Pécsi Napló, 1904. március (13. évfolyam, 49-74. szám)

1904-03-01 / 49. szám

1904. márczius 1. télére. Kress már egy ízben felszállt léghajó­jával, még pedig a Fullnerbach fölött Bécs mellett, de akkor kísérlete balul ütött ki. Azóta léghajóját módosította és a király is anyagi segítséggel támogatta. — Batthyány Lajos gróf pipája. Gyászos emlékű ereklyét szerzett a múlt na­pokban Darnay Kálmán, a sümegi múzeum­ tulajdonosa. Az ereklye Batthyány Lajos gróf remekművű pipája, a melyet a vértanú 1849. október 6-án az Újépületben használt és midőn lemondott azon reményről, hogy kegyelmet nyer, megajándékozta azzal börtön­őrét. A karcsú, hosszunyakú, szépen kiszívott tajtékpipán művészi domborműben rajta lát­ható a vértanú B. L. monogrammja felett a grófi korona. A pipa két fele, valamint közepe ezüstveretes s lapos kupakját virág­vésés fonja körül. A pipa, miként azt az ötvös­jegy mutatja, 1844-ben készült. — Baranya a budapesti nemzeti színházra. Még ma is szemrehányólag em­legetik, hogy Baranyavármegye a pécsi nem­zeti színházra semmit sem adott. Elfelejtet­ték, vagy egyáltalán nem is tudták, hogy Baranyavármegye közgyűlése igen is jelenté­keny összeget szavazott meg a pécsi színházra, csakhogy Vaj­ay István, akkori bizottsági tag, a közgyűlés e határozatát megfelebbezte s a belügyminiszter a közgyűlés határozatát megsemmisítette. E szerint Baranya vármegye közönségén nem múlott az áldozatkészség. Szívesen hozzájárult volna a színház építésé­nek költségeihez, ha a kormány át nem hozza a vármegye hazafias határozatát, hi­szen annak idején a budapesti nemzeti szin­ház létesítéséhez is adott pénzt. 1815. évi május hó 8-án Pest vármegye fölhívást inté­zett az ország összes törvényhatóságaihoz, hogy adakozzanak a pesti nemzeti színház fölépítésére. Baranya vármegye kétszázkilencz­­ven forintot és 8 krajczárt gyűjtött a kultu­rális intézményre. Eképpen állván a dolog, nem érheti a vármegyét szemrehányás. Ha a pesti színházra adott, mennyivel szívesebben adott volna utóbb a hozzá közelebb álló kulturépület fölemeléséhez. "­­ A pécsi szr. hitközség képviselő­testülete vasárnap délelőtt tartotta meg rendes évi közgyűlését Jánosi Engel József hitközségi elnök vezetése mellett. A köz­gyűlésen a tagok nagy számmal jelentek meg ugyan, de még­sem elegendő számban, hogy a napirend összes tárgyai elintézésre kerül­hettek volna. A napirend első tárgyát az 1903. évi működésről szóló beszámoló ké­pezte. Ennek során jelenti az elöljáróság, hogy a hitk. alapszabályok, amelyek a köz­gyűlésből jóváhagyottak, láttamozás végett a minisztériumhoz fognak felterjesztetni. Ennek kiegészítéseképen kidolgoztattak a tanácskozási rend, szolgálati utasítás és fegyelmi szabályzat, amelyek a hitközségi ügyvezetés rendjéhez nagyban hozzá fognak járulni. Ezek megalkotásával megelőzte a pécsi hitközség az összes magyarországi hit­községeket, így biztosítván mindenkorra az ügymenet pontos és zavartalan voltát. Be­számol az elöljáróság a templomi lépcső­­házak és az új iskola kibővítése, illetőleg az új szárnyépület emelésének tervéről, melyekre nézve Baumhorn Lipót budapesti műépítész bízatott meg tervek és költség­­vetések kidolgozásával. Ezen kérdések tisz­tázása egy újabban összehívandó közgyű­lésnek lesz a feladata. A hitközség a jóté­konyság terén is a lehetőség szerint eleget tett, segélyekben és kegydíjakban 9365 koro­nát osztott ki, a jótékony­ egyletek pedig a nyomor enyhítésére ezen felül még 9459 koronával járultak. A tápintézet, amely 11 évi működésre tekint vissza, szintén foko­zott hévvel szolgálta a szegény gyermekek ügyét. A hitközség kezelésére bízott alapít­ványok örvendetes gyarapodást mutatnak. A Fischer Mór-féle alpítvány az alapítvá­­nyozó nagylelkűségéből idők múltán­­ el­aggott egyén végellátása, a Schvarcz Ema­nuel családi alapítvány pedig szegények gyámolítására szolgál. Justus Lipót nevére 3000 korona alapítvány létetett, melynek kamatai szintén jótékony c­élokat szolgál­nak. A hitközség kezelésére bizott alapítvá­nyok 173,046 koronát tesznek. A hitközségi ügyek felszaporodását leginkább mutatja, hogy a lefolyt évben 56 rendes ülés tarta­tott, amelyeken 327 ügyben volt tanácskozás és határozathozatal. A jelentés megemlékezik továbbá a szegedi zsinagóga felavatásáról, amelyen 3 tagú küldöttséggel volt képviselve s ahol Perls Ármin dr. főrabbi tartotta az egyik felavató beszédet; néh. Justus Lipót volt hitk. elnök arczkép-leleplezéséről, amely­­lyel az elhunyt iránti kegyeletét juttatta kifejezésre; Glas Herman elöljáró buzgó hivatalviseléséről, akit hetvenedik születés­napja alkalmából ováczióba részesitett. — Kegyelettel emlékezett meg hetyei Hetyey Sámuel püspök elhunytáról s kegyeletes tisz­teletét mutatta ki jánosi Engel Adolf, a hitk. egyik alapitó tagja s volt elnöke iránt, aki­nek nevét és érdemeit jegyzőkönyvbe igtatta. A hitk. pénztári forgalma is visszatükrözi a serény munkát, a melyet a hitközség a tanügy, a kultusz és jótékonyság terén ki­fejt. Bevételben 132.427 kor. 33 fill. Kiadás­ban 133 047 kor. 90 fill. összeg szerepel, a 620 kor. 57 fill. kiadási többlet a múlt évi 7173 kor. 71 kor. pénztári maradványból nyert fedezetet. A jövő évre mint pénztári maradvány 6553 kor. 14 kor. van beállítva. A vagyoni kimutatás tetemes leírások mel­lett is a múlt évihez képest 1616 korona 79 fill. vagyongyarapodást mutat fel. A köz­gyűlés a jelentéseket tudomásul vette s az elöljáróságnak köszönete és elismerése kap­csán a felk­entvényt megadta. A pénztár közvetlen vezetői Glass Hermann, Hirschler Imre és Herczeg Lajos, valamint a felügye­let és számvizsgálat teljesítésével buzgólkodó Füchst Arnold, Neumann Ignácz, Krausz Mór, Steiner S. M. és Weisz Ármin elöljárók ill. képviselőknek a közgyűlés jegyzőkönyvi köszönetet szavazott.­­ A pécsi irodalmi és könyvnyom­dai részvénytársaság vasárnap délelőtt a pécsi kereskedelmi és iparkamara helyisé­geiben Krasznay Miklós dr. elnöklésével tartotta meg évi rendes közgyűlését, a rész­vényesek élénk érdeklődése mellett. Az igaz­gatósági jelentés szerint a vállalat a mos­toha viszonyok daczára is élénk lendületet vett az elmúlt évben és a Pécsi Napló napi­lap évről-évre tapasztalható föllendülése a lezajlott évben is bekövetkezett, ami ezen lap közkedveltségének legélénkebb tanúsága. A kedvező év abba a helyzetbe juttatta a igazgatóságot, hogy a tartalékalapok és le­írások jelentékeny dotálása után az első­­ségi részvények két szelvényének nyolc nyolc­ koronával való beváltását hozha­ javaslatba, ami annál szebb eredme , mert a nyomdavállalatok általában ország­szerte a közgazdasági állapotok kedvezőt­len behatása alatt állanak. Cs. Schap­­finger Gusztáv részvényes javaslatára a köz­gyűlés az igazgatóságnak, majd a Pécsi Napló szerkesztőségének és az ügyvezető igazga­tónak buzgó munkálkodásáért elismerését fejezte ki. A felügyelő-bizottság tisztelet­­díjának megállapítása után a közgyűlés a szelvények kifizetésének megkezdését már­czius 1-ére tűzte ki és azok a részvény­nyomda pénztáránál váltatnak be. A köz­gyűlés, mely az igazgatóságnak és felügyelő­bizottságnak megadta a szokásos fölmentvényt, külön elismerését fejezte még ki Krasznay Miklós dr. elnöknek, a részvénytársaság élén kifejtett odaadó tevékenységéért. — A­mit nem lehet szó nélkül hagyni. Hónapok óta halljuk a panaszt, de csak vártunk vele, gondolván, hogy ezt az illetékes hatóság emberei is észre fogják venni s majd intézkednek. A város főterének jobboldali aszfalt-burkolatú járdáján a Nádor­szálló egyik vízlevezető csatornájából az esőre kiömlik s végesvégig folyik a járó­kelő kö­zönség nem csekély boszúságára. Naponként ezer meg ezer ember jár erre s kénytelen a csatakos sarat gázolni, esőben pedig a vizet taposni. Ha ez az állapot a külváros vala­melyik félreeső utczájában volna, akkor is tűrhetetlennek tartanak; a belváros kellő közepén annál inkább tűrhetetlen. Tagadha­tatlan, hogy egy kis technikai nehézséggel jár ennek az esővíznek a folyókába való vezetése, mert a téren lévő filagória útban áll, de azért a nehézség megoldása nem lehetetlen. Az egyedüli lehetetlenség azt követelni, hogy a járó­kelő közönség tovább is tapossa ezt a csatakos sarat és esőlevet. — Csalás imádkozással. Baics István nagybudméri lakos nagyban és többféle módon űzte a csalást. Lakóhelyén, ennek vidékén, já­rásunknak Nagybudmérhez közelebb eső ré­szében, sőt még messzebb vidékeken is azzal csapta be a hiszékeny együgyű embe­reket, hogy átvett valódi pénzért 3 szoros, 4-szeres hamis pénzt ígért, amelyet az a bi­zonyos „nagyságos ár“ fog átszolgáltatni. Az illetők persze nem kapták meg az ígért ha­mis pénzt. Egy földijét azonban eredeti mó­don csapta be. Azt hazudta neki, hogy föld­jén nagy kincs van elásva, és ő képes imád­kozásával odahatni, hogy a föld tulajdonosa megtudja, a nagy kincs a földnek melyik helyén van elásva. Imádkozásáért 250 K-t kért. Kincset azonban a becsapott ember persze, hogy nem talált. Baics a mo­hácsi járásban is elkövetett csalásokért följelentetvén, a németbolyi csendőrség e hó 22 én letartóztatta s a mohácsi kir. járás­bírósághoz kisérte, mely őt előzetes letartóz­tatásban tartotta, de a pécsi kir. ügyészség utasítására e hó 25-én szabad lábra helyezte. — Menedékház Somberekén. Mint­hogy Somberekén, ebben a 2000 nél több lakost számláló községben egy állandó gyer­­mekmenedékáz fölállítása már elodázhatat­lanná vált és minthogy a nevezett község elöljárósága ebbeli kötelezettségének több­szöri hatósági sürgetés daczára sem felelt meg: a vármegye közigazgatási bizottsága utasította járásunk főszolgabíráját, hogy ké­­szíttese el a fölállítandó menedékház költség­­tervezetét és terjeszsze ezt föl javaslata kísé­retében a közigazgatási bizottsághoz, mely annak a községi pótköltségvetésbe való be­illesztése iránt intézkedni fog. — Okirathamisítók. A rendőrség ma letartóztatott két eszülött embert, a­kik állí­tólag hamis munkakönyveket állítottak ki és azokat leginkább a kétes egszisztencziák között értékesítették. A letartóztatott embe­rek közül az egyik egy fogházviselt vén juhász, Döbreni János, a­ki bámulatos ügyességgel tud pecséteket faragni. A másik letartóztatott valami Hehler Jenő nevű 52 éves, volt városi írnok. Hehler Alsókubinban volt valamikor a városnál alkalmazva, de folytonos iszákossága miatt elcsapták. Döb­reni és Hekler Székesfehérváron találkoztak egymással ezelőtt két hónappal és Heclerben támadt fel az a gondolat, hogy Döbreni ügyességét értékesíteni fogják. Döbreninél letartóztatása alkalmával egy pecsétet talál­tak ugyan, de erről azt állítja, hogy ezt kö­zel egy év előtt úgy találta. A hamisításra vonatkozólag ezen kívül egyéb bizonyítéka nincs a rendőrségnek. A letartóztatás fel­jelentésre történt és a rendőrség most bizo­nyítékok után nyomoz. — Halálozás. Ma hajnalban hosszas szenvedés után elhunyt a régi pécsi keres­kedelmi világ egyik tagja, Münz Sándor, volt gabonakereskedő, életének 73., házas­ságának 44. évében. Az elhunytat neje, szül. Grün Róza, négy gyermeke és kiterjedt ro­konság gyászolja. Temetése márczius 2-án délelőtt 10 órakor a Felsőmalom­ utcza 20 ik szám alatti lakásáról megy végbe. — Kézre került tolvaj. Jebés Vincze pécsi reszelővágótól a február 13-iki országos vásár alkalmával a Buza-téren elloptak 100 pár reszelőt. Jebés gyanúja Aschler József nevű volt munkájára esett, ki közvetlen a lopás után eltűnt Pécsről. Rendőrségünk a gyanúsított egyén körözését el is rendelte. Aschlert szombaton este Budapesten az ot­tani rendőrség e körözés alapján le is tartóz­tatta. Aschler beismerte, hogy Sebestől a „Pécsi Napló“ o.

Next