Pécsi Ujlap, 1909. április (3. évfolyam, 73-89. szám)

1909-04-01 / 73. szám

III. évfolyam — 73 szám Csütörtök, 1909. április 1. Előfizetési árak: az Urlappal együtt helyben Egész évre . . K. 7.20 Fél évre ... ,3.60 Negyedévre . . .1.80 1 hóra . . . . 1.60 Vidékre, Egész évre . . K. 16.60 Fél évre .... 7.80 Negyedévre . . . 8.90 1 hóra .... 1.30 Csak a­­Pécsi Urlap, vidékre 1 hóra K. 1.— MEGJELENIK HÉTFŐ KIVÉTELÉVEL MINDENNAP/ Az „Úrlap“ melléklete. Szerkesztőség és Kiadóhivatal Lyceum­ utca 4. (PÜSPÖKI KÖNYVNYOMDA) TELEFONSZÁM 222. Felelős szerk. telefon­száma 484. A schizma. A szerb bonyodalom tanulsága. Akár lesz háború, akár nem lesz : a szerb bonyodalom ta­nulságai már most világosak. Mikor Őfelségének 60 éves császári jubileuma alkalmából kimondotta a már 40 év óta okkupált Bosznia és Hercego­vina annexióját, a velünk szom­szédos kis államban, Szerbiában hihetetlen izgatás kapott lábra a monarchia ellen. Mint lavina nőtt a düh, a gyűlölet, az el­keseredés ellenünk s az izgatás zavaros hullámaiból előtűnt egyszerre György szerb herceg­nek, a trónörökösnek alakja. Ez a fiatal ur az izgatást s a gyűlöletet hihetetlen módon élesztgette dühös kifakadásaival, Ausztria­ és Magyarország ellen szórt gyalázkodásaival. Bekö­vetkezett az az eset, hogy Szerbia, ez a kis ország, mely nem teszi ki Magyarország há­rom legnagyobb vármegyéjének területét, melynek nincs három milliónál több népe, nincs annyi iskolája, tanára, tanítója, or­vosa, mint magának Budapest­nek, kardot vont Ausztria és Magyarország 45 millió népe, kultúrája, hadereje ellen. Való­ban nem a szerbeken múlik, hogy Kalimegdan napos olda­lán, vagy a Drina rügybe bo­ruló partján nyíló ibolyákat nem füröszti pirosra néhány jó szerb vitéznek vére. Ha a szerbeken múlik, lenn a Duna és Száva alatt ma dö­rögnek az ágyuk s egy apró nép­ül­ halotti túrát a modern pyrotechnika ezer halált szóró szörnyűségei között. A benyomásunk, melyet e közvetlen közelünkben leját­szódó tragikomédiából merítet­tünk, az, hogy Szerbiában nincs kultúra. Már az a gyil­kosság, ahogy elpusztították Sándor királyt és védtelen ne­jét, az a vérszomj, amelylyel gyönyörködtek a haldoklók kín­jaiban, az a brutalitás, amely­lyel a királyi hullákkal bántak, megdöbbentette a művelt né­peket- Ezt tette a hadsereg tisztikara, a nemzet műveltebb­­ generációja, kitől mégis csak­­ lehet várni valami simaságot,­­ belátást, lovagiasságot. Tiszt­ , jeink suttogták, hogy mind-­­ egyikük visz magával a szerb­­ harctérre jó adag gyorsan ölö­s mérget, mert így akarják elkes­e­rülni a fül, az orr, a kéz s láb csonkításnak rettenetességét, a­mely rájuk várna, ha szerb fogságba esnének. Azután beszélik, hogy azt a pénzt, melyet ez a szerencsét­len, fanatizált nép a maga lá­zas álmaiban megálmodott, hó­dító hadjáratra végső szegény­ségének gyötrelmei közt önma­gától elvont, lelkiismeretlen vezetői nem a kitűzött célra, hanem privát passzióikra for­dították. Abban az egész kava­rodásban, a szenvedélyek föl­kavart hullámzásában nem ta­lálunk egy kiengesztelő vonást, mely a népnek idealizmusát hirdetné, nem egy karaktert, mely fényével kiemelkedne né­péből s annak a balkáni tö­megnek megmutatná a hala­dás ösvényét. A honfi erények, minek az önfeláldozás, az ön­mérséklet, a tulajdonjog meg­becsülése, a kötelesség erős öntudata, melyek fenséges erővé egygyé olvadva alkotják a nem­zet fennállásának alapját, és úgy hiányzanak Szerbiában, mint a kiégett erdőségből a nemes vadak. Mikor az egész művelt vi­lágon a kultúra szárnyain szé­dítő versenyt folytatnak a nem­zetek, mikor arról van szó, hogy a tudománynak, techni­kának áldásait ki minél inkább tudja érvényesíteni az emberi nem javának munkálásában, Szerbiában a bandák szervez­kednek, nem hadviselésre, de­­gyilkolásra, nem joguk védel­mére, de rablásra, fosztoga­tásra. Mivel ép Szerbiával van kon­fliktusunk , hát ép Szerbia neve jön tollunk alá. Ugyanezt ír­hatnék az egész Balkánról. — Szerbia csak typus, amelyre kultúrájában, nemzeti törekvé­seiben, erkölcseiben hasonlít a többi balkán állam. Ezeknek a szegény, szomorú sorsú népeknek az az átkuk, hogy a schizmának, az orosz görö­kel. vallásnak súlya alatt görnyedeznek. Mint nehéz, fojtó köd nehezedik rájuk ez a vallás a bizánci császárok rom­lott udvarából kisarjadt intéz­ményeivel, lázadó gőgös kon­stantinápolyi pátriárkák félté­kenységéből fakadó téves taní­tásaival s nem enged közéjük így sugárt, mely fényt vinne az agyakba s meleget a szi­kekbe s az erkölcsökbe. Íme, a nagy szakadás, a gör. keleti schizma keletkezése óta mári is több mint ezer év múlt el a azok a népek, kiket elvakito­l, a byzanci caezárizmus fénye nem tudták felérteni a ró­m­a egyház világokat átreformál­­t­ erejét, most is az elmaradot­t­­ság, a vadság, a rabszolgasá­g­ karjai között vergődnek s b­i­­zony kevés a kilátás, hog­y­ azoktól megszabaduljanak. .. Most, mikor igy a balkár az állapotok zordonsága felett el­­­­mélkedünk, most tűnik fel a­ maga teljes nagyságában, ra­­­­­gyogó lényességében István a- nak, a magyarok első szen­­t, királyának államférfius bölcses­zt­sége, mely belelátott ezer esz­te­tendő ködébe és népét, a ma­i­­gyar nemzetet nem a Byzam­­- protekciója, hanem a róma­i­ pápák és a katholicizmus védő c. szárnyai alá helyezte. A schiz­ó­­mának karjai közt mi is ot­t­ volnánk, hol most a szerbek s egy kultúrálatlan durva nép é­telve fékevesztett, szilaj szen­­­­­vedélyekkel, kísérleti tárgy a­­ nyugati nemzetek kezében s i­­gúnytárgya most a világ kacs­­a­jának. Hogy mi itt ezer esztendő­­ része-vihara után élünk, hogy­­ minálunk kultúra, tudomány s haladás van, hogy mi az em­beriség nagy kérdéseit átértjük s azok megoldásában jelenté­keny részünk van, köszönjük a katholicizmusnak s annak szárnyain hozzánk beáradó nyugati műveltségnek. A morál pedig az, hogy ime, a katholicizmust nemzetünk történetében kipróbálta már ezer év, minő botor dolog volna s minő veszedelembe­­ sodorná az országot, ha a nép ez alapokat elhagyná-Lukácsy István. Hirek. — Személyi hir. Gróf Zichy Gyula megyéspüspök titkára, dr. Mosonyi Dénes kíséretében tegnapelőtt az éjjeli vonattal Budapestre utazott. — A szigeti külvárosi társaskör vasárnap este 8 órakor felolvasó­­estélyt tart a következő műsorral: 1. Alkalmi költemény (a kör 1 éves jubileumára) irta és szavalja : Szabó Géza hírlapíró. 2. Humoros felolva­sás az »Asszonyokról“, tartja Ma­­lanoth­ Antal joghallgató. 3. »Abend­gesang* és magyar egyveleg, cite­­rán játsza Rajkovics Zsenike. 4. Far­kas Imre: „Vén cigány*, melo­dráma, szavalja Rác Kázmér jog­hallgató, zongorán kiséri Antóni­s Miklós városi aljegyző. 5. Kurucz egyveleg, zongorakisérettel énekli s Garay Lajos joghallgató. 11 . Az utmesteri tanfolyam be­fejezése. Tegnap délelőtt vizsgáz­tak a II. félévről a Mária-utcai Államépitészeti hivatalban levő ut- L" mesteri tanfolyam hallgatói. Szám­a szerint 17-en. A vizsgálatok jól si­kerültek, 6 közülök jeles, 7 jó és 4 11 kielégítő eredményt ért el, akik " tegnap délután meg is kapták az a oklevelet. A tanfolyamot hallgatók " közül 8 őrmester, 10 pedig szolgá­latban levő, oklevél nélküli úrmes­­ter volt. A tanfolyam vezetői vol­­­­tak : Pazár Miklós és Barabás Fe­■ Jenc kir. mérnökök. A tanfolyam ■ december 1-én kezdődött. ■» ' — Meghaltak, márc. 31-én : Flosz­. mami Etek 3 hónapos, Makár­ u. 05. (bélhurut), Csike Katalin 10 éves, Kis-Kereszt­ u. lll. (agyhártyalob). , — Életrevaló indítvány. Az alsó vásártér rendezésével kapcsolatban • életrevaló indítványt nyújtottak be­­ a nap­okban a város tanácsához­­ Pincsek Gyula és Károlyi Emil építészek. Ismeretes dolog, hogy az alsóvásártér rendezésével foglalko­zott már a közgyűlés is, melynek folyományaként a dohányraktár, a reáliskola és az igazságügyi palota ott nyernének elhelyezést. Ezeket teljesen érintetlenül hagyva, de ezen rendezéssel kapcsolatban a két nevezett építész teljesen kidol­gozott tervek alapján felvetette azt az eszmét, hogy a Rákóci út alatt fekvő siklósi városrészt nem-e lehetne rendezés alá venni. A siklósi város­részben óriási nagyok a belterüle­tek, utca kevés van s az ésszerű városfejlesztési politika mintegy megköveteli, hogy ezen óriási — most leginkább kertnek hasznait, vagy parlagon heverő földek — be­építtessenek. A vízellátás, csatorná­zás, villám-és telefon-vezetékek fel­állítása tekintetében is óriási előny származnék abból, ha a lakóházait, nem mint most, szétszórva feküd­nének, hanem koncentráltatnának­. Városrendezési szempontból tekintve utcák nyitása, ipari telepek, gyárak kitelepítése — kész tervekkel, al­kotják az életrevaló indítványt. A gör. kath. templom, melynek cél­jaira a város fogja átengedni a tel­ket, már ezen uj rendezés mellett, a siklósi városrészben nyerne elhe­lyezést. A benyújtott tervek és in­dítvány a tanács nagy sympátiájá­­val találkoztak és azt a tanács — mint értesülünk — elvileg magáévá is tette. Most jelenleg az építési bizottságban tárgyalják az életrevaló indítványt­ Tárgyalva lesz még azon­kívül a gazdasági és a jogügyi hi­ Felhívjuk mélyen tiszelt olvasóink figyelmét a lapunkban hirdető keresztény cégekre!

Next