Százhalombattai Hírtükör, 1996 (9. évfolyam, 1-26. szám)

1996-01-10 / 1. szám

­híres nők a magyar történelemben Meráni Gertrúd (1185-1213) Gertrúd 1185 körül született grófi családból. Apja IV. Bert­­hold isztriai és krajnai őrgróf, aki Meránia - a tengermellék - hercegének is címeztette magát. Ezért nevezték később a Gert­­rúddal együtt Magyarországra kerülteket merániaknak. Gertrúd 1202 körül kötött házasságot az Árpád-házi And­rás herceggel, aki II. András né­ven 1205-1235 Magyarország királya volt. Házasságukból öt gyermekük született: 1203- 1204-ben Mária, 1206-ban Bé­la, a későbbi IV. Béla király, majd Erzsébet (akit 1231-ben bekövetkezett halála után 1245- ben szentté avattak), 1208-ban Kálmán és 1210 táján István. Gertrúd királyné fényűző, gaz­dag udvartartást rendezett be a ma­ga számára, nagy lakomákkal és vadászatokkal. Környezetében szinte kizárólag családtagja és né­metek (merániak) voltak találha­tók. Testvérei többször megfordultak a magyar kiályi ud­varnál, sőt II. Andrástól birtokado­mányokat kaptak. Bertold nevű öccse a kánoni kor (a 30. életév) elérése előtt kalocsai érsek, majd erdélyi vajda lett. Gertrúd azonban nem csu­pán családjának tagjai, hanem általában a Magyarországra jött német jövevények iránt - mint egy korabeli nyugati kútfő írta - „bőkezű és szívélyes volt”. Amikor Anonymus 1210 tá­ján leírta munkájában azt a mon­datot, hogy „éppen most is a rómaiak legelnek Magyarország javaiból”, akkor a Gertrúddal bejött s itt Magyarországon nagy birtokokhoz és magas jö­vedelmekhez jutó, a német-ró­mai birodalomból érkezett jövevényekre, a merániakra gondolt. Országos elégedetlenség bon­takozott ki Gertrúd és németjei el­len. Az összeesküvést azok a magyar urak vezették, akik a ki­rályné körül magas tisztséget visel­tek, udvarispánok voltak, azaz közelről látták az ország javainak vérlázítóan könnyelmű eltékozlá­­sát, s ez ellenállásra késztette őket. Péter ispán, Bánk bán és Bánk veje, Simon állt az összeesküvők élén. Későbbi forrásokban hol az a gya­nú röppent fel, hogy Gertrúd Bánk feleségét adta oda öccsének játék­szerül (Katona József Bánk bán­jában ez a konfliktus oka), hol pe­dig az, hogy Péter feleségét gyaláz­­ták meg a merániak. Ezeknek az utólagos magya­rázatoknak valóságos konkrét alapjuk aligha van, hiszen Bánk felesége ekkor már öregkorban lehetett. Viszont az a körül­mény, hogy e mondák kialakul­hattak, arra vet fényt: a merániak nem álltak szigorú er­kölcsi magaslaton, sőt inkább feslett erkölcsűek lehettek. Az összeesküvők még János eszter­gomi érseket is csatlakozásra akarták bírni, aki a történeti ha­gyomány szerint óvatos ember lévén, olyan levelet küldött, amely - attól függően, hogy tesszük a vesszőket - kétfélekép­pen volt értelmezhető. A levél szövege: „Reginam occidere no­­lite timere bonum est et si omnes consenserunt ego solus non cont­­radico” (hozzájáruló értelmezés: „A királynét megölni nem kell félnetek, jó lesz, ha mindenki be­leegyezik, én magam nem ellen­zem.”; elhatároló,tiltó értelmezés: „A királynét megölni nem kell, fél­netek jó lesz, ha mindenki bele­egyezik, én magam nem, ellenzem.”) Magára a gyilkos me­rényletre 1213. szeptember 28-án került sor, amikor András király éppen úton volt gyakori halicsi hadjáratai egyikére. Gertrúd és udvartartása a pilisi erdők szom­szédságában időzött. Az összeesküvők célpontja egyértelműen Gertrúd volt. Az egyik híradás szerint hálószobá­jában megfojtották, a másik - valószínűbb - közlés alapján vi­szont sátrában, karddal végeztek vele. Több más német is áldoza­tul esett a támadásnak. András visszafordult orosz hadjáratából, de a merénylők kö­zül egyedül Péter ispánnal végzett a királyi bosszú­­karóba húzták. A többi merénylő egyelőre büntet­len maradt, maga Bánk elvesztet­te ugyan a nádorságot, de nemcsak életét mentette meg, ha­nem befolyását, tekintélyét is. Gertrúd halálával 1213-ban a rövid és gyászos emlékű me­ráni korszak lezárult Magyar­­országon. ______________| Mitták Ferenc NAGYSZABÁSÚ TERVEK Év végi beszélgetés Takács Péterrel Újév táján illik hátra is meg előre is nézni, számot vetni az eltelt év eredményeivel, kudar­caival és elgondolni a következő évre vonatkozó terveket Erre kértük Takács Péter igazgatót amikor a Barátság Művelődési Központ két évéről beszélget­tünk: 1995-ről és ’96-ról. 1995 sikeres éve volt a háznak. Az igazgató szerint elsősorban azért mert sikeresen működtek a különböző művészeti és szabad­idős közösségek. Ebben az évben erősödött meg a nyugdíjas kórus, és jött létre új csoportként egy ke­resztény énekkar is. Végre sikerült megoldani az ifjúsági klub régóta terítéken lé­vő problémáját is. A színházi tár­salgóból erre a célra leválasztott helyiségében délutánonként kö­tetlen játékra, zenehallgatásra gyűlnek össze a fiatalok. Meg­szűnt a tagsági díj, és talán éppen a „laza szervezésnek” köszönhe­tő, hogy végre mindenki elége­dett a klubbal. A folyamatos óvodás és isko­lás színházi programok mellett egy-egy felnőtteknek szóló előa­dás is emlékezetessé vált, mint például a Veszprémi Petőfi Szín­ház decemberi vendégjátéka. A Muzsikáló Százhalombat­táért Alapítvánnyal közösen szer­vezett koncertek közül a karácsonyi sikerült a legjobban. Természetesen legnagyobb és legnépszerűbb rendezvény­ként a Nyári fesztivált és a Battai Napokat tartja számon a művelő­dési központ. 1995-ben új mozivászonnal gyarapodott a BMK, felújították a hangtechnikai rendszert, és teljes egészében kicserélték a színházte­rem biztonsági fényrendszerét, va­lamint a telefonközpontot. A városi önkormányzat 52,5 millió forinttal járult hozzá a BMK éves költségvetéséhez, az intézmény saját bevételei pedig megközelítették a 14 milliót. Ez egymillió forinttal több az 1994- es bevételnél, de egy millióval kevesebb a tervezettnél. Mindeb­ből úgy tűnik, a '94-hez viszonyí­tott bevételnövekedés az infláció mértékének felel meg, a battai la­kosság tehát nem költött keve­sebbet, de többet se a kultúrára. Az intézményvezető 1996-ra 15 milliós bevételi tervet tart reális­nak. Tíz éves a BMK épülete, és annak ellenére, hogy időközben rengeteg pénzt kellett fordítani a folyamatos karbantartásra, bi­zony ráférne egy alapos felújítás. Mi sem bizonyítja ezt jobban, mint hogy éppen ottjártunkkor 4- 5 négyzetméteren leszakadt a mennyezetvakolat a kamarate­rem bejárata fölött. 1995 utolsó napjaiban láza­san készülődtek a központban és az Ófalusi Közösségi Házban az óévbúcsúztató bálra, de már megszülettek az új évre vonatko­zó tervek is. Ezekből megtud­hattunk annyit, hogy a Néptáncfesztiválra ezúttal min­den környező magyarok lakta országból meghívnak egy-egy csoportot, így a Forráson kívül még három-négy magyar nemze­tiségű együttese lesz a rendez­vénynek. A Battai Napokról Takács Pé­ter csak annyit mondott, hogy nagyszabású lesz. A honfoglalás 1100. évfordu­lójára készülődve egy másik nagy­szabású terv is foglalkoztatja a BMK-t. 1996 júniusában a Liszt Kórusok országos találkozóját ké­szülnek megrendezni kb. tíz ma­gyarországi kórus meghívásával. Liszt Koronázási miséjét a Postás zenekar közreműködésével, Med­­veczky Ádám vezényletével, szó­­listák és kb. 240 kórustag részvételével hallhatjuk majd. Talán ünneprontásnak tűnik ilyen örömteli hírek után leírni, hogy lesz a BMK működésének egy olyan területe is, ahol 1996- ban kedvezőtlen változás követ­kezik be. Míg 1995-ben 15-16 filmet láthattunk a filmszínház­ban havonta, ’96-ban ez a szám előreláthatólag 4-5-re fog csök­kenni. Ennek a sajnálatos vissza­esésnek a hátterében az az új helyzet áll, amely a filmforgal­mazás és vetítés piaci működésé­nek kialakulásával jött létre. Az állami dotáció megszűnésével több, mint kétezer mozi kény­szerül bezárni, és a megcsappanó igényekhez mérten a forgalma­zók országosan jóval kevesebb kópiát bocsátanak ki. Takács Péter elmondta, hogy olyan megoldásokon gon­dolkoznak, amelyekkel kihasz­nálhatóvá tennék a színházteremben felszabaduló időt, illetve legalább részben pótolni tudnák a kieső bevétele­ket. Felmerült a bérletes mati­néprogramok, illetve a video projectoros vetítés ötlete is. Szt. SZÁZHALOMBATTAI HÍRTÜKÖR - IX. ÉVF. 1. SZ. Egy másika út „Az út címmel nyitották meg Szakács Imre festőművész kiállítását január 4-én a Matrica Múzeumban. Szakács Imre pályáját díszletter­vezőként kezdte, így került Német­országba az alsó-szászországi, majd a hamburgi operához. Három évig dolgozott falfestőként Kanadában, jelenleg Szentendrén él és alkot. Harminc kiállítása közül tizenötöt külföldön rendezett, világszerte elis­mert művész, de azt mondja „mindig volt hazafelé vezető út, és az túlzot­tan ki volt kövezve, túl szép volt ahhoz, hogy ne induljon el rajta.” Önmagát azok közé sorolja, akik nem képesek elfogadni az erőszakot Nem érti, miért tartozik a léthez az az iszonyatos durvaság, szinte kegyet­lenség, amit maga körül lát, amikor másképpen is lehetne csinálni. A ki­állítás címét is így értelmezi: egy lehetséges másfajta út. Az út mellett festményeinek másik gyakori motí­vuma a madár. A hozzá tartozó ősi szimbólumokon túl a madár, mint „bioindikátor” foglalkoztatja. Ahonnan eltűnnek a madarak, vagy kipusztul egy fajuk, ott elin­dul valami fenyegető. Erről egy „vicces” történet jut eszébe, ami­ben egy állatkert látogatói külön­böző ritkaságokat csodálnak. Végül az utolsó ketrechez érnek, amiben csak egy tükör van és egy felirat: „Te leszel a következő”. Képei némán, szelíden kérlel­nek: ne menj el, maradj itt néhány percig, várd meg, míg feltárom el­őtted titkaimat! És, ha valóban tü­relmesen megállunk egyik-másik előtt, kibontakoznak az újabb és újabb titkosított tomnák. A március 3-ig megtekinthető kiállítás talán jó alkalom arra, hogy egy pillanatra mi is kiálljunk a sor­ból, és megpihenve a festmények előtt elgondolkozzunk, merre ve­zet az utunk. NIKI Katalin napi meglepetés nem Katalinéknak Katalin nap volt. Szép számmal gyűltünk össze a Széchenyi István Szakközépiskolában. No nem ünnepelni, hanem részt venni az iskola által meghirdetett tanulmányi versenyen. A mi osztályunkból, az 1. Sz. Általános Iskola 8. c. osztályosai közül is sokan indultak. Három témakörből lehetett választani: társadalom- és teré­szettudomány, valamint számítástechnika. Akik jól szerepeltek, elől vételt nyertek a Szakközépiskola általuk választott szakára. Voltak, akiket már a verseny előtt értesítettek, hogy bejutót megjelölt szakra a hetedik osztályos tanulmányi eredményük az Iskolánkból 16 tanulót vettek fel, s így sokunk számára eme marad ez a nap. Iskolánk méltán büszke lehet diákjai helytá­lására, és mi is örül, az 1. Sz. Általános Iskola tanulói vagyunk. Papi 8. c. oszt Tények és várakozások az egészségügyben Az elmúlt év során is rend­szeresen tudósítottunk az egész­ségügyi reform végrehajtásáról, fejleményeiről, a Városi Egész­ségügyi Intézményben lezajló vál­tozásokról, az egészségügyi munka hétköznapjairól. Az év „befejezé­seként” tettük fel a kérdést dr. Kö­rösi László orvos-igazgató úrnak: M­it vár a város egészségügyében az 1996-os esztendőtől? - A média híreiből mindenki tudja, hogy az egészségügy válsá­gos gondjait átcipeli az új eszten­dőbe. Ennek következményeivel Százhalombattán is számolnunk kell! Máris nyilvánvaló, hogy - mint a kisebb településeket ellátó intézményeknél általában - a társa­dalombiztosítási bevételeink jelen­­tős mértékben csökkenni fognak! Ez az összeg még a jelenlegi házi­orvosok és szakorvosok létszámá­nak teljes megtartására, a központi orvosi ügyelet fenntartására sem biztosítana fedezetet! Mi Százha­lombattán mégsem leépítési tervek alternatíváiban gondolkozunk, el­lenkezőleg! A fenti alapellátások területén is, de főként a szakellátásban a fej­lesztést, a magasabb színvonalú, a sokszínűbb ellátását, a hatéko­nyabb működést tűztük célul ma­gunk elé! Ezt elsősorban annak köszönhetjük, hogy az önkor­mányzat jelentékeny mértékben tá­mogatja az egészségügyet! Ezen kívül egyre fontosabb je­lentősége van a vállalkozásaink­nak! Azzal például, hogy a foglalkozásegészségügyet intéz­ményi vállalkozásban valósítjuk meg egyúttal a munkáltatók erre fordított költségeit a város egész­ségügyének egységben tartására, színvonalának emelésére fordít­hatjuk. Egy átalánydíjas megoldás­sal a fogászati ellátásra való kiterjesztésével nemcsak a bevétel­hiányos fogászati praxisok megtar­tását, hanem az érintett emberek egészségügyi terheinek csökkenté­sét is szolgálhatjuk! Fejleszteni kívánjuk a szomszé­dos területekkel a szakmai koope­rációt. Tervezzük már január elejétől a nagyon túlterhelt kardiológia óra­számának jelentős növelését Új, jól képzett ideg­­gyógyászunk lesz. Fontos, hogy nagy tudású, tapasztalt orvossal tölthetjük be végre a labor főorvosi állást Reményeim szerint a bel­gyógyászat keretében új szakor­vossal új specialitás is megjelenik: az infektiológia (lappangó fertőzé­sek diagnosztikája és terápiája). Úgy tűnik lehetőség lesz szintén kiváló szakemberrel nagy fájda­lommal járó betegségek okozta szenvedések enyhítésére manuál­­terápia-akupunktúra-fájdalom ren­delést létrehozni. Tervezzük az év során a nőgyógyászati rendelést két műszakossá tenni, egyéb alap­szakmákban is az óraszámot he­lyettesítések biztosítását növelni. Végül, de nem utolsó sorban 1996-ban az önkormányzati dönté­sek eredményeképpen sor kerülhet a rendelőintézet továbbépítésén!

Next