Pécsi Napló, 1938. augusztus (47. évfolyam, 172-194. szám)
1938-08-02 / 172. szám
2. oldal Porez-, tropikál-, mosó- és kammgarnöltönyök legújabb férfi-, fiú- és IpofAlpchhan gyermekruhakülönlegességek I v.UI ü üflil Nagy szövetválaszték! Schwarcz Zsigmond és Fia készen és mérték szerint nak nem áll érdekében a helyzet további kiéle-ződése, mert hiszen visszaszerezte azt a területet, amelyet szovjetorosz csapatok jogosulatlanul megszállottak. Az ideérkezett újabb jelentések szerint szovjetorosz részről máris kísérletet tettek arra, hogy megtorolják a vasárnapi csatavesztést és szovjetorosz tüzérség ágyúzta Kojo és Jusan koreai városkákat. A vasárnapi csatározások japán veszteségeiről még nem adtak ki jelentést. Japán kormánykörökben nem győzik hangoztatni, hogy a vasárnapi ütközetet szovjetorosz részről provokálták ki s ezt mi sem bizonyítja jobban, mint hogy a japánmandzsu csapatok tizenegy tankot is zsákmányoltak. Hitel a Takarékosság könyvecskére Pécs, Ferenciek utca 6. Telefon: 17 65 PÉCSI NAPLÓ 1938 augusztus 2. Határvillongás vagy háború? Párizs, aug 1. A távolkeleti helyzet újabb kiéleződése súlyos aggodalommal tölti el a francia sajtót. A lapok attól tartanak, hogy a szovjetorosz-mandzsu határon lefolyt japán— szovjetorosz ütközetnek súlyos következményei lesznek. A párizsi lapok felvetik a kérdést, hogy a Csangkufeng dombvidékén lejátszódott csatározások határvillongást vagy pedig már háborút jelentenek-e? A lapok politikai beállítottságuk szerint hárítják a felelősséget a véres összeütközésért Szovjetoroszországra, vagy Japánra. A szocialista lapoktól a szélsőjobboldali lapokig a francia sajtó a két félnek mérsékletet tanácsol, mert egy újabb távolkeleti háború kitörése végzetes következményeket vonna maga után. A jobboldali lapok hangoztatják, hogy abban az esetben, ha igaznak bizonyulnak azok a japán részről terjesztett hírek, hogy szovjetorosz részről vasárnap két koreai falut bombáztak, úgy ez az eljárás veszélyes játék a tűzzel. Tokió, aug. 1. Itagaki hadügyminiszter hosszabb megbeszélést folytatott Kongve herceg miniszterelnökkel, Ugaki külügyminiszterrel, a hadügyminisztérium és a nagyvezérkar tisztjeivel, majd kihallgatáson jelent meg a császárnál. A hadügyminiszter a császárnak jelentést tett a Sangkufengi eseményekről. —--------------------------------—— Bulgáriát teljesen felszabadították a békeszerződések kötelezettségei alól Hatályon kívül helyezik a felfegyverzés korlátozására vonatkozó intézkedéseket - „Bulgária mától kezdve újból teljesen független“ Prága, aug. 1. Runciman lord, az angol békemegbízott háromtagú kíséretével kedden délután érkezik külön repülőgépen Londonból Prágába. Hogy a kormányoktól és pártoktól való függetlenségét kidomborítsa, A ,,PÉCSI NAPLÓ“ REGÉNYE „Jelmi táncol” ÍRTA: S A R K A DY VILMA (2) — Szervusz Laci! — csókolta meg Mimi a gyereket. — Szervusz! — mondta az sötéten és bezárta az ajtót. Mimi levetette a kabátját. — Na, mi az? Már megint veszekedtetek? — Fenét! — rándította meg a gyerek a vállát és erős, bütykös kis kezével beletúrt a hajába. Abbana pillanatban kinyillott a másik ajtó, egy nyolcéves kislány iramodott ki a szobából. Vékony karjával ráfonódott a lányra. — Szervusz Mimikém! Szervusz! — simította annak az arcához hízelkedve a képét. Most, hogy egymásra ért a két fej, az embernek nevethetnékje támadt, hogy: Istenem, milyen egyforma ez a kettő. A kislány nyolc esztendős miniatűrje Miminek. Épp olyan szikrázóan vörös a haja, éppen olyan fitos az orra, a szeme is zöld és az orra körül a kis szeplők épp olyan mókásan tarkálnak. Laci kicsit távolabb állt és látható megvetéssel szemlélte az érzelmes jelenetet. Megvetően odaszólt a húgának: nem fogadta el az angol követségen számára kijelölt lakást és a Hradzsin pazar vendégszobáit sem veszi igénybe — ahol a cseh kormány előkelő vendég— Már megint hízelegsz?! Már megint? Te, macska! — Mi közöd hozzá?! — csattant viszsza mérgesen annak a hangja. — Csönd legyen gyerekek! — szólt rájuk Mimi és belépett a szobába. Azok utánamentek. Csaknem egyszerre harsant fel árulkodva a hangjuk. — Igen a Laci... — Igen a Zsuzsi! Olyan utálatos! — Csönd legyen, ha mondom! A két gyerek elhallgatott, csak a szemük vádaskodott tovább ... Mimi rátette a kezét a fejükre, megsimította a puha vörös és a drótkefeként ágaskodó erősszálú, barna fürtöket... Nevetés bujkált a szemében, mert arra gondolt, hogy ez a két gyerek neki tulajdonképpen az öröksége... Igen... Mikor meghalt az apja, meg az anyja, őrá maradt a két kis testvér. Ő nevelte tovább őket. — Nahát! — gondolta magában. — Ilyen örökség! Nevelni kell őket... Más ember házat örököl, vagy valami tárgyat... Ö pedig ezt a két gyereket, élő mozgó örökséget, akik mindig nőnek és ha el is veri őket, mégis megmaradnak... — Mosolygott ... — Na, — mondta — mi újság? — Nincs semmi — nézett rá fontoskodva a fiú. — Mesélj valamit, Mimi — csimpaszkodott a nyakába a kislány —, mesélj a színházról. — Ugye fogsz nekünk táncolni vacsora után? — kérlelte Ladget szoktak megszállni —, hanem egy prágai szállodában fog lakni. A Hotel Abronban rezerváltak a világtörténelmi feladattal megbízott lordnak és kíséretének tízszobás lakosztályt. Miután a cseh kormány teljes egészében elkészítette a nemzetiségi problémák megoldására vonatkozó három törvényjavaslatát (közigazgatási reform, nyelvreform és nemzetiségi kódex), ezeket Hodzs a miniszterelnök, ki elsőnek üdvözli Runcimant, adja át neki. A törvényjavaslatok áttanumányozása után informatív megbeszéléseket fog folytatni a kormánnyal, valamint a szudétanémetek magyarok, szlovákok és russzinok vezetőivel és ezen beszélgetések után, valószínűleg a hét végén megkezdődnek a formális tárgyalások. Arra az esetre, ha a tárgyaló felek semmiképpen sem tudnak közös plattformban megállapodni, Runciman egy külön béketervet fog ajánlani, amelyet állítólag maga dolgozott ki és Chamberlain beleegyezését bírja erre vonatkozólag. Hír szerint az angol megbízott tervbe vette, hogy a tárgyalások közbeni esetleges szünetekben beutazza a nemzetiségi vidékeket, a szudétarészeket és Szlovenszkót, hogy a helyszínen is tanulmányozza a nemzetiségi viszonyokat. Runciman Prágába való tartózkodása alatt a cseh főváros a nemzetközi érdeklődés középpontjába kerül. Az összes nagy európai lapok külön tudósítókat küldtek ide erre az alkalomra, úgy hogy a már itt időző nemzetközi újságírókat beleszámítva, mintegy 150 főnyi külföldi riportergárda fogja az eseményeket széttáviratozni a világba. A nevezetesebb nemzetközi politikai újságírók közül jövő héten érkeznek: Jules Sauerwein, Knickerbocker, J. Packard, Dorotthy Thompson, stb. A cseh nacionalista sajtó a kötelező udvariasságon kívül, amellyel az angol megbízottat üdvözli, nem csinál titkot abból, hogy az angol közvetítés dacára sem hajlandó több engedménybe belemenni, mint amenynyit az ország tekintélye elbír, a jobboldali lapok viszont Runciman akcióját, mint a kérdés békés megoldásának utolsó esélyét könyvelik el. A cseh lapoknak, különösen a prágai kül— jól van, jól — mondta Mimi és egy fazékban vizet tett fel a gázkályhára. Míg a víz forrni kezdett, maga mellé vonta a kicsiket a horpadt testű pamlagra és mesélt nekik. Közben azon gondolkozott, hogyan mondja meg a gyerekeknek, hogy neki fölmondták a színházban? Mert meg kell mondani... Beszűrte a teát... Szürcsöltek ... Zsuzsinak a teagőztől piros lett az orra. . . Mimi letette a csészéjét és azt mondta: — Gyerekek, baj van. Azok abbahagyták a teázást. Furcsa, nagy csönd lett a kis szobában... Most egy fémes koppanás hallatszott, Laci beleejtette a kanalát a csészéjébe. Ijedt kérdés ült a szemében. Bütykös, kemény kis keze megremegett előtte az asztalon. — Baj van — gondolta. — Mimi ezt még soha nem mondta nekik. Mimi esténként hazajött, megteázott velük, táncolt nekik és mulatságos dolgokat mesélt, amin ő, Laci és a húga, Zsuzsi olyan jókat nevettek. Igen... és most azt mondja Mimi, hogy baj van... olyan komolyan néz, Laci meg akarta már kérdezni, hogy mi baj van?... — De Mimi már mondta is: — Nincs állásom... Zsuzsi eltátotta a száját. Mindig így tett, ha valamit nem értett és ha nem is érdekelte túlságosan az ügy ... Lacinak arcán öreges vonás jelent meg. Szigorúan nézett maga elé, úgy mondta: — Ezzel azt akarod mondani, hogy többet nem kell bemenned a színházba?... — Igen. (Folyt köv.)