Pedagógiai Műhely, 1990 (16. évfolyam, 1-6. szám)

1990 / 3. szám

jog kiterjesztése, az egyházakra, a gazdasági—társadalmi szervezetekre, a helyi önkormányzatra, a természetes jogi személyekre a legutóbbi időben már megtörtént. E szükséges lépéssel azonban az iskolafenntar­tással összefüggő kérdések jogi értelemben sem tekinthetők elrende­zettnek. Valójában még nem tisztázódtak az államra háruló finanszírozási, támogatási kötelezettségek. E kérdésben több felfogás ütközik. Az egyik elképzelés lényege az, hogy az iskolafenntartás állami monopóliumának megszüntetésével, az állam ellátási szerepkörének szűkülése kapcsolódik egybe. E felfogás szerint a jövőben az iskolafenntartás és működtetés költségei a mainál jóval nagyobb mértékben terhelik a lakosságot, a szü­lőket. Ilyenformán az állam abban lenne érdekelt, hogy egyre kevesebb iskolát tartson fenn, és az oktatást, növekvő mértékben a magániskola, általánosabban az állami kötelezettségvállalás keretein kívül eső rend­szer felé terelje. A magániskola határozott ellenérzéseket kelt a társa­dalom bizonyos csoportjaiban. Sokan vélekednek úgy, hogy ez a forma az egyenlőtlenségek szélsőséges kiéleződését eredményezheti, egészen odáig, hogy a színvonalas oktatásban való részvétel, az iskolarendszeren történő végighaladás lehetősége, sokkal kevésbé függ a gyerek adott­ságaitól és képességeitől, személyes tulajdonságaitól, mint a szülők anya­gi helyzetétől. Az aggodalom semmiképpen sem minősíthető megalapo­zatlannak. Felfogásom szerint a magániskola pozitív szerepet tölthet be az ok­tatási rendszerben, ám a mai viszonyok között és távlatosabban is, csak unikális eleme lehet az általános és középfokú képzésnek. Egyfelől je­lentősen gazdagíthatja az oktatás világát, hiszen szinte azonnal érvény­re tudja juttatni a mindmáig olyannyira hiányzó alternativitást az isko­lai képzésben. Ezáltal szemléletessé válhatnak az uniformizált, állam­monopolista iskolarendszer meghaladásának teljesítményben is megmu­tatkozó előnyei. A­z iskolafenntartás állami monopóliumának megszüntetése tehát már rövid távon is áttörésszerű változást hozhat a megmerevedett isko­lai működésben. Természetesen nem csupán a magániskolákról van szó, hiszen az iskolafenntartás pluralizálása lehetővé teszi a különféle közös­ségi iskolák, az alapítványok, gazdasági szervezetek által szponzorált pedagógiai intézmények működését. Hiba lenne tehát, ha a fenntartói jog kiterjesztését, csupán a magániskolák lehetséges hatása szempont­jából mérlegelnénk. Valójában a magániskola, csak a leggazdagabb ré­tegek számára tesz lehetővé valamilyen exkluzív oktatást, tehát a tár­ 7

Next