Pénzügyi Közlöny, 1920
1920-07-01 / 17. szám
kezik, amellyel ezek a czimletek az 1919. évi mérlegbe vetettek fel, az 1920. évre vonatkozó kereseti adó és az 1919. évre vonatkozó hadi nyereségadó kiszámítási javaslat elkészítésekor figyelembe vehesse, azaz levonási tételként elfogadhassa. Ezen a czimen levonásnak azonban csak abban az esetben lehet helye, ha az illető nyilvános számadásra kötelezett vállalat ezt a veszteséget a vagyonmérlegben, vagy a nyereség-veszteségszámlán elszámolta, vagy valamely, erre a czélra létesített tartalékalapból fedezte. A kincstár érdekeinek védelmére azonban ,az ekként megengedett levonások figyelembe vételét ezúttal is a következő két feltételhez kötöm : 1. A levonásra igényt tartó nyilvános számadásra kötelezett vállalat tartozik azokat a hadikölcsönkötvényeket, amelyek után levonást igényel, a kereseti adóra vonatkozó bevallásához csatolandó kimutatásba, czimletenkint és darabonkint pontosan felsorolni. 2. Abban az esetben, ha a nyilvános számadásra kötelezett vállalat a kimutatásban felsorolt hadikölcsönkötvényeket az 1919. évi mérlegben calculált árfolyamnál magasabb áron eladja, vagy az 1920. évi mérlegbe magasabb árfolyamon állítja be, tartozik a különbözetet utólagos megadóztatás végett az eladástól, illetőleg az 1920. évi mérleg jóváhagyásától számitott 8 nap alatt, a Czimnek kimutatni, aminek alapján ezt a különbözetet az 1920. évi keresetiadó, illetve az 1919. évi hadi nyereségadó alapjához utólag hozzá kell adni és ugyanúgy megadóztatni, mintha a megadóztatás a rendes kivetés során történnék. Azilyen utólagos adókivetéseket az 1. pont alatt említett kimutatásban mindaddig nyilván kell tartani, amíg az összes értékpapírokat el nem adták, vagy oly árfolyammal mérlegbe fel nem vették, hogy a mutatkozó különbözetet a levonási tételként elfogadott veszteséget megszünteti. Ez a rendeletem kizárólag az 1919. évi mérlegeken alapuló adókivetés, során alkalmazható. Budapest, 1920. évi június hó 4-én.