Pedagógusok Lapja, 1970 (26. évfolyam, 1-24. szám)
1970-10-20 / 19. szám
júságnevelő munkáját. Saját erejükből is gondolkodjanak rán, hogy iskoláik és egyik a nevelőintézményeiik megfelelően el legyenek látva az eredményes munkához szükséges épülettel, dologi felszereléssel, pénzügyi eszközökkel. Részesítsék a területükön dolgozó pedagógusok munkáját közvetlenül is mindig a lehető leghatékonyabb anyagi és erkölcsi támogatásban. A rendelkezésükre álló minden eszközzel törekedjenek a munka hatásfokának emelésére — nem utolsósorban annak biztosításával, hogy a pedagógusok, más feladatokra való igénybevételükről még nehézségek árán is lemondva, erőiket az előbbi nevelési célok szolgálatára összpontosíthassák. Társadalmi rendszerünk népi jellegének s kulturális forradalmunk továbbfejlesztése érdekeinek megfelelően megkülönböztetett gondot kel fordítanunk a munkások és parasztok gyermekei tanulásának támogatására. Biztosítani kell, hogy valamennyien sikeresen fejezzék be általános iskolai tanulmányaikat, és az arra érdemesek felsőbb iskolákban tanuljanak tovább. A Kongresszus felhívással fordul a pedagógusokhoz, termelő üzemekhez, dolgozó kollektívákhoz, társadalmi szervezetekhez — fokozott segítséggel, egyéni foglalkozással, szülői felvilágosítással, ösztöndíjak gyarapításával, jó előkészítéssel hathatósan egyengessék a tehetséges és szorgalmas munkás- és parasztdiákok továbbtanulását. . S. A társadalmi fejlődésre vonatkozó prognózisok, a távlati tervek iránymutatása alapján az eddiginél behatóbban kell foglalkoznunk intézményes nevelésünk továbbfejlesztésével. A továbbfejlesztés során olyan nevelőintézményeket kell mintaként tekintetbe venni, amelyek valóban nevelő (és nem egyszerűen oktatási) intézmények, amelyek tehát a szocialista társadalom szükségletének megfelelően „nyitottak” a társadalmi élet egésze irányában, sajátos oktatá- si-képzési-nevelési feladatokat össztársadalmi közegben —s tudatosan arra támaszkodva — oldanak meg. Célul a felnövekvő ifjúság egész életgyakorlatának irányítását, átfogását tűzik ki. Ebben az értelemben több területen szükség van az előrehaladás ütemének megfelelő alapos kutatásokra támaszkodó intézkedésekre, ilyenek különösen az alábbiak: — az oktatás és a munka korszerű összekapcsolása, — megfelelő iskola- és pályaválasztási irányítórendszer kiépítése, — a közgazdasági gondolkodásnak és szemléletnek az életkori sajátosságoknak megfelelő szintű kifejlesztése, — az egyéni hajlamok és képességek kiművelésének segítése (e tekintetben a még meglevő szociális hátrányok kiküszöbölése), — a művészeti nevelés kiteljesítése, — a testi nevelés kiterjesztése. A személyiség harmonikus fejlődésének feltétele a művészeti nevelés. Ennek érdekében biztosítani kell az ifjúság vizuális, zenei, általában esztétikai nevelésének kedvezőbb lehetőségeit. Hasonlóképpen nagy gondot kell fordítani a személyi és mentálhigiéniai, valamint egészségi nevelésre, a gyermekegészségügyi kutatásokra, a testnevelés-tudomány fejlesztésére. Csak az életre felkészítő iskola lehet valóban a jövő iskolája, a sokoldalúan fejlett ember képzésének és nevelésének vezető tényezője, s csak a harmonikusan fejlett ember lehet a záloga a szocialista gazdaság és társadalom dinamikus fejlődésének, végső soron: a szocializmus világméretű győzelmének. 6. E tágabb összefüggésből világosan adódikszámos közelebbi és távolabbi feladat, amelyek teljesítése egymást feltételezi. Ki kell bontakoztatni a kísérletekre épülő kutatásokat a szocialista munkaiskola modelljének távlati fejlesztése érdekében; ezek a kutatások a cél, a tartalom, a módszerek és a struktúra egységében foglalkozzanak az egyes iskolaapusoui jövőjével, eselleg uj iskolaapusoz. sturenozajaval. A jelen és a jövő társadalmi-pedagógiai igényeinek kielégítése érdekelten gondoskodni kell a köznevelési rendszerűmének a jövőben várható fejlődésére is kitekintő teljes kiépítéséről, azaz — az iskolát megelőző intézményes nevelés valamennyi 3—6 éves gyermekre való perspektivikus kiterjesztéséről, ennek megfelelően az óvodai hálózat szélesítéséről és korszerűsítéséről; — az általános iskolai szakrendszerű oktatás teljes megvalósításáról, a körzeti iskolai hálózat megfelelő fejlesztéséről, a fizikai és a nagycsaládos dolgozók gyermekeinek tanulmányi és szociális segítéséről ; — a középiskolai rendszer távlati fejlesztéséről, az egységnek és a differenciáltságnak az egyéni és társadalmi érdekeket egyaránt figyelembe vevő megvalósításáról, az általános és a szakképzés iskolaszervezeti és iskolatípuson belüli viszonyának és arányainak megfelelő alakításáról, a fejlődés szükségletéhez igazításáról, a tapasztalatok nemzetközi egybevetéséről, rendszeres elemzéséről, az egyenlő esélyek elvének szocialista érvényesítéséről; — a szakmunkásképző intézmények nagy távlatokhoz igazodó, a népgazdasági követelmények és a területi igények összehangolt kiegészítését biztosító hálózatának kiépítéséről, a szakmunkásképzésnek a középfokú oktatási intézmények rendszerébe való szerves beépítéséről, pedagógus ellátottságának biztosításáról, a szakképzés pedagógiájának fejlesztéséről, a felsőoktatási rendszerünk további fejlesztéséről, az egymás mellett futó és egymásra épülő tanulmányi fokozatok optimális összehangolásáról, az intézmények belső, a kor változó követelményeihez alkalmazkodni képes struktúrájának kialakításáról, a központi irányítás és az intézményi önállóság — ezen belül az oktatókat, felsőoktatási dolgozókat és hallgatókat az intézmények munkájának alakításában megillető jogok és kötelességek — helyes arányainak gyakorlati megvalósításáról, a képzés tartalmának és módszereinek a legújabb tudományos eredményekre épülő állandó tökéletesítéséről, a felsőoktatási intézmények nevelő funkciójának erősítéséről, a tudományos alkotómunkájukhoz szükséges személyi és tárgyi feltételeknek a korszerű követelményekhez szabott biztosításáról, az oktatói továbbképzés szervezett megoldásáról, a felnőttoktatás korszerűsítéséről és szélesítéséről, s de általános alapműveltség és a korszerű szakmai ismeretek folyamatos elsajátítása lehetőségének megteremtéséről valamennyi felnőtt dolgozó számára; ennek érdekében az iskoláskor utáni folyamatos önképzés és továbbképzés iskolai és kötetlen formákban kialakítandó rendszerének megtervezéséről, intézményeinek korszerű fejlesztéséről, mint az iskolában megalapozott permanens művelődés fontos feltételéről, valamint ennek érdekében a felnőttnevelés alapvető rendszertani, tartalmi és módszertani kérdéseinek kísérleti alapon történő kidolgozásáról; — elsősorban a munkás-paraszt dolgozók gyermekei, a hátrányos és veszélyeztetett helyzetben lévő fiatalok továbbtanulása, egészséges fejlődése előmozdításában alapvetően fontos szerepet betöltő bentlakásos nevelési intézmények rendszerének további szélesítéséről, a napközi otthoni, tanulószobai, egész napos iskolai, általános és középiskolai kollégiumi, nevelőotthoni hálózat mennyiségi és minőségi fejlesztéséről, nevelőmunkájuk személyi és tárgyi feltételeinek korszerű biztosításáról; — a gyermek- és ifjúságvédelem keretében a társadalmi és pszichés okokból különleges gondozást igénylő, veszélyeztetett, érzelmileg sérült gyermekek számára a megfelelő intézményhálózat kiépítéséről. 7. A szocialista iskola eszményének megvalósítása megvényesüljenek, mint amelyek társadalmunk egészének alapvető hajtóerői, hogy az iskolai és osztályközösségek alkalmassá váljanak a szocialista demokratizmus gyakorlatának előkészítésére, az életkori lehetőségekhez és kívánalmakhoz alkalmazkodó közösségi aktivitás, önkormányzóképesség kibontakoztatására, és képesek legyenek befolyásolni a szabad idő igényes felhasználását. Mindebben — már mai feltételeink között is — benne van az iskolák, a pedagógusok nagy felelőssége. A gyerekeknek, az ifjúságnak több figyelemre, törődésre és megértésre van szüksége: eszközöket és módot kell kapniuk sokirányú aktivitás megvalósítására; életkoruknak megfelelően és felelősségtudatuk állandó fejlesztésével lehetőséget kell számukra biztosítanunk ügyeik intézésére, érdekeik védelmére; meg kell tanítanunk őket, hogyan kell a jogokkal szocialista emberhez méltóan élniük és kötelességeiket teljesíteniük. A világnézeti nevelés tudományos ismereti (oktatási) alapjainak biztosításával összhangban el kell érni, hogy a fiatalok már iskoláskorukban közös férfi és társadalmi tapasztalatokat szerezzenek, mégpedig pozitív nevelőhatások megszervezése, konkrét élettevékenység útján. Az iskolának ebben az értelemben is „nyitottnak”, tevékenynek, emberformálónak kell lennie. Ez nem utolsósorban ismét attól is függ, milyen tananyagot, milyen módszerekkel tanítanak iskoláink. Meg kell szüntetni azt a számtalanszor elítélt, de le nem küzdött törekvést, amely minden ismeretet a tanulók „fejébe akar tölcsérezni”, s a tantervek és tankönyvek túlméretezettségét s ezzel a tanulók túlterhelését idézi elő. Mind az általános, mind a szakoktatásban arra kell törekedni, hogy a tanulók valóban lényeges ismeretek megbízható alapján megtanuljanak gondolkodni, magukat kifejezni, ítélni, következtetni, kombinálni, tervezni, ismereteiket alkalmazni, önálló ismereteket szerezni és azokat kritikailag értékelni, vagyis megtanuljanak tanulni, mert ez a jövőben nem egyszerűen iskolai kötelesség lesz, hanem egyre inkább életformává kell válnia. Távlati feladataink anyagi feltételeinek biztosítása és az iskolarendszer fejlesztésén túl foglalkozni kell azoknak a jelenben is meglévő nagy lehetőségeknek a kihasználásával, melyeket a bevált, hatékony módszerek és eszközök felhasználása biztosíthat a mainál eredményesebb tanítás megvalósításában. A képességek, az önművelés készségének fejlesztése már ma is parancsoló szükség, s egyre inkább azzá válik a feltételeket és körülményeket rohamosan módosító korunkban. Csak az így oktatott, képzett, a permanens tanulásra és a szabad idő hasznos és kulturált felhasználására felkészített ember tekinthető neveltnek, akiben megvan a készség is, hogy a szocialista társadalom aktív, kezdeményező, alkotó tagja legyen. § 8. A gazdasági-társadalmi és tudományos-technikai fejlődés szükségképpen hozza magával a nevelésügy jelentőségének megnövekedését. Kongresszusunk ennek a ténynek az ismeretében kéri fel az állami és társadalmi szerveket, az egész társadalmat, kövessenek el minden lehetőt a korszerű iskolázás tárgyi és személyi feltételeinek biztosítására. 9. Számításba véve azt a tényt, hogy a tudomány mind nagyobb mértékben válik termelőerővé, és ebben az oktatásnak jelentős része van, kéri a Kongresszus annak hosszú távra való kimondását, hogy az oktatásügyre fordított beruházási és költségvetési összegeknek gyorsabb ütemben kell növekedniük, mint a nemzeti jövedelemnek. 10. A nevelésügy fejlesztése szempontjából nélkülözhetetlen a személyi feltételek további gyorsabb javítása. Legsürgősebbnek a következő feladatokat látjuk: _ — A pedagógusképzésben erősíteni kell a hivatásra nevelést. Ennek érdekében már a kiválasztásban is magasabb igényeket kell érvényesíteni, a pedagógus pályát pedig minden eszközzel vonzóbbá kell tenni. Fel kell használni, értékesíteni kell mindazokat a példákat, hagyományokat, szellemi értékeket, amelyeket a magyar és az egyetemes neveléstörténet megőrzött, s amelyeket a szocialista nevelés elmélete és gyakorlata jelentősen gazdagított, s ehhez megfelelő kutatóbázist kell létrehozni. — Szükségesnek látjuk a pedagógusok elméleti képzettségének fejlesztését és továbbképzésük korszerű rendszerének kialakítását (pl. pedagógia-pszichológiai szokosok képzését, a postgraduális képzésben való eredményes részvétel erkölcsi és anyagi elismerésének fokozását stb.). Minden pedagógus egész életen át tartó továbbképzésének serkentésére — az önkéntesség elvének fenntartásával — nagyobb szerepet kell biztosítani az egyéni érdekeltségnek és szervezettségnek. A magyar oktatásügy további fejlődésének egyik alapvető feltétele a pedagógusok élet- és munkakörülményeinek megjavítása. A pedagógus-társadalom méltányolja a kormányzat eddig tett erőfeszítéseit és az eredményeket, de az egyre fokozódó és indokolt társadalmi elvárásoknak csak akkor tud eleget tenni, ha hivatása gyakorlásához szükséges anyagi megbecsülés feltételei lényegesen és mielőbb megjavulnak. Kívánatosnak tartjuk, hogy az elkövetkező fizetésrendezést differenciált bérrendszer kialakításával kapcsolják össze. — Az osztályfőnöki munka kiemelkedő jelentősége indokolttá teszi e tevékenység anyagi és erkölcsi elismerésének lényeges fokozását, az osztályfőnökök munkakörülményeinek javítását. — Gondoskodni kell arról, hogy megoldást nyerjenek azok a szociális és pedagógiai problémák, amelyek abból adódnak, hogy a nevelőtestületeink tagjai jelentős részben nők. A nevelők erkölcsi megbecsülésének, közérzetének javításában társadalmunk számos tényezőjének ,a munkaadóknak, a szülőknek, a pártos társadalmi szerveknek, a sajtónak) vannak feladatai. A kongresszus kéri támogatásukat. Javasolja az illetékes szerveknek, hogy a pedagógusok további anyagi és erkölcsi megbecsülése érdekében növeljék a Kiváló óvónő, Kiváló tanító, Kiváló tanár, az Oktatásügy Kiváló Dolgozója kitüntetésekben részesülők számát, létesítsenek Apáczai Csere János-díjat, s ezt a nevelésügy fejlesztésében, az iskolai munkagyakorlatokban kimagasló eredményeket elért nevelőknek adományozzák. — Mind a társadalmi elvárások irányában egyértelműbb helyzetet teremtene, mind a nevelők munkájának megítélésében sokat segítene, ha pontosan meghatároznánk az egyes nevelők és nevelői testületek jogait és kötelességeit. Javasoljuk, hogy illetékes szervek készítsék el a pedagógusok átfogó munkaköri szabályzatát. Az állandósult nevelőhiány, az ebből következő szükségmegoldások rontják a pálya presztízsét, az oktatónevelő munka színvonalát, csökkentik főként a falusi gyermekek továbbtanulási esélyeit. A Kongresszus egyetért a Művelődésügyi Minisztériumnak a pedagógusképző intézmények felvételi létszáma emelésére irányuló törekvéseivel. 11. Az oktató-nevelő munka tárgyi feltételeinek megjavítása érdekében a Kongresszus a következőket tartja a legfontosabbnak: — A tanulók kívánatos mértékű aktivizálása, az iskolák közti színvonalbeli különbség megszüntetése, a pedagógusok túlterhelésének csökkentése már ma is megkívánja, hogy fokozatosan véget vessünk a kétműszakos tanításnak, hogy valamennyi oktató-nevelő intézményt ellássunk a szükséges és előírt alapvető felszereléssel, beleértve ebbe az iskolai könyvtárak, a kollégiumok és diákotthonok, a napközi otthonok, az ifjúsági klubok, helyiségek szükségleteit is. Biztosítani kell a testi nevelés feltételeit. A tudomány és a technika fejlődése magával hozza hatékony és költséges új eszközök létrehozását, ezekhez az eszközökhöz aprólékos gonddal kikísérletezett tanítási (ismeretnyújtó) anyag hozzáadását, az iskoláknak ilyenekkel való felszerelését, az iskola épületének olyan kialakítását, amelyben számolni kell ezeknek az eszközöknek a felhasználásával, valamint az ezektől megkívánt új szervezeti formákkal. Kívánatos ezért mielőbb olyan pedagógiai, egészségügyi és építész szakemberekből álló tárcaközi testület felállítása, amely valamennyi iskola igényeit szem előtt tartva javaslatot dolgoz ki az iskolaépületekben szükséges változtatások módjára és ütemére, a lényeges pedagógiai követelmények (olvasás, öntevékeny mozgalmak, sport, játék stb.) érvényesítésére, valamint a felszerelésről való gazdaságos gondoskodás tervszerű megvalósítására. — Az iskolai nevelés és tanítás megtervezésében fel kell használni a korszerű tudomány által nyújtott segítséget, az oktatás programozása, az oktatási folyamat és a pedagógiai munka racionalizálása terén kínálkozó lehetőségeket oly módon, hogy a pedagógus egyénisége, személyi ráhatása az eddiginél jobban érvényesüljön. A neveléstudomány nyújtson fokozottabb segítséget a tévépedagógia kidolgozásához és az audiovizuális eszközök pedagógiai alkalmazásának kimunkálásához; a televízió saját keretein belül is biztosítsa az érdekkörébe eső pedagógiai kutatások feltételeit. § 12. A Kongresszus úgy véli, hogy a köznevelésü ügy továbbhaladásának egyik lényeges feltétele a közoktatás irányításának korszerűsítése. Ez feltételezi az irányítás tartalmával és szervezetével való igényes elméleti foglalkozást, valamint a vezetés gyakorlatának hatékonyabbá tételét. A Kongresszus ajánlja, hogy a Magyar Tudományos Akadémia és a Művelődésügyi Minisztérium biztosítsa a közoktatási irányítással kapcsolatos tudományos kutatásokat. Az állami élet irányításának demokratikus továbbfejlesztésével, az új tanácstörvény megalkotásával összefüggésben szükségesnek tartjuk meghatározni a közoktatás irányításának tartalmát; az egyes irányítási szinteken jelentkező feladatrendszereket; a választott, önkormányzati, az önkormányzati jellegű testületek és a szakigazgatási szervek hatáskörét, tevékenységük jellegét. A Kongresszus ajánlja, hogy ebben a folyamatban vegyék figyelembe: — A közoktatás irányításának egysége olyan közoktatáspolitikai—pedagógiai szükséglet, amelynek megvalósulása a szocialista társadalomépítés általános érdeke. — Kívánatos, hogy biztosítsák a pedagógiai követelmények egységes megvalósulását lehetővé tevő ágazati és az egyes területek sajátos igényeit érvényesítő területi elv szerves egységét. 13. Az irányítás és a vezetés decentralizálásának folyamatában kiemelt jelentősége van a közoktatásügy információs és felügyeleti rendszere továbbfejlesztésének. A Kongresszus felkéri a Művelődésügyi Minisztériumot az információs rendszer olyan továbbfejlesztésére, melyben az információ terjedelme és iránya megegyezik mindazokkal a feladatokkal és funkciókkal, amelyeket az irányítás az adott szinten ellát, illetve betölt. A Kongresszus olyan felügyeleti rendszer kiépítését tartja szükségesnek, amely biztosítja, hogy a felügyelet érdemi segítséget nyújthasson az oktatásügy irányító szerveinek. A felügyeletnek rendelekeznie kell a szükséges önállósággal. A különböző iskolatípusok felügyeleti rendszerének felépítése adjon lehetőséget az adott iskolatípus, illetve szaktárgy problémáinak áttekintésére, a szükséges összehasonlításokra. Kimunkálandónak tartjuk az általános és a szakfelügyelet érdemi együttműködésének konkrétabb lehetőségeit, a felügyelet egységének és hatékonyságának továbbfejlesztését, a munkafeltételek megjavítását. 14. A Kongresszus nagyratötékeli a vezető óvónők, iskolaigazgatóknak és más nevelési intézmények igazgatóinak szerepét a közoktatásügy fejlesztésében és permanens korszerűsítésében. Ajánljuk ezért az intézményvezetők hatáskörének, önállóságának és felelősségének kibővítését Rendelkezzenek az oktatáspolitikai célkitűzések intézményi végrehajtását biztosító anyagi eszközökkel, valamint mindazokkal a munkaügyi hatáskörökkel, amelyekkel az intézményben dolgozók munkájának eredményességét, anyagi és erkölcsi elismerését befolyásolhatják. Ajánljuk továbbá a korszerű intézményi vezetési szervezet kialakítását. Az intézményvezetés feladatrendszerét úgy kívánatos meghatározni, hogy politikai, pedagógiai tevékenysége eredményesebb legyen, biztosítsa az iskolai közösségek, a politikai és mozgalmi szervek bekapcsolódását a vezetés folyamatába. 15. A közoktatás irányításának minden szintjén dolgozók megnövekedett, az eddiginél összetettebb feladatainak jó ellátása érdekében ajánljuk, hogy e követelményeknek megfelelően határozzák meg: — az egyes szinteken működők kiválasztásának a növekvő követelményeket kielégítő szempontjait; — a közoktatás irányításának és vezetésének új szükségleteit kielégítő vezetőképzés és vezetői továbbképzés rendszerét és szervezetét 16. Annak érdekében, hogy az iskolarendszer fejlesztése és a jövőben szükséges átalakítása minél hatékonyabb és gazdaságosabb legyen, a tervezett változtatásokat széleskörű és komplex tudományos kutatásokon és kísérleteken alapuló tervező munkának kell megelőznie. Tömeges bevezetésre csak olyan oktatási-nevelési eszközök kerüljenek, amelyek hatékonyságát gondosan megtervezett kísérletek igazolták és amelyek megvalósítására a feltételek megvannak, illetve reálisan megteremthetők. 17. Bár a neveléstudományi kutatások bázisa az elmúlt években szélesedett, s a feltételek bizonyos vonatkozásban javultak, a kutatási kapacitás nem kielégítő. Törekedni kell arra, hogy megfelelő kutatóbázis épüljön ki, és ebben valamennyi pedagógiai és speciális pedagógiai tudományág művelése olyan feltételek között folyjék, hogy a társadalmi igényeknek egyre magasabb szinten tudjon megfelelni. Lényegesen növelni kell a neveléstudományi kutatásokra fordítható összegeket, és javítani kell az elosztás módját A kapacitás növelése többtényezős feladat, mert a létszám növelését, az anyagi és technikai feltételek gyökeres javítását, a komplex kutatásokhoz nélkülözhetelen pedagógiai és más szakemberek megfelelő dotálását, a határos tudományterületek műveléséhez szükséges kutatói gárda biztosítását, valamint a kutatói bázisokhoz kapcsolt kísérleti iskolák hálózatának megteremtését és a szükséges helyeken új kutatócsoportok felállítását egyaránt igényli. Fokozottabban lehetővé kell tenni, hogy gyakorló pedagógusok mind szélesebb körei kapcsolódjanak be a különböző kutatóhelyeken folyó munkálatokba; bekapcsolódásuk egyik nélkülözhetetlen feltétele, hogy a hivatásszeretetből végzett munka mellett és azzal együtt érvényesíthető legyen kutató tevékenységükben a társadalmi életünk más területeihez hasonlóan — az anyagi érdekeltség elve. A Kongresszus ajánlja, hogy a neveléstudomány művelői — sikeres akciókat továbbfejlesztve — szélesítsék s egyben az együttműködés , tematikai koncentrálásával tegyék intenzívebbé nemzetközi kapcsolataikat, használják ki az e területen lehetséges és ésszerű nemzetközi munkamegosztásban rejlő lehetőségeket, fejlesszék az összehasonlító pedagógiai kutatást, törekedjenek együttműködésre elsősorban a szocialista országokkal, de bizonyos témák és feladatok esetén a világ más országainak szakembereivel is kívánja, hogy az iskolák belső Pedagógusok Lapja életében ugyanazok az erők ér t