi iskolaszék ezen napra szabad napot enged a városi is­koláknak. A rendezői tiszt ellátására a pécsi ifjúságot kérik föl. A fölmerülő költségek fedezésére gyűjtést indítanak, mely gyűjtést az értekezlet elnöke, Jobszt László dr. azzal a 80 ko­ronával kezdette meg, melyet, mint az adófölszólamlási bizottság tagja napi­dőként kapott. Az értekezlet a jegy­zői teendők ellátására Dömer Anzelm hír­lapírót és dr. Mosonyi Gézát, a pénztárosi tiszttel pedig Gebhardt Ferenczet bízta meg. A szűkebb végrehajtó­ bizottságot mindjárt az értekezlet után megalakítot­ták és ennek képezendi feladatát az ün­nepség sorrendjének megállapítása és a ma hozott határozatok végrehajtása. Este a nemzeti színházban díszelőadás zárja be az ünnepélyt, mely részleteiben is oly megkapónak ígérkezik, hogy Pécs váro­sán egy másik város sem fog túl tehetni, mert hazafiság dolgában lehet más város is oly hazafias érzelmű, mint Pécs, de amennyiben fokozata lehet e szónak, haza­fiasabb városa Pécsnél nincs az országnak. Az ünnepségre való előkészületekről be fogunk napról-napra számolni, hogy a nagyközönség az előkészületekről teljesen tájékozva legyen. Örvendetes, hogy ebben a Kossuth-ünneplésben az egész város részt vesz és az hazafias jellege mellett újabb tüntetés lesz a pécsi polgárságnak együttérzése mellett.­­ A felső­baranyai ev. ref. egy­házmegye Adám András curiai biró világi és Dányi Gábor esperes egyházi elnökök vezetése alatt f. hó 29-én tar­totta ülését. Adám András elnök hosszabb beszéddel nyitotta meg az ülést, melyben az 1848. 20. t. sz. szellemét magya­rázta. A tárgysorozatból kiemeljük, hogy az egyházkerületi közgyűlésre, melynek czélja lesz a két év múlva megtartandó zsinathoz az anyagot elő­készíteni, Morvay Ferencz, Benkő Gyula, Nagy Imre és Pakuszy Gyula tanácsbirót küldte ki. Pakuszy Gyula írásban beadott, de szó­val is indokolt kérelme folytán jövőben az egyházmegyei ülések nem Harkány­ban, hanem Siklóson fognak megtartatni. —­ Gyulai Pál nyugdíjban. A ma­gyar irodalom egyik kimagasló alakja, a legszigorúbb kritikus és jeles költő, Gyulai Pál nyugalomba vonult. Az erről szóló legfelső kézirat így szól : Személyem körüli magyar minisz­terem előterjesztése folytán megengedem, hogy dr. Gyulai Pál, budapesti tudomány­­egyetemi nyilvános rendes tanárnak, saját kérelmére történt végleges nyugalomba helyezése alkalmából, a magyar irodalom és az egyetemi oktatás terén szerzett érdemeiért teljes elismerésem tudtul adassék Kelt Ischlben, 1902. aug. hó 25-én. Ferencz József, s k. Gróf Széchényi Gyula, s. k. Ezt a legfelső elismerést ez a sokat gáncsolt, de mindenki által becsült tanár, ki több évtizeden át nevelte a magyar középiskoláknak az irodalmi tanárokat, jól megérdemelte. — A pécsi közigazgatási tan­folyam tanári kara. A belügyminisz­térium ideiglenes vezetésével megbízott m. kir. miniszterelnök a pécsi községi köz­­igazgatási tanfolyamnál igazgató-helyettesi tiszttel dr. Tróber Aladár városi főjegyzőt, előadói tiszttel pedig — az igazgató­­helyettesen kívül — Auguszt Ferencz pénzügyigazgató-helyettest, Bolgár Kál­mán anyakönyvi felügyelőt, Deutsch Kor­nél városi főszámvevőt, dr. Koszits Ákos tb. vármegyei főügyészt, Nagy Jenő vár­megyei tiszti ügyészt, Pintér Ferencz városi tanácsnokot, dr. Rásky Béla ügy­védet, dr. Szív­ér István vármegyei II. aljegyzőt, Vadnay Jenő tb. vármegyei főjegyzőt és dr. Záray Károly városi köz­­gazdasági előadót, kereskedelmi és ipar­kamarai titkárt egy-egy évi időtartamra bizta meg. — Templomszentelés Fonyódon. Fonyód­fürdőn augusztus 31-én templom­szentelés volt. A román stilu új tem­plomot Gyalus László műépítő terve szerint építették. Igen szép a berendezése, stilszerű román faragványokkal ékes és Dürer másolatok díszítik. A templomhoz Kálvária tartozik, amelynek dombjáról gyönyörű kilátás nyílik a Balatonra. A templomot Hornig János báró megyés­püspök segítségével Major Ferencz dr. országgyűlési képviselő a maga költségén építtette. A felszentelésre a veszprémi m. püspököt várták, ki azonban Karlsbadban lévén, felkérte Széchenyi Miklós gróf .

Next