Pécsi Napló, 1915. július (24. évfolyam, 147-173. szám)
1915-07-16 / 160. szám
2 Románia döntés előtt. Sinaja, július 15. (Eredeti távirat.) Hohenlohe herceg, Konstantinápoly német nagykövete, Ferdinánd román király sógora Bukarestbe érkezett. Bukarest, július 15. (Eredeti távirat.) A monarkia és Németország nagykövetei ma tanácskozásra jelentek meg Bratianu miniszterelnöknél. — Cadorna ingadozik. Hága, július 15. (Eredeti távirat.) Cadorna, az olaszok vezérkari főnöke, látva, hogy határainkon eredményt fölmutatni nem tud, megváltoztatta nézetét és most már azt javasolja, hogy Olaszország kezdje meg a Dardanellák ellen való akciót. Salandra Cadorna mellett foglalt állást, míg a király arról tudni sem akar. Salandra lemondással fenyeget, ha a király nem járul a vezérkari főnök új haditervéhez. Döntés még nincsen. A cár Nikitához külön követet küldött. Szófia, július 15. (Eredeti távirat.) Miklós cár Kaulbars orosz tábornokot Nikitához küldötte Cettinjébe, fölszólítva a montenegrói királyt, vonja ki csapatait Skutariból, melynek megszállása ellen Olaszország tiltakozott. Az orosz hadügyminiszter bizakodása. Kopenhága, július 15. (Eredeti távirat.) Az orosz hadügyminiszter a Ruskoje Slovonak azt mondotta, hogy a legutóbbi kudarcok nem fogják megtörni Oroszország energiáját. A kiválóan, erősen fölkészült ellenséget csakis nem győzhető le, ha minden erőt megfeszítenek és a munícióhiányt kipótolják. A franciák tagadják az argonnei vereséget. Rotterdam, július 15. (Eredeti távirat.) A legutóbbi német hivatalos jelentés az Argonneokban nagy győzelemről számol be. A franciák, akik mesterei a hazugságoknak és a pyrrhusi győzelmek bejelentésének, hivatalos jelentésükben azt mondják, hogy az argonnei erdőkben a német trónörökös seregét vereség érte. Amerika és Németország. Genf, július 15. (Eredeti távirat.) Newyorkból jelentik, hogy a négyesszövetség diplomatái Roosevelt és Taft volt elnököt is meg akarják nyerni annak a mozgalomnak, hogy hívják össze a kongresszust. Ezzel szemben Wilson és a külügyi államtitkár a kongresszus nélkül, a pártvezéreikkel folytatott bizalmas tanácskozás alapján szeretnék a kérdést elintézni. Nyaralás a „Német tenger“ partján. Irta: Buday Tekla. III. A Ryck folyócska náddal szegett partjai közt halad a két kis gőzhajó, mely fél óránkint felváltva szállítja Greifswald aprajátnagyját naponta „saját külön“ tengeri fürdőihez: Wieckbe s Eldenára. A keleti tenger egy kicsinyke öblénél feküsznek ezek, a folyótorkolatnál, amaz balra, emez jobbra tőle. A nyílt tengerre kilátást nem nyújthatnak, de a hullámverésből nekik is jut valamennyi , és múlt nyár óta különösen szó-, katlanul meleg júliusi napok alatt forgalmuk szinte rendkívüli volt. Mielőtt nyaralási utunkra keltünk, sok jóindulatú figyelmeztetést kaptunk útitervünket ismerő baráti körből, hogy : téli ruhát vigyünk ám, — a tengeri fürdővel meg csak nagyon óvatosan éljünk ám, mert hát a keleti tenger, nem Adria — és híres a hidegségéről. Szinte alig hittünk hát szemünknek, mikor első alkalommal, ahogy Wieckbe rándultunk fürödni, 28 foknyinak láttuk jelezve a víz melegségét. Csakhamar aztán nemcsak láttuk, de hittük is, hogy ennyi az; szinte nehezünkre esett megválnunk a kellemesen langyos haboktól, s hamarosan megállapodtunk benne, hogy amíg csak az időjárás engedi, naponta ellátogatunk ide délutánon kint. Az eleinte elég hosszúnak tetsző kis félórányi gőzhajóút odáig , csakhamar megszokottá és így mindig rövidebbé vált számunkra; még alig hagytuk el Greifswald utolsó épületeit, szinte máris feltűnt előttünk a hatalmas szélmalom, mely úgy emlékeztetett Alföldünkre s melyet elérve, már csakhamar kikötöttünk. A jobbparton volt a kikötő s igy, ha Wieckbe akartunk jutni, még annak szétnyitható hajóhídján is át kellett kelnünk, — mig, ha Eldema fürdőjét kerestük fel, a hajóhíd útjától is, meg a vámjától is mentesek maradhattunk, — de még a wieckinél is sekélyebb fürdővel kellett beérnünk. Felváltva használtuk hát e két fürdőcskét, melyek mindegyikének megvoltak a maga előnyei, de még a hátrányai is, a másikkal szemben. A jó 10—12 percnyi út a gőzhajóállomástól a fürdőig mindkettőnél, de különösen Wiecknél, nagy homokban vezetett, ugyancsak Alföldünk jól ismert homokos útjainak emlékét keltve föl bennem. A fürdőcskék felszerelése és kezelése is elég egszerű, sőt kezdetleges volt; úgy látszik, ezentúl fogja még csak a német gondosság megtenni a magáét e fejlődésük kezdetén álló kis fürdőknél, melyekről azonban máris csalogatóan hatásos képes kártyák vannak forgalomban, a meglévő szépségeikről ügyesen a legmutatósabb részt tüntetve fel, így Eldenának híres szép romjait, amelyekhez az egyetem szünidei tanfolyamának tagjai egy ízben egyik egyetemi tanár kalauzolása mellett rándultak ki tanulmányozás céljából. A fürdőkbe vivő gőzhajón ijedtség vesz rajtunk erőt, valahányszor a rettenetes szót: kolera, halljuk. És pedig joggal! Alig van még egy ragály, mely jobban veszélyeztetné egy ország lakosságát! szentélyenkint 5 pfennig (nem egészen 6 fillér) volt a viteldíj, melyet a kormányos-pénztáros-ellenőr (mert egy személy viselte a három méltóságot!) mintegy az utazás közepén, egyszerűen sorbajárva az utasok közt, szedett be, minden jegyadás vagy egyéb ellenszolgáltatás nélkül. Az elég gyakran túlzsúfolt hajócskán szinte lehetetlen lett volna az esetleges rossz szándékú utas kellő ellenőrzése, de nem is volt erre szükség! Útitársnőmmel külön megfigyeltük, hogy soha még csak kísérlete sem mutatkozott annak, hogy valaki pl. átmenjen a hajó azon oldaláról, ahol még nem fizettek az utasok, arra, ahol ezek már leadták obulusaikat s igy megpróbálja kikerülni a fizetést. Ép ily egyszerű s takarékos módon történt a fürdőjegyek kezelése is. Apró cédulák alkották e jegyeket, melyeket — miután előbb már az erre kijelölt helyen megváltottak — minden lebélyegzés vagy beszakítás nélkül vett át tőlünk a fürdős asszony, hogy aztán újból kiszolgáltassa ugyanígy egy más fürdőzőnek, míg nálunk minden egyes fürdőző a szó szoros értelmében elhasználja jegyét, minthogy azt a fürdéskor átvévén tőle, egy vagy más után megsemmisítik. Greifswald és két fürdőhelye közt a gőzhajócskán kívül autóközlekedés is szerepelt közvetítőként, épen dupla díjáért a kis hajónak. A gyermekek különösen boldogok voltak, ha ez autón roboghattak haza Greifswaldba, (párszor mi is igénybe vettük ezt is) de egészben hívei maradtunk a kis gőzösnek, mely ha lassabb „Pécsi Napló“ 1915 julius 16 Szerbiaés Albánia. Genf, julius 15. (Eredeti távirat.) Pasics szerb miniszterelnök fogadta a Petit Journal egyik munkatársát és kijelentette előtte, hogy Szerbia nem akarja Albániát annektálni, viszont azonban azt sem akarja, hogy összetett kezekkel kelljen néznie, amíg mások elvégzik helyette az anexiót. Szerbia szabad és vele barátságos viszonyban álló Albániát akar. Ez ellen nem lehet senkinek sem kifogása, Olaszországnak sem, amely Valona megszállásával amúgy is döntő pozíciót szerzett magának az Adrián. Minthogy Szerbia nem is emelt kifogást Olaszország ezen lépése ellen, nincs is ok, hogy a két állam között bármilyen konfliktus támadjon. Szerbia csak azt követeli az Adriából, ami politikai és gazdasági függetlenségéhez okvetlenül szükséges. A Dardanellák reménytelen ostroma. Berlin, július 15. (Eredeti távirat.) Kopenhágából jelentik: Rendkívül nagy föltünést kelt a Daily Telegraph egy cikke, amely nagyon komolynak festi a helyzetet a Dardanelláknál. Az ilyen cikket ennél a singo-lapnál sokkal súlyosabb beszámítás alá kell venni, mint a többi londoni lapnál és ezért Anglia közvéleményét is meghökkentette a Daily Telegraph. A Daily Telegraph azt írja, hogy soha ezelőtt hadsereg oly reménytelen körülmények között nem harcolt, mint az angol hadsereg a Dardanelláknál. A Dardanellák ostroma csaknem reménytelen kaland volt eddig és marad ezután is. Berlin, július 15. (Eredeti távirat.) Athéni privát jelentések szerint Gallipoli félszigetén a legnagyobb hevességgel folynak a harcok. A szövetkezetieknek tegnap sikerült a jobbszárnyon némi sikert elérniök, de óriási veszteségekkel fizettek még érte. A kórházhajók naponta mintegy 800 sebesültet szállítanak Egyiptomba és Marseillebe. _ » Az olasz papság hazafisága. Lugano, július 1,5. (Eredeti távirat) Az olaszországi püspöki kar tudvalévően táviratot intézett Salandra miniszterelnökhöz, melyben az olasz papság hazafias érzelmeit tolmácsolják. A táviratok azért küldték a miniszterelnöknek, mert néhány olasz papnak kémkedés gyanúja miatt történt letartóztatása következtében a papság érdekében szükségesnek tartották azt Salandra miniszterelnök most felelt a sürgönyre és válaszában a legmelegebb elismeréssel szól az olasz klérus hazafiságáról. A Tribuna és az Idea Nazionale is védelmébe veszi a papságot az ellene emelt vádakkal szemben. Szerb csapatok a bolgár határon. Berlin, julius 15. (Eredeti távirat.) A Lokalanzeiger nak jelentik Bukarestből. A Seara úgy értesül Nisből, hogy Szerbia nagy csapattesteket von el a magyar határról és a bolgár határon összpontosítja azokat. Szerb-albán összeütközés Tirana mellett. Berlin, julius 15. (Eredeti távirat.) A Deutsche Tageszeitung athéni tudósítója táviratozza: Az a jelentés érkezett ide, hogy a szerbek Albániában való előnyomulásuk folyamán Tirana mellett az albánok rendkívül heves ellenállására találtak. A két ellenfél között szabályszerű ütközet fejlődött ki, amelynek végeztével a szerbek kétezer halottat hagytak vissza. Az albánok vesztesége mindössze tíz ember volt. A szerbek azon való elkeseredésükben, hogy az albánok megakadályozták előnyomulásukat, az összes kezükön lévő albán falvakat felgyújtották. Dán delegátusok és német apácák orosz fogolytáborokban. München, július 15. (eredeti távirat.) Kopenhágából jelentik, hogy az orosz kormány megengedte, hogy dán delegátusok német apácák kíséretében meglátogassák az oroszországi fogolytáborokat, de engedélyét ahhoz a feltételhez kötötte, hogy a német kormány is engedje meg, hogy dán delegátusok orosz apácákkal megtekinthessék a német fogolytáborokat is. A balkáni helyzet döntés előtt. Rotterdam, július 15. (Eredeti távirat.) Londonból jelentik: Jól tudják itt, hogy a balkáni államok döntése már nem késhet sokáig. Az angol kormány diplomáciai képviselői a balkán államok fővárosaiból egyértelműleg tudatják, hogy a válság elérte tetőpontját. — Szerbia és Belgium kiadásait fizetik. Pétervár, július 15. (Eredeti távirat.) A Novoje Vremja szerint Franciaország és Anglia elvállalta Szerbia és Belgium összes háborús kiadásainak fedezését..Szerbia költségei eddig 360 millió frankot tesznek ki. Koleraveszély élelmiszereknek újságpapírba és selejtpapírba való csomagolása által.