Pedagógiai Műhely, 1990 (16. évfolyam, 1-6. szám)
1990 / 3. szám
jog kiterjesztése, az egyházakra, a gazdasági—társadalmi szervezetekre, a helyi önkormányzatra, a természetes jogi személyekre a legutóbbi időben már megtörtént. E szükséges lépéssel azonban az iskolafenntartással összefüggő kérdések jogi értelemben sem tekinthetők elrendezettnek. Valójában még nem tisztázódtak az államra háruló finanszírozási, támogatási kötelezettségek. E kérdésben több felfogás ütközik. Az egyik elképzelés lényege az, hogy az iskolafenntartás állami monopóliumának megszüntetésével, az állam ellátási szerepkörének szűkülése kapcsolódik egybe. E felfogás szerint a jövőben az iskolafenntartás és működtetés költségei a mainál jóval nagyobb mértékben terhelik a lakosságot, a szülőket. Ilyenformán az állam abban lenne érdekelt, hogy egyre kevesebb iskolát tartson fenn, és az oktatást, növekvő mértékben a magániskola, általánosabban az állami kötelezettségvállalás keretein kívül eső rendszer felé terelje. A magániskola határozott ellenérzéseket kelt a társadalom bizonyos csoportjaiban. Sokan vélekednek úgy, hogy ez a forma az egyenlőtlenségek szélsőséges kiéleződését eredményezheti, egészen odáig, hogy a színvonalas oktatásban való részvétel, az iskolarendszeren történő végighaladás lehetősége, sokkal kevésbé függ a gyerek adottságaitól és képességeitől, személyes tulajdonságaitól, mint a szülők anyagi helyzetétől. Az aggodalom semmiképpen sem minősíthető megalapozatlannak. Felfogásom szerint a magániskola pozitív szerepet tölthet be az oktatási rendszerben, ám a mai viszonyok között és távlatosabban is, csak unikális eleme lehet az általános és középfokú képzésnek. Egyfelől jelentősen gazdagíthatja az oktatás világát, hiszen szinte azonnal érvényre tudja juttatni a mindmáig olyannyira hiányzó alternativitást az iskolai képzésben. Ezáltal szemléletessé válhatnak az uniformizált, állammonopolista iskolarendszer meghaladásának teljesítményben is megmutatkozó előnyei. Az iskolafenntartás állami monopóliumának megszüntetése tehát már rövid távon is áttörésszerű változást hozhat a megmerevedett iskolai működésben. Természetesen nem csupán a magániskolákról van szó, hiszen az iskolafenntartás pluralizálása lehetővé teszi a különféle közösségi iskolák, az alapítványok, gazdasági szervezetek által szponzorált pedagógiai intézmények működését. Hiba lenne tehát, ha a fenntartói jog kiterjesztését, csupán a magániskolák lehetséges hatása szempontjából mérlegelnénk. Valójában a magániskola, csak a leggazdagabb rétegek számára tesz lehetővé valamilyen exkluzív oktatást, tehát a tár 7