Pedagógusok Lapja, 1979 (35. évfolyam, 1-24. szám)
1979-01-15 / 1-2. szám
Julii lenini emlékülés (Folytatás az 1. oldalról) tehetjük a szocialista nevelés alkotó műhelyeivé. Visszatekintve szakszervezetünk hat évtizedes múltjára, joggal mondhatjuk, hogy gazdag volt sikerekben, de önkritikusan munkánk fogyatékosságait is el kell ismernünk. Szolgáljon immár történelmi tanulságul számunkra, hogy az eredmények mindig a társadalmi haladás szolgálatában, a marxizmus- leninizmus igazságainak követésében születtek. Akkor, amikor hűen követtük a szocializmus építését vezető pártunk irányítását. Sikerek, eredmények a jövőben is csak akkor kísérhetik erőfeszítéseinket, ha erről sohasem feledkezünk el Erre kötelez bennünket a szakszervezet megalakulása óta eltelt hat évtized minden, társadalmat formáló szándéka, tette. Éppen ezért, szakszervezetünk megalakulásának 60. évfordulóján mélyen tisztelgünk a pedagógusszakszervezeti mozgalom történelmi múltja, a harcosok, élenjáró elődeink, a veteránok áldozatkészsége, harcos tevékenysége, mozgalmi hűsége előtt. Amikor őket idézzük, akkor mozgalmunk mai és jövőbeni zászlóvivői felé is fordulunk. Merítsenek erőt a múlt tapasztalataiból. Tartsuk ébren elődeink hűségét és ragaszkodását pártunk, népünk iránt, töretlen szándékkal valósítsuk meg mindazt, amit ők oly nehéz körülmények között megálmodtak. Dr. Simon Gyula: A tanítómozgalmak történetéből A polgári magyar iskolarendszer kiépülése szempontjából alapvető jelentőségű volt az 1868. évi XXXVIII. törvénycikk. A törvénytervezet megvitatása, majd a törvény végrehajtása során állandóan folyt a reakciós és haladó erők harca. A visszahúzó erőkkel szemben Eötvös József a liberális többségre, a demokratikus szellemű polgárságra, a haladó értelmiségre támaszkodhatott. Népoktatási bizottságokat állíttatott fel, melyek által biztosítani akarta a tanítók beleszólását a népiskolák ügyébe. Az ország közvéleményének az oktatásügy iránti mozgósításban pedig a népnevelési egyleteknek szánt szerepet. Az intézkedések tükrözték Eötvösnek azt a gondolatát, mely szerint: „...a hazának összes tisztségviselői közt nincs olyan, akire fontosabb ügy volna bízva”. A kiegyezés utáni első tanítógyűlést 1870-ben tartották meg, melynek szinte minden témája érintette a tanítók helyzetét: az oktatás elmaradottságát, a tanítók állami fizetését, a munkakör meghatározását, a nyugdíjazást, a felekezeti és egyházi iskolák kérdését. Eötvös halála után liberális közoktatási törekvéseitől a hivatalos politika eltávolodóban van, s a reakciós irányzat megerősödik. Ezt jelzi a második egyetemes tanítógyűlés is, amely 1874- ben ült össze. Ezen már sokkal kevesebb szó esett a tanítók helyzetéről. A gyűlés jellemzője volt, hogy a haladó tanítóság kisebb számban jelenhetett meg, és elszigetelt volt. A harmadik tanítógyűlést 1878- ban tartották meg. Tervbe vették a Magyarországi Népnevelő Egyesületek Szövetségének megalakítását. Ez jelentős felismerés volt a haladó tanítóság részéről, hiszen erőiket azzal a céllal akarták egyesíteni, hogy hatékonyan felléphessenek a közoktatási és az ehhez kapcsolódó érdekvédelmi kérdésekben. Az ezredfordulóhoz , közeledve még egy kiemelkedő pedagógiai eseményről kell beszámolni, az 1896-ban megtartott második országos és egyetemes tanügyi kongresszusról. A kongresszus együttes és szakosztályi üléseken zajlott le. Egy-egy kivételtől eltekintve az együttes ülések jellemzője, hogy a néptanítói irányzat vezetői nem kapnak lehetőséget a felszólalásra. A haladó tanítók közül Beke Manónak sikerül felvetni a régi-régi kérdést: a tanítói állás fokozottabb anyagi és erkölcsi megbecsülését. Az ezredforduló Magyarországra is erős gazdasági válsággal köszöntött be, aminek következménye a tömeges munkanélküliség, a munkabérek minél alacsonyabbra való leszorítása. Ez a helyzet a tanítók körében is éreztette hatását, fokozta az elégedetlenséget, nőtt az ellenállás az uralkodó osztály reakciós közoktatás-politikájával szemben. Ez volt az egyik tényezője annak, hogy 1906-ban napvilágot látott a tanítók bátor hangú politikai folyóirata, a Somogyi Bélfelszervesztésében megjelenő Új Korszak. Ez a tanügyi politikai lap a mélyebb társadalmi összefüggésnek tükrében mutat rá a tanítóság követeléseire. Mindez vonzotta a rokonszenvezők, igenlők táborát. Felmerült ezek öszszefogásának igénye. Őket az 1906-ban megalakult Magyarországi Tanítók Szabad Egyesülete tömörítette egy táborba, a lap programjával azonos célok alapján. Az „Új Korszak” igen jelentős hatást gyakorolt a tanítóságra, óriási szerepe volt a tanítómozgalom kibontakozásában, irányításában. Gárdonyi Gézának a szavai kezdtek igazolódni: „Egy jobb jövőnek hajnalsugarai mutatkoznak a hazai néptanítók égén... A néptanítók öntudatra ébrednek, csak még az erő nincs összeszedve, de már forr'.’’ Ifj. Kote Sándor: A Magyar Tanácsköztársaság idején • A Magyar Tanácsköztársaság a művelődés területén olyan forradalmi változásokat hozott létre, amelyekre ma is büszkén tekinthetünk vissza. Az eredmények elérésében rendkívül nagy szerepet vállaltak a pedagógusok. Munkájuk szervezésében, irányításában a Magyarországi Tanítók Szakszervezete járt elöl. Ismert, hogy a szakszervezet már 1918 végén megvitatta és elfogadta azt az iskolai reformtervet, amely azután alapját képezte a Tanácsköztársaság iskolaszervezeti reformjának. A művelődés területén létrehozott nagy alkotások sorában mindenekelőtt meg kell említenünk a tanügyigazgatás átszervezését. De a Tanácsköztársaság nem térhetett ki olyan feladatok megoldásaelől sem, amelyek tulajdonképpen polgári demokratikus követelések voltak. Ezek közé tartozott a felekezeti iskolák államosítása és a kötelező iskolai vallásoktatás megszüntetése. Aligha gondolható el, hogy a felekezeti iskolák államosítása, azok ingó és ingatlan vagyonának átvétele elképzelhető lett volna a pedagógusok támogató részvétele nélkül. Az iskolarendszer átalakítása mellett fontos, feladat volt az oktatás és a nevelés tartalmi korszerűsítése is. Ez főként arra irányult, hogy az oktatás-nevelés gyakorlatából kiküszöböljék a régi klerikális, konzervatív, nacionalista szemléletet, a maradi, tekintélyelvű pedagógiai magatartást. Másodsorban az új, korszerű elvek bevezetése volt a cél. Ezeknek a létrehozásán munkálkodott a VAOSZ tanítói szakosztálya, illetve annak iskolai reformbizottsága. Ez a munka azonban nem a beavatott kevesek ügye volt. A pedagógusok legszélesebb rétegeinek nyílott módja, hogy észrevételeit, megjegyzéseit elmondhassa, véleményt nyilváníthasson. 2 Ped igigAsoi lapja Az új társadalmi rend támogatói közt találjuk azokat a tanítókat, akik korábban is részt vettek a haladó erők küzdelmében, a pedagógusok anyagi helyzetének megjavításáért folyó mozgalom szervezésében, s közülük kerültek ki az iskolai reformbizottság tagjai, a tantervi munkálatok résztvevői, a helyi hatalmi szervek művelődési osztályainak vezetői, munkatársai, valamint a pedagógus-szakszervezet helyi vezetői is. Adatokkal bizonyítható, hogy a tanítók, tanárok eredményesen működtek közre a falusi lakosság felvilágosításában, a termelőszövetkezetek szervezésében, és sokan fegyverrel védelmezték a tanácshazalmat. A Tanácsköztársaságot ért csapások, megpróbáltatások sok pedagógust elbátortalanítottak, mivel többen csak érzelmileg kerültek közel a forradalomhoz. Ennek ellenére bizton állítható, hogy a Tanácsköztársaság forradalmi művelődéspolitikáját a pedagógusok nagy tömegei aktívan, odaadóan támogatták. Ezzel magyarázható, hogy a Tanácsköztársaság bukását követő fehérterror könyörtelenül üldözte a pedagógusokat, és a tettekkel élenjárók közül sokan életükkel fizettek a forradalmi harcban való részvételért, entitásba szorult. A szakszervezet iratait, pénzállományát lefoglalták, a helyiségeit elvették. A veteránok visszaemlékezései szerint Somogyi Bélának sikerült kieszközölnie Huszár Károly kultuszminiszternél, hogy szakszervezeti érdekvédelemre a volt tagokból „11-es bizottságot” alakítsanak. A Szakszervezeti Tanács a 11-es bizottságot féllegális szakszervezetnek ismerte el. A bizottság igyekezett munkaalkalmat, kenyeret biztosítani az üldözött pedagógusoknak és családjuknak. Létezett tehát, a pedagógusszakszervezeti élet. Tanúsítja az is, hogy az Oktatási Dolgozók Nemzetközi Szövetsége (Tanítói Internacionálé) számon tartotta tevékenységét. Ez a szövetség a szocialista „világfelfogás” alapján állt, és a szocialista világnézetet terjesztette a fiatalok közt. Ir. Arató Ferenc: A két világháború között A pedagógus-Szakszervezet története kutatásának ma még sok a fehér foltja, de kétségtelenül a legtöbb az 1920 és 1945 közötti időszakra esik, amely szinte teljesen feltáratlan. A további kutatásoknak választ kell adnia arra a kérdésre, hogy ezekben az évtizedekben milyen szervezkedés folyt a pedagógusok körében, milyen szerepet töltött be, milyen értelemben beszélhetünk a pedagógus-szakszervezetről. Az általános politikai helyzetet sajátos kettősség jellemezte. Az antant a konszolidáció előfeltételeként szabta meg a demokratizmusra törekvést a társadalmi életben. Ugyanakkor az effajta konszolidációt feltétel nélkül kiszolgáló jobboldali szociáldemokrata vezetők eleget tettek a szakszervezetek működését, szervezkedését korlátozó kormányköveteléseknek. A pedagógusok szakszervezeti életében az 1919-es mozgalmi egységgel szemben visszaállt a korábbi széttagoltság, sőt még tovább is fokozódott. Világosan kialakult a pedagógusok szervezkedésének két frontja: a munkásszakszervezetekhez, a Szakszervezeti Tanácshoz kapcsolódó és annak támogatását élvező pedagógusok szervezkedése, és a velük szemben álló egyesületek, a nemzeti szövetségek és a katolikus egyház vezetésével működő Keresztény Szocialista Tanítószakszervezet. Ez utóbbi működéséről eddig nem tudunk semmit. Annyi viszont bizonyos, a nemzetközi szerveknek szolgáltatott adataival a demokrácia látszatát keltette a külföld előtt, és ezzel segítette az ellenforradalom konszolidálódását. A pedagógus-szakszervezet , az ellenforradalom uralomra jutásának szinte az első napján illet Az utódok tisztelgése Megalakulásunk 60. évfordulóján nemcsak gondos elemzéssel, a tudományos adatok számbavételével idéztük föl mozgalmunk küzdelmes múltját, hanem a hálás utódok érzelmi töltésű szavaival is. A jubileumi ünnepség fölemelő kezdeteként december 27-én, a Rákoskeresztúri temetőbe zarándokoltunk, ahol immár huszonhat esztendeje pihen Teszársz Kálmán, akinek ugyancsak jelentős szerepe volt szakszervezetünk megalakításában. A síremlékét avattuk. Pataki Tiborné, szakszervezetünk alelnöke lírai hevületű beszéddel méltatta a nagy előd életét, melynek hetven esztendejében határtalanul sok küzdelem, legyűrhetetlen akarás, meggyőződés és törhetetlen bizakodás zsúfolódott össze. Az avató beszédet a vasasszakszervezet fúvószenekarának és a fővárosi pedagógusok énekkarának hangjai fogták szép keretbe. Másnap délelőtt a Gorkij fasori székházunkban gyűltünk össze. A földszinti aulában találni az 1919-es mártír pedagógusok, valamint az 1943-ban hősi küzdelemben elesett Földes Ferenc emléktábláját és arcképét. Ott sorakoznak a falakon Czabán Somit, Teszársz Kálmán és Kemény Gábor életnagyságú portréi is. Orbán Sándorné, szakszervezetünk titkára beszédében megkapó erővel jelenítette meg forradalmár elődeinket. „Tisztelettel és mély megrendüléssel állunk — mondotta — a harmincegy mártír pedagógus nevét megörökítő tábla előtt, és emlékezünk azokra, akiknek élete, meggyőződése, munkássága messze világítva előre mutatta az utat, amely a szocializmus győzelméhez vezetett.” Az elhelyezett köszönik a virágok égő színével vallottak a vérrel megpecsételt örökség vállalásáról. Végül a Fáklya Klubban rendezett kiállítás tárlóiban látható egykorú újságokat, folyóiratokat, kéziratokat, leveleket, fotókat és egyéb tárgyi emlékeket szemlélve találkozhattunk a nagiy, az ihlető múlttal. A becses dokumentumokat részben a tagság, részben az Országos Pedagógiai Könytár és Múzeum bocsátotta rendelkezésre. A falak mellett álló szekrényekben a felszabadulástól máig megtett út állomásait járhattuk végig. A jubileumi kiállítás áttekinthető és vonzó rendje Tokody Klára és Kovács Zsigmond nyugdíjas kollégák szakértelmét, lelkesedését dicsérte ,senyi) MTI Fölé — Soros Lajos felvétele Véki Itrmir A mozgalom újjászervezése Megemlékezve a Pedagógusok Szakszervezetének a felszabadulás után történt újjászervezéséről először arra szeretnék rámutatni, hogy az nem annyira egy meghatározott naphoz kapcsolódó esemény volt, hanem hosszabb ideig tartó folyamat. Ernnek oka az újjászervezés sajátos történelmi körülményeiben rejlik. Lehetőségét ugyanis a szovjet hadsereg felszabadító harca teremtette meg. Ez pedig kereken fél esztendeig tartó hadművelet során merít végbe. Ezért a főváros jó darabig nem lehetett az ország irányító központja. Ezért mi, akik Pesten 1945. január második felében megkezdtük a szervezkedést, Budára is csak valamikor március végén juthattunk el, a vidékért működő pedagógusokhoz meg április 12-én fordultunk körlevelünkkel, és július 2-án volt az első országos aktívaértekezletünk, és csak november 8—9-én tarthattuk meg az első megyei titkári értekezletet. A szakszervezetek szervezése, a pedagógusoké is, a felszabadult területeken már a fővárosi szervezkedést megelőzően, majd egy ideig azzal párhuzamosan — tőle függetlenül — megkezdődött. Jó néhány helyi szakszervezet működött, mielőtt kapcsolatot teremtettünk vele. Az újjászervezés tehát tulajdonképpen 1944 októberében megkezdődött és a maga teljességében 1946. február 24-én, az első ,országos küldöttközgyűléssel fejeződött be. Az újjászervezés egy másik döntő tényezőjének a kommunista pártszervezeteknek és a kommunista kádereknek a szerepét is ebben a felfogásban lehetne alaposabban megismerni. A kommunista vezetők Budapesten és vidéken is hamar felismerték, hogy a pedagógusokat a szakszervezeti szervezkedéssel lehet legkönnyebben a munkásosztály, a dolgozó nép szolgálatába állítani. Csakis a pártszervezet ilyen irányú tevékenységének, a tettrekész pedagógusokkal való kapcsolatok gyors megteremtésének a bemutatásával válik érthetővé az újjászervezés, viszonylag gyors és átütő sikere, s még inkább az, hogy a szakszervezet kezdettől fogva pozitív szerepet tölthetett be a népi demokratikus átalakulásban. A szakszervezeti munka tartalmáról szólva megállapítható, hogy az újjászervezés időszakában az idő és energia nagyobb részét lekötötte a szervező munka, a közoktatási dolgozók egységének megteremtése és az egység megszilárdítására legalkalmasabb szervezeti formák kialakítása. A kedvezőtlen körülmények miatt törődni kellett az anyagi érdekvédelem ellátásával is, beleértve a minimális létfeltételek megteremtésének elősegítését. De mindezzel együtt járt,szervesen összekapcsolódott a szakszervezet közoktatáspolitikai propaganda- és agitációs munkája, a közoktatás átalakítását szorgalmazó kezdeményezéseűnek sora.