Százhalombattai Hírtükör, 1989 (2. évfolyam, 1-26. szám)
1989-01-04 / 1. szám
2. oldal Léptek, hogy léphessenek ... SIKER UTÁN ... ? Jó lehetőséget kapott a Ruhaipari Kisszövetkezet négy üzeme a budapesti, a karcagi, a csákvári és a százhalombattai , hogy kikerüljön a kötött gazdálkodás és a szigorú szabályozók satujából. A főként nagykereskedelmi piacra termelő varrodák ez év májusában átalakultak kisszövetkezetté. Battán arról érdeklődtem, milyen eredményeket várnak még és melyek a további tervek. Bíró Istvánné üzemvezető magától értetődő természetességgel beszél az előzményekről. A hazai könnyűiparnak mindig nehéz volt a helyzete, mert ez az ágazat Magyarországon a „hátrányos helyzetűek” közé tartozik. Nekünk kellett tehát megtalálnunk a továbblépés lehetőségeit Mindenek előtt komoly műszaki-technológiai fejlesztést hajtottak végre. Angol gyártáselőkészítő gépsort vásároltak, s automatizálták a szériamunkákat, a szabásmintakészítést és a többi szalagtevékenységet is. Számítógéprendszert üzemeltetnek, ami megkönnyíti és gyorsítja a könyvelést, a kalkulációt és a bérosztály munkáját. Változott a munkaerőhelyzet is: némileg csökkent a dolgozók száma és sikerült átmenteni az előző évek pozitívumát, az alacsony adminisztratív létszámot. Valójában ekkor „váltott lépést” az üzem. Kihasználva a megváltozott szabályozók lehetőségeit, meghirdették a szövetkezeti tagságot, ami számos előnnyel jár, akár a vállalat érdekeit nézzük, akár a dolgozók közvetlen szempontjait. Ahhoz, hogy valaki „bekerülhessen” a havi bruttó keresetének kétszeresét kellett befizetnie. Nem fogadtak zárt kapukkal senkit Minden új felvételes három hónap próbaidőt kap. Aki nem felelne meg, visszakapja pénzét, feltéve, hogy nyereséges a vállalat. Az érdekeltségi rendszer kölcsönös, mégsem vállalkoztak sokan az üzemben. Az alacsony létszámot azzal magyarázzák a vezetők, hogy új még ez a dolog, s egyelőre várakozással tekintenek elé a dolgozók. Természetesen akad olyan is, aki nem tudja kifizetni a részjegy árát. Ezért megkönnyítették a belépés lehetőségét: ma már húszhavi részletben is be lehet fizetni és a törzsgárdatagság sem feltétele. Az igazi kereskedelempolitikai „húzás” azonban az, hogy az összegyűlt pénzt a forgóalapra teszik. Megfontoltságra és bölcs előrelátásra vall mindez , hiszen, ha a kereskedelem nem tud fizetni a megrendelt áruért, akkor a további megrendeléseket is le kell mondani. Így azonban a megnövekedett alapból finanszírozni tudják a hiányt, s ezért a kereskedelem később még kárpótlást is fizet Megfelelő termelés hiányában persze nem működik a piac Mit végez tehát a termelés, hogy fenntartsa ezt a szükséges és hasznos függőségi rendszert? Mivel az új szabályozók révén nem csak a kereskedelmi partnerekkel kellett kompromisszumot kötnie a termelő egységeknek, hanem az áremelkedések miatt — a fogyasztói ár egy részét is át kellett vállalniuk, így nehéz helyzetbe kerültek. A helyzetet tovább bonyolította, hogy bérfejlesztésre sem volt lehetőség. Volt azonban egy megoldás: az üzem technológiai felkészültsége lehetővé tette a teljesítmény növelését. Bíró Istvánné alig leplezett büszkeséggel mutatja meg a szalagon levő férfi ballonkabátokat és vadászzekéket, amit a FER nagykereskedelmi vállalatnak és egy NSZK-beli partnernek varrnak. Az üzemvezető optimizmusát persze meg lehet érteni, hiszen még egy megrendelésre is kilátásuk van, ami azt jelenti, hogy legalább a jövő év februárjáig folyamatosan tudnak termelni. De vajon mi a dolgozók véleménye? Nos, a hatékonyság már látszik a nyereségen: a tervezett hétmillió forint helyett csaknem a kétszeresére számolnak már A bérfejlesztés pedig az eddigi legfeljebb három százalék helyett tizenöt körül várható , s ez az összes dolgozó fizetésére vonatkozik . .. Felmerülhet még egy kérdés: mi az előnye annak, aki szövetkezeti tag? A válasz még természetesebb, mint előzőleg: ők év közben csak bérelőleget kapnak, év végén viszont a nyereségtől függő osztalékot, ami sokkal magasabb átlagra rúg mint az alkalmazottaké. És azért ez már jelent valamit. . . KISS SÁNDOR Újesztendős számvetés - Nos, úgy vélem, az egyes megvalósítások és azok létrejöttének időpontjait a lakosság igen jól ismeri, azokra emlékeztetnék csupán, amelyek könynyen elkerülhetik a felületes szemlélő figyelmét. Emlékeztetnék a füredi olajos ülepítő tavak felszámolására. Közel 200 ezer m -en hoztunk létre zöldövezetet, parkokat létesítettünk és fásítottunk. Meghatároztuk az ipari övezet és a lakóterület közötti kötelező védősávot. A városfejlesztésben megjelent és egyre nagyobb súlyt nyer az esztétikum. 1970 óta a lakosság létszáma megháromszorozódott, ennek megfelelően igyekeztünk bővíteni az intézményrendszert, az alap- és középfokú ellátás feltételeit - hozzátenném - ezekben a törekvéseinkben gyakorta megsértünk. Ezt a hibát a jövőben jó lenne elkerülnünk, hiszen a kereskedelmi hálózat mennyiségi és minőségi fejlesztésében még sok a tennivalónk. - És most merre tovább? - Manapság minden feladat megvalósításának az anyagi lehetőségek szabnak határt. Az 1985-ös tanácsgazdálkodásiszabályozórendszer új helyzetet teremtett. Növelte a tanácsok szabadságát de a felelősséget is. Az új rendszer egyik célja, hogy a működtetés és fejlesztés anyagi alapja zömében itt helyben jöjjön létre. Városunkra vonatkoztatva elmondanám, ez évben a szükséges 320 millió forintból csak 170 milliót tesznek ki a szabályozott bevételek és az állami támogatás, a többit helyi érdekeltségi forrásokból kellett elő (folytatás az 1. oldalról) teremtenünk. Ilyen körülmények között a testületnek felelősséggel kell meghatároznia, mennyit költ működtetésre és fejlesztésre. Az elmúlt évben pénzalapjaink 58 százalékát költöttük működtetésre, fejlesztésre pedig 42 százalékot. Az idén ez a részarány előreláthatóan 70 illetve 30 százalék felé tolódik el, a működtetés javára. Bár rengeteg lenne még a tennivaló a fejlesztés terén az erre szánt pénzeink csökkennek. Jól állunk a közműrendszer kiépítésében, ám újabb, magánerős építkezésekre szánt területeket kell közművesítenünk, értem ezen a vízhálózat, szennyvízelvezető és ülepítőrendszerek az energiahálózat kiépítését. A környezetszennyező hatások kivédését az iparvállalatok technológiai újításaitól várjuk elsősorban, ám mi sem ülhetünk ölhetett kézzel. Meg akarjuk kétszerezni a zöldövezetet, a biztonsági övezetekbe pedig 15 hektárnyi erdőt szándékozunk telepíteni. Már említettem a kereskedelmi hálózat fejlesztését távlati terveinkben ugyan, de továbbra is felszínen tartjuk az áruház építésének gondolatát. - Elképzelés tehát bőven lenne, pénz viszont egyre kevesebb. Milyen kiutat lát? - Ezek nem elképzelések, hanem tervek - még ha távlatiak is. Fokozottabb felelősséggel kell döntenünk a soros tennivalókról, ehhez viszont a tanácsi testületek tevékenyebb hozzáállása, a lakosság aktivizálása szükségeltetik. A lakosságról szólva, legnagyobb segítséget abban adhatnának, ha jobban óvnák, ami már megvan: az épületeket a parkokat és így tovább. Hogy bár a fölös felújításra ne kelljen újabb pénzösszegeket elvonnunk a fontosabb kérdések megoldásától. Jó lenne persze, ha funkcionálnának a lakóközösségek és más csoportok, ha olykor társadalmi munkával oldhatnának meg a kisebb méretű munkálatokat. Igaz egyre nagyobb teher nehezedik az iparvállalatokra, azért reméljük, továbbra is támogatnak majd, hiszen a lakosok, a dolgozók közérzete számukra sem lehet közömbös. Kérnék még néhány szót az 1989-es tennivalókról. A 4-es általános iskola és a szakközépiskola tanműhelyének felszerelése mellett hozzákezdünk egy élelmiszerüzlet építéséhez az Óvárosban - részben a lakosság hozzájárulásával. Szeretnénk kijavítani a közmű-rekonstrukció után megrongált utakat, mert enélkül hozzá sem szólhatunk a tömegszállítás kérdéseihez. Hogy ezek mellett a pénzügyi lehetőségeink mit engednek meg, arról csak a februári tanácsülés után nyilatkozhatom. A fejlesztés mellett ez évi legfontosabb célkitűzéseinknek a lakosság életminőségének szinten tartását tekintjük, amit csakis a tanácsi testületek és a különféle lakossági csoportok hatékony közreműködésével érhetünk el. Ehhez kívánok közös és eredményes munkát a küszöbön álló esztendőben. Szaniszló József SZÁZHALOMBATTAI HÍRTÜKÖR MIT (NEM) ÍGÉR A VOLÁNBUSZ? Egyre több panasz érkezik szerkesztőségünkhöz a Volánbusz helyközi járataira. Különösen csúcsidőben sok a gond. Az utasok főképpen azt kifogásolják, hogy a kocsik pontatlanul közlekednek, a járatok gyakorta kimaradnak, csúcsidőben nagy a zsúfoltság, és a dunaújvárosi távolsági járatok sok esetben fel sem veszik a százhalombattai utasokat. Ulrich Miklósné, a tanács városgazdálkodási osztályának vezetője sajnálatát fejezte ki, hogy a panaszok nem a legilletékesebb helyre, szóval nem a tanácshoz futottak be. A vb múlt év februári ülésén tárgyalta ezt a kérdést. Az akkori megítélés szerint a helyközi járatok kielégítőnek mutatkoztak. Nagy Jánosonál a Volánbusz Érdi Üzemigazgatósága forgalmi osztályvezetőjénél érdeklődtünk tovább. Nagy János: - Elöljáróban elmondanám a százhalombattai tömegszállítást négy csuklós és négy szólókocsival biztosítják. Naponta 73 helyközi járat indul Érdre illetve a Kosztolányi térre és ugyanannyi érkezik. A tevékenység nem gazdaságos. 17 forintba kerül átlagosan a kocsik egy kilométernyi futása és ebből mindössze 10 forint térül meg. A pontatlanságok valóban fennállnak, ám ennek fő oka, hogy Alkotmány utcában 1600 méteres hosszúságban nincs útburkolat, állandóak az útszűkületek a Gesztenyés fasoron is. Ha a tanács nem javítja ki sürgősen a megrongált útszakaszokat, járatokat fogunk leállítani. Tudni kell ugyanis, hogy kocsiparkunk 50 százaléka elavult, ilyen utakra - különösen fagy idején - még vadonatúj kocsikat is kockázatos kiengedni. A kocsipark állományának tulajdoníthatóak a kimaradó járatok is, ezen segíteni egyelőre nem tudunk. Ha ilyenkor mentesítő kocsit indítunk idegen gépkocsivezetővel, gyakorta eltévednek a szövevényes százhalombattai útvonalakon és más irányba hagyják el a várost, mint ahol az utasok várják. Az Érdi Üzemigazgatóság képviselője elhárította a dunaújvárosi távolsági járatokkal kapcsolatos észrevételeket, mert azok a Kelenföldi Üzemigazgatóság hatáskörébe tartoznak, a kapcsolatfelvételt pedig nem tartja célravezetőnek. Mégis kaptunk valamiféle megnyugtató választ: ha a tanács rendbehozza az említett utakat, ha befejezik a Damjanich út hosszabbítását és építenek egy autófordulót, elképzelhető egy korszerűbb járatútirány kidolgozása a városban. SZ. J. -kissé. „Csak könnyedén, éppenhogy érintsd . . .”, mondhatnánk Sartre után szabadon, ha nem kellene azzal számolnunk, hogy mindig és mindenhol feszültségben élünk. S ami azt illeti, nemcsak képletesen: felvételünk a Hungária Biztosító helyi kirendeltsége előtt, a 26. sz. ÁÉV délkeleti sarkán készült. Nem kérdéses, hogy ki hagyta ott ezt az „ideiglenes” villamos elosztószekrényt, hiszen ha a Biztosítóé lenne, vélhetően nem maradt volna nyitott és hozzáférhető, mert nem érdekük növelni sérült klienseik számát. Az illetékes figyelmét pedig azért is kérjük, mert ez még olyan múltból ittfelejtett dolog, ami miatt bármikor szikrázhat a szemünk. (Darabont Lili felvétele)