Pécsi Szemle, 2007 (10. évfolyam, 1-4. szám)
2007 / 3. szám - Tüskés Tibor: Angyal Endre
TÜSKÉS TIBOR 1976-ban hunyt el Pécsett. Folyóirat-kritikáinak, cikkeinek, kisebb tanulmányainak száma több száz tételre rúg. Se szeri, se száma a kortárs magyar irodalommal, a szomszédos szláv népek íróival foglalkozó írásainak. A szakmai lapokban megjelenő tanulmányairól többnyire különlenyomatok készültek. Ezek száma is magas. Rendszeresen szerepelt előadással nemzetközi tudományos konferenciákon. Több önálló könyve megjelent. Ezek: Theatrum mundi. 1938.; Udvari kultúra, udvari költészet. 1944.; Barock in Ungarn. 1948.; A reneszánsz és a barokk művészet Kelet-Európában. 1961.; Die slawische Barockwelt. 1961. Tudományos módszere a szellemtörténetnek nevezett irányzathoz kapcsolódik, ezért életében munkásságát elhallgatták, nem becsülték, értéke szerint nem méltatták. Holott Angyal Endrének a közép- és kelet-európai szláv és magyar barokk irodalom és művelődés kutatásában elért eredményei nemzetközi jelentőségűek, és nevét az országhatáron túl ismertté és megbecsültté tették. Itt az ideje, hogy pályáját, kutatói tevékenységét alaposan földolgozzák és mérlegre tegyék. A hetvenes évek elején Pécsett már nehéz körülmények között élt, nehezen dolgozott. De esze beretvaként vágott, emlékezete, anyagismerete, szerkesztő képessége kitűnően működött. Egy alkalommal arra kapott megbízást, hogy Petar Dobrovicról, a festőművészről és a rövid életű Pécs-Bajai Köztársaság elnökéről írjon tanulmányt. A könyv terjedelmű, de csak stencilezett formában publikált dolgozat elkészült. De hogyan? Munkatársai hivatali szobájába zárták, és csak akkor nyitották ki az iroda ajtaját, és adtak be neki élelmet és italokat, ha az ajtó hasadékán alul a készülő tanulmányból egy-egy gépelt papírlapot kicsúsztatott. Ez persze, lehet, legenda. Ámde hiteles dokumentumokkal bizonyítható a következő történet: hagyatékának sorsa. Angyal Endre öröklő rokonok és hozzátartozók nélkül hunyt el. Ugyanakkor rendkívül gazdag könyvtár, az európai - főként szláv - barokk művészettel foglalkozó roppant értékes könyvállomány maradt utána. A természetes az lett volna, és a kutatás érdekeit is az szolgálta volna, ha ezt a hagyatékot Pécsett és maga egészében őrzik meg. Ehelyett mi történt? A könyveket egy ideig a városi tanács zárolta. Majd a hagyatéki tárgyalás után Angyal Endre utolsó munkahelyének, a Dunántúli Tudományos Intézetnek akkori igazgatója a könyvállományt különféle budapesti tudományos intézményeknek ajánlotta föl. Ettől kezdve a könyvek, a különlenyomatok, kéziratok, levelek sorsa követhetetlen. Röviden: az értékes hagyaték szétszóródott, jórészt eltűnt. Angyal Endre műveiről a Baranya Megyei Könyvtár Helytörténeti Osztályán és a Dunántúli Tudományos Intézetben válogatott - nem teljes - bibliográfia készült.