Pedagógus Értesítő, 1947 (3. évfolyam, 1-24. szám)
1947-01-01 / 1. szám
2 pedagógus értesítő ELÉRKEZETT AZ IDEJE, hogy a magyar nevelők életszínvonalának emelése érdekében komoly intézkedések történjenek A stabilizációt követő hónapokban végre szilárd táljt érezvén lábunk alatt, "alaposan megvizsgáltuk helyzetünket és lehetőségeinket s elhatároztuk, hogy életszínvonalunk emeléséink első lépéseként, a múlt reakciós kultúrpolitikájának hagyatékaként ránk maradt s a 2000-as rendeletben újra testet öltött státussérelmek kiküszöbölését tűzzük napirendre Ennek a célkitűzésnek megfelelően dolgoztuk ki módosító javaslatunkat. (Részleteiről lapunk más helyén tájékozatjuk a kartársakat.) Nem vetettük fel tehát a nevelői státus általános — a nevelői munka különleges természetéhez alkalmazkodó és annak teljes megbecsülését kifejező — rendezését, mert ennek még nem érkezett el az ideje Csupán egy gyorsan végrehajtható és tovább már nem halasztható rendezést követelünk. Szakszervezetünk 1946 november1—22-én megtartott országos választmányi ülése a módosító javaslatot elfogadta és felszólította a Központi Vezetőséget annak haladéktalan megvalósítására. A Központi Vezetőség, számításba véve bizonyos kormányzati szerveknek jogos követeléseinkkel szemben ismételten tapasztalható merev magatartását, az akció sikere érdekében biztosítani kívánta a szervezett magyar dolgozók támogatását s ezért a módosító javaslatot a Szakszervezeti Tanács elé terjesztette. A Szakszervezeti Tanács azt magáévá tette és biztosította szakszervezetünket, hogy a megvalósításáért vívott harcban mellettünk áll. A Központi Vezetőség ezután benyújtotta a javaslatot a miniszterelnök úrnak és az illetékes minisztereknek , a vallás- és közoktatásügyi miniszternek, a földművelésügyi miniszternek, az iparügyi miniszternek, a kereskedelem- és szövetkezetügyi miniszternek, a népjóléti miniszternek és a pénzügyminiszternek. A miniszterelnök urat felkértük, hogy javaslatunkat magáévá téve, hívjon össze tárcaközi értekezletet. Az egyes minisztériumokat közvetlenül is felkértük, hogy tanulmányozzák át javaslatunkat. Az ünnepek előtt erre volt is elegendő idő s ezért szakszervezetünk január első napjaiban felkéri a kormányt, hogy közölje javaslatunkkal kapcsolatos észrevételeit és álláspontját. Nagyon fontos az egyes tárcáknak, különösen a vallás- és közoktatásügyi minisztériumnak, mint a magyar nevelői kar túlnyomó többsége felügyeleti hatóságának álláspontja. Most elválik, hogy a demokratikus Magyarország kormányhatóságai mennyire vallják magukénak a demokráciának azt az alapvető kritériumát, amelyet a nevelés és a nevelői munka megbecsülése jelent. Támogatásuk megkönnyítheti, meggyorsíthatja harcunkat. Sajnálattal tapasztaljuk, hogy a kultusztárca betöltésénél mutatkozó huzavona javaslatunk megvalósításáért vívott harcunkban is komoly hátrányt jelent. Határozott, haladó irányt képviselő kultuszminiszter minden bizonnyal azonnal felismerné javaslatunk demokratikus kultúrpolitikai jelentőségét és kellő tekintéllyel és súllyal képviselhetné azt a kormányban. A demokratikus pártok támogatásának biztosítása érdekében javaslatunkat megküldtük a pártok központi vezetőségének és felkértük őket, foglaljanak mellette állást a széles nyilvánosság előtt, köztudomású, hogy a Magyar Kommunista Párt hetek óta országszerte rendezett nagygyűlésein erőteljesen állást foglalt a pedagógusok státussérelmeinek megszüntetése mellett. Nincs kétségünk aziránt, hogy követelésünket valamennyi párt a leghatározottabban és legmesszebbmenően támogatni fogja. Tudatában vagyunk annak, hogy igaz ügyet képviselünk s ezért teljes nyugalommal nézünk a tárgyalások elé, de arra az eshetőségre is felkészültünk,hogy elő fogják venni az összes, a múltban jól bevált cselfogásokat javaslatunk meghiúsítására. Nem engedjük, hogy tarthatatlan sérelmeink megszüntetésre irányuló javaslatunkat általános közalkalmazotti státusrendezési kérdésekkel kapcsolják össze, hogy a feladott kérdést bonyolulttá tegyék s így az időhúzás módszeréhez nyúljanak. Szilárdak leszünk akkor is, ha más ajánlattal akarják eltéríteni a pedagógus társadalmat a biztos, soha el nem vehető, nyugdíjba is beszámító státuseredmények kivívásának útjáról. Egy tál lencséért nem adjuk oda jussunkat. Mi pedagógusok mindig a csendes, békés munkának voltunk hívei és azok vagyunk ma is, de ha jogos követeléseink teljesítését most is megtagadnák, fel vagyunk készülve a legélesebb harcra is. A SZAKSZERVEZET STÁTUSMÓDOSÍTÓ TERVEZETE A letűnt rendszer társadalom- és kultúrpolitikai felfogásának következményeként, a köztisztviselői kategóriák között a nevelők voltak a legrosszabb helyzetben. Mostoha anyagi helyzetükből fakadó alacsony életszínvonaluknak természetes velejárója volt a társadalmi megbecsültetés hiánya is. A magyar közvéleményben élt ugyan ennek az adósságnak a szégyene, de arra sohasem került sor, hogy rábírta volna a kormányzatot a bajok gyökeres orvoslására. A régi rendszer felszámolásakor — egy új és szociális Magyarország alapjainak lerakásánál — az első vonalban láttuk a pedagógus társadalom nagy részét. Természetesnek találtuk, hogy ott kell lennünk, de azt is, hogy munkánkat — amelyről annyi elismeréssel nyilatkoztak gyűléseken, előadásokon és parlamentben — végre anyagi javak juttatásával is értékelni fogják, őszintén meg kell azonban mondanunk, hogy ezen a téren eddig igen kevés történt. Szakszervezetünk alaposan megvizsgálta az öszszes fájó problémákat s megállapította azt az utat, amelyet anyagi helyzetünk teljes és végleges rendezése érdekében követnünk kell. Tisztában vagyunk azzal, hogy minden követelésünket máról-holnapra nem tudjuk érvényesíteni. Ezért a lehetőségeket és az általános gazdasági helyzetet szem előtt tartva, bizonyos sorrendet kellett megállapítanunk. Elsőnek a státusmódosítás kérdését tűztük napirendre. E kérdés rendezésével kapcsolatban elvi álláspontunk a következő :t. A pedagógusok számára biztosítani kell ugyanazon fizetési osztály elérését, mint amelyet