Pécsi Szemle, 2007 (10. évfolyam, 1-4. szám)
2007 / 1. szám - Fekete Károly: Az Angster-család európai hírű orgonaépítő művészete Magyar Örökség
---------------------------------------------- ANGSTER-CSALÁD - MAGYAR ÖRÖKSÉG ---------------------------------------------- francia szakkönyveket olvasott. Az üzemben becsülték Angstert. Mint kiderült, a híres család házassággal is szívesen kötötte volna az üzemhez. 1866. augusztus 18-án elhagyta Párizst. Elbűvölte a romantikus orgonaépítés francia stílusa, de szakmai tudását itthon akarta kamatoztatni. Hazahozta magával a Cavaillé-Coll-féle hangszerek hangzásvilágát, a művészi intonálási módot, és kora legkorszerűbb technikai ismereteit. Magyarországon teljesen új volt mindez, és Angsternek szakmai biztonságot, öntudatot adott. Röviddel Párizsból való megérkezése után Pécsett telepedett le, mivel itt kapta első megbízását az akkor felépült zsinagóga orgonájának megépítésére. Az 1869. március 21-én átadott 2 manuálos, 24 regiszteres orgonája témája lett a mindennapi közbeszédnek, vonzotta a szakembereket, s megalapozta Angster József hírnevét. Először Baranyából, Zalából és Somogyból kapott megrendelést, majd az egész Dél-Dunántúl és a horvátországi plébániák és egyházközségek is megrendelői lettek. Angster József 1871-ben nősült. Felesége Rapp Teréz, a hásságyi Rapp Ádám tanító lánya volt. Hat gyermekük érte meg a felnőttkort. 1876-ban Haynald Lajos kalocsai érsek megbízta a kalocsai székesegyház 3 manuálos, 45 regiszteres orgonájának elkészítésével. E művéért a Kalocsa érseki orgonaépítője címet kapta. Liszt Ferenc is elismeréssel szólt Angster hangszeréről. A kalocsai orgona mérföldkő az üzem történetében, mert már saját készítésű fém ajak-sípok szóltak benne, míg az eddigiekben ezek francia importból származtak. Angster megszervezte fémsípkészítő műhelyét, s vezetésére Bécsből egy volt munkatársát hívta meg. Újított az egyenletes levegőellátás segítésére, továbbá alkalmazta az ún. Barker-emeltyűt a játszásmód és a regisztrálás könnyítésére, és nagyjelentőségű volt a dinamikai árnyalást lehetővé tevő redőnyszerkezet. Alapos tudással készített hangszereivel a fejlett nyugati orgonakultúrához zárkóztatta fel hazánkat. 1886-ban nagy ünnepélyességgel történt az üzem 80. opusaként a Pécs belvárosi 3 manuálos, 30 változatú orgona átadása. Foglalkoztak az eseménnyel a magyar napilapokon és folyóiratokon kívül az egyes bécsi újságok is. Az Industrielles Welt-Blatt 1887. január 4-i számának címoldalát Angster József portréja foglalta el, majd hosszú cikkben méltatta munkásságát, mint aki saját erejéből jutott erre a szakmai magaslatra, mindamellett változatlanul a szerénység jellemzi. Felsőfokon írtak a Pécs belvárosi orgonáról is. A Neues Wiener Tageblatt 1886. október 2-i száma megállapította, hogy az osztrák szakértők szerint nagyobb orgonaművek építésére csak Magyarországon, a pécsi Angster cégben van megfelelő teljesítőképesség. Közben eljutottak az Angster-orgonák a Kárpát-medence csaknem minden részére, és szükség volt az üzem fokozatos bővítésére. 1874-ben megkezdődött a saját telep végleges kialakítása a József utca 30. számú ingatlannal, majd folytatódott a Mária utca 35. számú és a József utca 28. számú megvásárlásával, és egy háromszintes központi épület megépítésével. Utóbbi tartalmazta a tágas orgonaállító termet, s ebben ünnepelte az üzem a századik orgonarendelést. Századik orgonája 1887-ben a pécsi székesegyházban szólalt meg. Az országos kiállításokon sorra aratta az elismeréseket: 1879-ben a székesfehérvárin aranyérmet, 1888-ban a pécsin arany és állami nagy érmet, 1896-ban a millenniumin nagy aranyérmet kapott. A kezdetben csak orgonákat építő mester 1890 után kezdett harmóniumokat is gyártani. Amikor a gőzgépekkel felszerelt üzem 1896-ban felvette az Angster József