Pedagógusok Lapja, 1959 (15. évfolyam, 1-12. szám)

1959-04-01 / 4. szám

Skecskemét, kettő perc, fe­i­­szállás-beszállás! Az újságíró lelép a pesti gyorsról. Április, verőfény, ma­dárfütty fogadja. Káprázik. Ilyen fény csak itt lehet, a le­vegős alföld közepén. Friss ízek mindenütt. A­ barackosok illata édes. Sütkérezik az egész világ. Ha a riporter történetesen nem tudja, hogy merre talál­hatja a pedagógus-gyerekek hí­res-neves nevelőotthonát, könnyen eltévedhet. Megszólít például egy hordárt: — Hol találom, kérem szé­­pen, az árvaházat? Erre szíves, hosszú magya­rázkodás következik: erre, ar­ra, fordulni jobbra, kanyarod­ni amarra ... Aztán húsz per­ces séta, s a jelzett helyen — semmi, így járhat még vagy hétszer, jócskán dühbe is gu­rulhat. Megkérdezheti a rend­őrt is, az esetleg az aggok há­zát magyarázgatja majd. De ha az ügyetlenkedő riporter netán megleli a »varázsigét«, tüstént útbaigazítják. Hogy mi a »varázsige«? Valahogy így hangzik: — Mondják már meg ne­kem, jó emberek, hol az az árvaház, ahol azt az öt talála­tot csinálták!? Erre már vidáman, ismerő­sen csattan fel a válasz: — A lottón? Azok a híres szerencsések? Menjen itt az utca végén jobbra, egész közel van, mindjárt odaér! P­irostéglás, impozáns épület. Homlokzatán felírás: Or­szágos Nevelőintézet. A ripor­tert az igazgató fogadja. Derű­sen, vidám, hangon beszél, van is rá oka. Kiegyensúlyozott, boldog ember. S a tetejébe most részese a milliós nyere­ménynek. — Igen, óriási szerencsénk volt. Fejenként száztizennyolc­­ezer-négyszáznyolc forintot és nyolcvan fillért kapunk. Ez már a nettó összeg.­­ Az egész nyereményre tizenegyen, illet­ve tízen vagyunk, mert ketten együtt játszottak ... Előkerül a szerencsések lis­tája. Név szerint: Tóth Ferenc igazgató, Palkó József­né ne­velő, Oláh Béla nevelő, Vágó László nevelő, Bernár­us Fe­renc gazdasági vezető, Mándi Gáborné gondnok, Olasz Mihály könyvelő, Salamon Zoltán asz­talos, Reményi Lajosné raktá­ros és Holik József hivatalse­géd meg Szórád Pál kocsis, akik közös szelvénnyel szere­pelek. Előkerül a könyvelő is, az intézeti lottórendszer spiri­­tus rectora. Az igazgatói iroda villámgyorsan lottókörré ala­kul. Tl/f'hen rejlik hát a »titok«? Mi a szisztéma nyitja? M:­lődik a magyarázat, csa­k röpködnek a lottó sz­­ések. T­izenegy szelvényen, w~ 'l számmal, lépcsős­á,o­r­os variációval ját­­sz illetve játszottunk, mo­­stantól kezdve két­­szá­­­zonkét szelvényen, ki­lencven számmal játsszuk a lépcsős-átugrásos variációt, ez biztos variáció, jó variáció, ki­tűnő variáció, mindig van két hármas, három hármas, nyolc hármas, lehet nyolc kettes, tíz kettes húsz kettes, jó ég tud­ja hány kettes és hány hár­mas ... Nincs olyan sztenográfia,­­ amellyel ennyi szakértelmet rögzíteni lehetne. A riporter zúgó fejjel csak hallgatja, s mindössze annyit fog fel, hogy a tengernyi pénzt nem eszten­dős kísérletezgetés után, ha­nem mindjárt a második al­kalommal nyerték, ahogy neki­­kezdtek. Továbbá, hogy csak 45 számot játszottak meg, s ebbe — ilyen szerencséjük volt! — a 2, 31, 38, 54 és 61 mind beleesett, sőt éppen eze­ket a számokat éppen egy szelvényre írták fel... — Nincs hát semmiféle ti­tok, csak a számok szerencsés kiválasztása — magyarázzák a nyertesek. — Mert kaptunk egy levelet Békésről, hogy ők már másfél éve játszanak ugyanezzel a szisztémával, de teljesen eredménytelenül. Mit is válaszolhatnánk a derék békésieknek? A szerencse szá­mít, nem pedig a szisztéma. Mint ahogy bizonyára nem számít az sem — fűzik hozzá fanyar humorral —, hogy ép­pen a tizenharmadik héten és éppen nagypénteken nyertünk. — Ki, mire költi a pénzt? — ezt is szokás megkérdezni ilyenkor. 7k m­egmagyarázzák íziben. Autóról, zenegépről nincs szó. Ahogy mondják, nagy a család, sok a húg, a báty, a rokon. Elkél a pénz. Az igaz­gatónak már felnőtt gyereke jár az egyetemre, s jövőre ta­lán a másik kettő is odake­rül, van hát mire kiadni. Most, az első pillanatban egy régen áhított csehszlovákiai útra is gondol, rokonaihoz Pozsonyba és a Szudétákba. Oláh Béla a nyereményt összeteszi a spó­rolt pénzével és házat épít. Palkóéknál öt gyerek vask­. — Egyszeriben híresek let­tünk, hírnevünk lett — így az igazgató. — Kaptunk már vagy két tucat levelet, táviratot, az egyiket például csak úgy cí­mezve, hogy »Lottó termelő­­szövetkezet — Kecskemét.« De kézbesítették. Telefonozgatnak állandóan, azt mondják: ha már »lottó-egyetem« vagyunk, adjunk tippeket... A levelek­ben pedig sokan jelentkeztek — többnyire pénzért, kölcsö­­nért, s ajánlkoztak is — a leg­különbözőbb ötletekkel, ür­ügyekkel. Mi meg is akarjuk nézni, hogy kin segíthetünk. Bizonyára lesz ilyen. De tip­peket hogyan adjunk? Ezen a héten már csak négy darab két találatot értünk el... Ami pe­dig a hírnevet illeti , s ne­vetve legyint a kezével... hu­szonöt éve vagyok pedagógus, de sohse nyüzsgött körülöttem ennyi újságíró... A riporter — e héten, szám­­szerint már talán a tizen­nyolcadik — gratulál és elbú­csúzik. Átadja a helyét a kö­vetkezőnek. De a híres város híres nyerteseinek névsorához itt-ott még feljegyez néhány szerény megállapítást, amit tudósító kollégái ezidáig elmu­lasztottak. »A hírneves nyerők közül Palkóné »mellesleg« fes­tőművész, most is kiállít a megye művészeinek bajai tár­latán, Oláh Béla valaha a hí­res Micsurin-állomás vezetője volt, onnan került ide, az igaz­gató, Tóth Ferenc pedig az oktatásügy kiváló dolgozója, aki rövidesen negyedszázados jubiláns lesz ...« Azután, mint aki csínyt kö­vetett el, kilép az otthon ka­puján a jószagú áprilisi szélbe. FIRON ANDRÁS MŰALKOTÁSOK FELDOLGOZÁSA... Felemelték a családi pótlékot Nagy örömmel fogadták a dolgozók — de különösen a sokgyermekes családok — a kormány 1959. március 27-én megjelent 15/1959. (III. 27.) számú rendeletét. A párt javaslata alapján — addig is, amíg a kormány a családi pótlék általános és na­­gyobb mérvű rendezésére meg­felelő gazdasági fedezetet biz­tosíthat — felemelték a há­rom, vagy ennél több gyerme­ket eltartó dolgozók és az egyedülálló dolgozó nők csa­ládi pótlékát. Az igényjogosult dolgozók már ez év április hóra három gyermek után az eddigi 180 forint helyett 360 forint csalá­di pótlékot kapnak. Minden to­vábbi gyermek után a csalá­di pótlék 120 forinttal emelke­dik. A kétgyermekes családok családi pótlékát egyelőre vál­tozatlan összegben folyósítják. Messzemenően gondoskodik a rendelet az egyedülálló dol­gozó nőkről; az ő esetükben már egy gyermek után is emelkedik a családi pótlék, az eddigi 30 forint helyett 90­­ fo­rintra, két gyermek esetén pe­dig az eddigi 75 forint helyett 240 forint családi pótlékot kapnak, s három gyermek ese­tén ők is 360 forint és minden további gyermek után 120 fo­rint családi pótlékra jogosul­tak. Egyedülálló nőnek kell tekinteni ebből a szempontból: a) aki nem él házasságban, b) akinek férje első tényleges katonai szolgálatát tölti, c) akinek férje betegsége (fogya­tékossága) miatt keresőképte­len s táppénzben, öregségi, rokkantsági nyugdíjban nem részesül, d) akinek férje elő­zetes letartóztatásban, köz­­biztonsági őrizetben van, vagy szabadságvesztés bünte­tését tölti. Ha a szülők együtt élnek és a családi pótlékra jogosultság feltételei mindkét szülőnél fennállnak, a családi pótlékot az apa jogán kell megállapíta­ni. Ha az együttélő szülők kö­zül az apa családi pótlékra nem jogosult, a családi pótlék az anya jogán csak akkor álla­pítható meg, ha az apa beteg­sége, testi vagy szellemi fogya­tékossága miatt előreláthatóan legalább 6 hónapon át kereső foglalkozást folytatni nem tud, ha az apa havi 500 forintot meg­ nem haladó nyugellátás­ban részesül és ezen felül egyéb keresete, jövedelme nin­csen, ha családjáról, gyerme­keiről nem gondoskodik, vagy ösztöndíjas egyetemi hallgató. Ha a szülők nem élnek együtt, a családi pótlék azt a szülőt illeti meg, alánéi a gyermekek vannak. (42/1958. [VII. 8.] Korm. sz. rendelet.) HÍREK NÉVADÓ ÜNNEPSÉGET tartott az elmúlt hetekben , több általános és középiskola.­­ A tatabánya-újvárosi általá­­­­nos iskolát Mező Imréről, a budapesti iskolák közül az öt­venéves Gyáli úti általános is­kolát Hámán Katáról, a felső­­erdősori általános iskolát pe­dig Karikás Frigyesről nevez­ték el. * A CSANÁDAPÁCAI ÁLTA­LÁNOS ISKOLA nevelői és a községben levő két termelő­szövetkezet tagjai baráti talál­kozón beszélték meg a kölcsö­nös támogatás lehetőségeit és feladatait. A találkozón a köz­ség vezetői is részt vettek. * A SZÁZÉVES SZENTESI GIMNÁZIUM diákjai — a KISZ-szervezet kezdeménye­zésére — elhatározták, hogy az idei nyáron Veszprém megyé­ben táboroznak és délelőttön­ként szakemberek irányításá­val részt vesznek a megyében levő várak, így például a sü­megi és a cseszneki vár helyreállítási munkálataiban. Hasonló munkába más isko­lák is bekapcsolódnak: a pak­si gimnazisták például Vak Bottyán várának maradvá­nyait gondozzák. A KŐSZEGI JURISICH MIKLÓS GIMNÁZIUM, a vá­ros zeneiskolájának pedagógu­sai, a gimnázium tanárai, nö­vendékei és szülők részvéte­lével gazdag műsorú tavaszi hangversenyt rendez április 18-án. * A Néprajzi Múzeum közleménye Nyolcadszor is meghirdették az Országos Néprajzi Gyűjtőpályá­­zatot. Idén, a hagyományos határ­időtől eltérően, április 30-ig kell beküldeni a pályamunkákat a Néprajzi­­ Múzeum Adattára cí­mére (Budapest, Vil­., Könyves Kálmán krt. 40.). Bármilyen té­máid eredeti helyszíni néprajzi gyűjtéssel lehet pályázni. Szakkö­rök s más gyűjtőközösségek is pályázhatnak. Nagydíj 2000 Ft. Ezenkívül számos I—VI. díjat ad­nak ki. A pályázni óhajtók közöl­jék pályázati témájukat a Nép­rajzi Múzeum Adattárával. 2­591094 Athenaeum (F. v. Soproni Béla) Méhészkert­i pedagógusok ügyelmébe! Az Országos Méhészeti Szövet­kezeti Központ javaslatára az OTP jelentős hitelt nyújt a kezdő mé­hészeknek és azoknak, akiknek öt korszerű kaptárnál, illetőleg egy méhcsaládnál nagyobb állo­mányuk nincs. A legmagasabb igénybevehető hitelösszeg négy­ezer forint. A hitel felvételéről­ a Méhészeti Szövetkezeti Központ (Budapest, V­, Garibaldi u. 2.) nyújt részletes tájékoztatót. PEDAGÓGUSOK LAPJA a Pedagógusok Szakszervezetének lapja Szerkeszti a szerkesztőbizottság Felelős szerkesztő: Timár György Szerkesztőség és kiadóhivatal , VI., Gorkij fasor 10. Telefon: 228—922, 228—454, 228—455, 228—455. A kiadásért felelős: a Pedagógusok Szakszervezetének főtitkára A tömegv­ersenyekről A SZAKSZERVEZETI BI­ZOTTSÁGOK sportfelelősé­nek feladata, hogy a lehetősé­gekhez képest minél több ok­tatásügyi dolgozót vonjon be különböző hasznos és szóra­koztató sportokba, gondoskod­­­­­ék iskolák közötti sportverse­­ny­ek, körmérkőzések és más hasonló versenyek szervezésé­ről, s a szakszervezet sportosz­tálya­­ által kiírt tömegsport­bajnokságokon részt vevő csa­patok megalakításáról. A VERSENYKIÍRÁS már megérkezett minden megyei, járási, kerületi, városi szak­­szervezeti bizottsághoz. Ebben az évben a következő sport­ágakban került sor a szakmai bajnokság kiírására: asztalite­nisz, atlétika, röplabda, tenisz és alapfokú tornász csapat­­bajnokság. Tapasztalataink szerint több megyében már megtették az első lépéseket e versenyek sikeres megrende­zése érdekében. Szabolcs me­gyében, Budapesten és még egy-két megyében a megyei sportfelelős összehívta a járá­si, városi, kerületi sportfelelő­söket, hogy felmérjék az erővi­szonyokat, közösen megbeszél­jék, melyik szakszervezeti bi­zottság milyen részt vállal a feladatokból, és már most kö­zösen elkészítsék a szakmai bajnokság megrendezésének tervét. . AZ ALAPFOKÚ VERSE­NYEKET a versenykiírások szerint áprilisban le kell bo­nyolítani, mert májusban már a járási, városi, kerületi ver­senyek kerülnek sorra. Külö­nös gonddal kell megszervez­ni az alapfokú tornász csa­patbajnokságokat. E verseny­­sorozatnak a pedagógus-sport­ban már hagyományai van­nak. Békéscsabán, Jászbe­rényben, Szabolcs megyében, Budapesten és még néhány helyen vannak olyan csapa­tok, amelyek a múltban baj­nokságot nyertek. Márpedig a múltbeli jó szereplés kötelez. Az egyes sportágakban a megyei bajnokságokat is meg kell rendezni. Erre a központ sportosztálya minden m­egyé­nek bizonyos összeget bocsá­tott rendelkezésére. AZ ORSZÁGOS DÖNTŐK előreláthatólag Balatonfüre­­den lesznek, természetjáró-ta­lálkozóval egybekötve.. A rész­vevőket sátortábor várja majd. A kétnapos verseny után is itt maradhatnak azok, akik jól érzik magukat a magyar - tenger partján; igaz, ekkor már saját költségükön, de a sátorban a szállást továbbra is ingyen vehetik igénybe. Sz. L Mint a méhek Az iskolai takarékossági mozgalom több mint félévti­zedes múltra tekint vissza. Eredményei azt bizonyítják, hogy a pedagógusok munkája meghozta gyümölcsét. Az el­múlt iskolaévben az iskolások mintegy 50 millió forintot ta­karítottak meg. A Bezerédi utcai általános fiúiskola második helyen áll a fővárosi iskolák takarékossá­gi versenyében. Tanulói 1957— 58-ban 83 ezer forintot takarí­tottak meg, s az egy főre eső átlagbetét 90 forint volt. Lá­togassunk el ebbe az iskolába, s a helyszínen gyűjtsünk ta­pasztalatokat arról, hogy mi­képpen takarékoskodnak a gyerekek. Az iskola lépcsőházában el­helyezett faliújságon azonnal szemünkbe tűnik a nyári ki­rándulásokra, táborozásokra vonatkozó felhívás és ugyan­ott az osztályok takarékossági versenyének állását mutató táblázat is. Az iskola takarékbélyeg­­felelősei, Reményi Gyula és Czigány Tibor tanárok el­mondták, hogy már a tanév kezdetén minden diáknak át­adtak egy névre kiállított ta­karékbélyeg gyűjtőlapot, meg egy felhívást a szülőkhöz. Ezt a felhívást aláírva hozták vissza a gyerekek, és azóta rendszeresen takarékoskod­nak. A takarékoskodó tanulók elé kitűzték az elérendő célt: országjáró kirándulásokat, nyári táborozást és egy min­den valószínűség szerint való­ra váló csehszlovákiai társas­­utazást. E célokon kívül nagy hatása van az osztályok kö­zött folyó egyéni takarékossá­gi versenynek is. A nyertese­ket havonta apró ajándékok­kal jutalmazzák. A takarékossági felelősök — akiket a kicsik »takarékos bá­csinak«, vagy »bélyeges bácsi­nak« neveznek — a szünetek­ben naponta végigjárják az összes osztályokat, s nap nap után­ több ízben ürítik ki a zsebükben gyűjtött forintokat. Gyakran el is beszélgetnek a gyerekekkel a takarékosság jelentőségéről, olykor megkér­dezik, hogy ki mire gyűjt, s a jó példákkal ösztönzik ke­vésbé takarékos tanítványai­kat. A szülői értekezleteken az apákkal és anyákkal be­szélgetnek. A gyerekek egyéb­ként szeretik a szép bélyege­ket. Különösen a néprajzi so­rozatnak volt nagy sikere ... Azok, akik országjáró kirán­duláson akarnak részt venni — vannak vagy 150-en — átla­gosan 50 forintért vásárolnak takarékbélyeget havonta. Szép és eredményes munkát végeznek teh­át a takarékos­­sági felelősök a Bezerédi utcai iskolában — és ugyanúgy az ország többi száz meg ezer is­kolájában. S hadd álljon itt végezetül munkájuk egyik leg­szembeötlőbb tanulsága: a ta­nulók abban az osztályban ta­karékoskodnak rendszereseb­ben, és jobban, ahol nemcsak a »bélyeges bácsi«, hanem az osztályfőnök és a többi tanár is fontosnak tartja a fiatalok ta­karékosságra nevelését. Farkas Lujza ! TALÁLKOZÓ Felkérem volt osztálytársaimat, akik 1919-ben a pápai r. kath. taní­tóképzőben végeztek, 40 éves talál­kozónk megrendezése végett kö­zölték címüket — és azoknak az osztálytársainknak a címét, akik­kel leveleznek — Novákné, Ba­­konyvári Mária lg. tanítóval Ep­­lény, Veszprém megye. Álláscser­ék Budapesti vagy Hűvösvölgyből autóbusszal megközelíthető, Buda környéki tanítónővel cserélne egyedülálló pécsi tanítónő. Lakás nem szükséges, esetleg pécsi bel­városi egyszobás lakásomat átad­nám. Cím: Hillebrand Margit, Pécs, Bartók Béla utca 25. * Győrből Budapestre cserélne alsótagozatos. Esetleg lakást is. Régibérű összkomfortos lakása van: »Továbbtanulás«. * Debrecen környékéről két tanító cserélne bárhová. Vasút, villany, lakás van. Hasonlót kérünk. Jel­ige: »Nyár«. 9. Soprontól nyolc kilométerre fek­vő faluban levő tanítónői állásomat elcserélném budapestire, pestkör­nyékire vagy debrecenire. Sopron­ból állandó autóbuszjárat. »Fertő« jeligére.* Számtanszakos tanár cserélne Albertirsáról Nagybudapestre vagy közvetlen közelébe, általános isko­lához vagy gimnáziumba. »Lakás nem szükséges 160323« jeligére Bu­dapest, Felszabadulás téri hirde­tőbe.* Budapesthez 15 km-re, HÉV-vo­­nalon levő állását elcserélné tanító­házaspár távolabbi hellyel is. »La­kást kérünk« jeligére. * Középiskolából ’ magyar-történe­­lem-szakos cserélne Dunántúlra vagy hegyvidékre. »Állás és lakás­csere« jeligére gyulai hirdetőbe. L­zecei*csás­zdal! Á­prilis elején megelevene­dett a szakszerve­zet központi kul­­túrotthonának tá­jéka. Pedagógusok adták egymásnak a kilincset, s köz­ben mindegyre né­pi demokratikus országok nevei röp­ködtek a levegő­ben, valahogy így: — Én Csehszlo­vákiába ... — Lehetne még két helyet a Szov­jetunióba? ... — Az az olcsób­bik lengyelország út, az 1590 forin­tos... S alig telt el né­hány nap, máris egyre több érdek­lődésre hangzott el ez a válasz: — Sajnos már megtelt... Talán a négynapos cseh­szlovákiai út, a 7­50 forintos, arra még van egy-két hely... A késve jelentke­­zők, meg aki­ket a helyi szak­­szervezeti szervek késve tájékoztat­tak az utazási le­hetőségről, persze szívják a fogukat. De azért többnyire ők is elismerték: jól tette a kultúr­otthon, hogy a nyárra csaknem ötszáz budapesti pedagógust segített hozzá régi vágyá­nak teljesüléséhez, ahhoz, hogy kül­földre utazhasson, világot láthasson a nyári szünidőben. Iizen a nyáron tehát csaknem ötszázan utaznak a kultúrotthon jó­voltából a Szovjet­unióba, Csehszlo­vákiába, a Német Demokratikus Köz­társaságba és Len­gyelországba, vi­szonylag olcsó, át­lagban másfélezer forintos áron. De — a budapesti szakszervezeti bi­zottság és a kul­túrotthon vezetői így mondják — ez a szám jövőre, ép­pen az idei nagy érdekődés tapasz­talatai alapján, je­lentősen bővülni fog. A­kik már a kö­zeljövőben in­dulnak, azoknak szerencsés utat, sok szép élményt kívá­nunk. Azoknak pe­dig, akik az idén lemaradtak, azt tanácsoljuk: rak­ják csak élére a forintokat szorgal­masan, jövő ta­vasszal jelentkez­zenek időben, s akkor az ő vágyuk is teljesül majd. (Fr) * A pedagógus természetjárók újabb sikere A Magyar Természetbarát Szövetség hagyományos vö­röskői felszabadulási emlék­­ünnepségén a Pedagógus Ter­mészetbarát Egyesület számos tagja vett részt. A túrával pár­huzamosan megrendezett tá­jékozódási versenyeken a pe­dagógusok szép sikereket ér­tek el. A férficsapatok I. osz­tályú versenyében a Bp. Pe­dagógus csapata a Bp. Szpar­­takusz mögött a második he­lyen végzett, megelőzve a két­szeres országos bajnok MAFC csapatát, a női versenyt pe­dig a Bp. Pedagógus csapata nyerte meg. A férfi III. osztá­lyú versenyen a Bp. Pedagó­gus csapata második helyen végzett. * KISKUNFÉLEGYHÁZÁN a Tanácsköztársaság negyvenedik évfordulójára kiírt pedagógus kézilabda bajnokság döntőjén a bajai járás, Bácsalmás, Kecs­kemét és a kiskunfélegyházi já­rás csapatai vettek részt, a kö­vetkező eredménnyel: 1. Kis­kunfélegyházi járás, 2. Bajai járás, 3. Bácsalmás, 4 Kecske­mét.

Next