Pécsi Ujlap, 1916. november (10. évfolyam, 251-275. szám)
1916-11-01 / 251. szám
A. évfolyam, — £51. sx Ax „UJLAP“ melléklete Szerda, iS16, november I. Mmmwumwummmmmmmamr ~ ^—viom^w^mssssa!»* fflJULA■» ------ . ----------"" "--g'-r" 1 p«»d „UJLAP“ és „PÉCSI UJLAP“ együttesen »ezredévre helybe* . K. 3-60 III Negyedévre vidékre . K. 5-40 Un kér* . . K. 1-20 | Egy hóra . . K. 120 A .PÉCSI ÚJLAP* küülön vidékre küldve 1 hóra K. 1*40. POLITIKAI NAPILAP Felelős szerkesztő: UNDER ERNŐ. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Dunántúl Nyomda Részvénytársaság Pécs, Lyceum utca 4. szám. Telefon 222. szám. A felelős szerkesztő telefonszáma 650. A nemzet halottai Adj Uram nekik örök nyugodalmat. És az örök világosság fényeskedjék nekik. Harmadizben értük meg a halottak napját, mióta a háború naponta ezrével szedi a temetők új lakóit. E napon, ha nem is csillognak gyertyafényben úgy a sírkertek, mint más esztendőben, mert a hazaszeretet ma a készletek megóvására int, lelkünkben annál melegebben lobog hálánk szövétneke azoknak emléke iránt, akik hazánk földén vagy messze idegenben hősi halált haltak a magyar szabadságért. Nekik köszönhetjük, hogy ellenség nincs ma hazánk földjén s hogy gyászolva , bár elvesztésüket, tűzhelyeink körül végezhetjük napi munkánkat s folytathatjuk szabad életünket. Alig van ma már család, akinek ne volna hősi halottja, de ők nem csupán egyes családok halottjai, hanem mindnyájunké, akik ezen a földön élünk s akik hálás szívvel kérjük e napon a Mindenhatót, hogy nekik örök nyugalmat, árváiknak s hátrahagyottaiknak pedig azt a vigasztaló tudatot adja meg, hogy nem hiába haltak meg, mert halálukkal a magyar nemzet nagyságát, s jövőjét, övéik szabadságát váltották meg. Hálánk melege pótolja az idén a gyertyák fényét, a gyertyák árát pedig fordítsuk az árvák felruházására, hogy már az első tél hidege ne éreztesse velük, milyen nagyon elhagyottak, mióta édesatyjuk a csatatér temetőjében pihen. IBBBBBBBBBBBBBBBBBBBBBBBBBBBBBBBBB* mások véleménye — egyedül a fogyasztó közönség. Sok-sok bizonyítékot tudunk mi falusiak erre felhozni. 3. Szebényi tej soha nem volt a pécsi piacon, nem is kerül oda, mert nagy a távolság. 4. Még ha az árdrágítás esete fenn is forogna, kérdem tisztelettel, nincsen-e arányban az más árak őrületes emelkedésével? Talán kissé furcsán hangzik, de az én határozott nézetem az, hogy ha gabonaneműek ipari módon előállíthatók lennének, nem lenne az áruk maximálva. Akkor éhen halhatna az ember egész bátran. Mert az ipari cikk az nebántsvirág. A polgári ember vásárolhat 4—500, sőt 1000—2000 százalékos áremelkedéssel, de ha a tej árát 28 fillérről 50 fillérre emeli, akkor árdrágító. 5. A petróleum literje maximálva Pécsett 52 fillér, Szebényben 1 korona. 6. Cukrot hónapok óta nem is láttunk. Végül biztos tudomásom van arról, hogy sokkal magasabb (60 filléres árban is adtak ki tejcsarnokbérletet 10—15.000 korona évi bérösszeggel. Ezekhez a megjegyzésekhez a szerkesztőnek csak annyi hozzátenni valója van, hogy pénzbőség a középosztálybelieknél sajnos nincs. Mert bármilyen magas rangú hivatalnok legyen is, vagy bármilyen kicsi alkalmazott, ma a fix fizetés mellett nem él, hanem tengődik. És ugyanez áll minden szegény emberre, akinek munkabérét nincs módjában emelni, vagy csak hozzá is illeszteni a túl magas árakhoz. A fogyasztókra vonatkoztatott árdrágítás tehát a fix fizetésűekkel szemben önkéntelenül elesik, mert azok ma már alacsony ár mellett sem tudnak vásárolni, mert nincs miből. Jellemzésül azonban elmondunk egy esetet. Egy falusi menyecske szép magas szárú cipőt vett a boltban. A cipő árát a kereskedő 70 koronára tartotta. Egy jelen volt öreg úr kíváncsiságból megkérdezte a menyecskét: a— Nem lesz drága a cipő, menyecske? — Nem bsza! Nekem most is csak annyi, mint az előtt. Egy pár liba ára volt akkor is, meg most is. És a falusi menyecskének igaza volt. Ez a megjegyzés a leghűbb magyarázója a falusiak és városiak egyre hánytorgatott megélhetési viszonyainak. A falu és a drágaság A szebényi tejről Néhány nappal ezelőtt a tejdrágítással kapcsolatban egy cikket közöltünk. Megírtuk, hogy a baranyai Szebény községben a tej literje 50 fillér és a tejcsarnok évi bére 7800 korona, míg békés időben, sőt a múlt évben 300 torna volt. E cikkünkre ma Szebényből levelet kaptunk, amelynek idevonatkozó megjegyzéseit az alábbiakban közöljük: A szebényi tejcsarnok bérbeadásáról a tek. Szerkesztő úr tájékoztatására vagyok bátor az alábbiakat tisztelettel közölni: (1. az 50 filléres tejármegállapítás a pécsváradi főszolgabíróságtól ered. Ez a maximális ár. Ezért a szövetkezet nem felelős. És nem árdrágító. 2. A 7800 koronás bérlet oka egyrészt a pénzbőség, mert a fogyasztónak van pénze arra, hogy minden lehetetlen árakat is megfizessen. Ha nem volna rá pénze, a vaj és túrókereskedők nem adhatnák meg a horribilis árakat. Az árdrágító ma — bármi legyen is — konferencia-beszédek a jogakadémián. A Pécsi Urak Mária-Kongregációja a Jézustársasági Pius-Kollégium tanárainak közreműködésével a püspöki jogakadémia dísztermében intelligens katholikus férfi hallgatóság részére 8—9 előadásra terjedő, magas színvonalú konferencia-beszéd sorozatot rendez. Az előadásokat havonként egyszer előre közzéteendő csütörtöki délutánon fogják a jelzett helyen megtartani. A sorozatot P. Jablonkay Gábor, a Pius-főgimnázium igazgatója nyitja meg november 9-én, délután pont 6 órakor kezdődő előadásával e címen: „A keresztény és keresztény-ellenes törekvések korunkban". Az előadásra, valamint az egész sorozatra ez után hívja meg az egyesület Pécs város intelligens katholikus férfiközönségét. Névre szóló külön meghivókat nem bocsátanak ki. Mindenszentek napjára Testvér! Búcsúzni jöttem, Hallod? már szól a zene Ma indul az ezred s én megyek vele. Testvér! Miért búsulsz? Miért ragyog szemedben a könny, S mit jelent arcodon a fájdalmas közöny? Testvér! Isten veled! Szorítsunk mégegyszer kezet, Aztán mosolyogj. Így... ez nevel hősöket. Szedjünk virágot — tiszta fehéret, Krizantént, őszirózsát, babérlevelet — Kössük koszomba. Ha megkondulnak az összes harangok S búgnak szomorú, gyásztelt hangon, Mintha temetnének. Menjünk csendesen a temetőbe, S tegyünk virágot minden keresztre, Hol hősök pihennek. Virág mellett gyertya is égjen, Ez illeti a hőst a Mindszentek éjjen, Buzgó imánkkal. L. ANNUSKA: A csepeli nabob és az ő munkásai Weisz Manfréd meg lehet elégedve az *ízleteredménnyel. De munkásai nem lehetnek megelégedettek Weisz Manfréd általuk megkeresett hasznosodásának részességével. Magyarul a bérükkel. Annyira nincsenek megelégedve, hogy elmentek panaszra gróf Tisza Istvánhoz, aki kormányelnök és mint ilyen, beleszólhat a vitába, ha akar, mely Weisz Manfréd és az ő munkásai között kerekedett. Úgy látszik, nem Weisz Manfrédnek van igaza, mert a kormányelnök összeráncolta a homlokát és valószínűleg elgondolta, hogy aki egy év alatt a háborúból 18 millió koronácskát rak halomra, annak nem volna szabad szerződéses betűkbe kapaszkodni olyankor, mikor szegény, kizsákmányolt munkások nyújtják feléje a tenyerüket. Akinek egy év alatt 18 milliója gyűlik össze, az ne legyen smucig, hanem lehetne gavallér is, akárhogy fogalmazták is meg a szerződést. A munkások, akik 18 millió tiszta hasznot kerestek Weisz Manfrédnek, megérdemlik, hogy szomorú helyzetükön valamit javítson a milliomos munkáltató. A szerződés, melyhez Weisz Manfréd ragaszkodik, lehet törvény, de nem lehet igazság. Hisszük, hogy a kormányelnök e£t meg tudja és meg fogja magyarázni a csepeli nábobnak, aki, úgy látszik, nem is sejti még, hogy mire kötelez a nagy vagyon, pedig már régen megtanulhatta volna!