Pest Megyei Hirlap, 1958. október (2. évfolyam, 231-257. szám)
1958-10-29 / 255. szám
1958. OKTÓBER 29. SZERDA EGY LÉPÉSSEL ELŐBBRE un.Nézd a Földön minden érték a munkából fakad. És majdhogy éhen nem veszünk a tőkés rend alatt. A kínjaink oly nehezek, ki nyújt felénk harcos kezet. A proletárok ifjú gárdája, (A KIMSZ-indulóból) " Kisfiamat a napokban elkísértem egy iskola szervezte színelőadásra. Amikor be akartam lépni az előcsarnokba, a jegyszedő megállított: csak a gyermekek mehetnek be. Fiam könnyed vidáman búcsúcsókot nyomott arcomra és máris eltűnt a zsibongó gyermekhad között. Kívülrekedtem. És akkor, abban a pillanatban nagyon fájt. Rég elillant diákemlékek rajzoltak fel bennem. Ugyanilyen hangulat lepett meg most, amikor a középiskolások KISZ próbakönyvét tartom a kezemben. Olvasom. De közben gondolataim messze kalandoznak. Diákságom szép, tovatűnt, álmokkal teli évei jutnak eszembe. Tarka ábrándjainak, utolérhetetlen szárnyalásainak játszi képei tolulnak elém. De hiába igyekszem szépíteni, rózsaszínűre festeni az idők távlatából is —z a tüskék, amelyeket akkor kaptam, ma újból felidézik szomorú emlékeimet. Mi, gyermekek sokáig nem törődtünk azzal, hogy nem vagyunk egyformák. Azután akarva, akaratlan éket vertek legjobb pajtásaink közé. A két butácska Balogh-lány például — akik soha semmit sem tudtak — nem bukott meg. És megtanultuk, hogy miért. Földbirtokos szülők gyermekével ilyen nem történhetett meg... Barna Zsuzsi pedig hiába tudott mindent, csak keserves küzdelem árán szerezhette meg a jó bizonyítványt Szegény gyerek volt. Eljártunk az önképzőkörbe, de szeretteim már nem engedtek bennünket, akiket a fasiszta törvény megbélyegzett. A diákkaptár tagjai is csak a kiválogatottak lehettek. Hogy kiket ért a nagy megtiszteltetés? — Nem a tanulás döntötte el... A háború, a német megszállás még nagyobb szakadékot vájt közöttünk. Sokakat elhurcoltak, közülük hányan vissza sem tértek... S akik megmaradtak, azok is felnőttek már, soha többé nem szervezhetnek diák-szakköröket, nem tréfálhatnak meg tanárokat, nem örülhetnek iskolai kirándulásoknak, kacagtató diákklub délutánoknak.. . > És minél tovább lapozom a kiszesek próbakönyvét, annál inkább fáj,hogy már soha nem lehetek kisdiáik, nem léphetek a 1kiszesek táborába... Irigylem azokat, akik most lázas izgalommal készülődnek, hogy kiválóan tegyék le a Kilián György-próbát. A KISZ-tagság egyik próbáját. Eddig is volt KISZ, ifjúság, szervezet, miért jutott Mindez miért épp eszembe? Miért épp most kavarta fel a telkemet? Talán azért, mert a KISZ most új állomásához érkezett. Eljutott egy bizonyos fejlődési fokra. Amikor nagyobb követelményeket állít a fiatalok elé és ezért a középiskolásoknak még érdemesebb harcolni. Magasztosabb a küzdelmük. A tanárok, akikkel beszéltem már a könyvecskéről, mind örülnek a próbának. Végre nemcsak általában van szó a középiskolás KISZ-szervezetek feladatáról! És a feltételeik nagyszerűek. Megszűnt a tapogatózás, keresés, milyen eszközökkel próbálják formálni, alakítani az ifjúságot. Igaz, a kis könyvecske sem old meg mindent. De irányt, utat mutat, milyen legyen a fiatalság. Akadályt állít a fiatalok elé, s csak annak legyűrésével érhetik el a célt. Csak akkor lehetnek KISZ-tagok. Mi az, amire elsősorban tanít? Mi a legfontosabb5 „ ... tanítsuk ifjúságunkat igaz emberi magatartásra, állhatatosságra, áldozatkészségre, a haza, a nép, a szülők, a neve lők szeretőjére és tiszteletére. Azt akarjuk, hogy a felnövő új nemzedék hű fia legyen szocializmust építő dolgozó népünknek, tegye magáévá a közösségi életben nélkülözhetetlen, nemes emberi tulajdonságokat“ — olvassuk a Magyar Kommunista Ifjúsági Szövetség Központi Bizottságának felhívását. De hogyan? Milyen feladatokat kell ahhoz elvégezni, mit kell tudni, hogy méltóvá váljanak a KISZ-tagságra? Ismerniük kell példaképük, Kilián György mártíréletét. Kemény akaratát, hűségét a néphez, állhatatosságát az ellenséggel szemben. Kiknek a példáján akarja --------------------------a KISZ hazafivá, a nép hűséges fiaivá nevelni a diákságot? A párt, az ifjúsági mozgalom hőseinek példáján. Irodalmáraink, Petőfi Sándor, Ady Endre, Móricz Zsigmond, József Attila, példáján. Nem lehet KISZ-tag, aki nem ismeri az Egy gondolat bánt engemet, a Csák Máté földjén, a Hazám című verseket. A Vörös Csepel..., a Bécsi munkásinduló örökszép szövege-dallama is ott van a próbakönyvben. Az Internacionálé, a DIVSZ-induló ... amely nélkül el sem képzelhető a mozgalmi élet... Ügyes kis játékötletek, idézet Osztrovszkij: Az acélt megedzik című könyv írójának egyik leveléből. Tanítások a Szovjetunió és a népi demokratikus országokról. Zászlók, címerek képei... Mind megannyi gyöngyszeme a tudós kincsestárának. Segítői az iskolai tanulásnak. Mert a könyv összeállítói úgy válogatták ki a feladatokat, hogy a leglényegesebb dolgokra tanítsák meg a fiatalságot, amelyeknek megismerése nélkül el sem képzelhetünk művelt, okos diákságot. Harcos, áldozatkész, nyelhez hű ldszistákat,eszméAkik összefogva, megkülönböztetés nélkül élhetnek, tanulhatnak. Sági Ágnes Munkaversenyt szerveztek november 7-e tiszteletére a Diósdi Csapágygyárban. munkaversenyt az egyes üzemi részek dolgozói kezdeményezték. Az esztergaüzemben a selejtcsökkentés a legfontosabb. köszörűüzem egyik-másik munkafolyamatnál lemaradt és ez az éves terv teljesítését is veszélyeztette. A munkaversenynek ebben a két üzemben van a legnagyobb jelentősége. Az esztergaüzemben az exportbrigádok szigorú versenyfeltételekkel birkóznak meg. Nemcsak a termelt mennyiség számít, hanem a selejtszázalék sem emelkedhet a két százalék fölé. A köszörűüzemben többen nem tudják teljesíteni a normát komplikáltabb munkafolyamatoknál. A verseny célja, hogy minden dolgozó elérje a 100 százalékos teljesítményt, de a selejt ne emelkedjen. Ha a verseny eredményes lesz, a két beállítót jutalomban részesítik. Bár a munkaversenyt november 7-e tiszteletére rendezik, nem ér véget a Nagy Októberi Forradalom évfordulóján, hanem az év végéig tart. A verseny állását az üzemekben naponta értékelik és az eredményeket a faliújságon teszik közzé. 4 hazai közönségnek is bemutatják a külföldön nagy sikert aratott divatkollekciót A múlt hónap végén Brüsszelben az Elegancia palotájában és a dániai Helsingerben bemutatott s a nemzetközi zsűri által Grand Prix-vel jutalmazott magyar divatkollekció a napokban érkezett vissza a Ruhaipari Tervező Vállalathoz. November 4-én délután fél 6-kor rendezik Brüsszelben nagydíjat meg a nyert, mintegy 140 ruhából álló kollekció budapesti bemutatóját a fővárosi tanács nagytermében. Mft ULCk/Cirlap Harminchárom kötetes beszámoló a genfi atomkonferenciáról Az ENSZ kiadta a szeptember folyamán Genfben megtartott atomkonferencia 33 kötetes anyagának első kötetét. A konferencia anyagának és eredményeinek kiadásával jelenleg egész csoport tudós van elfoglalva Genfben és remélik, hogy jövő év júniusáig sikerül befejezni a kiadást. Az angol nyelven megjelenő 33 kötetben előreláthatólag kb. 39 000 oldal és 15 ezer illusztráció lesz. A könyvek kinyomtatását az Egyesült Államokban, Nagy-Britanniában, Kanadában, Franciaországban és Svájcban működő különleges nyomdáknak adták ki, mert egyetlen nyomda nem tudna megbirkózni a feladattal. Tervbe vették rövidített francia, spanyol és orosz kiadások megjelentetését is, ezek sem lesznek azonban 12—13 kötetnél rövidebbek. Ahol a miniatűr szivattyú készül t kilenc esztendővel ezelőtt , — amikor államosították — mindössze hét munkással dolgozó kisüzem volt. Egyetlen, rossz világítású helyiségben főként javítással foglalkoztak. Ma 71 dolgozója van, s a Maglódi Gépgyár nevet viseli. Kilenc esztendő alatt nemcsak gépgyár lett a kis üzemből, de a profilja is gyökeresen megváltozott: másodlagos szerepet kaptak a javítások, mert elsősorban gépalkatrészeket, szivattyúkat, vasszerkezeteket gyártanak, sőt, nem egy olyan cikket is, amelyek az egész országban egyedül itt készülnek! Ilyen cikk például a szálvezető tárcsa. Ezeket a Schlafhorst szövőgépeken használt tárcsákat metországból eddig Nyugat-Neimportáltuk, természetesen kemény valutáért. Legnagyobb részük 6—S műszak — vagyis 3—4 nap — múltán javításra szorult. A gyártó cég éppen ezért nem is vállalt értük egy percnyi garanciát sem. Nos, a maglódiak műszaki kollektívája kidolgozott egy új gyártási eljárást: addig módosította a tárcsákat — lemez helyett alumíniumöntvényt, acél helyett aluminiumbronzot alkalmazott —, amíg sikerült előállítania egy új prototípust. Az új tárcsát 10 hónapja használja egyik textilgyárunk — javítás nélkül! A sorozatban gyártott darabokért „csak" harminc napi a gyár garanciát vállal... Az alumíniumbronz alkalmazásának kiterjesztése egyéb sikereket is hozott az üzemnek. Itt készítenek — egyedül az országban — alu bronz vezérgyűrűket és lamellákat szivattyúhoz. Az eredmény? a Tizenötezer darabot adtak el belőlük, s eddig még egyetlen reklamáció sem érkezett. Nemrégiben hallották, hogy egy kanadai cég miniatűr szivattyúkat szeretne rendelni — asztali szökőkutakhoz —, de egész Európában nem akadt eddig gyár, amely elvállalná. A Maglódi Gépgyár nem foglalkozott még exporttal. Most úgy gondolták: miért ne exportáljanak?! Megcsinálták a szivattyút. A mérete — műszaki nyelven — 2,5 collos. Magyarán — kisebb, mint egy gyufásdoboz! Most akarják eljuttatni Kanadába, s remélik, hogy jó üzlet lesz belőle. az üzem fejlődését mi sem A* bizonyítja jobban, mint az, hogy minduntalan kinövi a régi ruhát. Nemrégiben rendezték be az új gépműhelyt. A helyiség már megvolt, idestova öt esztendeje. Akkor kezdtek hozzá ugyanis — a régi üzemvezetőség utasítására — egy kultúrterem építéséhez. Úgy látszik, valaki ki akarta vágni a rezet: 30 dolgozónak — ennyi volt akkoriban a létszám — 300 személyes kultúrtermet szántak! Idővel rájöttek, hogy az egész fölösleges. A községben van kultúrotthon is, mozi is. A nagy sebbel-lobbal elkezdett munka abbamaradt. Dán Sándor — a jelenlegi igazgató — fejeztette be s így lett belőle egy új gépműhely. Tágas, valóságos műhelycsarnok, amelyben korszerűen elhelyezett, úszóalapzaton állnak a gépek. Most újabb építkezés folyik a gyárban. A régi lakatosműhelyből és a formázótérből még egy gépműhelyt, az öntőtérből és a öntő-formázóteret kokszraktárból építenek. Kell a hely, szaporodnak a megrendelések. Csupán csőlábú iskolaszékekből 40 ezer darabot gyártottak az elmúlt hetekben! ■tkilenc esztendővel ezelőtt 1V hét munkással dolgozó kisüzem volt. Ma pedig ezredmilliméteres pontossággal készült alkatrészeket gyárt, s rövidesen megkezdi a csapágyak szériagyártását... Ny, É. Okos ember úgy biztosítja a családi békét, hogy mindenben igazat ad az asszonynak. Tavaly októberben Irén igen bölcsen és határozottan így állt elém. — Kérlek, nekem bőségesen elegem van abból, hogy a scofák meg a boltok egész télen nyúznak. Kiszámítottam, ha minden másnap veszünk 1 egy kiló almát, akkor is közel száz kiló almát fogyasztunk egy szezonban. Hát ennek vége. Nem fogom kétszeres és háromszoros áron megvásárolni azt a gyümölcsöt, amit októberben potom áron megvehetek. — Vagyis, mit akarsz? — Pénteken kimegyünk a piacra és megveszünk egy mázsa almát. — Helyes. De miben tartod? ! — Nevetséges vagy. A stelázsin meg a szekrények tetején. És amint mondta, úgy cselekedtünk. Pénteken valóban, kimentünk a piacra és megvettük az egy mázsa almát. Három részletben vonszoltuk haza. Az asszony két napon keresztül válogatta, rákosgatta az almákat és az lett a vége , hogy a lakásunk minden sa I rákból pompás almaillatot terhelt. Amikor első nap meg akartam enni egy almát, Irén megfogta a kezem. — És mit akarsz majd a télen enni? Csak a jövő hónapban kezdjük el. Mindig válogatjuk az almákat. Azokat esszük, amiknek valami kis hibájuk van. Bízd csak rám! Rábíztam. Október derekán, igen jól emlékszem, nagyon egyszerű ebédünk volt és Irén a paradicsomos káposzta után megjegyezte: — Majd kipótoljuk azzal, hogy megeszünk néhány almát. Innen válogatunk, a szekrény tetejéről. Felálltunk egy-egy székre. Én természetesen a legszebb, a legmosolygósabb álma után kaptam, de az asszony visszatetette velem. — Megmondtam, kérlek, hogy válogatjuk az almát. Azt vedd! Az a barna folt nekem nagyon gyanús. Annak az almának valami baja van. Én is ezt veszem, mert ezzel szemben bizalmatlan vagyok. Hat almát választottunk. Mindegyiknek volt valami baja. Az egyik olyan volt, mintha májfoltos lett volna. A másikat Irén megnyomta és mivel puha volt a szár tövében, szintén terítékre került. Szóval hat olyan almával ereszkedtünk amiknek valami le a székekről, felfedezhető hibája volt. Azt a hármat, amit én kaptam, nem fogadtam volna el a kofánál, vagy ha a boltban rámsózták volna, kivágtam volna az ablakon. Késsel, bicskával faragtuk az almákat. Az enyémek közül az első teljesen rothadt a volt, a másodiknak több mint felét kikanyarítottam, a harmadik a magház körül volt büdös. Feleségem néhány bölcs szó mellett nyeste az almákat. — Látod, ez az okos dolog. Már az első alkalommal kiválogattuk a romlottakat, hogy ne rontsák a többieket. Most már nyugodtan nyúlhatunk a szekrény tetejére, ha egészséges gyümölcsöt akarunk. Hát nem éppen így volt Amikor legközelebb almára éheztünk, akkor a másik szekrény tetején válogattunk. Nyolc hibásat, találtunk. Kettő teljesen rothadt volt. Két nap múlva a stelázsin levő készletet vettük szemügyre. Ott is találtunk annyi hibásat hogy még vacsora után is vét mit faragni. A legközelebbi alkalommal megint a ruhásszekrény volt műsoron. Feleségem tévedett amikor azt hitte, hogy azzal hogy egy héttel előbb kiválogattunk hat darabot, elintéztük a válogatást. És ez így ment egész télen. Ismerőseim kimentek a piacra vagy leszaladtak a népboltba és válogattak a szebbnél szebb gyümölcsökben. Mi egész télen fúrtuk, faragtuk az almát és egész szezonban hibás vackokat ettünk. Csak az utolsó öt almánál nem kellett faragni, azok annyira rothadtak voltak, hogy szétmálltak az ujjaink között Irén szemétlapáton vitte őket kifelé. Az ajtónál egy pillanatra visszafordult. — Te, apu! Én azt hiszem, hogy jövőre nem veszünk almát. Megpróbálkozunk a disznóhizlalással. — Kérlek szépen, de remélem, nem a szekrény tetején1. Irén szikrázó tekintetet suhintott felém, aztán megfordult és kivágta az almákat az ajtón. Szóval nem hozzám vágta, ahogy szemtelenségemért megérdemeltem volna Rossi Károly TjíLí ktsMfzh SÍRKÖVEK MESTERE, TEMETŐK ÉKESÍTŐJE ! Minden ember kegyelettel ápolja a holtak emlékét. Ilyenkor, halottak napja táján sűrűbben keresik fel az elhunytak birodalmát az élők: szülők, házastársak, gyermekek. Az eltávozott kedves emléke ilyenkor tisztábban ragyog, szinte élővé válik a holt. Sírokat igazgatni, virággal díszíteni a hantokat — kegyelettel megy minden hozzátartozó. Olyanná varázsolják a temetőt, mintha egy nagy-nagy virágoskert volna. A krizantémültetés mellett ilyenkor kerül sor a sírkeresztek, fejfák megfakult betűinek átfestésére, vagy éppen új sírkövek felállítására. Aki megfigyeli, azt tapasztalja, hogy az országban nem csupán a városok, falvak szépülnek, kapnak csinosabb külsőt, hanem a temetője is. Igen, így van. Régebben csak a gazdagok, tehetősek emeltek síremléket halottaiknak díszes kövekből, a szegényeknek az egyszerű fakereszt is megtette. Sétáljunk csak végig egy régi-régi falusi temetőn. Márványemlékek őrzik a földesurak, a gazdagok neveit és zsomfoékolnak tűnő kis halmok jelzik, alatta pihen a pór. Mostanában kevesebb a --------------------temetőkben a fejfa és megsokasodott a sírkövek száma. A kákai új temetőben szinte minden sírdomb fölött kőbe vésték az elhunyt nevét. Hasonlóan a szép temetők közé tartozik a tápiószelei is. Dabis Mihály kőfaragó mester munkái díszítik, ékesítik. Harminckét éve dolgozik Tápiószelén. Az a tapasztalata neki is, hogy az utóbbi években megnőtt a sírkőkereslet, de különösen két-három éve sok a megrendelés. — Miie kerül egy síremlék? — 2400—2600 forint a közepes ár. Ez a közepes árú síremlék fehér betonból készül, s fekete csempekeresztet építenek be egyik oldalán. Mostanában ezeket keresik. A néhány évtizeddel ezelőtti kereszteket már nemigen rendelik. Pedig minta is van belőlük a mester udvarában. Találunk az udvaron igen szép, ízléses mintákat is. Aki hajlandó 2600 forintnál többet áldozni, gyönyörű síremléket állíttathat szerettének. Megkérdezzük Dabis bácsit: talában kik a megrendelők?ál— Legtöbbet gyerekek rendelnek a szüleiknek, vagy az elhúnyt házastársa. De előfordul, hogy még életében megrendeli valaki sajátjának. Meg ... az enyém mais készen van már. Noha 66 éves Dabis bácsi, erős, tagbaszakadt alakjával, életteli piros arcával egyelőre nem úgy néz ki, mint aki halni készül. Dehát egy kőfaragó csak nem bízza másra saját síremlékét! Pedig nem is idegenekre bízná. Két fia szintén kőfaragó, az egyik Tápiószentmártonban, a másik Tápiógyörgyén dolgozik. A Dabis-dinasztia látja el sírkövekkel a nagykátai járás falvait. Sőt, az öreg mesterhez még Kecskemétről is eljönnek az igényes vásárlók. I Dabis bácsi műhelyében !------------------- most is készülőben van két sírkő. Az egyiket Farmosra viszik. Néhai Tóth Jánosnak emelteti hét gyermeke. A másik Balázs Lászlóné, Süly Etelka tápiószelei asszonyé lesz, aki ebben az esztendőben halt meg. A sírfeliratot is Dabis bácsi vési a kövekbe. A kövek pedig hosszú, hosszú éveken át megőrzik nemcsak a halott emlékét, hanem az öreg mester nevét is ... , Szebelkó Erzsébet Dabis bácsi Magyari Pistát is beavatja a kőfaragás mesterségébe.