Százhalombattai Hírtükör, 2011 (25. évfolyam, 1-25. szám)
2011-10-06 / 20. szám
SZÁZHALOMBATTAI HÍRTÜKÖR • XXIV. ÉVFOLYAM 20. SZÁM Csoóri Sándor: Moziba megy a hold .Csoóri Sándornak bármelyik könyvét nyitjuk is ki, azokból előbb-utóbb kilép maga a szerző, kezében a hétmérföldes csizmával, hogy ránk adja azt, aztán ugyi, pillanatok alatt megmutatja, milyen páratlan szellemi és húsvér kaland embernek lenni. Csoóri, ha olykor elégedetlen is, de sohasem boldogtalan: minden alkotása az emberből indul, s miközben világokat hódít, az emberhez tér vissza. Gyermekverseinek is ez a fő sajátossága. A tárgyak megelevenednek, lélekkel és gyermeki érzelmekkel viselős lesz minden, nem meglepő tehát, ha emberül tesz-vesz a Hold, ha hozzánk hasonlóan viselkedik egy csillag, egy kutya, a kikerics vagy egy palacsinta. A költőnek varázshatalma van, ezért természetes az is, hogy esetenként megváltoznak a fizika törvényei. De a legnagyobb gyönyörűséget a versek sajátos humora és a népdalokra emlékeztető, mégis újszerű, szokatlan zeneisége adja. No meg az, hogy a mondanivaló mögül sokszor kihallatszik egy-egy lőrincrével pontozó vagy mezőségi legényes, esetleg egy széki lassú fényes kopogása. „Édes Jézus meghallgattál./Mind megettem, amit adtál,/ Még a spenót is lement./Az volt a zöld szakrament. ” - írja az Étkezés utáni imában. Vagy hallgassuk csak egy kicsit figyelmesebben! „Ha elmész, ha itt hagysz, /megbetegszem-/ arany szalmaszálra/hanyatt fekszem-/ Bagoly-gyűrűt húzok/ujjaimra és mire visszajössz majd, /nem ismersz meg. ” (Ha elmész) Ugye, milyen szép a szomorúság, ha van benne egy kis férfias hetykeség? A szerző valamikor így vallott magáról: „Érzem, belátok az égbe, Isten terveibe, s a nyár karneváli mozgalmasságától átforrósodom... írni talán azért akar az ember, igenis azért akar, mert az írás nem egyéb, mint a végtelenség érzete. A végtelenségé mindenféle változatban. Hiszen az öröm sem igazi öröm távlat nélkül, s a halál sem igazi halál, ha nem múlik el vele a világ is. ” Csoóri gyermekverseinek legnagyobb gazdagsága az, hogy általuk fölismerhetjük: az embert leginkább létének minősége határozza meg a világban. A szerző nem restelli és nem is takargatja ezt a romantikus fölfogást, talán ezért maradhatott meg öregedő emberként is fiatal költőnek. (Csoóri Sándor: Moziba megy a hold, Cekabella Könyvkiadó, 2011) Fazekas István Tizenöt Forr-Más év kiállítással és gálaműsorral ünnepli fennállásának tizenötödik évfordulóját a százhalombattai Forr-Más Hagyományőrző Együttes. Az ünnepség október 15-én, 17 órakor kezdődik a Barátság Kulturális Központban. Magyarország első felnőtt hagyományőrző táncegyüttese Dobos Ágnes kezdeményezésére alakult. A tagok 90 százaléka felnőttként kezdte a táncot, sokan közülük néptáncos gyerekeiket követték a Forrásba. Példájukon aztán többen is kedvet kaptak: mostanra Tárnokon, Sóskúton, Diósdon is alakult felnőtt néptáncegyüttes. A jelenleg negyven főnél is népesebb tánccsoport összetétele keveset változott az elmúlt másfél évtizedben. A legfiatalabb tag húszas, a legidősebb hatvanas évei közepén jár, de utóbbin ez cseppet sem látszik! Többértelmű elnevezésüket, amely utal a Forrás Néptáncegyütteshez való kötődésre, de az attól való különbözőségre is, Buzay József találta ki. Az elmúlt években számos koreográfiát tanultak be. Első fellépésük 1997 augusztusában, a Summerfesten volt, Tóth Ferenc Lakodalom előtt című darabját mutatták be, amely kalocsai táncokból épült. ’98-ban Hollandiában, 2000-ben Csehországban, 2005-ben Szlovákiában turnéztak, többször kaptak meghívást Szovátára, rendszeresen fellépnek a százhalombattai és környékbeli kulturális rendezvényeken, országos néptánctalálkozókon. Legutóbb egy lengyelországi rendezvényen képviselték a Dél-Budai Kistérséget. Első elismerésüket 2000-ben kapták a Néptáncosok Országos Találkozóján, 2006-ban elnyerték az önkormányzat Kultúráért Díját és ugyanabban az évben Pest Megyei Népművészeti Díjat kaptak a Közép-Magyarországi Folklór Szövetségtől. Jubileumi rendezvényükön az elmúlt évek tárgyi emlékeit mutatják be a BKK Galériában, a kiállítást Takács Péter, az intézmény nyugalmazott igazgatója nyitja meg. A 18 órakor kezdődő gálaműsorban meghívott vendégek is közreműködnek. Fellép a diósdi és a tárnoki hagyományőrző együttes, valamint Nyári Balázs százhalombattai csoportja, mesét mond Agócs Gergely, muzsikál a Dűvő Népzenekar, az eltelt éveket pedig László Bandy képzőművész eleveníti fel. A Forr Más Hagyományőrző Együttes gyakorlatilag önfenntartó, saját forrásaikból fedezik az utazások, fellépések, kosztümök költségét. Aki jegyet vált jubileumi gálaműsorukra, ezekhez a költségekhez járul hozzá az ezer forintos belépővel. Október 6-án, 13 óra 30-kor: Népszavazás - Jordán Tamás nagyszabású országos programja. Százhalombattán Arany János: Szondi két apródja című balladáját adják elő a Szent István téren. Október 7-én, 19 órától: Laár András estje a Pali Csárdában (Százhalombatta, Kossuth L. u. 2/a) - Jegyárak: elővételben, vacsorával: 3.200, vacsora nélkül: 2.400 forint Október 7-től 27-ig tekinthető meg Hangyássy Jánosné festő kiállítása a BKK Mini Galériájában Október 8-án, 18 órakor: Bandy 70 — A hetven éves László Bandy Újabb művek című kiállításának megnyitója a BKK Galériában. A tárlatot megnyitja: Szula Zsuzsanna - 20 órától: Újabb napló - Jubileumi kiállítás a SZIKE-ben - Mindkét bemutató október 30-ig látható. Október 8-án, 21 órakor: Sub Bass Monster koncert az IKSZ-ben — Belépődíj: 500 forint Október 9-én, 15 órakor: Én és a kisöcsém - zenés bohózat két részben - a Körúti Színház előadása a Szepes Gyula Művelődési Központban (Érd, Alsó u. 9.) Október 9-én, 19 óra 30-kor: „Egy a lengyel a magyarral...” - Magyarlengyel történelmi kapcsolatok a reformkorban - Előadó: Kovács István történész, költő, volt krakkói főkonzul - Vojnovich-Huszár Villa (Budapest XXII. ker. Művelődés u. 37/a) Október 10-én, 10 és 14 órakor: Maszmók Afrikában - zenés mesejáték — Budaörsi Játékszín Október 11-én, 18 órakor: „Zenei estek a könyvtárban” — Frédéric Chopin — Csehák Izolda karnagy előadása a HBVK-ban Október 13-án, 13 órakor: Helytörténeti vetélkedő a városi nyugdíjas klubok részére a „Matrica” Múzeumban — Eredményhirdetés: 14.30-kor A díjakat átadja Sinka László alpolgármester Október 13-án, 15 órakor: Ferenczi Illés emléktáblájának koszorúzása a „Matrica” Múzeumban - Megemlékezik: Sinka László alpolgármester Október 13-án, 18 órakor: A Jelenések könyvének ábrázolása a keresztény művészetben — Előadó: dr. Hankovszky Béla tábori lelkész — Népfőiskolai sorozat - HRVK Október 14-én, 17 órakor: Városi Archívum Baráti Köre - Beszámoló az elmúlt negyedév eredményeiről, vetítés — Lehoczki Zsuzsanna történész előadása a HROK-ban Október 14-én, 19 órától: A SATU Alternatur és a Minimal Jazz jótékonysági koncertje az 1-es Számú Általános Iskola diákjai javára - Rendezvényközpont Október 15-én, 17 órakor: 15 Forr- Más év — A 15 éves Forr-Más Hagyományőrző Együttes jubileumi rendezvénye a BKK-ban - 17 órakor kiállítás-megnyitó a Galériában - 18 órától gálaműsor a Színházteremben Október 15-én, 20-tól 3 óráig: Szüreti Bál az Óvárosi Közösségi Házban — Zenél a Riviéra Café, belépődíj: 1.500 forint Október 16-án, 19 órakor: Jazz Teázó — Rácz Kati és a Trió előadása a BKK Theátrum Kávézójában — Belépődíj: elővételben 1.300, a helyszínen 1.600 forint Október 16-án, 14-től 18 óráig: Szüreti családi mulatság az Óvárosi Közösségi Házban — mustkészítés és kóstolás, kézműves foglalkozások, mesejáték Október 16-án, 18 órakor: Jótékonysági koncert Soczó Ádámért - A Százhalombattai Koncert Fúvószenekar előadása volt zenésztársuk javára az Óvárosi Közösségi Házban Október 16-án, 11 órakor: Dr. Bubó - zenés mesejáték a Fogi Színháza előadásában a Szepes Gyula Művelődési Központban - Belépő: 1.200 forint, gyerekeknek 3 éves korig ingyenes Október 17-én, 18 órakor: A XIX. század végének novellisztikája I. — Tömörkény István kisprózája a Valér a földbe megy és Fecskék című novellái alapján - Bálint Ferencné nyugdíjas középiskolai tanár előadása a HRVK-ban Október 17-én, 10 és 14 órakor: Ezeregy éjszaka csodás - zenés bábjáték - a Maszk Bábszínpad előadása a Szepes Gyula Művelődési Központban - Belépő: 800 forint Október 19-én, 17 órakor: A nők szerepe Afrikában - Dr. Kubassek János, a Magyar Földrajzi Múzeum igazgatója, geográfus előadása a „Matrica” Múzeumban Október 20-án, 17 órakor: A forradalom plakátok tükrében - Kiállítás Sümegi György művészettörténész és Takács Péter gyűjteményéből a „Matrica” Múzeumban - A kiállítást megnyitja. Sümegi György - A tárlat november 20- ig látható. DRTG kiállításai kapcsán előbb-utóbb mindenképpen az időről kell beszélnünk. Hol csak egyszerűen — a lényeget egy cseppet sem érintve — arról, hogy „mekkora türelem kell ehhez a technikához”, hol arról, hogy témában és technikában is milyen messzire merészkedik el a múltban. Aki valaha is valamit igazán alkotott, tudja, hogy teremtés közben nem múlik az idő. S aki tudja a művészet történetét, azt is tudja, hogy a lényeget tekintve kortársak vagyunk az Altamira festőjétől Leonardon át mondjuk Escherig, így ez a kép nem csak a híres grafikus portréja, s nem csak DRTG belső önarcképe, hanem az Időn Felülkerekedő Művész emlékműve is. Drótos Tóth Gábor kiállítása a Dunafüredi Közösségi Házban október 14-ig látható. B&Y 5. oldal Azért ez mégiscsak valami! Folytatás az 1. oldalról - Ez vicces, mert az eredeti végzettséged tanár, de a hagyományos értelemben egy percig sem használtad a diplomádat. - Már gyerekként szerettem magam köré gyűjteni a kisebbeket, aztán nyolcadikban rendszeresen helyettesítettem az alsó tagozaton annak ellenére, hogy nem voltam jó tanuló. Leginkább matek órát szerettem tartani az unokaöcsém osztályában. Az érettségi után matematika, kémia, rajz szakra jelentkeztem az egri tanárképzőbe, rajztanár szerettem volna lenni, de átirányítottak műszaki gyakorlatok szakra. Később nem bántam, mert akkor nagyon gyenge volt a rajzoktatás, ma pedig elégtétellel veszem tudomásul, hogy lassan az egri főiskolán lesz a legszínvonalasabb a képzőművészeti képzés, és nem egy tanítványom tanult, vagy tanul ott. - Több száz gyereket tanítottál meg a vizuális kultúra alapjaira a SZIKÉ-ben, a Látás Iskolájában és a művészeti iskola képzőművészeti tagozatán, generációnyi szakember került ki a kezed alól. Számos szakmai, művészeti közösséget hoztál létre, iskolákat alapítottál, a háromdimenziós dobozgrafikával saját műfajt teremtettél. Megbecsül a szakma, a társadalom, sőt, a magánéleted is irigylésre méltó, hiszen fiatalon megtaláltad életed párját, akivel a mai napig nem engedtétek el egymás kezét. Szerető, összetartó család vesz körül, amibe mostanra már három unoka is tartozik. Van valami, ami mégis hiányzik ebből a tökéletes életből, amit esetleg még nem sikerült elérned? - Három köztéri szobrom van, egyik a SZISZKI-ben, másik a Kodály sétányon, harmadik Dunaújvárosban látható. Boldoggá tenné, ha a Világfát egyszer ott láthatnám, ahová eredetileg álmodtam, a dunafüredi körforgalomban, és az is, ha létrehozhatnék legalább még egy köztéri szobrot, esetleg felkérésre, és nem úgy, hogy én futkosok fűhöz-fához, hogy mégis nem lehetne-e. - Te egy meg nem értett művész vagy? - Frusztrál, hogy ha műalkotásra van szükség a városban, nem engem és nem a SZAK Stúdiót keresik, ha pedig mégis kikérik a véleményem, az a gyakorlatban semmit nem ér. Kürtösi Brigi lakásán még mindig ott van több kiló mozaikkő, mert bár megnyert egy többfordulós pályázatot, a város végül mégis úgy döntött, hogy egy fillért sem költ a Rendezvényközpont díszítésére. Kürtösi különben restaurátor, ahogyan Keleti Anikó is, de nem őket kérték fel a BKK szekkók vagy a Szent László templom freskóinak rekonstruálására, mint ahogy eszébe se jutott senkinek, hogy a városban élő hivatásos képzőművészeket bízzák meg a BKK kávézó kifestésével vagy az utcatáblák megtervezésével. - Erre biztosan sokan felelnek, hogy azért, mert nem közérthető, amit csinálnak. - Több mint harminc éve azért dolgozom, hogy minél többen értsék a vizualitás nyelvét, de eredetileg számtan tanár vagyok. Attól, hogy valaki nem tud osztani-szorozni, még nem vitatkozhat a matematikailag helyes eredményekkel. Persze, relatív a megértés, mert például a dobozgrafikákat a szakmában is sokan félreértik. Jellemző, hogy a gyerekek feltétel nélkül szeretik és élvezik ezeket a műveket, de minél „felnőttebb” valaki, annál inkább kialakult elképzelése van arról, hogy milyennek is kell lennie a művészetnek, és akkor nem érti, „hogy van nekem türelmem” kivagdosni ezeket a finom, apró papíralakokat. Nem veszi észre, hogy ezek nemcsak tárgyak, hanem gondolatok, ez egy nyelv, amin beszélek. Örök avantgárdnak tartom magam, mert mindig olyanon gondolkozom, amit még nem találtak ki. Szoktam is mondani, hogy aki leül a babérra, annak feltöri a fenekét. - Kitaláltad már, hogyan lesznek tartósak, örökre maradósak a papírszobraid? - Van már harminc éves is, idővel törékennyé válnak, de a porcelán is az. Nem rossz anyag a papír, és néhányat közgyűjteményben is őriznek, ahol tényleg tudnak rájuk vigyázni. - Mikor jön el az idő, amikor a rendkívül sikeres hazai cégvezető azzal fog dicsekedni a klubban, hogy sikerült vennie egy Bandydobozt? - Mikor jut el Batta oda, ahol Szováta tart, hogy a helyi gyűjtők elsősorban helyi alkotóktól gyűjtenek? Egyébként többek között azért vagyok boldog ember, mert mindettől függetlenítettem magam. Persze, egyáltalán nem bánnám, ha megvennék, amit csinálok. - Egy igazi műalkotást - teszem azt, egy Bandy-dobozt - az ember akármeddig szívesen néz, még akkor is, ha száz éve lóg a nappaliban. Mivel lehet ezt elérni? - Kétféle firkáló van, az egyik egyenes, a másik görbe vonalakat rajzol. Ha én művészként tudom, hogy te melyik csoportba tartozol, akkor tudok hatni rád. Mindenkiben benne vannak azok a formák, érzések, amikkel a művész alkot. Mindenki képes úgy szeretni, mint Petőfi, de ő úgy képes szavakba önteni ezt az érzést, ahogyan a legtöbben nem vagyunk képesek. Amikor tetszik egy műalkotás, az azonos hullámhosszra rezonálsz. De ez csak a művészet egyik része, mert nemcsak kifejezni képes a kifejezhetetlent, hanem világmodellt is épít. Megmutatja, hogy a látszólagos káoszban ott van a rend, és ezzel óriási szolgálatot tesz az emberiségnek. A világ egy működő egység, Isten képe, és a művésznek az a dolga, hogy ezt a műalkotásban megmutassa. Vagyis, amikor látom a valóságot, rendet teremtek benne, és azt festem meg, ezt hívják kompozíciónak. Az esztétikum valójában a rend, a rendszer, amikor a művész felismeri és megmutatja az összefüggéseket. - Milyen a viszonyod a születésnapokhoz? Megható vagy ijesztő, ha az ember betölti a hetvenet? - Azért az mégiscsak valami, ha valaki hetven évig kibírja ezt, nem?! Mindig kacérkodtam a halállal, és most is azt mondom, örökérzig nem akarok élni, pláne, ha elkezdenék szellemileg leépülni, de azt meg sajnos, már nem veszi észre az ember. Még van, mit elmondanom, megrajzolnom, megcsinálnom, de néha rám telepedik a gondolat, hogy a hatodik osztályos, gyönyörű, tehetséges tanítványomat, aki igazi haverom is, nem fogom felnőttnek látni, és akkor zokogok. Ezzel ellentétben tavaly januárban rendkívül jól mulattam azon, hogy egymás után két kiállítást nyitottam meg, miközben tudtam, hogy egy hét múlva szívműtétem lesz. - Évtizedek óta ugyanúgy öltözöl, ugyanazt csinálod, ugyanazt mondod, ugyanúgy élsz, egyenlő távolságra mindenféle irányzattól és divattól. Talán csak te tudod, mi az, ami mégis változott a 70 év alatt. - Tisztábban látom, hol a helyem, mi az értékem, mekkora művész vagyok. Ugyanakkor türelmetlenebb lettem, nem azért, mert nincs türelmem a dolgokhoz, hanem, mert a végükre akarok járni, lehetőleg minél kevesebb üresjárattal. A Biblia szerint „az emberélet hetven év, vagy, ha több, akkor nyolcvan.” Ezt a türelmetlenséget a tanítványok is érzik: kevésbé babusgatok, jobban követelek. Magamtól is. Annak ellenére, hogy a „Lelassulásom kissé felgyorsult” című munkám lassan tíz éves lesz. De a születésnapi kiállításomon nagyon sok újat is lehet majd látni, olyanokat, amikről tudom, hogy fontos dolgok. CK