Pécsi Napló, 1915. június (24. évfolyam, 123-146. szám)

1915-06-02 / 124. szám

1915. junius 2 „Pécsi Napló“ dében megemlékezett az olasz hitszegők által előállott helyzetről s fölhívta a keres­kedőket, hogy az egész országban tegyenek meg mindent a hadikölcsön jegyzése érde­kében.­­Az eredetileg megállapított jegyzési idő utolsó két napjának fényes jegyzési ered­ménye után a meghosszabbított jegyzési időtartam első napjaiban legalább átmene­tileg a jegyzések erős megcsappanása volt várható. A csütörtöki és pénteki jegyzések­ről eddig beérkezett jelentések azonban ör­vendetesen tanúsítják, hogy a jegyzések nem csökkenő lelkesedéssel és országszerte lankadatlan készséggel folytak, ami a jegy­zések végső eredményét illetőleg a legszebb reményekre jogosít. A Magyar Általános Hitelbank egyik morvaországi ügyfelétől a következő szövegű sürgönyt kapta­­ „Az olasz hadüzenet alkal­mából kérem, jegyezzenek részemre további 50.000 korona 50%-os magyar hadikölcsönt. Szíveskedjenek ezen 50.000 koronából 5000 koronát azonnal a honvédelmi minisztérium­nak átadni, hogy az a Przemyslbe most leg­először bevonuló honvédcsapat parancsnok­ságának rendelkezésére bocsáttassák, 2500 koronát pedig mint első hozzájárulását egy oly alap javára fordítani, mely a hősiességük dacára önhibájukon kívül hadifogságba ju­tott hős honvédeink és családjaik érdekeit szolgálják. Az összeget e megjelöléssel kérem továbbítani.” „Egy a hős magyar honvédek iránt csodálattal eltelt osztrák állampolgár alapítványa hálájának szerény jeléül.” A Karsztvidék és Trieszt. Irta: Czirbusz Géza dr. egyetemi tanár. Az orosz hatalmi támadásnak a Boszpo­rusz és Dardanellák tengeri kapujának meg­hódítására célzott eltolódása a világháború fordulata. Először Belgium bukott el, majd a Calaisi csatorna birtokbavétele jött napi­rendre, azután a Visztula és Memel határ­vonal támadása, utána a Kárpátok ostroma, végül — igen az , végül! — az oroszok régi vágya a Földközi tengerre vezető út birtok­bavétele lett soros, amihez most elég balgán, a megvásárolt Olaszország is segédkezet nyújt. Már Mi­veltség-geográf­iámban megjó­soltam, hogy az orosz haderőnek a Földközi tengeren való megjelenése azonnal megvál­toztatja Európa képét, a Földközi-tenger országainak és népeinek gazdasági és poli­tikai helyzetét. Akkor is, most is azt vallom, fogjanak össze a Földközi-tengeri népek saját tengerük védelmére, szorítsák ki belőle az angolt és az oroszt, akinek elég dolga van 22 milliós földterületének rendben tartásá­val. A japán és csinai tenger helyébe ne akar­jon európai tengert, mert pórul jár, ha az európai népek történelmi tudata és érdek­féltékenysége föl­ébred. Nekünk is van részünk a Földközi-ten­geren. 600 kilométernyi fronttal dülünk az Adriai-tengerre. Ezt a tengert semmi szín alatt nem szabad feladnunk, mert elzárjuk egyedüli kapuinkat a világpiachoz , az At­lanti óceánhoz és földségi állammá törpü­­­lünk, hol hatalmasabb szomszédokkal ki nem bírjuk a versenyt. Ami Oroszországnak és a Földközi-ten­ger népeinek a Fekete-tengerbe vezető út, az nekünk az Otrantoi 90 kilométer széles kapu. Aki e bejárat két oldalpillérét és tor­pedókkal, aknákkal kitünően megrakható küszöbét bírja — az Adria ura. Annak kezé­ben van a zsilip kulcsa, mely az adriai for­galmat tetszése szerint elzárhatja, megdézs­­málhatja s tönkre teheti, ha úgy tetszik neki. De nemcsak Dalmácia és Bosznia for­­galmáról van itt szó, hanem az egész Karszt­vidék és Dinárai redőzet gazdasági prospe­rálásáról. A 80.000 négyszögű kilométer terjedel­mű­ Karszt-országok igaz csak 4 millió lakost számlálnak, de erre a vidékre s erre a négy millióra égető szüksége van az osztrák-ma­gyar monarchiának. Jól kell megjegyeznünk, hogy ennek a lakosságnak tengermelléki zöme szlovén és horvát. Mindketten katho­­likusok. Az osztrák császárnak a pozsero­váci béke értelmében történelmileg kivívott és biztosított joga van — még Albánia kato­likusaira is. Az entente által megvásárolt hitszegő Itália hiába vitatja részesedés­ jogát, inge­­renciáját ezekre a Karsztos tartományokra, hiába hivatkozik a 2000 év előtti római im­­periumra, melynek örököséül tekinti magát — az idő elfojtja a római császárságot, a latinokat elsöpörték a szlávok, csak hírmon­­dónak maradtak olaszok a tengerparti váro­sokban, de a föld nem a rómaiaké többé. Geopolitikát kell csinálni ma, nem történeti politikát. Az osztrák-magyar monarchia azt csinálta és csinálja máig. A suli Alpok bal­káni folytatása a Karszt és a Dinárai redő­zet. És a monarchia délnyugati természet­szabta hátára. Azon nem szabad rést ütni, ha már a vasút léket vágott a Karszt kietlen várfalán. A vasúti hézagok kapuk az Adriára és utak a monarchiába. Triesztet 4, sőt kap­csolatokkal 6 vasút köti össze a monarchia belsejével. Nekünk Trieszre és Fiuméra oly szükségünk van, mint Németországnak Ham­burgra, mert egyenest mutat Szuezre s a világgal köt össze. Viszont Trieszt gazdasági és politikai háttere nélkül semmi. Hiába áhí­tozik rá akárki, azt szépszerével ki nem ad­hatja nem monarchiánk, hanem Közép- Európa. Bismark idejében szinte megkisérlette az olasz irridenta Trieszt kézrekaparitását, — a nagyhatalmi Ember szavára azonban : Sohasem engedjük át Triesztet, mert ez középeurópai kikötő, elhallgatott a könnyű szerrel elfoglalni akaró irridentizmus, mely Eretriában, Abesszíniában és Tripoliszban annyi, de annyi kudarcot vallott és ugy lát­­szik megfeledkezett Tegethoff admirális lisz­­szai győzedelméről. Azt mondják: Magyarország kontinen­tális ország, minek neki a tenger. Nyugatra megy ki a búzánk, vágómarhánk. Igaz, de Horvát és Dalmátország, valamint Bosznia a mi hódításunk. A horvát nép, az adriai tenger legkiválóbb hajósnépe, velünk él állami közösségben. Nemcsak a vallás, hanem ten­geri rátermettsége különbözteti meg a föld­ségi szegény néptől. Mi nem dobhatjuk oda Horvátországot, a horvát parasztot és dal­mát kikötőket sem a szerbnek, sem az olasz­nak. Először, mert a) a horvátok, dalmátok irtóznak a gondolattól, b) mert kettős mo­narchiánk történeti kialakulása és c) balkáni hivatása ránk parancsolja az Adria mellé­kének és hátterének védelmét a köröm sza­kadtáig. Soraim, igaz csak geográfiai okoskodá­sok. Mondjuk akadémikus kiszólások, me­lyekkel a gyakorlati politika nem törődik, nem is törődhetik, mert más ő Fensége az Élet, a valóság és más a könyvmolyoktól hemzsegő tudós-szoba reszelése. Néha azonban kathedrai kijelentések is csináltak világtörténelmi fordulatot. Pél­dául Fichte tüzes német beszédei a németek összetartásáról vedeményezték az új Német­ország megszületését. Csak addig terjed in­telmem, át, napkeltétől napszállta utánig sebesülten is százada élén marad­t. Csak este, minek utána helyettesének megadta a szükséges utasításokat, távozik a segélyhelyre. Bár az orvos őt­­önmaga kímélésére inti, ezzel a figyelmeztetéssel mit sem törődve, másnap reggel újból átveszi a vezénylést. Schlesinger kapitány e valóban példás kötelességteljesí­­téséért a katonai érdemkeresztet a hadi ékít­mény szallagán kapta kitüntetésül. Bezerédj András főhadnagy, Bezeréd­j András tartalékos főhadnagy a háború kezdete óta derék huszáraival tucat­számra vitte véghez a merész huszárcseleke­deteket. Veszéllyel járó hírszerző utakra leg­­többnyire őt küldték ki és teljesítménye min­denkor meghaladta azt, a­mit tőle kívántak, a parancsot saját merész elszántságából min­denkor oly feladattal toldotta meg, a­melyet körültekintése és rajtaütésre termett, igazi lovasegyénisége a legszerencsésebben való­sított meg. Alig tért vissza egy Fenyvesvölgy körüli veszedelmes felderítő lovaglásból, mi­közben gyakran süvítettek el mellette és emberei körül az orosz golyók, máris a Bys­trica—Opaka körüli ellenséges haderő ki­kutatására kapott parancsot. Bystricán elő­ször is túlnyomó számú kozákpatroulle-lal találkozott, de magyar huszár még soha sem ijjedt meg a kozáktól, mégha háromszor annyian voltak is a kozákok. Bezerédy fő­hadnagy rajtuk üt, néhány kozák kirepül a nyeregből, kettő foglyul esik, a többi gyors futással szerteszét menekül. Ennek utána annál merészebben folytatja a felderítést. Útközben saját ezredének két kisebb járőrével találkozik, megerősítésül saját emberei mellé veszi őket. Parányi különítménye csak húsz karabélyost tesz ki, a vitéz tisztnek azonban ennyi elégséges a sikeres előrejutásra és egy, a Horodemkától délre eső, messzire kilátást nyújtó, fontos magaslat megszállására. Fél óráig védi ezt húsz emberével, míg csak saját gyalogságunk fel nem váltja, majd még ön­szántából a Magura magaslatot is felderíti. E vakmerőségével szerzett hívei a parancsnok­ságnak kiváló szolgálatot tettek és a legfelsőbb dicsérő elismerés jutalmazta érdemét. Tisztjeink. — A hadügyminisztérium sajtóosztályától. — Schlesinger Sándor kapitány. Schlesinger Sándor kapitány volt ama 29. sz. tábori vadászzászlóalj parancsnoka, a melynek a Magierov elleni támadás folya­mán fedezékéből kikelve, az oroszokra kellett törnie. Még éjfél után is ki kellett védenie az ellenségnek megrohanásszerű támadását, reggel 4 órakor pedig Schlesinger kapitány jelt adott a támadásra. Századával feltartóz­tathatatlanul rohan előre, mialatt a zászlóalj többi százada fedezékei mögül erős tüzeléssel lazítja meg az oroszok védelmi vonalait, a parancsnok tettereje és erélye pedig a siker­rel biztató roham eredményének legfőbb zá­loga. A támadás közepette, reggeli 6 órakor a vitéz kapitányt két fejlövés éri, súlyos sebe­sülése dacára sem akarja azonban az övéit ebben a felelősséggel teljes pillanatban vezető nélkül magukra hagyni. Jól-rosszul önmaga köti be sebét, a szerencsés befejezésig to­vább vezeti a küzdelmet, tizenhárom órán A világháború célja. Lassú tempóban indul az olasz háború. A mi új ellenségeink még most kötötték meg az új szerződést , a négyes szövetség szer­ződését. Csak vasárnap lesz nyolc napja annak, hogy a nagykövetek Sonnino kül­ügyminiszterrel egyetértőleg megállapították azokat a feladatokat, a­melyeket Olaszor­szág a szárazföldön és a tengeren tartozik megoldani. Nyolc nap bizonyára nem elég idő arra, hogy ebben a nagyarányú világháborúban egy nagy hadsereg elfoglalhassa a maga helyét. Nem volt elég ez az idő arra sem, hogy mi pontosan megfigyelhessük, vajjon mik is lesznek, hát az olasz hadsereg tengeri és szárazföldi hadműveleteinek az egyenes céljai, törekvései. Egyelőre a magunk kombinációi szerint elhelyezkedtünk minden ponton, ahol az olaszok hadműveleteit várni lehet. Elhelyez­kedtünk a tiroli határon, az Adriai tengeren és a Száva, Drina és Duna mentén. Készen vagyunk, várjuk az ellenséget. Nemcsak várjuk, hanem állunk is eléje. Az Adrián már súlyosan érzi az olasz tenger­part a magyar és osztrák hatalog megjele­nését. A tiroli határon nagy óvatossággal jelenik meg a briganti sereg, mert jól tudja, hogy ott akár az Etsch völgyében, akár az Isonzó völgyében indul el, nagyon vesze­delmes helyzetbe fog szorulni. Hogy mi­képpen akar az olasz átvonulni Valonába és hogy innét hogyan jut el a Dunához, a Drinához és a Szávához, arra egész Európa igen kiváncsi lehet. Amellett, hogy mi így hirtelenül fel tudtunk készülni az új ellenségnek, még egyéb sorsdöntő gondolatokkal is megtelt a háborús területek levegője. A Gibraltár­nál mindennap élesebbé válik a spanyolok fellépése. A balkáni blokk gondolata az eddi­ginél rohamosabb tempóban érlelődik. A 3

Next