Pedagógusok Lapja, 1971 (27. évfolyam, 1-24. szám)
1971-01-07 / 1. szám
A képesítés nélküliekről — több szempontból „Nem kérdeztek bennünket” Örömmel olvastam a szakszervezet központi vezetőségének jelentését, mert abban több olyan dologról van szó, melyről eddig csak négyszemközt, szűk baráti körben beszélgettünk, és mondtunk őszinte véleményt. Ezek közül most csak egyet ragadok ki. A harmadik pontban a jelentés említést tesz a képesítés nélküli nevelők aggasztó mértékben emelkedő számáról. Az „aggasztó” szó sok mindent takar, s ennek a szónak az értelmét csak azok tudják igazán felfogni, akik gyakorló pedagógusok. Sajnos, akkor, amikor ez a „mozgalom” elindult, nem kérdeztek meg bennünket. Pedig nem csupán ez az egyedüli megoldás lett volna lehetséges. Megoldható lett volna a nevelők pótlása túlórákkal vagy nyugdíjasok alkalmazásával is. Ki hiheti el, hogy egy 18—19 éves fiatal, minden módszertani képzés nélkül, képes elvégezni az oktatással, neveléssel járó igen bonyolult feladatokat? Ha viszont vezetőink a pedagógushiány megoldására más kiutat nem találtak, egykét dolgot figyelembe kellene venni. Hiba, hogy többnyire válogatás nélkül veszik fel ifjú kartársainkat. Sokan közülük egészen gyenge érettségivel jönnek erre a pályára. Akadnak köztük olyanok, akiket a főiskola nem vett fel nappali tagozatára, és így a levelező tagozaton próbálkoznak, többnyire sikerrel. Természetesen az ilyen fiatalnak fő gondja a kollokviumokon való jó szereplés, és így az iskolai munka másodrangú lesz. Sajnos, vannak olyanok is, akik a későbbiek folyamán sem akarnak nevelők lenni, „900 forintos” helyzetüket ideiglenesnek tekintik, és csak arra várnak, hogy felvegyék őket az egyetemre, vagy valami „komolyabb” álláshoz jussanak. Az sem jó, hogy túlnyomórészt helybelieket alkalmaznak. Ez hozzájárul a pedagógusok egyébként is erősen csökkent tekintélyének további romlásához. Márpedig a pedagógus tekintély nélkül nem tud nevelni. Oldalakat lehetne erről a témáról írni, de nincs időm apró részletességig menő fejtegetésekre, elrettentő példákkal való illusztrációra, mert tudom, észrevételem, véleményem enélkül is sok kollégáméval egyezik. Meggyőződésem, hogy elsősorban nem a pedagógusképzés levelező tagozatának képzési szintjét kell felemelni, hanem meg kell szüntetni a képesítés nélküli nevelők alkalmazását. Befejezésül hadd hivatkozzam neves fizikusunk, Marx György szavaira: „... Mindenki elmaradhat a gyorsuló világban, de a tanítók soha. Az ő munkájuktól függ, milyen lesz néhány évtized múlva a termelékenység, az életszínvonal, milyen lesz népünk helyezése a nemzetek versenyében... A nép legjobbjait kell tehát mozgósítanunk az oktatás minél jobb megszervezésére... Saját jövőjén spórol az a társadalom, amely erre nem gondol.” Drávay Zoltán tanár (Pákozd) — Három éve tanítok az alsó tagozatban. Második éve végzem az esztergomi tanítóképzőt. Még csak szerződéses vagyok. Tavaly pedagóguskölcsönt kaptunk, a férjem ugyanis szaktanár. Miért választottam a pedagógusá?A kezdés persze nagyon nehéz, de szerencsére sokat tanulhatok kollégáimtól, főként az óralátogatásokon. A főiskolai tantárgyak közül különösen sok hasznát veszem a mindennapi gyakorlatban a pszichológiának és a didaktikának ... B. A. A pedagógus pálya mostohái Alig van olyan nevelőtestülelet, ahol ne esnék szó a képesítés nélküli nevelőkről. A minap egy igazgató — talár ban — a pedagógus pálya mostoháinak nevezte őket. A képesítés nélküliek létjogo- sultságát vitathatjuk, de a ké - pesítés nélküliek létét nem. S ha szükség van rájuk — ez pedig így van —, akkor mindent meg kell tennünk, hogy jobb feltételeket biztosítsunk munkájukhoz. Ebben elsősorban a művelődésügyi osztályoknak kellene bátrab- ban kezdeményezniük. Van is erre néhány biztató példa. Számos helyen élnek , a lehetőséggel, és már nem a 6 legalacsonyabb bérrel alkal- mazzák a képesítés nélkülie- £ két. (Ugyanakkor a képesítés- sel rendelkezőket rendkívüli feljebbsorolással magasabb munkabérben részesítik.) A továbbtanulók részére nem- csak a tanulmányi kedvezményeket biztosítják, szerződé- ses munkaviszonyukat is ha tározatlan idejűre változtat- tják. A jól dolgozókat megjutalmazzák, olykor segélyben részesítik a rászorulókat. Ezek a jelenségek azonban még eléggé ritkák. Sokkal gyakoribb, hogy a még jól dolgozó képesítés nélküliektől is megvonják a fizetést a nyári két hónapra, és a takarékosságra hivatkozva csak tíz hónapra alkalmazzák őket. Többen közülük nem kapnak védőruhát, mert — úgymond — szerződéses dolgozónak ilyesmi nem jár. A szakszervezeti választások alkalmat szolgáltatnak arra, hogy jobban ráirányítsuk a figyelmet a képesítés nélküliek gondjaira, és többet tegyünk e pedagógus réteg hátrányos helyzetének javítása érdekében. Van tennivalója ebben a vezető szerveknek is. Elég talán arra az ellentmondásra utalni, amely a 138/1967. (M. K. 22.) MM számú utasítás 5. paragrafusában foglaltakból fakad. Ez a rendelkezés kimondja, hogy „oktatási intézményeinknél pedagógus munkakörben csak az arra előírt képesítéssel rendelkező személy alkalmazható”. Aki tehát ilyen képesítéssel nem rendelkezik, az nincs. Pedig van! Ezt tudomásul kell venni, különben nem lehetünk a segítségükre abban, hogy normális feltételek között végezzék munkájukat. P. G. Kisterenyei tartasz falatok A kisterenyei általános iskola a salgótarjáni járás egyik legnépesebb intézménye. Mintegy félezer tanulójának java részét a környék kisebb-nagyobb településeiről gyűjti össze. De nemcsak körzeti központ, hanem a továbbképzés egyik „fellegvára” is, különösen jelentős szerepet játszik a járás képesítés nélküli nevelőinek felkészítésében. Fenyvesi József iskolaigazgató, a szakszervezet Nógrád megyei bizottságának elnöke mondja: — Négyév ■óta foglalkozunk rendszeresen a képesítés nélküli nevelőkkel. Az iskola szaktanárai bemutató órákat tartanak számukra, majd a jelenlevő szakfelügyelőkkel közösen megbeszélik a látottakat. Erre minden tanév elején sor kerül. Külön hívjuk össze az alsó és külön a felső tagozatban tanító képesítés nélkülieket. Az összejövetelt a járási művelődésügyi osztállyal közösen szervezzük meg. A segítségnyújtás nem korlátozódik csupán az év eleji felkészítésre. A képesítés nélküliek is részt veszne az évközi továbbképzésben Sokan közülük már megkezdték főiskolai tanulmányaiké is. Nagyon fontos, hogy a lehetőségekhez mérten kedvezőbb körülményeket teremtsünk számukra. Elsősorban külön megbízatás alól kel tehermentesíteni azokat, aki egyszerre tanulnak és tanítanak. Felkerestük Németh Mihálynét, az iskola egyik képesítés nélküli nevelőjét, as így nyilatkozott: 2 Pedagógusok Lapja Skiszont két intézmény ismeretében Hosszú idő óta ensmerés illeti jó munkájáért a salgótarjáni városi, számvizsgáló bizottságot. A bizottság elnöke, Fekete Gyula csaknem egy évtizede végzi rendszeresen a társadalmi ellenőrzést. Molnár Józsefnével és Kapás Józseffel felosztották maguk között a városi bizottsághoz tartozó 22 intézményt. Rendszeresen ellenőrzik a tagdíjfizetéseket, a bélyegfelosztást. Nemcsak a pénztárkönyvet, a leltárakat, az üdülőjegyek kezelését és a szakszervezeti segélyek kiutalását ellenőrzik rendszeresen, hanem az összegek felhasználásának célszerűségét is. Munkájukról háromhavonként tájékoztatják egymást, s ezeken a megbeszéléseken a gazdálkodó szerv vezetői is részt vesznek. Legutóbbi feladatuk — a választásokra készülve — a beszámoló elkészítése volt. Ennek során egyrészt a saját tapasztalataikról adtak számot, másrészt véleményt nyilvánítottak a salgótarjáni városi bizottság gazdálkodásáról. Rendszeres látogatásaik során ugyanis sok kritikával, mérlegelésre érdemes véleménynyel gazdagodott jegyzetfüzetük. Néhol kevés a szociális segély, a beteglátogatásra fordított összeg. Másutt nem értenek egyet egy-egy kirándulás szervezésével. Van, ahol a kiadványokra fordított összegeket sokallják, vagy a sportcélokra szánt kiadásokat tartják szükségtelennek... Volt tehát miről beszámolni ... Sz. D. Nagylétszámú pótlékot! Az elmúlt évben széles körű vizsgálatot folytattunk Somogy megyében az óvónők társadalmi helyzetéről és munkakörülményeiről. A vizsgálat során sok óvónővel elbeszélgettünk gondjaikról, kívánságaikról. Feltettük nekik a kérdést: mi okozza munkájukban a legnagyobb nehézséget? A városokban, a nagyobb, erősebben iparosodó helységekben dolgozó óvónők szinte kivétel nélkül azt válaszolták, hogy pedagógiai munkájukat leginkább a gyermekcsoportok túlságosan megduzzadt létszáma nehezíti. Kaposvárott, Siófokon, Nagyatádon, Balatonlellén, Balatonfenyvesen, Fonyódon például 150—160 százalékban feltöltötték az óvodai férőhelyeket, s a foglalkoztatási termekben szinte mozdulni is alig lehet. Persze, az óvónők ismerik a társadalmi igényeket. Tudják, hogy a gyermekeknek összébb kell szorulniuk a kispadokon, mert másoknak is kell a hely mellettük. Ezt értik az óvónők. Azt azonban megkérdezik, hogy miért nem lehet ilyen esetekben nagylétszámú pótlékot fizetni az óvodákban. Nagylétszámú pótlék létezik ugyan, de létszámfeltételei csak mosolygásra vagy boszszankodásra késztetik az embert — vérmérséklettől függően. Az MM és a MüM 110-es együttes utasítása szerint ugyanis a nagylétszámú osztályt vezetők pótléka az óvodákban, a napközi otthonokban, valamint az általános és középiskolákban azonos: 50-től 59 tanulóig 80 forint, 60- tól 69 tanulóig 100 forint stb. De el lehet-e képzelni, hogy az óvodai nevelési tervet, a megnövekedett gondozási oktatási feladatokat ötvenes vagy még nagyobb létszámú csoportokban meg lehet valósítani? S vajon vannak-e egyáltalán olyan óvodáink, ahol a termekben 80—100 gyermek elfér? A vizsgálat során megállapítottuk, hogy a korszerűtlen pénzügyi rendelkezés miatt Somogy megyében egyetlen helyen sem fizetnek nagylétszámú óvodai pótlékot, azaz a túlzsúfolt csoportokkal végzett nehéz munkát lényegében sehol sem honorálják ilyen pótlékkal. Mindenki tudja, hogy amikor új óvodák létesülnek, a normális csoportlétszám 25, s ezt általában 30-ra lehet felemelni. Az óvodai rendtartás szerint is 25—30 a csoportok létszáma. ‘ Helyes lenne, ha a legközelebbi bérutasítás már reálisan számolna az óvodák helyzeté- vel, s a nagylétszámú óvodai pótlékot 30 feletti gyermeklétszám esetén biztosítaná a ne-velőknek. Dr. Vincze Tiborné óvodai vezető felügyelő Kaposvár Nyugdíjasok klubestje A XII. kerület nyugdíjas pedagógusai — több mint százat — ismét találkoztak a Léka János Úttörőházban. Kutrovácz Dezső, a szakszervezeti bizottság kerületi elnöke a többi között a nyugdíjas és aktív pedagógusok egymás közötti szorosabb kapcsolatáról beszélt rövid előadásában. Ezután művészi műsor következett, amelyben Kohut Magda a Nemzeti Színház művésznője Petényi Eszter hegedűművésznő, Kováts Kolos az Operaház fiatal művésze és Králik János zongoraművész lépett dobogóra. Az élményekben gazdag estet a nyugdíjas tagozat vezetője, Ács Frigyesné szervezte lelkes aktíváival, a Németvölgyi úti általános iskola úttörőivel, valamint a Lékai János Úttörőház vezetőjével karöltve. Máté János tanár Tanácskozás az újítási mozgalomról in Kuuégiuen vettek részt szakszervezetünk székházában a megyei és felsőoktatási újítási felelősök, valamint az újítási bizottság tagjai. Az összejövetelen Bárczi Mihály, a szakszervezet köznevelési és szervezési osztályának munkatársa tartott előadást a pedagógus újítási mozgalom jelenlegi helyzetéről és a további feladatokról. Kiemelte, hogy az új tervidőszakban az eddiginél nagyobb feladat hárul az újítási mozgalom szakszervezeti tisztségviselőire is. Mindenekelőtt kedvezőbb feltételeket kell teközhasznú munkájához. Ezt a célt szolgálja egyebek között az újítási szabályzatok előkészítése is. A hozzászólások elsősorban a még meglévő ellentmondásokra és hiányosságokra hívták fel a figyelmet. Gondot okoz például, hogy sok helyütt nem biztosítanak megfelelő összeget az újítási díjak kifizetésére. Gyakran előfordul, hogy az „eszmei díjak” még az előállítási költséget sem fedezik. Ugyancsak gondot okoz a a gyakori késlekedés, a benyújtott újítások elbírálásának halogatása. Felnőttoktatás, nagyobb lendülettel elmúlt évtizedekben kimagasló eredményeket ért el. Sok nyugati országban— például Olaszországban — irigylik is felnőttoktatásunk eredményeit Önelégültségre azonban nincs okunk. A magyar lakosság 51 százalékának még általános iskolai végzettsége sincsen. A hatvanas évek elején örvendetesen fellendült az esti és levelező oktatás. Az a tömeges továbbbtanulás, amely 1980 és 1964 között bontakozott ki — nyugodtan mondhatjuk — szocialista kultúrforradalmunk egyik legszebb fejezete volt. Sajnos, 1964 óta a dolgozók továbbtanulásában bizonyos stagnálás, sőt egyes területeken visszaesés következett be. Ebben két fő ok játszik szerepet. Egyrészt az alacsony iskolai végzettséggel rendelkező dolgozók jelentős része még nem ismerte fel, hogy milyen fontos lenne számára a magasabb műveltség megszerzése. Másrészt sok vállalat is helytelenül szemléli a kérdést: rövidlátásból akadályozzák dolgozóik továbbtanulását. A tudományos-technikai forradalom azonban megköveteli, hogy változtassunk a lakosság jelenlegi kedvezőtlen iskolázottsági arányán. Az automatagépek kezelését nem bízhatjuk olyanokra, akiknek a minimális matematikai, fizikai és kémiai ismereteik nincsenek meg. Ezt már több munkahelyen kezdik felismerni. A legutóbbi tanévben a fővárosban és az ország néhány más vidékén ismét emelkedett a továbbtanuló dolgozók száma. A felnőttoktatás tehát kétségtelenül túljutott a hullámvölgyön. Kétségtelen azonban az is, hogy az eddiginél jóval nagyobb fellendülésre van szükség. Nem véletlenül hangsúlyozták a párt kongresszusi tézisei: „Többet kell biztosítani a felnőtt lakosság oktatására és művelődésére”. Örömmel olvastam, hogy a szakszervezet vezetősége is külön fejezetet szentelt a felnőttoktatásnak abban a jelentésében, amelyet a IX. kongresszus számára készített, őszintén remélem, hogy a kongresszusi előkészítő gyűlések és a kongresszus tanácskozásai egyaránt meggyorsítják a felnőttoktatás mennyiségi és minőségi fejlődését. Dr. Merényi László Napirenden? az egészségnevelés Decemberben tartották meg a Magyar Tudományos Akadémia Országház utcai kongresszusi termében az Országos Egészségnevelési Értekezletet. Az újjáépített ragyogó terem méltó környezetet nyújtott a tanácskozásnak, amelyen a meghívott professzorok, előadók, hazai és külföldi kutatók, vendégek megvitatták: hogyan lehet az egészségügyi és oktatásügyi dolgozókat minden szinten az egészségnevelési munkára felkészíteni. A tanácskozáson több olyan előadás hangzott el, amely közvetlenül érinti a pedagógusok munkáját. Miklósvári Sándor a pedagógusképzés tartalmának és módszereinek korszerűsítéséről szólva kiemelte, hogy a tanárképző főiskolák, valamint a tanító- és óvónőképző intézetek 1970 őszén bevezetett új tantervei minden eddiginél korszerűbben és magasabb színvonalon biztosítják az egészségnevelést a pedagógusképzésben. Ezek az intézetek évenként mintegy 2200 pedagógust képeznek, s a mostani tanévtől kezdve az új koncepciójú és tartalmú egészségtantárgy valamennyi hallgató számára kötelező a nyolcadik félévben, heti három órában, s tantárgy kollokviummal zárul A pedagógusok továbbképzésével kapcsolatban dr. Kontra György hangoztatta, hogy a higiénikus életmódra van nevelés minden pedagógus állandó kötelessége, s az ilyen irányú továbbképzés annál is inkább szükséges, mert az alapképzés rendkívül hiányos. Az óvónők képzése viszonylag a legjobb, a tanítók és általános iskolai tanárok képzése az utóbbi időben jelentősen fejlődött, a középiskolai tanárképzés programjából azonban mind ez ideig szinte teljesen hiányzik az iskolai egészségtan. Mivel a 14—18 éves fiatalok jó része a szakközépiskolákban és a szakmunkásképző iskolákban tanul, az itt működő oktatók továbbképzése rendkívül nagy jelentőségű. Az oktatók alapképzése azonban olyannyira heterogén, hogy emiatt a tennivalókat nagyot differenciáltan kell számba venni. A művelődésügyi és egészségügyi tárca együttműködésén kívül ehhez az Országos Oktatási Tanácsban érdekelt valamennyi minisztérium közös erőfeszítéseire van szükség Dr. Kontra György javasolta, hogy a pedagógus-t®vaooKepzes valamennyi formájában kapjanak helyet az egészséges életmódra nevelés probblémái, az egészségnevelést tűzzék a nevelési értekezletek napirendjére, a pedagógiai folyóiratok foglalkozzanak többet azokkal a témákkal, amelyek a pedagógusok továbbképzését az egészséges életmódra nevelés tekintetében segítik, az Egészségügyi Felvilágosítás című folyóirat jusson el valamennyi oktatási intézményhez. Az a kerekasztal-vita, amelyben többek közt dr. Bodó László, az OPI főigazgató-helyettese, dr. Katona Ibolya főorvosnő, dr. Kálmán György és Mezei Gyula főosztályvezetők vettek részt, számos fontos oktatási problémát tisztázott. Mezei Gyula felhívta a figyelmet arra, hogy a budapesti nők 82 százaléka dolgozik, így a 6—14 éves korú fiatalok jó része szinte egész napját egyedül tölti el. Ez sok veszélyt rejt magában. Emellett a főváros beépítése következtében a gyerekek számára egyre szőkébb lesz a város, az aktív mozgás lehetőségei egyre korlátozottabbak. Az ifjúság rengeteg információhoz jut ugyan, de nagyon sokszor hiányzik a felnőtt, akivel a fiatal megbeszélhetné a nehezen feldolgozható információkat. A családi és az iskolai élet rohanó tempója gyakran lehetetlenné teszi, hogy az összeszűkült időben a gyermek kellő eligazítást kapjon. A gyerekek túlterheltek, pontosabban szólva: az a baj, hogy egészségtelen a terhelésük. Mezei Gyula kitért az urbanizációs ártalmak elleni küzdelemre, az élvezeti szerek fogyasztásának problémáira, a szabadidő felhasználására, az aktív pihenés kérdésére. Befejezésül hangsúlyozta, hogy az ifjúság egészséges életritmusának kialakítása érdekében tényleges összefogás szükséges az orvosok, a pszichológusok, a pedagógusok és a szülők között. A kétnapos tanácskozást dr. Pesta László zárta le. Kiemelte, hogy a konferencia rendkívül hasznos volt, s azokat a ennivalókat, problémákat amelyek itt megfogalmazódtak, továbbra is napirenden kell tartani !fj*: GolfSsy ZolUmmé