Pedagógusok Lapja, 1961 (17. évfolyam, 1-24. szám)
1961-01-05 / 1. szám
Két nap Balassagyarmaton vannak szívesen jegyezgető emberek, és vannak, akik többet bíznak a memóriájukra. Aztán egy kétnapos tanácskozáson szóbakerülő kérdések különböző értékrendűek, vannak köztük fontosabbak és elhanyagolhatók. Az alábbiakat azonban — úgy hiszem — a balassagyarmati bizalmi tanácskozás részvevői valamennyien följegyezték vagy megjegyezték. Mindenekelőtt Vajó Istvánnak, a járási pártbizottság titkárának politikai beszámolóját, aki színesen, érdekesen szedte csokorba a nemzetközi helyzet jellemzőit és a hazai problémák közül a mezőgazdaság szocialista átszervezésének helyi tapasztalatait. Különösen jól esett hallani — és bíztatás volt ez a jövőre nézve is —, hogy amelyik községben szép eredményeket ért el a termelőszövetkezeti mozgalom, ott föltétlenül jól dolgozott a tantestület. Danisovszky Imrének, a megyei bizottság köznevelési felelősének alapos és sokoldalú előadása ugyancsak sok munkát adott a tollaknak. Csak a »Feladatok« főcím alá jónéhány címszó sorakozott fel a noteszekben: 1. Tantestületi egység megteremtése (az egység tartalma, az iskolareform irányelvei; az alapelvek egységes értelmezése) 2. A tanulási igény felkeltése a pedagógusokban (felhívni a figyelmet szakkönyvekre, szakcikkekre, vitákat kezdeményezni, segíteni a szervezett továbbképzésben való eredményes részvételt, továbbfejleszteni a tapasztalatcsere-mozgalmat, stb.) 3. Elfogultság nélkül értékelni a nevelőtestület munkáját, kétfelé bírálni bátran és őszintén, a nevelőtestületet is, a vezetést is. 4. A környező világ megismertetése (munkás-paraszt-pedagógus találkozók, kirándulások, stb szervezése). Balga József gazdasági, Jobbágy Gusztáv bér- és munkaügyi kérdésekről szóló előadása után újabb konkrét tennivalók serege került papírra és többeknél egy felkiáltójeles megjegyzés, valahogy ilyenformán: Jobban ismerni a rendeleteket! Mert a feltett kérdéseket ugyan helybenrögtön megválaszolták, de mint kiderült, a kérdezők maguk is megtalálhatták volna a feleletet a Művelődésügyi Közlönyben és a Pedagógusok Lapjában. Baranyai Margit társadalombiztosítási és üdültetési. Tóth György munkavédelmi feladatokkal »pakolta« meg a jelenlévő bizalmiak »tarisznyáját«. Juhász Béla, a szakszervezet megyei bizottságának titkára pedig a politikai beszámoló adta alapra építve a tsz-ek további megerősítéséhez, a falusi kultúrmunka végzéséhez nyújtott útmutatást: segíteni a tervkészítésben, megtanítani a tagokat munkaegységszámításra, a tsz-fórumokat: közgyűlés, vezetőségi ülés, felhasználni a kettős nevelés megszüntetése érdekében, segíteni a közösségi élet, az új hagyományok kialakítását, szakmai tanfolyamokat tartani és így tovább. Annyi bizonyos, aki részt vett a balassagyarmati találkozáson, az többé nem panaszkodhat azért, hogy nem tudja, melyek a bizalmi tennivalói. Inkább azért, hogy miként lehet mindezt végrehajtani. Bár a feleletet erre is megadták, előadók és felszólalók egyaránt, szívvel és lelkesedéssel. .. É. Átlagban nyolc percig Délelőtt még vitatkoztam. Úgy véltem, nem baj, hogy a megyei bizalmi tanfolyam két napjának napirendjében összesen hat előadás zsúfolódott össze, Így vélekedett Ökrös János, a Csongrád megyei bizottság titkára is, mondván: sebaj, majd valamivel rövidebb ideig tartanak a konzultációk. A konzultációkat csoportonként szervezték meg, a csoportok egy-egy járás bizalmijaiból álltak. Összesen három konzultációt tartottak: egyet a köznevelés kérdéseiről, egyet az érdekvédelemről, egyet pedig a falusi kultúrmunkáról. Az első konzultáció — a köznevelési — az első nap délutánján került sorra. A három közül, sajnos, csak ezt az egyet hallgathattam végig, de ez is elég volt ahhoz, hogy délelőtti véleményeim megváltozzék. A konzultációk egy-egy óra hosszat tartottak. A szegedieké is, amelynek tanúja voltam. Egy óra alatt összesen hatan szólaltak fel, íme, a rövidített »jegyzőkönyv«: LAKATOS ISTVÁN, Sándorfalva. Vannak pedagógusok, akik minden segítség ellenére is gyenge módszerekkel tanítanak. Ha csak egyetlen ilyen akad a tantestületben, máris hátráltatja a pedagógiai egység kibontakozását. Mit kellene tenni? RÉVÉSZ PÁL, Kistelek. Nagy baj, hogy a szegedi járás iskoláit sokan ugródeszkának vélik Szeged felé, és ez a munkájukon is meglátszik. Túl sok a kijáró nevelő is. Másik fontos kérdés: több önállóságot az iskolának. Hadd alakuljon ki minden iskolának a maga sajátos »profilja«! Ne kössék meg ennyire az iskolák kezét gazdasági tekintetben sem! Vehessenek például könyvet , szakkönyveket! MINICH JÓZSEF: Forráskút. A pedagógus ne legyen kihívó megjelenésű, de szürke, kopottas se! Egy cseppnyi rúzs, ízléssel, a tanítónő száján — nem kifogásolható! Ami a Szegedről kijáró nevelőket illeti: foglalkozni kell velük, fokozatosan megszerettetni velük a falusi munkahelyet, tapintatosan bevonni őket is a falusi munkába! VÁRADI JÓZSEFNÉ, Ásotthalom. A nő — a pedagógusnő is — legyen csinos, ápolt, jól öltözött, jóízlésű. Ami pedig az egységet illeti, Ásotthalom tantestülete ebben nagyot haladt előre. A kollégák meggyőzésében a négyszemközti, baráti eszmecserék sokszor — éppen a legbonyolultabb esetekben — hasznosabbnak bizonyultak, mint egy-egy szervezett ankét, hiszen a nagy nyilvánosság előtt éppen azok a nevelők szólalnak fel a legkevésbé, akiknek a legtöbb a kételyük. Két felszólalót nem említek meg név szerint — ne essék sértődés a tantestületben a felszólalásuk miatt, amelyet nem is a nyilvánosságnak szántak. Egyikük riasztó példát említett: egy fiatal nevelőét, aki — bár egyébként jó pedagógus válhatnék belőle — nyegle magatartásával, nem ritka részegeskedésével, botrányaival lehetetlenné teszi önmagát a faluban, s így sokat árt az egész tantestületnek is. A másik pedig azt mondta el, hogy iskolájában a kintlakók és a kijárók két élesen elváló, sőt, egymással szembenálló csoportot alkotnak. A kijárók nem vesznek részt a társadalmi munkában, a kintlakók sértődöttek, nem is közelednek a kijárókhoz... Ennek a kollégának válaszolt Minich József. Úgy tűnhetik fel, hogy a szegedi járás bizalmijainak konzultációja puszta »panasznap« volt. Nem, ez vita volt, eszmecsere, tapasztalatcsere. De annyi bizonyos, hogy mindenki arról beszélt, ami leginkább a szívén feküdt. S ettől lett tele a megbeszélés élettel, elevenséggel, őszinteséggel. Amire aztán a konzultáció vezetője, Nikolényi György járási titkár is őszinte szóval, itt-ott korholva, de mindig megértéssel, józan pedagógusmódra válaszolt. Érdemes utánaszámolni: a vitazáró mintegy tíz percig tartott, a hat felszólaló tehát átlagban nyolc percig beszélt. Hasznos és tanulságos lett volna még hatszor vagy tizenkétszer nyolc percig hallgatni őket és társaikat. X. Gy. 2 Pedagógusok Lapja BARANYAI vélemény Baranya megye a legelsők közt, december utolsó hetében rendezte meg a bizalmi tanfolyamot. Noha a megyebizottság idejében tudatta a tanfolyam idejét és helyét, a vártnál kevesebben jelentek meg. Bizonyára hozzájárult ehhez az »érdektelenséghez« a karácsony és újév közti időpont, az érdekeltek egyéb tanfolyamokon való részvétele, de az is, hogy — úgy látszik — számosan nem tulajdonítottak jelentőséget a tanfolyamnak. Pedig, akik részt vettek, tanúsíthatják, mennyi gyakorlati hasznát láthatták majd mindennapi munkájukban. Íme, néhány észrevétel, megnyilatkozás abból a gazdag tapasztalati anyagból, amelyet a pécsi tanfolyam nyújtott. Az első nap kapták meg a résztvevők a Pedagógus bizalmi zsebkönyvét, amelyen szinte még friss volt a nyomdafesték. Dicséretre méltó kíváncsisággal lapozgatták, s talán néhányan meg is rémültek, ahogy hónapról hónapra végigfutották a rájuk váró feladatokat. Persze, a tüzetesebb tanulmányozás és az előadások helyes megvilágításba helyezték a zsebkönyvet és használati módját. SZONDI JÓZSEF például, aki másfél éve tölti be a bizalmi tisztjét a pécsváradi iskolában, kijelentette: végre világosan, rendszerezetten látja feladatait. Eddig inkább csak sejtette, hogy mikor mit kell tennie. Többen meg abból a nézőpontból is értékelték a zsebkönyvet, hogy ez remélhetően nyomós érv lesz az igazgatókkal itt-ott felmerülő hatásköri vitákban. Mert bizony nem egy helyen előfordul, hogy az igazgató nem támaszkodik eléggé a szakszervezeti bizottságra, illetve a bizalmira. Egyik részvevő megemlítette, hogy már hat éve bizalmi, de még egyetlen jutalmazási javaslatot sem írt alá. Akár a zsebkönyv, az előadások is a bőség zavarát idézhették elő első hallásra, gyakorlati használhatóságuk azonban — a hallottak leszűrődlése után — egy-kettőre nyilvánvalóvá vált. A »kezdő« és »öreg« bizalmiak egyaránt így nyilatkoztak. ROTT MÁRIA mároki alsótagozatos kolléga csak néhány hónapja bizalmi, érthető hát, hogy számára egyenesen »az első segélyt« jelentette e tanfolyam. ALFÖLDI ERZSÉBET pedig, aki két éve tanít, és ugyancsak most ősszel lett bizalmi, eddig inkább csak afféle tagdíj-beszedőnek gondolta magát. Most már biztosabban, bátrabban vág neki a munkának. Megjött a kedve, és már előre eltölti a jóérzés, hogy segíthet kollégáinak. GOTHÁR JÓZSEF mecseknádasdi bizalmi örömmel hallotta, milyen sok szó esett a tanfolyamon a tantestületi egységről. Eddig is sokat fáradozott ennek megteremtésén, még többet fog ezután. Jó ötleteket kapott a termelőszövetkezet támogatására is. Így például szerencsés gondolatnak tartja az úttörő csapat segítségével termelőszövetkezeti krónika vezetését, helytörténeti bizottság alakítását, honismereti kör szervezését, színes tsz-dokumentumok gyűjtését. FARAGÓ GÁBOR, a Mohácsbelvárosi iskola szb-elnöke a sok »kezdő« mellett már tapasztalt szakszervezeti funkcionárius, de ő is elégedetten távozik a tanfolyamról. Felvértezettebben igyekszik megbirkózni azokkal a nehézségekkel, amelyek eddig gondot okoztak neki, például a szakszervezeti taggyűlés szervezésével. Váltakozó tanítás folyik az iskolájában, s ezért probléma egy-egy taggyűlés megtartása. De mindegyikre igyekszik olyan anyagot vinni, aminek hasznát látják a kartársak. A járási és megyei bizottságtól már eddig is sok támogatást kapott, a többi közt jól használható tapasztalatcsereanyagot a magyar nyelv és irodalom tanításához, a kulturális munka megszervezéséhez. A tanfolyam segítségét felhasználva, annak szellemében dolgozva, reméljük egyre több bizalmi vallhatja ugyanazt, amit Rott Nándor, a Mohács-külvárosi iskola szb-elnöke: »Sokáig keresgéltem, amíg rátaláltam a bizalmi munka helyes formáira. Most már úgy érzem, hogy igazgatóm és kollégáim becsülik és szeretik bennem a szakszervezeti tisztségviselőt, és bizalommal fordulnak hozzám.« F. a. A PÉCSI NEVELŐK HÁZA szervezésében január első hetében huszonöt Baranya megyei pedagógus látogatott Budapestre. Megtekintették Budapest legjelentősebb múzeumait, és több színházi előadáson vettek részt. * A PÉCSI PEDAGÓGUSOK IRODALMI SZÍNPADA Pécsett és Komlón nagy sikerrel adta elő Bornemisza Péter Magyar Elektráját. * HETENTE KÉTSZER bensőséges hangulatú találkozót tart a nyugdíjas tagozat a nyugdíjasok számára a pécsi Nevelőik Házában. Havonta egyszer pedig műsoros délutánt rendeznek. A pedagógus nőbizottságok megyei vezetőinek tanácskozása Az asztalokon fenyőág, szaloncukor. A közelgő ünnep hírnökei. Mert immár szép hagyománnyá kezd válni, hogy a szakszervezetünk kereteiben működő nőbizottságok megyei vezetői karácsony előtt összejönnek, megbeszélni eredményeiket, gondjaikat, jövendő feladataikat. A tanácskozás »cselekménye« röviden összefoglalható: beszámolót tartott Sütő Jánosné, a hatvani járás és Bujdák Jánosné, Heves megye nőfelelőse; felszólalt Erdei Lászlóné, a Magyar Nők Országos Tanácsának elnöke, Péter Ernő, szakszervezetünk főtitkára, Barinkay Oszkárné, a JSZOT nőfelelőse és számos megyei nőfelelős. Annál nehezebb öszszefoglalni, mi mindenről esett szó ezen a tartalmában igazán nem szokványos értekezleten. Nők a vezetésben Bujdák Jánosné érdekes kis statisztikát állított össze megyei adatok alapján. Heves megyében a pedagógusok 62,55 százaléka nő. Ezzel szemben a nőknek nem egészen öt, a férfiaknak pedig több mint 33 százaléka tölt be vezető beosztást az oktatási intézményekben (nem számítva ide az óvodákat, ahol természetszerűleg nők kezében van a vezetés). A szakfelügyelők között sem megfelelő a megoszlás. A szakszervezeti funkciók esetében viszont az arány jobb, különösen a legalsóbb fokon, a bizalmiak és szb-elnökök közt. Mi húzódik meg a számok mögött? Mint többen is aláhúzták, semmiképpen sem az, hogy a nők a férfiaknál kevésbé alkalmasak vezető állás betöltésére. Az okok között első helyen szerepel az a körülmény, hogy a pedagógusnők egy része családi elfoglaltsága miatt nem vállalja a nagyobb felelősséggel és lekötöttséggel járó vezetői beosztást. Másrészt viszont tény, hogy a felsőbb szervek is többnyire csak akkor gondolnak egyes funkciók betöltésekor nőre, ha már a férfiak között nem találtak alkalmasat. Persze — s ezt többen hangsúlyozták — nincs értelme pusztán számokon »lovagolni«. A fődolog, mint azt Gyimesi Andrásné (Veszprém) és mások megfogalmazták: föl kell készíteni a nőket a vezetésre. Sokaiknak a második műszak tennivalói miatt nem jut elég idejük az önképzésre. Saját tantermükben még biztosnak érzik magukat, de nagyobb területen már gyakran bátortalanok, ezért ennek nem is mernek nekivágni. Fokozatosan mind jelentősebb megbízásokkal — előadások tartása szűkebb körben, majd egyre nagyobb hallgatóság előtt, stb. — kell segíteni fejlődésüket, feloldani passzivitásukat, növelni önbizalmukat. A vezetői beosztásban dolgozókat pedig közös erővel kell segíteni abban, hogy minél jobban meg tudják állni a helyüket. Sajnos, sokszor éppen nőtársaik részéről éri őket kicsinyes gáncsoskodás, rosszindulat... Meleg szívvel... A nőbizottságok munkája sokszor aprómunka, mégis lényeges, mert a sok kicsi együttesen hozzájárul olyan légkör megteremtéséhez, amelyben jó élni, dolgozni. Sütő Jánosné beszámolójában kedves történeteket mesélt el azzal kapcsolatban, hogy mi mindenben kell néha tanácsot, segítséget adnia. Mint alsótagozatos felügyelő rendszeresen látogatja a hatvani járás iskoláit, s a szakmai kérdések megbeszélése után, vagy néha még azok előtt is, előtérbe kell lépnie a nőfelelősnek. Egy pedagógus házaspár például abban kért tanácsot, három gyermekük mellé megszülessen-e a negyedik is. Másutt háztartási segítségeit kellett keríteni egy olyan kartársnőnek, akinek két pici gyereke van otthon s mindkét műszakjának lelkiismeretes ellátása miatt már negyvennyolc kilóra fogyott le. Kérik, találja ki, hogyan adják tapintatosan a nagymama tudtára, hogy a gyereket nem íratták be hittanra, hogyan győzzék meg a másik nagymamát, hogy lépjen be a tsz-be; magyarázza meg egy maradi férjnek, hogy a tantestületben már csak az ő feleségének nincs tűsarkú cipője, és egy kis kozmetikai szertől még nem válik erkölcstelenné az asszony. Sokszor nevetségesnek látszó apróságok ezek, de a nők mindennapi életét könnyebbé, vidámabbá teszik, és ez már nem kis dolog. S ugyanígy a nyugdíjasokkal, betegekkel való törődés, a fiatal, különösen a képesítés nélküli nevelők segítése, pedagógusgyermekek üdültetése, gyermeknapi megörvendeztetése , mind-mind női ötletességet és melegen érző szívet kíván. A felszólalások, a különböző megyékből elmondott esetek azt bizonyították, hogy a szakszervezet nőfelelősei egyiknek sincsenek díjával. Az óvónők érdekében Bujdák Jánosné hívta fel beszámolójában a figyelmet arra, hogy az eddiginél jobban kell törődni az óvónőkkel. A tantestületektől viszonylag távolabb dolgoznak, s minthogy a vidéki óvodák többnyire egy, két, kivételes esetekben háromcsoportosak, kevesebb lehetőség van arra, hogy egymásnak — idősebbek a tapasztalatlanabbaknak — közvetlenül adjanak segítséget. Berényi Sándorné elmondta, hogy ők Baranya megyében a nőbizottság egyik fő feladatává tették az óvónők segítését. Az állami továbbképzésben résztvevőknek külön konzultációkat szerveznek a pécsi Nevelők Házában, hogy az alapos felkészülés növelje önbizalmukat, bátrabban szólaljanak meg a közös foglalkozásokon. A fiataloknak KISZ klubesteket rendeznek, rövid előadással, beszélgetéssel és közös szórakozással. A dajkák is örömmel fogadták, hogy végre külön is törődnek velük: a nőbizottság szervezésében szakmai előadásokat hallhattak egészségügyi kérdésekről, gyermekgondozásról. Együtt az egész társadalommal A tanácskozás azt is tükrözte, hogy a szakszervezeti nőmunka nem korlátozódik kizárólag a pedagógusok körére. Baráth Erzsébet arról számolt be, hogy találkozóikat rendezték pedagógusnők és parasztasszonyok között, ez utóbbiak ezáltal közelebb kerültek a pedagógiai kérdésekhez, jobban betekinthettek az óvoda, iskola életébe. Ősszel három soproni üzemben tartottak munkás-pedagógusnő-találkozót, majd összejövetelt termelőszövetkezeti parasztasszonyokkal. A háziasszonyok akadémiáján is sok tanárnő tart előadást. Azt pedig szinte valamennyi megye képviselője elmondta, hogy a mezőgazdaság szocialista átszervezéséből, a termelőszövetkezetek megerősítéséből mindenütt szépen kivették részüket a pedagógusnők is. Tervek, feladatok Nagyjából azonosak az előző évivel — ez derült ki az értekezleten elhangzottakból. Persze azért mindenütt a helyi követelményekhez is igazítják őket. Néhány általános tennivaló, amely csaknem mindenütt szerepel: a szülői munkaközösségek további segítése, a pedagógus étkeztetés problémáinak helyi megoldása, fiatal nevelők felkarolása, közös rendezvények során baráti légkör kialakítása. Erdei Lászlóné külön nyomatékosan kérte a nőbizottságok segítségét a falusi fiatalok faluntartásához. Városba özönlésük nemcsak a vidéki munkaerőhiányban érezteti hatását, hanem családok szétesését is vonja maga után. A nőmozgalom elsősorban az anyákkal igyekszik ezt megértetni; a pedagógusok ehhez azzal járulhatnak hozzá, ha a szülői munkaközösségekben tartott előadásokon, beszélgetésekben az életből vett példákkal mutatják meg a mezőgazdaság jövőjét, ha tanítványaikkal igyekeznek megszerettetni a mezőgazdasági munkát Sóik apróbb-nagyobb ötletet, hasznos gondolatot kaptak egymástól a tanácskozás részvevői. Bizonyos, hogy esztendő múltán, ha ismét összegyűlnek, a most kapott jótanácsok megvalósításának sikereiről is beszámolhatnak majd. * A tanácskozás végén a szakszervezet elnöksége kiváló nőfelelősi munkája elismeréseként megajándékozta Bujdák Jánosnét (hatvani járás), Bartha Lászlónét (Szolnok megye), Sajgói Józsefnét (Művelődésügyi Minisztérium), Dani Istvánnét (Nógrád megye), Sütő Jánosnét (hatvani járás), Berényi Sándornét (Baranya megye, és Balogh Máriát (Békés megye), —é -* Megyebizottsági ülés Sztálinvárosban December 17-én, egy ködös reggelen, a székesfehérvári állomáson autóbusz várta a Fejér megye járásaiból beérkező titkárokat, hogy majd a megyebizottsági tagokkal együtt Sztálinvárosba vigye őket a pedagógusszakszervezet megyebizottságának ülésére. Papp Sándor, a Ságvári Endre általános iskola igazgatója, a városi SZB titkára a vezetőség tagjaival együtt fogadta a kedves vendégeket, köztük Deák elvtársat, a megyei művelődésügyi osztály vezetőjét. A megyebizottsági ülésen Papp Sándor számolt be a vezetőség eddig végzett munkájáról. , Az ellenforradalom után csak nehezen találtak magukra. A munka mindössze két éve folyik intenzívebben. Jó kapcsolatot teremtettek a párt- és állami szervekkel. Pedagógust a pártszervezet csak úgy vesz fel tagjai sorába, ha előzőleg a szakszervezet városi bizottsága által rábízott feladatot jól hajtja végre, és munkájával bizonyítja be, hogy méltó a tagjelöltségre. így került a párt soraiba Varga Károly, Pásztor Bertalan és mások is. A tagjelölteknek szintén állandó, konkrét feladatokat adnak, így bízták meg Pongrácz Jenőnét a folyóiratok, lapok terjesztésével. A beszámolóból kitűnt, hogy a városi bizottság már két éve szervezetten foglalkozik az iskolai szakszervezeti bizottságok és bizalmiak továbbképzésével. Ezt a munkát a városi bizottság tagjai közül Jávor László szervezi. Havonta egy este összegyűlnek az SZB- elnökök, bizalmiak, előadást hallgatnak meg, s ezt minden alkalommal konzultáció követi. A többi között a következő témákat dolgozták és dolgozzák fel: A marxizmus— leninizmus klasszikusai a szakszervezetekről, A szakszervezet érdekvédelmi feladatainak helyes értelmezése, A bizalmiak feladatai és munkamódszere, A társadalombiztosítás, a nyugdíj, a családi pótlék, a munkaügyi viták elintézésének módjai. Ezek az előadások és a hozzájuk kapcsolódó konzultációk rendkívül hasznosnak bizonyulnak — így nyilatkozik többek között Cirkusz Istvánné, a vasvári általános iskola SZB-elnöke és Gallai Mária, az óvónők bizalmija. A beszámolóból még sok hasznos tapasztalatot gyűjtöttek a járási titkárok a nevelők továbbképzésének segítésével, a tapasztalatcserével, az óvónők támogatásával, a kiállítások rendezésével kapcsolatban is. A beszámoló igazolta, hogy a városi bizottság a munkavédelmi feladatokat sem hanyagolja el. Varga Ferenc városi munkavédelmi felelős az utóbbi időben tizenöt alkalommal tartott ellenőrzést. A beszámolót vita követte, ennek végeztével az ülés résztvevői a nagyolvasztóban csapolást néztek meg, majd pedig — a közös ebéd alatt — a fehér asztal mellett is tovább folyt a tapasztalatok, munkamódszerek megbeszélése, kicserélése. Késő este búcsúztunk el Sztálinvárostól, a nagyszerű szocialista várostól, amelynek harmincezer lakosából tízezer ember tanul, vagy az általános iskolában, vagy esti iskolában, vagy levelező úton, s ahol ezt a munkát eredményesen támasztja alá a szakszervezet városi bizottsága és a város minden nevelője. Juhász Jenő