Százhalombattai Hírtükör, 2010 (23. évfolyam, 1-25. szám)
2010-10-21 / 21. szám
SZÁZHALOMBATTAI HÍRTÜKÖR • XXIII. ÉVFOLYAM 21. SZÁM V Bori érkezése A százhalombattai Csörgő Andi felkészült az otthonszülésre, férjével elvégezték Geréb Ágnes tanfolyamát, vett papírvattát és némi nejlont, kitakarított. Úgy tervezte, a vajúdás alatt nagyokat sétál majd a kertben, beül egy kád meleg vízbe. Előkészített zenét és illő olajokat is a tervei szerint félnapos projekthez. Mikor idejét érezte, szólt a szüleinek, akik hazahozták a férjét, Gábort, és elvitték a legkisebb fiút, Boldizsárt. A nagyfiúk - Péter, Tamás és Balázs - utolsó tanítási nap lévén a strandon múlatták az időt. A kis Bori ezt a nyugodt, szép nyári napot találta a legalkalmasabbnak, hogy megszülessen. - Miért kockáztatja valaki az otthonszülés veszélyeit?- kérdeztük az édesanyát. - Mert kevésbé tartja kockázatosnak, mint a kórházi szülést. Esetleg olyan a viszonya az egészségügyhöz, vagy a saját életéhez, testéhez. Vagy azt gondolja, nem beteg, nem szeretne kórházi körülmények közé, beteg státuszba kerülni. Vagy, mert tudja, hogy a szülészeten előbb alkalmaznak bizonyos eszközös vagy gyógyszeres beavatkozásokat, amik befolyással vannak a szülés kimenetelére. Kisebbek lennének az otthonszülés kockázatai, ha rendezettebb lenne a törvényi háttér. Sokkal kevesebben gondolnának otthonszülésre, ha a kórházakban mások lennének a körülmények, a módszerek. Ha Pz anyák kapnának információt, hogy mennyire indokolt egy-egy beavatkozás. Akiknek viszont a műszerek és a fehér köpenyek jelentik a biztonságot, azoknak jobb kórházban szülni. Jelenleg az a helyzet, hogy minden anyának alkotmányos joga otthon szülni, de ebben senki sem segíthet, mert az már bűncselekménynek számít. Magyarországon évente körülbelül ötszázan választják az otthon, illetve a kórházon kívüli szülést. Ez nem olyan nagy szám, ami felborítaná az egészségügyet, de annak az ötszáz édesanyának élete egyik legfontosabb döntése. Ha egy otthonszülés körül komplikációk adódnak, a hír címlapra kerül, a felelősöket bilincsben viszik el. Ha egy kórházi szülészeten történik ugyanez, az érintetteken kívül senki sem tudja meg. A nyugat-európai példák alapján akkor sem akarna mindenki otthon szülni, ha a törvények végre szabályoznák a feltételeket. Csörgő Andi négy kórházi szülés után döntött úgy, hogy ötödik alkalommal otthon marad. - Nem voltak traumatikus szüléseim, nem ért semmi rossz élmény a kórházakban, de mostanra sokkal többet tudok a szülésről, mint élettani folyamatról, és nőtt a bizalmam a saját testemben. Tudom, hogy képes vagyok úgy szülni, hogy ahhoz nem kell senkinek a segítsége, pláne nem szükségesek azok a beavatkozások, amiket a kórházakban már rutinból alkalmaznak, mint például a burokrepesztés vagy a gátmetszés. A magyarországi szülések körülbelül 30 százaléka császármetszés, de van kórház, ahol 40 százalék feletti az arány! - Nyilván az említett módszerekkel segíteni akarnak a vajúdó anyának és gyorsítják a folyamatokat. - A sebesség nem mértékadó, a szülésnek nemcsak testi, hanem lelki vonatkozásai is vannak. A beavatkozásoknak csak egy kis része az, ami valóban hasznos, némelyikről nem bizonyított, hogy szükséges-e egyáltalán, és nagy részük ténylegesen hátrányos. Budapesten - például a Szent Imre kórházban - nyitottak az anya- és babaközpontú, nem orvos által irányított szülésre. - Ez orvostól is függ. De az ország legtöbb kórházában a régi, rossz gyakorlat működik: háton fekvés, kengyel, orvosok hada. - Mi történt az után, amikor eldöntötted, hogy itthon fogsz szülni? - A család először sokkot kapott, utána kezdtünk tájékozódni, mérlegelni a férjemmel. Az előző szüléskor úgy éreztem, ezt az egész tortúrát, hogy ki legyen a többi gyerekkel, amíg apuka a kórházba szaladgál, meg lehetne úszni. Geréb Ágnesnél elvégeztünk egy egyhetes tanfolyamot - amin nem csak otthonszülők vesznek részt - a várandósságról, a szülésről és a szülés utáni tudnivalókról. Hogy milyen vizsgálatok vannak, és mire valók, hogy mit jelent a bábás gondoskodás. Nem az otthonszülésről, hanem általában a szülésről beszélgettünk, kaptunk információt. A tanfolyamnak része két nap pszichoterápia, amikor előjönnek a félelmek, fájdalmak, gondolatok. Ági folyamatosan kéri mindenkitől, hogy mérlegeljen, ha pedig bármi kockázatot lát, nem javasolja az otthonszülést. - Hogyan élted meg a szülés napját? - Reggel a nagyfiúk már elmentek, a legkisebbel voltam itthon, amikor éreztem, hogy Bori elindult. A szüleim hazahozták a férjemet, elvitték Boldizsárt. Telefonáltam az úgynevezett szülésszámra, hogy bábát hívjak, de mivel mindannyian épp egy tárgyaláson ültek Geréb Ágival, csak egy távolabb lakó bába tudott elindulni hozzám. A bábák alapfelszereléssel érkeznek: oxigén, infúzió, újraélesztő készülék, magzati szívhang-hallgató. Na, ez nem ért ide, csak a lepényi szakra. A férjem és egy barátnőm voltak velem, Bori pedig másfél óra alatt megszületett, egészségesen, minden komplikáció nélkül. Nagyon érdekes volt például, hogy a szüleimnek nem volt még újszülöttbaba-élményük. Ők - ahogy a legtöbb kívülálló családtag - csak lemosdatott, felöltöztetett csecsemőket láttak eddig. Kíváncsisággal, csodálkozással és kicsit ijedten nézték a pár órás, meztelen babát. - Szerinted hatással lesznek a szülés körülményei a jövőbeni kapcsolatotokra Borival? - A későbbi viszony sokkal több összetevőtől függ, mint a születés. Hogy az anyában milyen lelki nyomot hagy a szülés, az kihathat a későbbi kapcsolatra, illetve sokkal inkább a saját magával való viszonyára. Magabiztosabbnak, kompetensebbnek érzi magát az anyaságban, ha nem kell senkinek a hozzájárulása, közbenjárása. - Hogyan lesznek az otthon született babának papírjai? - A közigazgatás igyekszik alkalmazkodni, megoldott az otthon születetett babák anyakönyvezése. Az orvosi papírokkal nehezebb, mivel, ugye, otthon szülni lehet, de abban bármi módon részt venni nem. Elég nehéz volt szakembert találni, aki kijött és kimondta, hogy minden rendben. - Hogyan zajlott a gyermekágyas időszak? - Ennek a hathetes időszaknak a testi rendeződés és a pszichés megérkezés a feladata. Szokás, hogy ilyenkor odaköltözik a mama - de sok esetben, bár ne tenné! Példaértékű és nagy öröm volt számomra, hogy a battai Anyatej Klub tagjai és barátaik heteken át az egész családomra főztek. Nagyon hálás vagyok nekik, mert mindezt mindenféle ideológiától függetlenül, pusztán női-anyai támogatásként tették. Ez óriási segítség, amire biztatnék más baráti társaságokat, rokonokat is. Elsősorban a leendő anyáknak kellene megérteniük, hogy a szülés nem valami félelmetes misztikum, hanem átélni való, hétköznapi csoda. Amíg sok nő úgy gondol rá, mint szükséges rosszra, addig az orvosok felhatalmazva érezhetik magukat a különböző egyszerűsítő eljárások, beavatkozások alkalmazására. Amíg az anyák minden beavatkozást megilletődötten tűrnek, anélkül, hogy tudnák, mit tesznek velük, és az mennyire indokolt, addig a kórházak nem fogják szükségét érezni, hogy oldottabb, melegebb, biztonságosabb környezetet biztosítsanak a szülészeteken. am Kulturális kiskövetek Arany minősítést kapott a százhalombattai Sérültekért Alapítvány Felhőjárók Drámacsoportja a Belgák Fesztiválján október 5-én, Budapesten. A Magyar Szín-Játékos Szövetség és a Bakelit Multi Art Center három napos minősítő rendezvényén 12 társulat mérette meg magát. A százhalombattai mozdulatszínház Etűdök című darabjának óriási sikere volt. A Szélpál Stefi és Rédli Éva drámapedagógusok irányításával játszó csoport egyre több meghívást kap, immár nemcsak városi rendezvényekre, hanem Százhalombatta határain túlra is. A fizikai vagy szellemi hátránnyal élő előadók a Művészetek Völgyében is felléptek a nyáron, szeptember 25-én pedig a Budaörsi Vígasságok közönsége tapsolt nekik. Október 8- án - más sérültekből álló művészeti csoportokkal együtt - harmadik alkalommal léptek fel a biatorbágyi zenei világnapon. Jó érzés, ha sorstársak között lehetnek - mondta el Szélpál Stefi, az együttes vezetője, de ennél is csodálatosabb, ha olyan rendezvényekre kapnak meghívást, ahol integráltan élhetik át a sikert és a közönség szeretetét. Legnagyobb gondjuk jelenleg az, hogy nem tudják miből fedezni a fellépések útiköltségét. A csoport szállításához támogatókat keresnek, akiknek cserébe reklámot ajánlanak. A százhalombattai civilszervezet nemcsak színpadi játékával, hanem kézműves termékeivel is egyre sikeresebb. Tárgyaikat árulják a Budai Várban található Hagyományok Boltjában, a Fruit of Care hálózatában, emellett maguk is értékesítenek különböző rendezvényeken és hagyományőrző játszóházaikban. Legutóbb abban a megtiszteltetésben részesültek, hogy gyapjúszőnyegeik, kosártárolóik és hűtőmágneseik nem kevésbé előkelő helyen lesznek bemutatva, mint az Európai Unió brüsszeli székházában. Az Értelmi Sérülteket Szolgáló Társadalmi Szervezetek és Alapítványok Országos Szövetsége (ÉTA) ugyanis januártól kiállítást szervez az EU- parlamentben, zömében a Sérültekért Alapítvány munkáiból. A bemutató négy napig ott, azután másfél hétig a brüsszeli Magyar Házban, majd Bajorországban, végül pedig a Magyar Köztársaság Parlamentjében lesz látható. Sérültekért Alapítvány közel 20 éve tevékenykedik a fogyatékosok és egyéb hátrányos helyzetű emberek érdekében. 2005-ben intézményt alapítottak a nappali ellátásra, amelynek fenntartásához az állam is hozzájárul. Jelenleg közel harminc személy nappali ellátását, fejlesztését, képzését, munkára való felkészítését, foglalkoztatását biztosítják, társadalomba való beilleszkedését segítik. Telephelyükön, a Gátőrházban tankertet, kézműves műhelyeket, nyitott színpadot építettek. Felhőjárók Drámacsoportjuk 2003-ban alakult. A civilszervezetet a százhalombattai önkormányzat 2008-ban Szociális Munkáért Díjjal tüntette ki, 2006-ban minősített alapítvány címet nyertek el. Ellátottjaik OKJ-s szőnyegszövő-, kosárfonó-, parkgondozóképzésben részesülnek. 2002-ben, a Mezőföld Csücske Alkotóműhely létrehozásával népművészeket is bevontak munkájukba, 2007-től ők működtetik a városi támogató szolgálatot is. CK PULP magazin Végre megmozdult a százhalombattai kultúrifjúság! Már a Pulp&Studio által október elejére szervezett BattaMass biciklis felvonulás is örömmel tölthette el a battai fiatalokért izgulókat, most pedig - október 12-én - utcára került a “PULP százhalombattai kultúrifjúsági folyóirat” első száma. Szerzői és célközönsége az aggodalomra egyébként elég sok okot adó középiskolás, vagy onnan éppen kikerült korosztály. Az újság a bevezetőjében igen árnyaltan bemutatott kannásborozó, cigit sodró, éjszakában céltalanul sodródó fiatalokat szólítja meg mind nyelvezetével, mind témáival. A vékonyka füzetben szó esik zenékről, könyvekről, filmekről, divatról, szabadidőről... Például a leg első szám újult főtérről és az utcaművészet (street art) céljáról avagy céltalanságáról, a Battai Napokról és zárójelben a 2009- ben megtorpedózott reggae camp-ről. Csupa olyan téma, ami érdekli ugyan a fiatalokat, de általában túl felületesek ahhoz, hogy elmélyüljenek benne. A PULP magazin a szunnyadó érdeklődést, a bágyadt fásultságot szeretné lángra lobbantani kortárs olvasói punnyadt lelkében. Nem akar világmegváltó lenni, “csak egy kis színt vinni az ifjúsági életbe!” Az újság formailag igen igényes, kellemes, ötletes és egészen fegyelmezett. Tartalmilag még sok lehetőség nyitva maradt a következő számokra. A tervek szerint kéthavonta találhatunk majd újabb PULP magazint a város különböző pontjain. Érdemes keresni. Érdemes felébredni! am Zöldpillangó az ipari katasztrófák árnyékában a zöld pillangó Az első és legnagyobb ipari katasztrófa tulajdonképpen maga az ipari forradalom volt, a gőzgépek megjelenése és mindaz, ami ebből következett. Társadalmi és emberi katasztrófák: munkanélküliség, túltermelés, gazdasági válság... De ez a rovat a környezetről szól. Az alábbiakban néhány jelentős, az iparban vagy ipari tevékenységgel összefüggő nagy pusztítással járó balesetet veszek sorba. A sort a malmok kezdték: 1860. január 10-én a Massachusetts állambeli Permberton Mill minden előjel nélkül összeomlott, maga alá temetve 145 munkást. 1878. május 2-án tizennyolcan haltak meg, amikor a minneapolisi Washburn A Malom felrobbant. Újjáépítették, 2003 óta malomipari múzeum. 1905-ben a brocktoni Grover cipőgyár kazánja robbant fel, 1911-ben a Triangle ruhagyárban ütött ki tűz. Ez utóbbi lökést adott a nemzetközi szervezeteknek a jobb munkakörülmények kiharcolásához. 1993. május 10-én kigyulladt a thaiföldi Kader játékgyár. A kijáratok zárva voltak, a lépcsőház összeomlott, maga alá temetve 188 embert, főként fiatal nőket. 1919. január 15-én Bostonban megsérült egy óriási melasztartály. A becslések szerint közel 60 km/órás sebességgel zúduló melaszban 21 ember meghalt, százötvenen megsérültek. Kína máig vezeti a bányaszerencsétlenségek világlistáját. Minden idők legsúlyosabb baleseteként tartják számon az ország északkeleti részén 1942-ben bekövetkezett bányarobbanást, amelyben 1549-en vesztették életüket. 2000. január 30-án a román-ausztrál bányaipari vegyesvállalat, az Aurul tározójából 100.000 tonnányi ciános víz ömlött a Szamosba. A méreg kiölte a Szamos és a Tisza élővilágának nagy részét. 2010. augusztus 5-én 33 chilei bányász rekedt 700 méteres mélységben egy beomlott réz- és aranybányában. Október 13-án hajnalra mindannyiukat sikerült épségben kimenteni, miután összesen 68 napot töltöttek a föld alatt. Hollywood tervezi történetük megfilmesítését. Az első nagy vegyipari katasztrófa 1921. szeptember 21-én történt a németországi Oppau-ban. A felrobbanó ammóniumnitrát 516 áldozatot követelt, a környéken hétezer lakásban okozott károkat. 1932 és 1968 között 200-600 tonna higanyt ürített egy japán gyár a Minamataöbölbe, megmérgezve a környéken alapélelmiszernek számító tengeri halakat. 2001-ben 3000 embert nyilvánítottak a “Minamata kór” áldozatának. Több mint fele belehalt a mérgezésbe, további tízezer esetben központi idegrendszeri zavarokat állapítottak meg. Minden idők eddigi legnagyobb vegyipari katasztrófája az indiai Bhopalban következett be 1984. december 3-án. A város szívében álló rovarirtószer-gyárból metil-izocianát tartalmú felhő szállt fel a reggeli órákban, 3000 ember azonnali, 15-22 000 áldozat későbbi halálát okozva. A mai napig betegszenek meg a környéken élők a mérgezett földtől, víztől, levegőtől. Idén júniusban nyolc embert találtak bűnösnek a huszonhat évvel ezelőtti balesetben, köztük az amerikai tulajdonú vegyi cég akkori elnökét. Az ítélet két év börtön és némi pénzbüntetés... A huszadik század nagy felfedezése az atomenergia. 1957-ben az angliai Windscale-i reaktorban operátori hiba miatt a fűtőelemek túlhevültek, két napon át izzott a grafit. A radioaktív szennyezésnek kitett terület 750 négyzetkilométer volt. Szintén 1957-ben a szovjet Kistim-i plutónium-feldolgozóban történt baleset, ahol a folyékony formában tárolt nagy aktivitású sugárzó hulladék felrobbant, körülbelül 15.000 négyzetkilométernyi területet, 270.000 embert veszélyeztetve. A balesetet követő két évben több mint 10.000 tonna mezőgazdasági terményt semmisítettek meg. Az Egyesült Államokban 1979-ben operátori hiba miatt következett be baleset a Three-Mile Island-i atomerőműben. 1986. április 26-án a szovjetunióbeli Csernobilban egy biztonsági kísérlet során hőrobbanás, majd kémiai robbanás következett be. Novemberre a reaktorblokk maradványait vasbeton szarkofággal vették körül. A tengereken és óceánokon történt hajóbelesetek miatt közel ötven nukleáris fegyver és tizenkét atomreaktor fekszik a víz alatt. 1967 márciusában az angliai partoknál zátonyra futott egy olajszállító, nyolcvanezer tonna nyersolaj ömlött a tengerbe. ’71-ben Dél-Afrika közelében, ’72-ben az Ománi-öbölben, ’76-ban az Atlanti-óceánba, ’77-ben a Csendes-óceán északi részébe, ’78-ban a franciaországi Bretagne közelében, ’79-ben Tobago partjainál, ’83- ban Fokvárosnál, ’89 márciusában az alaszkai partoknál, decemberben Marokkónál, ’90-ben Dél-Kalifornia egyik legnagyobb természetvédelmi területén, ’91- ben a Perzsa-öbölben, Olaszországban és Angolában, ’92-ben Spanyolországban, ’93-ban Skóciánál, ’96-ban az angliai Kelta-tengeren, ’97-ben a tokiói öbölben, ’98- ban a Németországhoz tartozó Amrumszigetnél, ’99-ben Új-Zéland közelében és ismét Bretagne partjainál, 2000-ben Brazíliában a Riói-öbölbe és Dél-Afrikában az Atlanti-óceánba, 2002-ben Spanyolországban szintén az Atlanti-óceánba, 2007-ben a Fekete-tengerbe, 2009-ben a norvég partoknál, 2010. májusban a szingapúri partoknál ömlött jelentős mennyiségű olaj az élővizekbe. A tankerhajó-ütközések és zátonyra futásaik annyira gyakorivá váltak, hogy a legtöbbről csak rövid hírekben számol be a média. A 2010. április 21-én a Mexikói-öbölben kigyulladt fúrótorony és a folyamatosan ömlő olaj ismét felborzolta a kedélyeket. A mentési munkálatok még zajlanak. Több példa is akad, hogy ipari katasztrófák nyomán szellemvárosok alakulnak ki. Számunkra talán a legismertebb az 1986-os csernobili atomerőmű-baleset. A városban számtalan iskola és gimnázium, kórház és klinikák, uszodák, több kulturális-, rekreációs- és bevásárlóközpont működött. Mostanra teljesen néptelen, csak kalandvágyó fotográfusok és elszánt kutatók látogatják. 1962 májusában a pennsylvaniai Centralia városa mellett kigyulladt a szénbánya, amely azóta is izzik, a repedésekből füst szivárog. A várost teljesen kiürítették, a posta törölte az irányítószámát. Az ausztráliai Wittenoom azbesztbányájában közel hétezer bányász dolgozott. Közülük kétezren meghaltak az azbeszt tartós belélegzése okozta rákos megbetegedésekben. 1960-ban a lakosságot kitelepítették, az utcákat lezárták, a helység nevét törölték a térképről. A coloradói Gilman városkát 1886-ban alapították, később cinket bányásztak a környéken. 1984-ben elrendelték a település kiürítését, a levegő és az ivóvíz még most is nehézfémmel szennyezett. 2010. október 4-én átszakadt az ajkai timföldgyár vörösiszap-tárolójának gátja. A kiömlő többszázezer köbméter veszélyes anyag embereket, állatokat, épületeket sodort el, mezőgazdasági területeket árasztott el, beszennyezte a környező vizeket. A mentési munkálatok most is folynak, a megoldásról, a jövőről még nincsenek konkrét elképzelések... (2010. október 11.) 9. oldal