Pécsi Ujlap, 1914. február (8. évfolyam, 26-48. szám)
1914-02-01 / 26. szám
VIII. évfolyam. — 26. sz. A pesti ,UJ LAP* és ,PÉCSI UJLftP* együttesen. Negyedévre helyben . K 1-80 | Negyedévre vidékre . K 3-90 Egy hóra „ . K — 60 | Egy hóra „ . K 1'30 A »PÉCSI UJLAP“ külön vidékre küldve 1 hóra K 1‘— Vasárnap. 1914. Február 1. POLITIKAI NAPILAP. Felelős szerkesztő: TIHANYI JÁNOS: " Az „ÚJ LAP" melléklete. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Dunántúl Nyomda Részvénytársaság Pécs, Lyceum utca 4. szám. : Telefon 222. szám. A felelős szerkesztő telefonszáma : 484. Talpra választók! Ne engedjünk a demokrata terrornak! Bátran, öntudatosan lépjünk az urnához és adjuk le szavazatunkat. 1911-ben nem azért győztek a demokraták, mert többségben voltak, hanem azért, mert 660-an nem mentek el szavazni. Dr. Hajdú akkor 270 szavazattal győzött, pedig csak az I. kerületben ezeren felül volt a szavazók száma. Ha mind az ezer elment volna szavazni, úgy hát megették volna az összes demokratákat még ,mutatóul sem maradt volna közülök. Rajta tehát! Szavazzunk mindnyájan, kapacitáljunk mindenkit, hogy éljen a jogával és akkor nem fognak többé minket a demokraták zaklatni. Délután négy óráig lehet szavazni. ■■■■műéi w*v í ,, ■ t T T- 1 Li j ii i; -jimmmsBimm Szülőföldem. Irta: Zsák Erzsébet. (Felsőbátiyiskolai növendék.) Hej de szép hely Az, ahol én születtem. Nem rónaság. Hanem hegység van ott fenn! Remek látvány A havasok teteje. Különösen Havazásnak ideje! A jó Isten Megáldotta mindennel. Fenyőszagot Vihet a szél onnan el. Tüdőbeteg, Gyomorbajos úri nép. Ha oda jön Úgy érzi, hogy újra ép. A lakosság és Szvatopluk nemzetség. A szivében Jámborságnak tüze ég. Hej de szép hely Az, ahol én születtem Amíg élek Soha el nem felejtem. Kit rendeltél a pogányok megvilágítására. Gyertyaszentelő ünnepre. Irta: Lacházi István, Pécs, január 31. Az öreg Simeon szavai ezek! így ujjong lelke, mikor kezei közt tartja a népek, nemzetek választottját, a Messiást. E szavakat Gyertyaszentelő napján az anyaszentegyház is használja. De hát mi köze e szavaknak a gyertyákhoz és viszont? Miként alkalmazhatók itt e szavak? Egyszerűen csak úgy, hogy az az égő gyertya jelzi a Messiást, akit a gondviselés a pogányok, az emberiség megvilágosítására küldött. Mert a Messiás, a Simeon kezeiben ringatott kisded igazi világosság volt. Hamisítatlan világosság, ellátva a hozzá kivántató minden kellékkel. Mily sötétség honolt bizonyos dolgokban a Simeon ringatta kisded előtt a gőgös emberiség ágaskodó elméjére. Az Úr választott népe porban hentereg az arany borjú előtt és eszeveszett táncot lejt nappalokon és éjjeleken át oltára körül, örül, vigad, ujjong, hogy ismét van Istene. A művelt görög 300 istene mellett sem elégedett, hanem Athén piacán oltárt emel az ismeretlen isteneknek is, a 301-ik, a 302-ik és tudja Isten hányadiknak is! De legtovább ment a régi Róma. Nem volt elég, hogy az őrjöngő, vérben gázoló Nérót istenítette, hanem még az ő kedvenc lampáját is oltárra emelte és hajlongva tömjánezett neki. Mily rémséges eltévelyedése ez az emberi értelemnek, mily őrült kapkodás a feneketlen sötétségben. Óh jöjj el világosság! Jöjj el Simeon ringatta kisded! Hozz világosságot ezekbe az elsötétült elmékbe! Mond meg nekik, hogy az Isten nem az emberi elme alkotása, sem múlandó emberi lény! A kezdet és vég nélkül való! Változásnak nincs alávetve! Létében semmitől és senkitől sem függ. íme ezért világosság a Messiás! Az ő tanítása széjjel űzte az emberi elmére nehezedő sötétséget a benne kavargó téves istenfogalmakkal együtt és meghozta az igaz hit világát. A Messiás-idők előtti ember élete is nem méltó életnek látszik előttem. Nekem úgy tetszik, hogy ez az embertypus egy része meggörnyedve elégedetlenül húzta az élet igáját, a másik pedig fenékig ürítve az életörömöket hanyag kacajjal, őrült táncot lejtve közelgett az enyészet kezdete, a sír felé. De hisz ez nem is csoda! Hisz nem tudta mi vár reá odaát! Tán az enyészet? Vagy ha más valami, akkor is mindegy, mert hisz az ő sorsa tőle független! Ő neki semmi szerepe sem jut az ő jövendő élete, túlvilági sorsa kialakításában, míg halandó. íme a Messiás előtti ember kétségbeejtő sorsa, célnélküli, erőtlen, tengődő, csenevész élete! Minden nemesebb gyümölcs nélkül való! És mindezt megváltoztatni az a Simeon tartotta gyermekecske volt hivatva. Neki kellett belekiáltani a célnélkül lézengő emberára másfél órát biztosítottak és ezt az időt a cár családjával tölti. Féltíz órakor már ismét íróasztala előtt ül és tizenegy óra előtt csak kivételes esetekben távozik mellőle. A cár nem barátja a telefonnak és dolgozószobájában nincs is. A szomszédos szobában azonban már lóg egy a megvetett készülékből. A komornyik kezeli és a cár rendelkezéseit ő közvetíti a palota, tisztviselőivel. A cár nem mulasztja el soha esténként följegyezni naplójában a nap eseményeit. Erről a szokásáról utazás közben sem tesz le. Boldogabb családi életet alig lehet elképzelni az orosz cárénál. Gyermekei rendkívül szeretik és ő minden szabad percét körükben tölti. Gyakran megvizsgálja, hogy, mennyire haladtak tanulmányaikban. A nagyhercegnőket igen gondosan nevelik. Három nyelvet beszélnek folyékonyan és nagy haladást tettek a festésben és a zenében is. Tatjana nagyhercegnő csudálatos kézimunkákat készít; ezek a cárnő szobáiba kerülnek. Az ifjú hölgyek hetenkint harminc órán át tanulnak. Gyermekei közül legjobban fiát szereti és ezzel foglalkozik legintenzívebben. Sétáira, kirándulásaira magával viszi, gyakran játszik vele, a kis trónörökössel együtt homokvárakat épít és segít neki a kis hajójának vezetésében. A cár igen szereti a tenniszt, kitűnő jövő és kitűnő úszó. A böjtnapokat családjával együtt szigorúan megtartja és ünnepnapokon soha nem mulasztja el istentiszteletre menni. A cár jó gyomra ember és igen szereti a súlyos orosz konyhát. Francia pezsgő helyett is állandóan orosz pezsgőt iszik. A cár napirendje: Elchnanilov tábornok, aki éveken át a cár környezetében élt, memoárjait közli mostan és ebben érdekes módon ismerteti a cár életmódját. így ír: „A cár fáradhatatlan munkás. Az államügyeket kizárólag egyedül intézi. Naponként tizenkét órát dolgozik, ebből négy órát személyes ügyeinek intézésére fordít, a többit pedig tiz titkárjával tölti. Ezek igen megerőltető munkát végeznek. A cár legföljebb hét órát alszik, a komornyiknak szigorú kötelessége, hogy naponta pontos időben költse fel. Kilenc órakor már elköltötte dús reggelijét s azután dolgozószobájába vonul. Átolvassa a lapokat, a táviratokat és a külön jelentéseket, miket egyes kerületek kormányzói küldöttek. Állandóan nagy jegyzőkönyv fekszik előtte. Ebbe sok mindent följegyez, habár kitűnő az emlékezőtehetsége. Tizenegy órakor megkezdődik a miniszterek és a többi nagyrangú hivatalnokok kihallgatása, ami igen sokszor a késő délutáni órákba nyúlik. Többször megtörtént, hogy a dinert konferencia közben találják, sőt az is gyakori, hogy az óriási munkaanyag mellett a cárnak egyáltalán nincs ideje az étkezésre. Szabad órája nem igen akad előbb, mint délután öthat óra között. Ezt a rövidke szünetet a cár rendszerint lovaglásra kerékpározásra használja. A kerékpározás egyébként nagy divat a cári családban. A cár gyakran csónakba is ül és egyedül evez a kastély taván. E szünet után a cár megint a munkához ül és esti nyolc óráig dolgozik. A diner szó