Százhalombattai Hírtükör, 2011 (25. évfolyam, 1-25. szám)

2011-10-06 / 20. szám

SZÁZHALOMBATTAI HÍRTÜKÖR • XXIV. ÉVFOLYAM 20. SZÁM Csoóri Sándor: Moziba megy a hold .Csoóri Sándornak bármelyik könyvét nyitjuk is ki, azokból előbb-utóbb kilép maga a szerző, kezében a hétmérföldes csizmával, hogy ránk adja azt, aztán u­gyi, pillanatok alatt megmutatja, milyen páratlan szellemi és hús­vér kaland ember­nek lenni. Csoóri, ha olykor elége­detlen is, de soha­sem boldogtalan: minden alkotása az emberből in­dul, s miközben világokat hódít, az em­berhez tér vissza. Gyermekverseinek is ez a fő sajátossága. A tárgyak megeleve­nednek, lélekkel és gyermeki érzelmek­kel viselős lesz minden, nem meglepő tehát, ha emberül tesz-vesz a Hold, ha hozzánk hasonlóan viselkedik egy csil­lag, egy kutya, a kikerics vagy egy pala­csinta. A költőnek varázshatalma van, ezért természetes az is, hogy esetenként megváltoznak a fizika törvényei. De a legnagyobb gyönyörűséget a versek sa­játos humora és a népdalokra emlékez­tető, mégis újszerű, szokatlan zeneisége adja. No meg az, hogy a mondanivaló mögül sokszor kihallatszik egy-egy lőrincrével pontozó vagy mezőségi legé­­nyes, esetleg egy széki lassú fényes ko­pogása. „Édes Jézus meghallgattál./Mind megettem, amit adtál,/ Még a spenót is le­ment./Az volt a zöld szakrament. ” - írja az Étkezés utáni imában. Vagy hallgas­suk csak egy kicsit figyelmesebben! „Ha elmész, ha itt hagysz, /megbetegszem-/ arany szalmaszálra/hanyatt fekszem-/ Bagoly-gyűrűt húzok/ujjaimra és mire visszajössz majd, /nem ismersz meg. ” (Ha elmész) Ugye, milyen szép a szomorú­ság, ha van benne egy kis férfias hetyke­ség? A szerző valamikor így vallott ma­gáról: „Érzem, belátok az égbe, Isten ter­veibe, s a nyár karneváli mozgalmasságá­tól átforrósodom... írni talán azért akar az ember, igenis azért akar, mert az írás nem egyéb, mint a végtelenség érzete. A végtelenségé mindenféle változatban. Hiszen az öröm sem igazi öröm távlat nélkül, s a halál sem igazi halál, ha nem múlik el vele a világ is. ” Csoóri gyer­mekverseinek legnagyobb gazdagsága az, hogy általuk fölismerhetjük: az em­bert leginkább létének minősége hatá­rozza meg a világban. A szerző nem res­­telli és nem is takargatja ezt a romanti­kus fölfogást, talán ezért maradhatott meg öregedő emberként is fiatal költő­nek. (Csoóri Sándor: Moziba megy a hold, Cekabella Könyvkiadó, 2011) Fazekas István Tizenöt Forr-Más év kiállítással és gálaműsorral ünnepli fennállásának tizenötödik évfordulóját a százhalombattai Forr-Más Hagyományőrző Együttes. Az ünnepség október 15-én, 17 órakor kezdődik a Barátság Kulturális Központban. Magyarország első felnőtt hagyo­mányőrző táncegyüttese Dobos Ágnes kezdeményezésére alakult. A tagok 90 százaléka felnőttként kezdte a táncot, sokan közülük néptáncos gyerekeiket követték a Forrásba. Példájukon aztán többen is kedvet kaptak: mostanra Tárnokon, Sóskúton, Diósdon is ala­kult felnőtt néptáncegyüttes. A jelenleg negyven főnél is népesebb tánccsoport összetétele keveset változott az elmúlt másfél évtizedben. A legfiata­labb tag húszas, a legidősebb hatvanas évei közepén jár, de utóbbin ez cseppet sem látszik! Többértelmű elnevezésü­ket, amely utal a Forrás Néptáncegyüt­teshez való kötődésre, de az attól való különbözőségre is, Buzay József találta ki. Az elmúlt években számos koreográ­fiát tanultak be. Első fellépésük 1997 augusztusában, a Summerfesten volt, Tóth Ferenc Lakodalom előtt című da­rabját mutatták be, amely kalocsai tán­cokból épült. ’98-ban Hollandiában, 2000-ben Csehországban, 2005-ben Szlovákiában turnéztak, többször kap­tak meghívást Szovátára, rendszeresen fellépnek a százhalombattai és környék­beli kulturális rendezvényeken, orszá­gos néptánctalálkozókon. Legutóbb egy lengyelországi rendezvényen képvisel­ték a Dél-Budai Kistérséget. Első elismerésüket 2000-ben kapták a Néptáncosok Országos Találkozóján, 2006-ban elnyerték az önkormányzat Kultúráért Díját és ugyanabban az év­ben Pest Megyei Népművészeti Díjat kaptak a Közép-Magyarországi Folklór Szövetségtől. Jubileumi rendezvényükön az elmúlt évek tárgyi emlékeit mutatják be a BKK Galériában, a kiállítást Takács Péter, az intézmény nyugalmazott igazgatója nyitja meg. A 18 órakor kezdődő gála­műsorban meghívott vendégek is közre­működnek. Fellép a diósdi és a tárnoki hagyományőrző együttes, valamint Nyári Balázs százhalombattai csoportja, mesét mond Agócs Gergely, muzsikál a Dűvő Népzenekar, az eltelt éveket pedig László Bandy képzőművész eleveníti fel. A Forr­ Más Hagyományőrző Együt­tes gyakorlatilag önfenntartó, saját for­rásaikból fedezik az utazások, fellépé­sek, kosztümök költségét. Aki jegyet vált jubileumi gálaműsorukra, ezekhez a költségekhez járul hozzá az ezer forin­tos belépővel. Október 6-án­, 13 óra 30-kor: Népszavazás - Jordán Tamás nagyszabá­sú országos programja. Százhalombattán Arany János: Szondi két apródja című balladáját adják elő a Szent István té­ren. Október 7-én, 19 órától: Laár András estje a Pali Csárdában (Százha­lombatta, Kossuth L. u. 2/a) - Jegyárak: elővételben, vacsorával: 3.200, vacsora nélkül: 2.400 forint Október 7-től 27-ig tekinthető meg Hangyássy Jánosné festő kiállítása a BKK Mini Galériájában Október 8-án, 18 órakor: Bandy 70 — A hetven éves László Bandy Újabb művek című kiállításának megnyitója a BKK Galériában. A tárlatot megnyitja: Szula Zsuzsanna - 20 órától: Újabb napló - Jubileumi kiállítás a SZIKE-ben - Mindkét bemutató október 30-ig lát­ható. Október 8-án, 21 órakor: Sub Bass Monster koncert az IKSZ-ben — Belépődíj: 500 forint Október 9-én, 15 órakor: Én és a kisöcsém - zenés bohózat két részben - a Körúti Színház előadása a Szepes Gyula Művelődési Központban (Érd, Alsó u. 9.) Október 9-én, 19 óra 30-kor: „Egy a lengyel a magyarral...” - Magyar­lengyel történelmi kapcsolatok a re­formkorban - Előadó: Kovács István történész, költő, volt krakkói főkonzul - Vojnovich-Huszár Villa (Budapest XXII. ker. Művelődés u. 37/a) Október 10-én, 10 és 14 órakor: Maszmók Afrikában - zenés mesejáték — Budaörsi Játékszín Október 11-én, 18 órakor: „Zenei estek a könyvtárban” — Frédéric Chopin — Csehák Izolda karnagy előadása a HBVK-ban Október 13-án, 13 órakor: Hely­­történeti vetélkedő a városi nyugdíjas klubok részére a „Matrica” Múzeumban — Eredményhirdetés: 14.30-kor­ A díja­kat átadja Sinka László alpolgármester Október 13-án, 15 órakor: Ferenczi Illés emléktáblájának koszorúzása a „Matrica” Múzeumban - Megemlékezik: Sinka László alpolgármester Október 13-án, 18 órakor: A Jelenések könyvének ábrázolása a ke­resztény művészetben — Előadó: dr. Hankovszky Béla tábori lelkész — Nép­főiskolai sorozat - HRVK Október 14-én, 17 órakor: Városi Archívum Baráti Köre - Beszámoló az elmúlt negyedév eredményeiről, vetítés — Lehoczki Zsuzsanna történész előadá­sa a HROK-ban Október 14-én, 19 órától: A SATU Alternatur és a Minimal Jazz jótékony­­sági koncertje az 1-es Számú Általános Iskola diákjai javára - Rendezvény­­központ Október 15-én, 17 órakor: 15 Forr- Más év — A 15 éves Forr-Más Hagyományőrző Együttes jubileumi rendezvénye a BKK-ban - 17 órakor ki­állítás-megnyitó a Galériában - 18 órá­tól gálaműsor a Színházteremben Október 15-én, 20-tól 3 óráig: Szüreti Bál az Óvárosi Közösségi Házban — Zenél a Riviéra Café, belépődíj: 1.500 forint Október 16-án, 19 órakor: Jazz Teázó — Rácz Kati és a Trió előadása a BKK Theátrum Kávézójában — Belé­pődíj: elővételben 1.300, a helyszínen 1.600 forint Október 16-án, 14-től 18 óráig: Szüreti családi mulatság az Óvárosi Közösségi Házban — mustkészítés és kóstolás, kézműves foglalkozások, mese­játék Október 16-án, 18 órakor: Jóté­konysági koncert Soczó Ádámért - A Százhalombattai Koncert Fúvószenekar előadása volt zenésztársuk javára az Óvárosi Közösségi Házban Október 16-án, 11 órakor: Dr. Bubó - zenés mesejáték a Fogi Színháza előadásában a Szepes Gyula Művelődési Központban - Belépő: 1.200 forint, gyerekeknek 3 éves korig ingyenes Október 17-én, 18 órakor: A XIX. század végének novellisztikája I. — Tömörkény István kisprózája a Valér a földbe megy és Fecskék című novellái alapján - Bálint Ferencné nyugdíjas kö­zépiskolai tanár előadása a HRVK-ban Október 17-én, 10 és 14 órakor: Ezeregy éjszaka csodás - zenés bábjáték - a Maszk Bábszínpad előadása a Szepes Gyula Művelődési Központban - Belépő: 800 forint Október 19-én, 17 órakor: A nők szerepe Afrikában - Dr. Kubassek János, a Magyar Földrajzi Múzeum igazgatója, geográfus előadása a „Matrica” Múze­umban Október 20-án, 17 órakor: A forra­dalom plakátok tükrében - Kiállítás Sümegi György művészettörténész és Takács Péter gyűjteményéből a „Matrica” Múzeumban - A kiállítást megnyitja. Sümegi György - A tárlat november 20- ig látható. DRTG kiállításai kapcsán előbb-utóbb min­denképpen az időről kell beszélnünk. Hol csak egyszerűen — a lényeget egy cseppet sem érintve — arról, hogy „mekkora türelem kell ehhez a technikához”, hol arról, hogy témában és technikában is milyen messzire merészkedik el a múltban. Aki valaha is va­lamit igazán alkotott, tudja, hogy teremtés közben nem múlik az idő. S aki tudja a mű­vészet történetét, azt is tudja, hogy a lénye­get tekintve kortársak vagyunk az Altamira festőjétől Leonardon át mondjuk Escherig, így ez a kép nem csak a híres grafikus portréja, s nem csak DRTG belső önarcké­pe, hanem az Időn Felülkerekedő Művész emlékműve is. Drótos Tóth Gábor kiállítása a Dunafü­redi Közösségi Házban október 14-ig látható. B&Y 5. oldal Azért ez mégiscsak valami! Folytatás az 1. oldalról - Ez vicces, mert az eredeti végzettséged ta­nár, de a hagyományos értelemben egy percig sem használtad a diplomádat. - Már gyerekként szerettem magam köré gyűjteni a kisebbeket, aztán nyolcadikban rendszeresen helyettesítettem az alsó tagoza­ton annak ellenére, hogy nem voltam jó ta­nuló. Leginkább matek órát szerettem tarta­ni az unokaöcsém osztályában. Az érettségi után matematika, kémia, rajz szakra jelent­keztem az egri tanárképzőbe, rajztanár sze­rettem volna lenni, de átirányítottak műsza­ki gyakorlatok szakra. Később nem bántam, mert akkor nagyon gyenge volt a rajzokta­tás, ma pedig elégtétellel veszem tudomásul, hogy lassan az egri főiskolán lesz a legszínvo­nalasabb a képzőművészeti képzés, és nem egy tanítványom tanult, vagy tanul ott. - Több száz gyereket tanítottál meg a vizu­ális kultúra alapjaira a SZIKÉ-ben, a Látás Iskolájában és a művészeti iskola képzőművé­szeti tagozatán, generációnyi szakember került ki a kezed alól. Számos szakmai, művészeti közösséget hoztál létre, iskolákat alapítottál, a háromdimenziós dobozgrafikával saját műfajt teremtettél. Megbecsül a szakma, a társada­lom, sőt, a magánéleted is irigylésre méltó, hi­szen fiatalon megtaláltad életed párját, akivel a mai napig nem engedtétek el egymás kezét. Szerető, összetartó család vesz körül, amibe mostanra már három unoka is tartozik. Van valami, ami mégis hiányzik ebből a tökéletes életből, amit esetleg még nem sikerült elérned? - Három köztéri szobrom van, egyik a SZISZKI-ben, másik a Kodály sétányon, harmadik Dunaújvárosban látható. Boldoggá tenné, ha a Világfát egyszer ott láthatnám, ahová eredetileg álmodtam, a dunafü­redi körforgalomban, és az is, ha lét­rehozhatnék legalább még egy köztéri szob­rot, esetleg felkérésre, és nem úgy, hogy én futkosok fűhöz-fához, hogy mégis nem le­hetne-e. - Te egy meg nem értett művész vagy? - Frusztrál, hogy ha műalkotásra van szükség a városban, nem engem és nem a SZAK Stúdiót keresik, ha pedig mégis kiké­rik a véleményem, az a gyakorlatban semmit nem ér. Kürtösi Brigi lakásán még mindig ott van több kiló mozaikkő, mert bár meg­nyert egy többfordulós pályázatot, a város végül mégis úgy döntött, hogy egy fillért sem költ a Rendezvényközpont díszítésére. Kürtösi különben restaurátor, ahogyan Keleti Anikó is, de nem őket kérték fel a BKK szekkók vagy a Szent László templom freskóinak rekonstruálására, mint ahogy eszébe se jutott senkinek, hogy a városban élő hivatásos képzőművészeket bízzák meg a BKK kávézó kifestésével vagy az utcatáblák megtervezésével. - Erre biztosan sokan felelnek, hogy azért, mert nem közérthető, amit csinálnak. - Több mint harminc éve azért dolgozom, hogy minél többen értsék a vizualitás nyel­vét, de eredetileg számtan tanár vagyok. Attól, hogy valaki nem tud osztani-szorozni, még nem vitatkozhat a matematikailag he­lyes eredményekkel. Persze, relatív a megér­tés, mert például a dobozgrafikákat a szak­mában is sokan félreértik. Jellemző, hogy a gyerekek feltétel nélkül szeretik és élvezik ezeket a műveket, de minél „felnőttebb” va­laki, annál inkább kialakult elképzelése van arról, hogy milyennek is kell lennie a művé­szetnek, és akkor nem érti, „hogy van ne­kem türelmem” kivagdosni ezeket a finom, apró papíralakokat. Nem veszi észre, hogy ezek nemcsak tárgyak, hanem gondolatok, ez egy nyelv, amin beszélek. Örök avant­gárdnak tartom magam, mert mindig olya­non gondolkozom, amit még nem találtak ki. Szoktam is mondani, hogy aki leül a ba­bérra, annak feltöri a fenekét. - Kitaláltad már, hogyan lesznek tartósak, örökre maradósak a papírszobraid? - Van már harminc éves is, idővel töré­kennyé válnak, de a porcelán is az. Nem rossz anyag a papír, és néhányat közgyűjte­ményben is őriznek, ahol tényleg tudnak rá­juk vigyázni. - Mikor jön el az idő, amikor a rendkívül sikeres hazai cégvezető azzal fog dicsekedni a klubban, hogy sikerült vennie egy Bandy­­dobozt? - Mikor jut el Batta oda, ahol Szováta tart, hogy a helyi gyűjtők elsősorban helyi alkotóktól gyűjtenek? Egyébként többek között azért vagyok boldog ember, mert mindettől függetlenítettem magam. Persze, egyáltalán nem bánnám, ha megvennék, amit csinálok. - Egy igazi műalkotást - teszem azt, egy Bandy-dobozt - az ember akármeddig szívesen néz, még akkor is, ha száz éve lóg a nappali­ban. Mivel lehet ezt elérni? - Kétféle firkáló van, az egyik egyenes, a másik görbe vonalakat rajzol. Ha én mű­vészként tudom, hogy te melyik csoportba tartozol, akkor tudok hatni rád. Mindenkiben benne vannak azok a formák, érzések, amikkel a művész alkot. Mindenki képes úgy szeretni, mint Petőfi, de ő úgy ké­pes szavakba önteni ezt az érzést, ahogyan a legtöbben nem vagyunk képesek. Amikor tetszik egy műalkotás, az azonos hullám­hosszra rezonálsz. De ez csak a művészet egyik része, mert nemcsak kifejezni képes a kifejezhetetlent, hanem világmodellt is épít. Megmutatja, hogy a látszólagos káoszban ott van a rend, és ezzel óriási szolgálatot tesz az emberiségnek. A világ egy működő egy­ség, Isten képe, és a művésznek az a dolga, hogy ezt a műalkotásban megmutassa. Vagyis, amikor látom a valóságot, rendet te­remtek benne, és azt festem meg, ezt hívják kompozíciónak. Az esztétikum valójában a rend, a rendszer, amikor a művész felismeri és megmutatja az összefüggéseket. - Milyen a viszonyod a születésnapokhoz? Megható vagy ijesztő, ha az ember betölti a hetvenet? - Azért az mégiscsak valami, ha valaki hetven évig kibírja ezt, nem?! Mindig kacér­kodtam a halállal, és most is azt mondom, örökérzig nem akarok élni, pláne, ha elkez­denék szellemileg leépülni, de azt meg saj­nos, már nem veszi észre az ember. Még van, mit elmondanom, megrajzolnom, megcsi­nálnom, de néha rám telepedik a gondolat, hogy a hatodik osztályos, gyönyörű, tehetsé­ges tanítványomat, aki igazi haverom is, nem fogom felnőttnek látni, és akkor zoko­gok. Ezzel ellentétben tavaly januárban rendkívül jól mulattam azon, hogy egymás után két kiállítást nyitottam meg, miközben tudtam, hogy egy hét múlva szívműtétem lesz. - Évtizedek óta ugyanúgy öltözöl, ugyanazt csinálod, ugyanazt mondod, ugyanúgy élsz, egyenlő távolságra mindenféle irányzattól és divattól. Talán csak te tudod, mi az, ami még­is változott a 70 év alatt. - Tisztábban látom, hol a helyem, mi az értékem, mekkora művész vagyok. Ugyan­akkor türelmetlenebb lettem, nem azért, mert nincs türelmem a dolgokhoz, hanem, mert a végükre akarok járni, lehetőleg minél kevesebb üresjárattal. A Biblia szerint „az emberélet hetven év, vagy, ha több, akkor nyolcvan.” Ezt a türelmetlenséget a tanítvá­nyok is érzik: kevésbé babusgatok, jobban követelek. Magamtól is. Annak ellenére, hogy a „Lelassulásom kissé felgyorsult” cí­mű munkám lassan tíz éves lesz. De a szüle­tésnapi kiállításomon nagyon sok újat is le­het majd látni, olyanokat, amikről tudom, hogy fontos dolgok. CK

Next