Pedagógusok Lapja, 1961 (17. évfolyam, 1-24. szám)

1961-01-05 / 1. szám

Két nap Balassagyarmaton v­annak szívesen jegyezgető emberek, és vannak, akik többet­­ bíznak a memóriájukra. Aztán egy kétnapos tanácskozáson szóbakerülő kérdések különböző értékrendűek, vannak köztük fontosabbak és elhanyagolhatók. Az alábbiakat azonban — úgy hiszem — a balassagyarmati bizalmi tanácskozás részvevői va­lamennyien följegyezték vagy megjegyezték. Mindenekelőtt V­a­j­ó Istvánnak, a járási pártbizott­ság titkárának politikai beszámolóját, aki színesen, érdekesen szedte csokorba a nemzetközi helyzet jellemzőit és a hazai problémák közül a mezőgazdaság szocialista átszervezésének helyi tapasztalatait. Különösen jól esett hallani — és bíztatás volt ez a jövőre nézve is —, hogy amelyik községben szép ered­ményeket ért el a termelőszövetkezeti mozgalom, ott föltétle­nül jól dolgozott a tantestület. Danisovszky Imrének, a megyei bizottság közne­velési felelősének alapos és sokoldalú előadása ugyancsak sok munkát adott a tollaknak. Csak a »Feladatok« főcím alá jó­­néhány címszó sorakozott fel a noteszekben: 1. Tantestületi egység megteremtése (az egység tartalma, az iskolareform irányelvei; az alapelvek egységes értelmezése) 2. A tanulási igény felkeltése a pedagógusokban (felhívni a figyelmet szak­könyvekre, szakcikkekre, vitákat kezdeményezni, segíteni a szervezett továbbképzésben való eredményes részvételt, tovább­fejleszteni a tapasztalatcsere-mozgalmat, stb.) 3. Elfogultság nélkül értékelni a nevelőtestület munkáját, kétfelé bírálni bát­ran és őszintén, a nevelőtestületet is, a vezetést is. 4. A környező világ megismertetése (munkás-paraszt-pedagógus találkozók, kirándulások, stb szervezése). Balga József gazdasági, Jobbágy Gusztáv bér- és munkaügyi kérdésekről szóló előadása után újabb konk­rét tennivalók serege került papírra és többeknél egy felkiáltó­jeles megjegyzés, valahogy ilyenformán: Jobban ismerni a ren­deleteket! Mert a feltett kérdéseket ugyan helyben­­rögtön megválaszolták, de mint kiderült, a kérdezők maguk is meg­találhatták volna a feleletet a Művelődésügyi Közlönyben és a Pedagógusok Lapjában. Baranyai Margit társadalombiztosítási és üdültetési. Tóth György munkavédelmi feladatokkal »pakolta« meg a jelenlévő bizalmiak »tarisznyáját«. Juhász B­él­a, a szak­­szervezet megyei bizottságának titkára pedig a politikai be­számoló adta alapra építve a tsz-ek további megerősítéséhez, a falusi kultúrmunka végzéséhez nyújtott útmutatást: segíteni a tervkészítésben, megtanítani a tagokat munkaegységszámí­tásra, a tsz-fórumokat: közgyűlés, vezetőségi ülés, felhasználni a kettős nevelés megszüntetése érdekében, segíteni a közösségi élet, az új hagyományok kialakítását, szakmai tanfolyamokat tartani és így tovább. Annyi bizonyos, aki részt vett a balassagyarmati találko­záson, az többé nem panaszkodhat azért, hogy nem tudja, me­lyek a bizalmi tennivalói. Inkább azért, hogy miként lehet mindezt végrehajtani. Bár a feleletet erre is megadták, előadók és felszólalók egyaránt, szívvel és lelkesedéssel. .­­. É. Átlagban nyolc percig Délelőtt még vitatkoztam. Úgy véltem, nem baj, hogy a megyei bizalmi tanfolyam két napjának napirendjében össze­sen hat előadás zsúfolódott össze, Így vélekedett Ökrös Já­nos, a Csongrád megyei bi­zottság titkára is, mondván: sebaj, majd valamivel rövi­­debb ideig tartanak a konzul­tációk. A konzultációkat csoporton­ként szervezték meg, a cso­portok egy-egy járás bizal­mijaiból álltak. Összesen há­rom konzultációt tartottak: egyet a köznevelés kérdései­ről, egyet az érdekvédelem­ről, egyet pedig a falusi kul­­túrmunkáról. Az első konzultáció — a köz­nevelési — az első nap dél­utánján került sorra. A há­rom közül, sajnos, csak ezt az egyet hallgathattam végig, de ez is elég volt ahhoz, hogy délelőtti véleményeim meg­változzék. A konzultációk egy-egy óra hosszat tartottak. A szege­dieké is, amelynek tanúja voltam. Egy óra alatt össze­sen hatan szólaltak fel, íme, a rövidített »jegyző­könyv«: LAKATOS ISTVÁN, Sán­­dorfalva. Vannak pedagógu­sok, akik minden segítség el­lenére is gyenge módszerek­kel tanítanak. Ha csak egyet­len ilyen akad a tantestület­ben, máris hátráltatja a peda­gógiai egység kibontakozását. Mit kellene tenni? RÉVÉSZ PÁL, Kistelek. Nagy baj, hogy a szegedi járás iskoláit sokan ugródeszkának vélik­­ Szeged felé, és ez a munkájukon is meglátszik. Túl sok a kijáró nevelő is. Másik fontos kérdés: több önállósá­got az iskolának. Hadd alakul­jon ki minden iskolának a maga sajátos »profilja«! Ne kössék meg ennyire az iskolák kezét gazdasági tekintetben sem! Vehessenek például könyvet , szakkönyveket! MINICH JÓZSEF: Forrás­kút. A pedagógus ne legyen kihívó megjelenésű, de szür­ke, kopottas se! Egy cseppnyi rúzs, ízléssel, a tanítónő száján — nem kifogásolható! Ami a Szegedről kijáró nevelőket illeti: foglalkozni kell velük, fokozatosan megszerettetni ve­lük a falusi munkahelyet, ta­pintatosan bevonni őket is a falusi munkába! VÁRADI JÓZSEFNÉ, Ásott­halom. A nő — a pedagógus­nő is — legyen csinos, ápolt, jól öltözött, jóízlésű. Ami pe­dig az egységet illeti, Ásott­halom tantestülete ebben na­gyot haladt előre. A kollégák meggyőzésében a négyszem­közti, baráti eszmecserék sok­szor — éppen a legbonyolul­tabb esetekben — haszno­sabbnak bizonyultak, mint egy-egy szervezett ankét, hi­szen a nagy nyilvánosság előtt éppen azok a nevelők szólal­nak fel a legkevésbé, akiknek a legtöbb a kételyük. Két felszólalót nem említek meg név szerint — ne essék sértődés a tantestületben a felszólalásuk miatt, amelyet nem is a nyilvánosságnak szántak. Egyikük riasztó pél­dát említett: egy fiatal neve­lőét, aki — bár egyébként jó pedagógus válhatnék belőle — nyegle magatartásával, nem ritka részegeskedésével, botrányaival lehetetlenné te­szi önmagát a faluban, s így sokat árt az egész tantestü­letnek is. A másik pedig azt mondta el, hogy iskolájában a kintlakók és a kijárók két éle­sen elváló, sőt, egymással szembenálló csoportot alkot­nak. A kijárók nem vesznek részt a társadalmi munkában, a kintlakók sértődöttek, nem is közelednek a ki­járókhoz... Ennek a kollégának válaszolt Minich József. Úgy tűnhetik fel, hogy a szegedi járás bizalmijainak konzultációja puszta »panasz­nap« volt. Nem, ez vita volt, eszmecsere, tapasztalatcsere. De annyi bizonyos, hogy min­denki arról beszélt, ami leg­inkább a szívén feküdt. S et­től lett tele a megbeszélés élettel, elevenséggel, őszinte­séggel. Amire aztán a konzul­táció vezetője, Nikolényi György járási titkár is őszinte szóval, itt-ott korholva, de mindig megértéssel, józan pe­dagógusmódra válaszolt. Érdemes utánaszámolni: a vitazáró mintegy tíz percig tar­tott, a hat felszólaló tehát át­lagban nyolc percig beszélt. Hasznos és tanulságos lett volna még hatszor vagy tizen­kétszer nyolc percig hallgatni őket és társaikat. X. Gy. 2 Pedagógusok Lapja BARANYAI vélemény Baranya megye a legelsők közt, december utolsó hetében rendez­te meg a bizalmi tanfolyamot. Noha a megyebizottság idejében tudatta a tanfolyam idejét és he­lyét, a vártnál kevesebben jelen­tek meg. Bizonyára hozzájárult ehhez az »érdektelenséghez« a karácsony és újév közti időpont, az érdekeltek egyéb tanfolyamo­kon való részvétele, de az is, hogy — úgy látszik — számosan nem tulajdonítottak jelentőséget a tanfolyamnak. Pedig, akik részt vettek, tanúsíthatják, mennyi gya­korlati hasznát láthatták majd mindennapi munkájukban. Íme, néhány észrevétel, meg­nyilatkozás abból a gazdag ta­pasztalati anyagból, amelyet a pé­csi tanfolyam nyújtott. Az első nap kapták meg a résztvevők a Pedagógus bizalmi zsebkönyvét, amelyen szinte még friss volt a nyomdafesték. Dicsé­retre méltó kíváncsisággal lapoz­gatták, s talán néhányan meg is rémültek, ahogy hónapról hónap­ra végigfutották a rájuk váró feladatokat. Persze, a tüzetesebb tanulmányozás és az előadások helyes megvilágításba helyezték a zsebkönyvet és használati mód­ját. SZONDI JÓZSEF például, aki másfél éve tölti be a bizalmi tiszt­jét a pécsváradi iskolában, kije­lentette: végre világosan, rend­szerezetten látja feladatait. Eddig inkább csak sejtette, hogy mikor mit kell tennie. Többen meg ab­ból a nézőpontból is értékelték a zsebkönyvet, hogy ez remélhetően nyomós érv lesz az igazgatókkal itt-ott felmerülő hatásköri viták­ban. Mert bizony nem egy helyen előfordul, hogy az igazgató nem támaszkodik eléggé a szakszerve­zeti bizottságra, illetve a bizal­mira. Egyik részvevő megemlítet­te, hogy már hat éve bizalmi, de még egyetlen jutalmazási javas­latot sem írt alá. Akár a zsebkönyv, az előadá­sok is a bőség zavarát idézhették elő első hallásra, gyakorlati hasz­nálhatóságuk azonban — a hallot­tak leszűrő­dlés­e után — egy-ket­tőre nyilvánvalóvá vált. A »kez­dő« és »öreg« bizalmiak egyaránt így nyilatkoztak. ROTT MÁRIA mároki alsótago­zatos kolléga csak néhány hó­napja bizalmi, érthető hát, hogy számára egyenesen »az első se­gélyt« jelentette e tanfolyam. ALFÖLDI ERZSÉBET pedig, aki két éve tanít, és ugyancsak most ősszel lett bizalmi, eddig inkább csak afféle tagdíj-beszedőnek gondolta magát. Most már bizto­sabban, bátrabban vág neki a munkának. Megjött a kedve, és már előre eltölti a jóérzés, hogy segíthet kollégáinak. GOTHÁR JÓZSEF mecsekná­­dasdi bizalmi örömmel hallotta, milyen sok szó esett a tanfolyamon a tantestületi egységről. Eddig is sokat fáradozott ennek megte­remtésén, még többet fog ezután. Jó ötleteket kapott a termelőszö­vetkezet támogatására is. Így pél­dául szerencsés gondolatnak tart­ja az úttörő­ csapat segítségével termelőszövetkezeti krónika veze­tését, helytörténeti bizottság ala­kítását, honismereti kör szerve­zését, színes tsz-dokumentumok gyűjtését. FARAGÓ GÁBOR, a Mohács­­belvárosi iskola szb-elnöke a sok »kezdő« mellett már tapasztalt szakszervezeti funkcionárius, de ő is elégedetten távozik a tanfo­lyamról. Felvértezettebben igyek­szik megbirkózni azokkal a ne­hézségekkel, amelyek eddig gon­dot okoztak neki, például a szak­­szervezeti taggyűlés szervezésé­vel. Váltakozó tanítás folyik az iskolájában, s ezért probléma egy-egy taggyűlés megtartása. De mindegyikre igyekszik olyan anyagot vinni, aminek hasznát látják a kartársak. A járási és megyei bizottságtól már eddig is sok támogatást kapott, a többi közt jól használható tapasztalat­csereanyagot a magyar nyelv és irodalom tanításához, a kulturális munka megszervezéséhez. A tanfolyam segítségét felhasz­nálva, annak szellemében dolgoz­va, reméljük egyre több bizalmi vallhatja ugyanazt, amit Rott Nándor, a Mohács-külvárosi isko­la szb-elnöke: »Sokáig keresgél­tem, amíg rátaláltam a bizalmi munka helyes formáira. Most már úgy érzem, hogy igazgatóm és kollégáim becsülik és szeretik bennem a szakszervezeti tisztség­­viselőt, és bizalommal fordulnak hozzám.« F. a. A PÉCSI NEVELŐK HÁZA szervezésében január első he­tében huszonöt Baranya me­gyei pedagógus látogatott Bu­dapestre. Megtekintették Bu­dapest legjelentősebb múzeu­mait, és több színházi előadá­son vettek részt. * A PÉCSI PEDAGÓGUSOK IRODALMI SZÍNPADA Pé­csett és Komlón nagy sikerrel adta elő Bornemisza Péter Ma­gyar Elektráját. * HETENTE KÉTSZER ben­sőséges hangulatú találkozót tart a nyugdíjas tagozat a nyugdíjasok számára a pécsi Nevelőik Házában. Havonta egyszer pedig műsoros dél­utánt rendeznek. A pedagógus nőbizottságok megyei vezet­őinek tanácskozása Az asztalokon fenyőág, sza­loncukor. A közelgő ünnep hírnökei. Mert immár szép ha­gyománnyá kezd válni, hogy a szakszervezetünk kereteiben működő nőbizottságok megyei vezetői karácsony előtt össze­jönnek, megbeszélni eredmé­nyeiket, gondjaikat, jövendő feladataikat. A tanácskozás »cselekmé­nye« röviden összefoglalható: beszámolót tartott Sütő Já­nosné, a hatvani járás és Buj­­dák Jánosné, Heves megye nő­felelőse; felszólalt Erdei Lász­lóné, a Magyar Nők Országos Tanácsának elnöke, Péter Er­nő, szakszervezetünk főtitkára, Barinkay Oszkárné, a JSZOT nőfelelőse és számos megyei nőfelelős. Annál nehezebb ösz­­szefoglalni, mi mindenről esett szó ezen a tartalmában igazán nem szokványos értekezleten. Nők a vezetésben Bujdák Jánosné érdekes kis statisztikát állított össze me­gyei adatok alapján. Heves megyében a pedagógusok 62,55 százaléka nő. Ezzel szem­ben a nőknek nem egészen öt, a férfiaknak pedig több mint 33 százaléka tölt be vezető be­osztást az oktatási intézmé­nyekben (nem számítva ide az óvodákat, ahol természetszerű­leg nők kezében van a veze­tés). A szakfelügyelők között sem megfelelő a megoszlás. A szakszervezeti funkciók eseté­ben viszont az arány jobb, kü­lönösen a legalsóbb fokon, a bi­zalmiak és szb-elnökök közt. Mi húzódik meg a számok mögött? Mint többen is alá­húzták, semmiképpen sem az, hogy a nők a férfiaknál kevés­bé alkalmasak vezető állás be­töltésére. Az okok között első helyen szerepel az a körül­mény, hogy a pedagógusnők egy része családi elfoglaltsága miatt nem vállalja a nagyobb felelősséggel és lekötöttséggel járó vezetői beosztást. Más­részt viszont tény, hogy a fel­sőbb szervek is többnyire csak akkor gondolnak egyes funkci­ók betöltésekor nőre, ha már a férfiak között nem találtak al­kalmasat. Persze — s ezt többen hang­súlyozták — nincs értelme pusztán számokon »lovagolni«. A fődolog, mint azt Gyimesi Andrásné (Veszprém) és mások megfogalmazták: föl kell készí­teni a nőket a vezetésre. So­kaiknak a második műszak ten­nivalói miatt nem jut elég ide­jük az önképzésre. Saját tan­termükben még biztosnak ér­zik magukat, de nagyobb terü­leten már gyakran bátortala­nok, ezért ennek nem is mer­nek nekivágni. Fokozatosan mind jelentősebb megbízások­kal — előadások tartása szű­kebb körben, majd egyre na­gyobb hallgatóság előtt, stb. — kell segíteni fejlődésüket, fel­oldani passzivitásukat, növelni önbizalmukat. A vezetői be­osztásban dolgozókat pedig kö­zös erővel kell segíteni abban, hogy minél jobban meg tudják állni a helyüket. Sajnos, sok­szor éppen nőtársaik részéről éri őket kicsinyes gáncsosko­­dás, rosszindulat... Meleg szívvel... A nőbizottságok munkája sokszor aprómunka, mégis lé­nyeges, mert a sok kicsi együt­tesen hozzájárul olyan légkör megteremtéséhez, amelyben jó élni, dolgozni. Sütő Jánosné beszámolójában kedves törté­neteket mesélt el azzal kapcso­latban, hogy mi mindenben kell néha tanácsot, segítséget adnia. Mint alsótagozatos fel­ügyelő rendszeresen látogatja a hatvani járás iskoláit, s a szakmai kérdések megbeszélé­se után, vagy néha még azok előtt is, előtérbe kell lépnie a nőfelelősnek. Egy pedagógus házaspár például abban kért tanácsot, három gyermekük mellé megszülessen-e a negye­dik is. Másutt háztartási segít­ségeit kellett keríteni egy olyan kartársnőnek, akinek két pici gyereke van otthon s mindkét műszakjának lelkiismeretes el­látása miatt már negyvennyolc kilóra fogyott le. Kérik, talál­ja ki, hogyan adják tapinta­tosan a nagymama tudtára, hogy a gyereket nem íratták be hittanra, hogyan győzzék meg a másik nagymamát, hogy lépjen be a tsz-be; magyaráz­za meg egy maradi férjnek, hogy a tantestületben már csak az ő feleségének nincs tűsarkú cipője, és egy kis kozmetikai szertől még nem válik erkölcs­telenné az asszony. Sokszor ne­vetségesnek látszó apróságok ezek, de a nők mindennapi éle­tét könnyebbé, vidámabbá te­szik, és ez már nem kis dolog. S ugyanígy a nyugdíjasok­kal, betegekkel való törődés, a fiatal, különösen a képesítés nélküli nevelők segítése, pe­dagógusgyermekek üdültetése, gyermeknapi megörvendezteté­­se , mind-mind női ötletes­séget és melegen érző szívet kíván. A felszólalások, a kü­lönböző megyékből elmondott esetek azt bizonyították, hogy a szakszervezet nőfelelősei egyiknek sincsenek díjával. Az óvónők érdekében Bujdák Jánosné hívta fel be­számolójában a figyelmet arra, hogy az eddiginél jobban kell törődni az óvónőkkel. A tan­testületektől viszonylag távo­labb dolgoznak, s minthogy a vidéki óvodák többnyire egy, két, kivételes esetekben há­romcsoportosak, kevesebb le­hetőség van arra, hogy egy­másnak — idősebbek a tapasz­talatlanabbaknak — közvetle­nül adjanak segítséget. Beré­­nyi Sándorné elmondta, hogy ők Baranya megyében a nőbi­zottság egyik fő feladatává tet­ték az óvónők segítését. Az ál­lami továbbképzésben résztve­vőknek külön konzultációkat szerveznek a pécsi Nevelők Házában, hogy az alapos fel­készülés növelje önbizalmukat, bátrabban szólaljanak meg a közös foglalkozásokon. A fia­taloknak­­ KISZ klubesteket rendeznek, rövid előadással, beszélgetéssel és közös szóra­kozással. A dajkák is örömmel fogadták, hogy végre külön is törődnek velük: a nőbizottság szervezésében szakmai előadá­sokat hallhattak egészségügyi kérdésekről, gyermekgondozás­ról. Együtt az egész társadalommal A tanácskozás azt is tükröz­te, hogy a szakszervezeti nő­­munk­a nem korlátozódik kizá­rólag a pedagógusok körére. Baráth Erzsébet arról számolt be, hogy találkozóikat rendez­ték pedagógusnők és paraszt­asszonyok között, ez utóbbiak ezáltal közelebb kerültek a pe­dagógiai kérdésekhez, jobban betekinthettek az óvoda, iskola életébe. Ősszel három soproni üzemben tartottak munkás-pe­­dagógusnő-találkozót, majd összejövetelt termelőszövetke­zeti parasztasszonyokkal. A háziasszonyok akadémiáján is sok tanárnő tart előadást. Azt pedig szinte valamennyi megye képviselője elmondta, hogy a mezőgazdaság szocialista át­szervezéséből, a termelőszövet­kezetek megerősítéséből min­denütt szépen kivették részü­ket a pedagógusnők is. Tervek, feladatok Nagyjából azonosak az elő­­ző évivel — ez derült ki az értekezleten elhangzottakból. Persze azért mindenütt a he­lyi követelményekhez is igazít­ják őket. Néhány általános tennivaló, amely csaknem min­denütt szerepel: a szülői mun­kaközösségek további segítése, a pedagógus étkeztetés problé­máinak helyi megoldása, fiatal nevelők felkarolása, közös ren­dezvények során baráti légkör kialakítása. Erdei Lászlóné kü­lön nyomatékosan kérte a nő­bizottságok segítségét a falusi fiatalok faluntartásához. Vá­rosba özönlésük nemcsak a vi­déki munkaerőhiányban érez­teti hatását, hanem családok szétesését is vonja maga után. A nőmozgalom elsősorban az anyákkal igyekszik ezt megér­tetni; a pedagógusok ehhez az­zal járulhatnak hozzá, ha a szülői munkaközösségekben tartott előadásokon, beszélge­tésekben az életből vett pél­dákkal mutatják meg a mező­­gazdaság jövőjét, ha tanítvá­nyaikkal igyekeznek megsze­rettetni a mezőgazdasági mun­kát Sóik apróbb-nagyobb ötletet, hasznos gondolatot kaptak egy­mástól a tanácskozás részve­vői. Bizonyos, hogy esztendő múltán, ha ismét összegyűlnek, a most kapott jótanácsok meg­valósításának sikereiről is be­számolhatnak majd. * A tanácskozás végén a szak­szervezet elnöksége kiváló nő­felelősi munkája elismerése­ként megajándékozta Bujdák Jánosnét (hatvani járás), Bar­­tha Lászlónét (Szolnok megye), Sajgói Józsefnét (Művelődés­­ügyi Minisztérium), Dani Ist­­vánnét (Nógrád megye), Sütő Jánosnét (hatvani járás), Beré­­nyi Sándornét (Baranya me­gye, és Balogh Máriát (Békés megye), —­é -* Megyebizottsági ülés­­ Sztálinvárosban December 17-én, egy ködös reggelen, a székesfehérvári ál­lomáson autóbusz várta a Fe­jér megye járásaiból beérkező titkárokat, hogy majd a me­gyebizottsági tagokkal együtt Sztálinvárosba vigye őket a pedagógusszakszervezet me­gyebizottságának ülésére. Papp Sándor, a Ságvári Endre általános iskola igazga­tója, a városi SZB titkára a vezetőség tagjaival együtt fo­gadta a kedves vendégeket, köztük Deák elvtársat, a me­gyei művelődésügyi osztály vezetőjét. A megyebizottsági ülésen Papp Sándor számolt be a ve­zetőség eddig végzett munká­járól. , Az ellenforradalom után csak neheze­n találtak ma­gukra. A munka mindössze két éve folyik intenzívebben. Jó kapcsolatot teremtettek a párt- és állami szervekkel. Pedagógust a pártszervezet csak úgy vesz fel tagjai so­rába, ha előzőleg a szakszer­vezet városi bi­zottsága által rábízott feladatot jól hajtja végre, és munkájával bizo­nyítja be, hogy méltó a tag­jelöltségre. így került a párt soraiba Varga Károly, Pásztor Bertalan és mások is. A tag­jelölteknek szintén állandó, konkrét feladatokat adnak, így bízták meg Pongrácz Jenőnét a folyóiratok, lapok terjeszté­sével. A beszámolóból kitűnt, hogy a városi bizottság már két éve szervezetten foglalkozik az iskolai szakszervezeti bizottsá­gok és bizalmiak továbbkép­zésével. Ezt a munkát a váro­si bizottság tagjai közül Jávor László szervezi. Havonta egy este összegyűlnek az SZB- elnökök, bizalmiak, előadást hallgatnak meg, s ezt minden alkalommal konzultáció kö­veti. A többi között a követ­kező témákat dolgozták és dolgozzák fel: A marxizmus— leninizmus klasszikusai a szakszervezetekről, A szak­­szervezet érdekvédelmi fel­adatainak helyes értelmezése, A bizalmiak feladatai és munkamódszere, A társada­lombiztosítás, a nyugdíj, a családi pótlék, a munkaügyi viták elintézésének módjai. Ezek az előadások és a hoz­zájuk kapcsolódó konzultációk rendkívül hasznosnak bizo­nyulnak — így nyilatkozik többek között Cirkusz István­né, a vasvári általános iskola SZB-elnöke és Gallai Mária, az óvónők bizalmija. A beszámolóból még sok hasznos tapasztalatot gyűjtöt­tek a járási titkárok a neve­lők továbbképzésének segíté­sével, a tapasztalatcserével, az óvónők támogatásával, a kiállítások rendezésével kap­csolatban is. A beszámoló iga­zolta, hogy a városi bizottság a munkavédelmi feladatokat sem hanyagolja el. Varga Fe­renc városi munkavédelmi fe­lelős az utóbbi időben tizenöt alkalommal tartott ellenőr­zést. A beszámolót vita követte, ennek végeztével az ülés részt­vevői a nagyolvasztóban csa­polást néztek meg, majd pe­dig — a közös ebéd alatt — a fehér asztal mellett is tovább folyt a tapasztalatok, munka­módszerek megbeszélése, ki­cserélése. Késő este búcsúztunk el Sztálinvárostól, a nagyszerű szocialista várostól, amelynek harmincezer lakosából tízezer ember tanul, vagy az általá­nos iskolában, vagy esti isko­lában, vagy levelező úton, s ahol ezt a munkát eredmé­nyesen támasztja alá a szak­­szervezet városi bizottsága és a város minden nevelője. Juhász Jenő

Next