Pécsi Napló, 1915. június (24. évfolyam, 123-146. szám)
1915-06-02 / 124. szám
1915. junius 2 „Pécsi Napló“ dében megemlékezett az olasz hitszegők által előállott helyzetről s fölhívta a kereskedőket, hogy az egész országban tegyenek meg mindent a hadikölcsön jegyzése érdekében.Az eredetileg megállapított jegyzési idő utolsó két napjának fényes jegyzési eredménye után a meghosszabbított jegyzési időtartam első napjaiban legalább átmenetileg a jegyzések erős megcsappanása volt várható. A csütörtöki és pénteki jegyzésekről eddig beérkezett jelentések azonban örvendetesen tanúsítják, hogy a jegyzések nem csökkenő lelkesedéssel és országszerte lankadatlan készséggel folytak, ami a jegyzések végső eredményét illetőleg a legszebb reményekre jogosít. A Magyar Általános Hitelbank egyik morvaországi ügyfelétől a következő szövegű sürgönyt kapta „Az olasz hadüzenet alkalmából kérem, jegyezzenek részemre további 50.000 korona 50%-os magyar hadikölcsönt. Szíveskedjenek ezen 50.000 koronából 5000 koronát azonnal a honvédelmi minisztériumnak átadni, hogy az a Przemyslbe most legelőször bevonuló honvédcsapat parancsnokságának rendelkezésére bocsáttassák, 2500 koronát pedig mint első hozzájárulását egy oly alap javára fordítani, mely a hősiességük dacára önhibájukon kívül hadifogságba jutott hős honvédeink és családjaik érdekeit szolgálják. Az összeget e megjelöléssel kérem továbbítani.” „Egy a hős magyar honvédek iránt csodálattal eltelt osztrák állampolgár alapítványa hálájának szerény jeléül.” A Karsztvidék és Trieszt. Irta: Czirbusz Géza dr. egyetemi tanár. Az orosz hatalmi támadásnak a Boszporusz és Dardanellák tengeri kapujának meghódítására célzott eltolódása a világháború fordulata. Először Belgium bukott el, majd a Calaisi csatorna birtokbavétele jött napirendre, azután a Visztula és Memel határvonal támadása, utána a Kárpátok ostroma, végül — igen az , végül! — az oroszok régi vágya a Földközi tengerre vezető út birtokbavétele lett soros, amihez most elég balgán, a megvásárolt Olaszország is segédkezet nyújt. Már Miveltség-geográfiámban megjósoltam, hogy az orosz haderőnek a Földközi tengeren való megjelenése azonnal megváltoztatja Európa képét, a Földközi-tenger országainak és népeinek gazdasági és politikai helyzetét. Akkor is, most is azt vallom, fogjanak össze a Földközi-tengeri népek saját tengerük védelmére, szorítsák ki belőle az angolt és az oroszt, akinek elég dolga van 22 milliós földterületének rendben tartásával. A japán és csinai tenger helyébe ne akarjon európai tengert, mert pórul jár, ha az európai népek történelmi tudata és érdekféltékenysége fölébred. Nekünk is van részünk a Földközi-tengeren. 600 kilométernyi fronttal dülünk az Adriai-tengerre. Ezt a tengert semmi szín alatt nem szabad feladnunk, mert elzárjuk egyedüli kapuinkat a világpiachoz , az Atlanti óceánhoz és földségi állammá törpülünk, hol hatalmasabb szomszédokkal ki nem bírjuk a versenyt. Ami Oroszországnak és a Földközi-tenger népeinek a Fekete-tengerbe vezető út, az nekünk az Otrantoi 90 kilométer széles kapu. Aki e bejárat két oldalpillérét és torpedókkal, aknákkal kitünően megrakható küszöbét bírja — az Adria ura. Annak kezében van a zsilip kulcsa, mely az adriai forgalmat tetszése szerint elzárhatja, megdézsmálhatja s tönkre teheti, ha úgy tetszik neki. De nemcsak Dalmácia és Bosznia forgalmáról van itt szó, hanem az egész Karsztvidék és Dinárai redőzet gazdasági prosperálásáról. A 80.000 négyszögű kilométer terjedelmű Karszt-országok igaz csak 4 millió lakost számlálnak, de erre a vidékre s erre a négy millióra égető szüksége van az osztrák-magyar monarchiának. Jól kell megjegyeznünk, hogy ennek a lakosságnak tengermelléki zöme szlovén és horvát. Mindketten katholikusok. Az osztrák császárnak a pozserováci béke értelmében történelmileg kivívott és biztosított joga van — még Albánia katolikusaira is. Az entente által megvásárolt hitszegő Itália hiába vitatja részesedés jogát, ingerenciáját ezekre a Karsztos tartományokra, hiába hivatkozik a 2000 év előtti római imperiumra, melynek örököséül tekinti magát — az idő elfojtja a római császárságot, a latinokat elsöpörték a szlávok, csak hírmondónak maradtak olaszok a tengerparti városokban, de a föld nem a rómaiaké többé. Geopolitikát kell csinálni ma, nem történeti politikát. Az osztrák-magyar monarchia azt csinálta és csinálja máig. A suli Alpok balkáni folytatása a Karszt és a Dinárai redőzet. És a monarchia délnyugati természetszabta hátára. Azon nem szabad rést ütni, ha már a vasút léket vágott a Karszt kietlen várfalán. A vasúti hézagok kapuk az Adriára és utak a monarchiába. Triesztet 4, sőt kapcsolatokkal 6 vasút köti össze a monarchia belsejével. Nekünk Trieszre és Fiuméra oly szükségünk van, mint Németországnak Hamburgra, mert egyenest mutat Szuezre s a világgal köt össze. Viszont Trieszt gazdasági és politikai háttere nélkül semmi. Hiába áhítozik rá akárki, azt szépszerével ki nem adhatja nem monarchiánk, hanem Közép- Európa. Bismark idejében szinte megkisérlette az olasz irridenta Trieszt kézrekaparitását, — a nagyhatalmi Ember szavára azonban : Sohasem engedjük át Triesztet, mert ez középeurópai kikötő, elhallgatott a könnyű szerrel elfoglalni akaró irridentizmus, mely Eretriában, Abesszíniában és Tripoliszban annyi, de annyi kudarcot vallott és ugy látszik megfeledkezett Tegethoff admirális liszszai győzedelméről. Azt mondják: Magyarország kontinentális ország, minek neki a tenger. Nyugatra megy ki a búzánk, vágómarhánk. Igaz, de Horvát és Dalmátország, valamint Bosznia a mi hódításunk. A horvát nép, az adriai tenger legkiválóbb hajósnépe, velünk él állami közösségben. Nemcsak a vallás, hanem tengeri rátermettsége különbözteti meg a földségi szegény néptől. Mi nem dobhatjuk oda Horvátországot, a horvát parasztot és dalmát kikötőket sem a szerbnek, sem az olasznak. Először, mert a) a horvátok, dalmátok irtóznak a gondolattól, b) mert kettős monarchiánk történeti kialakulása és c) balkáni hivatása ránk parancsolja az Adria mellékének és hátterének védelmét a köröm szakadtáig. Soraim, igaz csak geográfiai okoskodások. Mondjuk akadémikus kiszólások, melyekkel a gyakorlati politika nem törődik, nem is törődhetik, mert más ő Fensége az Élet, a valóság és más a könyvmolyoktól hemzsegő tudós-szoba reszelése. Néha azonban kathedrai kijelentések is csináltak világtörténelmi fordulatot. Például Fichte tüzes német beszédei a németek összetartásáról vedeményezték az új Németország megszületését. Csak addig terjed intelmem, át, napkeltétől napszállta utánig sebesülten is százada élén maradt. Csak este, minek utána helyettesének megadta a szükséges utasításokat, távozik a segélyhelyre. Bár az orvos őtönmaga kímélésére inti, ezzel a figyelmeztetéssel mit sem törődve, másnap reggel újból átveszi a vezénylést. Schlesinger kapitány e valóban példás kötelességteljesítéséért a katonai érdemkeresztet a hadi ékítmény szallagán kapta kitüntetésül. Bezerédj András főhadnagy, Bezerédj András tartalékos főhadnagy a háború kezdete óta derék huszáraival tucatszámra vitte véghez a merész huszárcselekedeteket. Veszéllyel járó hírszerző utakra legtöbbnyire őt küldték ki és teljesítménye mindenkor meghaladta azt, amit tőle kívántak, a parancsot saját merész elszántságából mindenkor oly feladattal toldotta meg, amelyet körültekintése és rajtaütésre termett, igazi lovasegyénisége a legszerencsésebben valósított meg. Alig tért vissza egy Fenyvesvölgy körüli veszedelmes felderítő lovaglásból, miközben gyakran süvítettek el mellette és emberei körül az orosz golyók, máris a Bystrica—Opaka körüli ellenséges haderő kikutatására kapott parancsot. Bystricán először is túlnyomó számú kozákpatroulle-lal találkozott, de magyar huszár még soha sem ijjedt meg a kozáktól, mégha háromszor annyian voltak is a kozákok. Bezerédy főhadnagy rajtuk üt, néhány kozák kirepül a nyeregből, kettő foglyul esik, a többi gyors futással szerteszét menekül. Ennek utána annál merészebben folytatja a felderítést. Útközben saját ezredének két kisebb járőrével találkozik, megerősítésül saját emberei mellé veszi őket. Parányi különítménye csak húsz karabélyost tesz ki, a vitéz tisztnek azonban ennyi elégséges a sikeres előrejutásra és egy, a Horodemkától délre eső, messzire kilátást nyújtó, fontos magaslat megszállására. Fél óráig védi ezt húsz emberével, míg csak saját gyalogságunk fel nem váltja, majd még önszántából a Magura magaslatot is felderíti. E vakmerőségével szerzett hívei a parancsnokságnak kiváló szolgálatot tettek és a legfelsőbb dicsérő elismerés jutalmazta érdemét. Tisztjeink. — A hadügyminisztérium sajtóosztályától. — Schlesinger Sándor kapitány. Schlesinger Sándor kapitány volt ama 29. sz. tábori vadászzászlóalj parancsnoka, a melynek a Magierov elleni támadás folyamán fedezékéből kikelve, az oroszokra kellett törnie. Még éjfél után is ki kellett védenie az ellenségnek megrohanásszerű támadását, reggel 4 órakor pedig Schlesinger kapitány jelt adott a támadásra. Századával feltartóztathatatlanul rohan előre, mialatt a zászlóalj többi százada fedezékei mögül erős tüzeléssel lazítja meg az oroszok védelmi vonalait, a parancsnok tettereje és erélye pedig a sikerrel biztató roham eredményének legfőbb záloga. A támadás közepette, reggeli 6 órakor a vitéz kapitányt két fejlövés éri, súlyos sebesülése dacára sem akarja azonban az övéit ebben a felelősséggel teljes pillanatban vezető nélkül magukra hagyni. Jól-rosszul önmaga köti be sebét, a szerencsés befejezésig tovább vezeti a küzdelmet, tizenhárom órán A világháború célja. Lassú tempóban indul az olasz háború. A mi új ellenségeink még most kötötték meg az új szerződést , a négyes szövetség szerződését. Csak vasárnap lesz nyolc napja annak, hogy a nagykövetek Sonnino külügyminiszterrel egyetértőleg megállapították azokat a feladatokat, amelyeket Olaszország a szárazföldön és a tengeren tartozik megoldani. Nyolc nap bizonyára nem elég idő arra, hogy ebben a nagyarányú világháborúban egy nagy hadsereg elfoglalhassa a maga helyét. Nem volt elég ez az idő arra sem, hogy mi pontosan megfigyelhessük, vajjon mik is lesznek, hát az olasz hadsereg tengeri és szárazföldi hadműveleteinek az egyenes céljai, törekvései. Egyelőre a magunk kombinációi szerint elhelyezkedtünk minden ponton, ahol az olaszok hadműveleteit várni lehet. Elhelyezkedtünk a tiroli határon, az Adriai tengeren és a Száva, Drina és Duna mentén. Készen vagyunk, várjuk az ellenséget. Nemcsak várjuk, hanem állunk is eléje. Az Adrián már súlyosan érzi az olasz tengerpart a magyar és osztrák hatalog megjelenését. A tiroli határon nagy óvatossággal jelenik meg a briganti sereg, mert jól tudja, hogy ott akár az Etsch völgyében, akár az Isonzó völgyében indul el, nagyon veszedelmes helyzetbe fog szorulni. Hogy miképpen akar az olasz átvonulni Valonába és hogy innét hogyan jut el a Dunához, a Drinához és a Szávához, arra egész Európa igen kiváncsi lehet. Amellett, hogy mi így hirtelenül fel tudtunk készülni az új ellenségnek, még egyéb sorsdöntő gondolatokkal is megtelt a háborús területek levegője. A Gibraltárnál mindennap élesebbé válik a spanyolok fellépése. A balkáni blokk gondolata az eddiginél rohamosabb tempóban érlelődik. A 3