Pécsi Naplő, 1928. március (37. évfolyam, 50-75. szám)
1928-03-01 / 50. szám
XXXVII. évfolyam 50. szám Egyes szám ára 14 fillér 1928. március 1. Csütörtök, 1&s*Etőség ts kisülőhivatal Munkács,. Mihály-us b. Kéziratokat nem adunk vissza. -nkesztőségi tel. 109. sz. — Kiadóhivatali teli 27. sz. FÜGGETLEN POLITIKAI NAPILAP FŐSZERKESZTŐ : LENKEI LAJOS Előfizetési árak házhoz szállítva vagy postán egy hóra 250 pengő, egy negyedévre 750 pengő. Egyes szám ára 14 fillér, 16 oldalas 24 fillér. két világrész ünnepe. A magyar községek, városok, vármegyék és maga a magyar társadalom készülődik, hogy kiküldöttjei útján részt vegyen azon az ünnepen, amelyet Amerikába szakadt véreink rendeznek az örökkön élő Kossuth emlékére. Néhány nap múlva egy hajóóriás szeli át az Atlanti Óceánt s a hajó bordái között egy maroknyi Magyarország megy át az uj hazába, hogy az Amerikában ünneplő magyarokkal szívvel-lélekkel összeolvadjon. Kossuth-ünnepre készül az amerikai magyarság s ha a Kossuth személyében és a Kossuth Lajosi gondolatban találkozó és összeolvadó egyetemes emberiség gondolatát, felfogását mérlegeljük, úgy elmondhatjuk azt, hogy a newyorki Kossuthünnepen nemcsak a magyarság fog ünnepelni hanem a civilizált népek képviseletében két világrész , ahol évtizedekre visszanyúlva él Kossuth egyénisége s évszázadokra előre világít a végtelenbe — Kossuth szelleme ! A spártai ifjú, erőt, eszmét és tradíciót képviselve, rohanva vitte át az élet örök tüzét az elhagyott házi tűzhelyről az uj otthon tűzhelyére, mint ahogy minden magyar ember magával viszi legszentebb érzelmeit oda, ahol új otthont teremteni kényszerül. A magyarság legszentebb érzelme, a hazafiság s a magyar nép tekében a hazafiság megtestesítője mindenekfölött: Kossuth. Az óceánjáró óriás bordái között Amerikába utazó magyarok is szent tüzet visznek magukkal. Az a szent tűz Kossuth Lajos szülőfalujában lobbant fel először s ott világoskodik és melegít mindenütt, ahol magyar él. A magyar lelkekben élő és égő magyar tűz lobogó fáklya tengerré olvad össze ott, ahol a hazafiság és a Kossuthi gondolat ércbeöntve, vagy márványba faragva jelenül meg. Akkoron is, amikor több mint félszázaddal ezelőtt Kossuth Lajos Amerika földjére tette a lábát, a magyar nép összetörve, több sebből vérezve állt a népek itélőszéke előtt. Ma is, szétmarcangolva és vérezve állunk a világ itélőszéke előtt. Akkor is, ma is Kossuth lelke van velünk s az abból kisugárzó örök tűz mutat utat a világ népeinek, hogy miként ítéljenek meg minket s miként ítélkezzenek felettünk. Hiszen a 48-as szabadságharcunk után is elhangzott egy részitélet, mint ahogy a világháborút lezáró kényszerbékék ítéletét is csak részitéletnek vehetjük. Akkor a hóhérok, most a győzők mondottak részítéletet felettünk. Nem nézték ezeréves kulturmissziónkat. Nem nézték négyszáz éves kálváriajárásunkat. Nem nézték évezredes vérünk hullását. Nem nézték az egész emberiségre szétáradó Kossuth-igék gyógyító és felemelő erejét. Ezért ünnepel két világrész. Ezért tér vissza önmagába az emberies érzés. Ezért, olvad velünk egybe két világrész, a részítéletek megváltoztatása érdekében. A Kossuth örök tűzként égő erejének, eszméjének, tradíciójának varázsa azért ragadja magával a művelt népek nagy egyetemességét. A newyorki Kossuth-ünnep két világrész ünnepe. Kossuth hazájából Európán keresztül utazó s a végtelen tengert átszelő magyar zarándokok a népek megértő tiszteletét is viszik és hozzák magukkal s ez a tisztelet és becsülés Kossuth Lajoson keresztül a magyar nemzetnek szól. A román kormány válasza az optáns-perben. Budapest, február 29. A román kormány válasza a magyar kormánynak az opiáns-perben küldött megkeresésére most érkezett meg. A román kormány síri akarja, hogy a magyar kormány 11.000.000 aranykoronát fizessen az erdélyi magyar birtokosoknak s ezt az összeget a magyar kormány vonja le a Romániának fizetendő hadikárpótlásból. Magyar politikai körökben a román kormány ajánlatában az optáns-per megcsúfolását látják, mert a magyar hadisarc csak az 1930—1943. években esedékes s a 11.000.000 aranykorona még egy évi kamata sem ennek az összegnek. Ezenkívül a magyar birtokosok követelése az elkobzott birtokokért több mint háromszázmillió aranykorona, tehát több, mint harmincszorosa annak az összegnek, melyet a román kormány ajánl. -------- A képviselőftrósa Illése, Lovászy özvegyének nem jár nyugdíj. Jókóborcigányok megrendszabályozását kérik. ■ Budapest, február 29. A képviselőház mai ülésén harmadszori olvasásban elfogadták a numerus clausus módosításáról szóló törvényjavaslatot, majd folytatták az állategészségügyi javaslat általános vitáját. Majsisits Géza kifogásolta, hogy a javaslat nem szabályozza, hanem változatlanulmeghagyja a mai egyáltalán nem ideális állapotot. Helytelenítette, hogy az ebadót a törvényhatóságok állapítják meg. Szerinte annak egyöntetűnek kellene lennie az egész országban. FrülsvichMátyás részletesen foglalkozott az utóbbi évek állatkiviteli statisztikájával. Hangsúlyozta, hogy ha kereskedelmi mérlegünket javítani akarjuk és a többtermelés fokozására törekedünk, akkor mindent meg kell tennünk az állategészségügy érdekében. Helyesli, hogy a javaslat szaporítja az állatorvosok számát a szegény gazdaosztályt hozzá kell segíteni, hogy beszerezhesse a szükséges, gyógyszereket, amelyek ma még drágák. Határozati javaslatban kéri a kormányt, hogy felvilágosító propagandát indítson a fertőző állatbetegségek elleni védekezésről és a helyes gyógykezelésről. A javaslatot elfogadja. Kolnchl Richard beszéde elején a tanácskozóképesség megállapítását kéri. Minthogy a Ház nem tanácskozóképes, elnök az ülést felfüggeszti. Negyedórás szünet után Reischl Richárd megkezdi beszédét. Örömmel üdvözli a javaslatot, már csak azért is, mert hozzávetőleges becslés szerint az eddigi rendezetlen állategészségügy miatt 25-30 millió pengő kára volt az országnak. Sajnálattal konstatálja, hogy a közművelési tárcát sem dotálták oly mértékben, mint ahogyan az fontosságánál fogva megérdemelte volna. Hibáztatja hogy a törvény nem tér ki a cigánykérdésre, pedig a tapasztalat azt bizonyítja, hogy különösen a baromfi és sertésbetegségeket leginkább a kóborcigányok terjesztik. Beterjesztett határozati javaslatában kéri a kóborcigányok megrendszabályozását Reméli, hogy a törvényjavaslat megteremti az új állategészségügyi és nevelési irányt, amely maga után vonja a további értékesítési lehetőségeket. Ha mindez nem történik meg, akkor Magyarország az állattenyésztés terén rövidesen odajut, ahova Szerbia a háború előtt. Sajnálja, hogy az állategészségügy teljes államosítása most sem valósult meg. Kifogásolja, hogy a törvényben a helyhatósági állatorvosokat alig vették tekintetbe. A sertéspestis, száj és körömfájás okozta károkat nagyobb mértékben meg lehet akadályozni, ha a vidéki állatorvosok a járási orvosokéhoz hasonló hatáskört kapnak. A javaslatot elfogadja. Jókay-Ihász Lajos a javaslat érdemeit méltatva rámutat arra, hogy mai rossz kereskedelmi mérlegünk mellett is kivitelünk legnagyobb részét állatexportunk alkotja, tehát az ehhez fűződő nagy érdekek azt kívánják, hogy az állategészségügy korszerű intézkedésekkel megreformáltassék. A javaslat nemzetközi viszonylatban is nagyjelentőségű, mert elősegíti és megerősíti a külföld bizalmát velünk szemben. A javaslatot elfogadja. Elnök ezután megszakította a vitát és javaslatára a Ház elhatározta, hogy holnap délelőtt 10 órakor folytatja a törvényjavaslat tárgyalását. A napirendhez Kray István báró szólal fel és válaszol Gaál Gaszton tegnapi felszólalására, amelynek során megtámadta az ország tisztviselő társadalmát. Meggyőződése, hogy Gaál Gaszton jóhiszeműen tette meg kijelentését, elismeri azt is hogy sajnos vannak tisztviselők, akik nem állanak hivatásuk magaslatán, de ebből nem lehet arra következtetni, hogy a magyar tisztviselői kar általában nem teljesíti legnagyobb önfeláldozással és ügybuzgósággal nehéz feladatát. Tisztviselőkarunk minden időben a helyzet magaslatán állott kétségbeejtően súlyos életviszonya között is és hazafias ellentállást tanúsított minden felforgató törekvéssel szemben. Tisztviselői kárukat, csak tisztelet és hála illeti meg, mert nagy mértékben kivette és kiveszi részét az ország talpraállítására irányuló nagy és nehéz munkából. Áttérve az interpellációkra, Gaál Gaszton arra kérte a kormányt, hogy néhai Lovászi Márton volt külügyminiszter özvegyének folyósítsa a nyugdíjat. Ismertette néhai Lovászi Márton nyugdíja folyósításának érdekében tett lépéseit, kiemelve, hogy a közigazgatási bíróság sem vonta kétségbe Lovászi nyugdíj jogosultságát. Walkó Lajos külügyminiszter a maga és a pénzügyminiszter nevében azonnal válaszol és kijelenti, hogy a kormány nyugdíjügyekben nem járhat el másként, mint a törvény rendelkezései szerint. Részletesen ismerteti az ügyet. A nyugdíjtörvény rendelkezése szerint amennyiben valaki külföldre távozik, az első három év ideiglenesen szünteti meg nyugdíjfolyósítását és három év elteltével a nyugdíj beszüntetése véglegessé válik. Lovászi Márton özvegyének nyugdíj folyósítása iránti kérelmét nem lehetett teljesíteni, azért, mert a törvény rendelkezése szerint csak tényleges szolgálatban levő, vagy nyugállományban elhalt alkalmazott özvegyének van nyugdíjigénye. Nem fér kétség ahhoz, hogy a kormány a törvény rendelkezései alapján a legszabályszerűbben járt el