Pest Megyei Hirlap, 1961. szeptember (5. évfolyam, 206-231. szám)
1961-09-16 / 219. szám
A békeszerződés megkötése útján a lehető legsürgősebben meg kell javítani az európai helyzetet A Pravda bonni tudósítójának kommentárja a nyugatnémet választások légköréről Militarista kábulat; — így jellemzi Grigorjev, a Pravda bonni tudósítója a nyugatnémet választási kampány légkörét. A tudósító elemzi a nyugatnémet reakciós és militarista erők politikai gerincét képező négy párt — a Kereszténydemokrata Párt, a Német Szociáldemokrata Párt, a Szabad Demokrata Párt és az Össznémet Párt — célkitűzéseit. Hangsúlyozza, hogy e pártok közös platformja — a hitlerista irányzatú antikommunizmus. E pártok a német imperializmus érdekeinek fő kifejezőiként lépnek fel, csupán a hataloméért vívott harc módszereiben térnek el egymástól. Grigorjev felhívja a figyelmet arra a tényre, hogy a Német Szövetségi Köztársaság vezető erői pajzsként akarják felhasználni a választási kampányt a német kérdés békés rendezése ellen, mert meg akarják őrizni Európában a revansista tervek megvalósításának előkészítéséhez oly kedvező bizonytalan helyzetet. E tervek azonban kudarcra vannak ítélve — jegyzi meg a tudósító. — Semmiféle választási győzelem — legyen az a Kereszténydemokrata Párt, vagy a Német Szociáldemokrata Párt győzelme — nem változtathat az alapvető tényen: a világ ma nem az, amilyen a fasiszta birodalom napjaiban volt, és a revansista tombolás, a jelenlegi választási propaganda fő jellemzője csak aláhúzza, hogy békeszerződés megkötése útján a lehető legsürgősebben meg kell javítani az európai helyzetet. ja — A Német Békeunió — írGrigorjev — az egyetlen legális párt, amely küzd Bonn militarista irányvonala ellen. E párt követeli, hogy mondjanak le a Bundeswehr atomfelfegyverzéséről és bebizonyítja: Nyugat-Németország részvétele az agresszív tömbökben, szörnyű háborús katasztrófát vonhat maga után és megfosztja minden távlattól a nyugatnémet politikát. A Német Békeunió semlegességet hirdet és síkraszáll a német békeszerződés megkötése ügyében tartandó tárgyalások mellett. Adenauer és Brandt sajtóértekezlete Bonnban Pénteken, két nappal a nyugatnémet parlamenti választások előtt, Adenauer kancellár sajtóértekezletet tartott Bonnban. A kancellár elöljáróban panaszkodva említette meg, hogy választási gyűléseit az utóbbi időben „felbérelt, éretlen suhancok” sorozatosan megzavarták, majd szemrehányást tett az újságíróknak, elsősorban a UPI amerikai hírügynökségnek, amiatt, hogy „túlzott és valótlan’ jelentésekben számolt be ezekről az incidensekről. Adenauer ezután azt hangoztatta, reméli, hogy tárgyalásokra kerül majd sor a német problémát illetően. Egy kérdésre válaszolva kijelentette: nem tartja lehetetlennek, hogy a kelet-nyugati tárgyalások keretében sor kerülhet személyes megbeszélésre közte és Hruscsov miniszterelnök között. Megkérdezték a kancellárt, hogyan tartja lehetségesnek Németország újraegyesítését? Adenauer azt válaszolta, hogy „előbb az általános ellenőrzött leszerelés útján általános enyhülésnek kell bekövetkeznie, és akkor ebben a légkörben újra meg lehet vizsgálni az újraegyesítés problémáját is, oly módon, hogy az megfeleljen a Szovjetunió érdekeinek is”. A kancellár, akárcsak választási gyűlésein, most is kijelentette, hogy híve az általános ellenőrzött leszerelésnek, de mereven szembehelyezkedett a Rapacki-tervvel, s mint mondotta, „minden olyan elgondolással, hogy Közép-Európában regionális megállapodásokat kössenek csökkentett fegyverzetű övezetekről”. A leszerelést elvileg helyeslő szavaival szöges ellentétben álltak azonban az atomfegyverekre vonatkozó kijelentései. A kancellár ugyanis világosan értésre adta, hogy nem elégszik meg a jelenlegi helyzettel, azzal, hogy jelenleg csak atomtöltetek kilövésére alkalmas rakéták, vagyis az úgynevezett „hordozófegyverek” állnak közvetlenül a Bundeswehr rendelkezésére. Adenauer után Willy Brandt, az SPD kancellárjelöltje lépett az újságírók elé és akárcsak a kancellár, korábbi heves szitkozódó kirohanásaival ellentétben ő is igyekezett most „a megfontolt államférfiú” képét magára ölteni. Mindenekelőtt hangoztatta: „nagyon nehéz időszaknak nézünk elébe. Benyújtják majd a számlát az elvesztett háborúért és az eltelt évek mulasztásáért. A cukrozott víz helyett végre tiszta bort kell önteni a pohárba és meg kell mondani a népnek az igazságot”. Brandt ezután „tragikusnak” minősítette a pártok közötti viszálykodást, s azzal vádolta a CDU-t, hogy a választási hadjárat során „szennyes rágalmak özönét” zúdította személy szerint rá. Ismételten síkraszállt a „felelősség tudatában levő erők összefogása” mellett, amivel azt akarta kifejezésre juttatni, hogy az SPD a választások után szívesen koalícióra lépne a CDU-val. Hozzáfűzte azonban, hogy egy ilyen koalíció „semmiképpen sem képzelhető el Adenauer vezetése alatt”. jelentések a washingtoni külügyminiszteri tanácskozásokról Csütörtökön este megtartották első megbeszélésüket a nyugati külügyminiszteri értekezlet részvevői. Noha a tárgyalás részletei nem ismeretesek, annyi valószínű, hogy két és háromnegyed órás ülésen sor került az egész nemzetközi helyzet általános megvitatására. Egy amerikai külügyi szóvivő közlése szerint a francia, az angol és az amerikai külügyminiszter nemcsak a német kérdéssel és a nyugat-berlini helyzettel foglalkozott, hanem a laoszi és a kongói fejleményekkel is. Mint a nyugati hírügynökségek hírül adják, csütörtökön este Menysikov szovjet nagykövet váratlan látogatást tett a külügyminisztérium épületében. Bush amerikai külügyminiszter azonnal otthagyta a külügyminiszteri értekezletet és 15 perces megbeszélést folytatott a szovjet diplomatával. A szovjet nagykövet nemrég tért vissza az Egyesült Államokba moszkvai szabadságáról. A Reuter arról tudósít, hogy a Washingtonban tartózkodó Modibo Keita, a Mail Köztársaság elnöke csütörtökön háromnapos látogatásának befejeztével egyórás megbeszélést tartott Rusk, külügyminiszterrel. Modibo Keita ezután újságíróknak kijelentette, örvend annak, hogy a szovjet és az amerikai vezetők felismerték a tárgyalások szükségességét, hiszen ők a felelősek a világbéke megőrzéséért. Mint nyugati hírügynökségek jelentik, pénteken reggel — magyar idő szerint 15.30 órakor — ismét összeült Washingtonban a nyugati külügyminiszteri értekezlet. Az értekezlet második ülésén már részt vett Brentano nyugatnémet külügyminiszter is. Kennedy elnök pénteken délben — magyar idő szerint 18.20 órakor — „munkaebéden” látta vendégül a külügyminisztereket. Pénteken reggel búcsúlátogatást tett a Fehér Házban Lucius Clay tábornok, aki Kennedy elnök személyes képviselőjeként a napokban Nyugat-Berlinbe utazik. Clay tábornok újságíróknak elmondotta, a jelenlegi rendkívüli helyzet idejére Nyugat- Berlinben marad, hogy „figyelemmel kísérje az eseményeket és jelentést tegyen Kennedy elnöknek és Bush külügyminiszternek". BOLÍVIA ALELNÖKE LEMONDOTT Juan Lechin, Bolívia alelnöke, benyújtotta lemondását. Lechint hogy tagja volt, azzal vádolják, egy kokaincsempész-társaságnak. New York-iak a német kérdés békés megoldását követelik A Sheraton-Hilton szállodában gyűlést rendezett az ésszerű nukleáris politikáért küzdő amerikai bizottság. A gyűlésen mintegy New York-i vett részt,kétezer A felszólalók hangot adtak Nyugat-Németország vérzésével kapcsolatos jelfegyaggodalmuknak. Elítélték azokat a terveket, amelyeknek megvalósulása esetén a nyugatnémet hadsereg atomfegyverrel rendelkezne. Hangsúlyozták, hogy a német kérdést csak a német militarizmus teljes felszámolása alapján lehetne rendezni. Követelték a német kérdés békés megoldását, valamint az általános teljes leszerelést. és 1961. SZEPTEMBER 16. SZOMBAT HALÁLRA ÍTÉLTÉK MENdEresT ÉS TÁRSAIT Mint a nyugati hírügynökségek jelentik, a yassiadai bíróság nyilvánosságra hozta az ítéletet a Menderes-perben. Celal Bayar volt elnököt és Adnan Menderes volt miniszterelnököt a bíróság halálra ítélte. Ugyancsak halálbüntetés vár Fatin Rüstü Zorlu volt külügyminiszterre, Refik Koralanra, a nemzetgyűlés volt elnökére és két munkatársára, valamint Hasan Polatkan pénzügyminiszterre, Emine Kalafatra, tiltott demokrata Menderesbeegyik vezetőjére, és pártjának három más volt kormánytisztviselőre. Tizennégy vádlottat életfogytiglan tartó kényszermunkára ítéltek. Az elítélteket az alkotmány megsértésében és az ellenzéki vezetők meggyilkolására szőtt összeesküvésben találták bűnösnek. Az ideiglenes mány értelmében török alkotás megfellebbezhetetlen, de ítélet azt még jóvá kell hagynia a nemzeti egységbizottságnak. Egy török szóvivő közlése szerint az ítéletek helybenhagyása esetén 24 órán belül kivégzik mindazokat, akiket halálbüntetéssel sújtottak. bonni kormány újabb felháborító provokációja: nyugatnémet vadászrepülőgépek behatoltak az NDK légiterébe A Bundeswehr két F—84 típusú vadászrepülőgépe csütörtökön behatolt a Német Demokratikus Köztársaság légiterébe és leszállt a francia ellenőrzés alatt álló nyugatberlini tegeli repülőtéren. A két vadászgép mintegy 200 kilométeres utat tett meg az NDK területe fölött. Az NDK Minisztertanácsa mellett működő sajtóhivatal ezzel kapcsolatban megállapítja: — Az NDK szuverenitásának nyugatnémet harci repülőgépek részéről történt, ilyen jellegű megsértése kihívó provokáció a bonni militaristák részéről, és szükségessé teszi a legszigorúbb vizsgálatot. Nyugati köröknek az az állítása, amely szerint a Franciaországból jövő két nyugatnémet vadászgép eltévedt, és üzemanyaghiány miatt kénytelen volt Nyugat-Berlinben leszállni, szemenszedett hazugság. A nyugatnémet katonai repülőgépek nyilvánvalóan kémkedés céljából repülték át az NDK területét. Az állítólagos „kényszerleszállás” Nyugat-Berlinben mindenekelőtt keltett nagy aggodalmat. Itt ugyanis napok óta az a hír járja, hogy az NDK kormánya még a békeszerződés aláírása előtt érvényt szerez annak a jogos követelésének, amely szerint a Nyugat-Berlin és Nyugat- Németország közötti három légifolyosón közlekedő polgáriban utasszállító gépek csak adaz esetben repülhetnek át az NDK légiterén, ha az amerikai, az angol és a francia légitársaságok a nemzetközi normáknak megfelelően, légi egyezményt kötnek az NDK-val. Willy Brandt, Nyugat- Berlin polgármestere, még csütörtökön — ismerve a közhangulatot — Strauss bonni hadügyminiszterhez ■ küldött táviratában kifejezést adott a nyugatberliniek „nyugtalanságáésnak és aggodalmának”, figyelmeztette, hogy az ilyen eseteknek komoly következményei lehetnek. Az év leghevesebb szélvihara pusztít Dél-Japánban Reuter-tudósítás szerint egész Japánban riadókészültséget rendeltek el, mert a Nancy nevű tájfun elérte az ország déli partvidékét. A vihar útját felhőszakadásszerű esőzések, forgószelek és szökőárak követik. Kyushu szigetén a tájfunnak már egy halálos és hat sebesült áldozata is van. Mint AP-jelentés közli, csaknem háromszáz épület víz alá került. A felhőszakadásszerű esőzések különösen Nagoja térségében árvizeket okoztak. Tokióban és környékén péntek reggel kisebb földrengést észleltek. Károkról nem érkezett jelentés. Az Egyesült Államok középnyugati vidékein dúló Carla orkán még nem csillapodott le. Halálos áldozatainak száma 39 főre emelkedett. Quadros Londonban Jario Quadros, Brazília volt elnöke, pénteken Rio de Janeiróból az Uruguay Star fedélzetén Londonba érkezett. _____(^^ettentő írta : ^Jforválli J^ozie^ íQ j r^ochi) ! Az őrmester rápillantott, majd gyorsan fellapozta az útlevelet. ; í hozzáfűzte:Géza lendületesen — Pasaporte espanol! Ver stehen sie? Spanyol... A határozott fellépés, az erélyes hang használt. A hadapród őrmester tüstént visszaadta az útlevelet. Géza egyetlen pillanatot sem hagyott ki. Harsányan rászólt „apjára”, aki mellette álldogált: — Bien muy. padre!! Az öreg felnézett a „fia" - ra' előre nyújtotta a nyakát, ^ í és nagyot vakkantott: — Há? 5 Géza most egészen az öreg füléhez hajolt. * úgy ismételje:— Bien muy padre! Es hoí íra de que nos marchemos! Ami magyarul annyit jelent, hogy „minden rendben jó ideje már, hogy menjünk!” apa, Az öreg most bólintott. Géza karon ragadta őt, és magával vonszolta, előre. Az őrmesternek már a szagján volt a szó, hogy az öreget feltartóztassa és őt is igazoltassa, de meggondolta magát: örült, hogy egy spanyollal végzett, miért vesződne a £ £ másikkal is? A két férfi pedig határozott léptekkel kapaszkodott felfelé a követség utcájának meredekén. Néhány perc múlva Géza megállt a spanyol ház előtt, kulcsot halászott elő a zsebéből és betessékelte Imre bácsit a kapun. Gulyás János az ajtóban várta őket: — Na, csak hogy megjöttek. Rodriguez úr! Imre bácsi fülét megütötte ez a megszólítás. Hirtelen megtorpant. Rosszat sejtett. Lehet, hogy mégis kelepcébe csalták? De hiszen ez az igazoltatás! jelenet... — Imre bácsi! Anna volt. Géza felderült, meghatottan állt, és amint Anna hangja felcsilingelt. — Jóestét. Annácska. Nos, elhoztam a barátját! Géza azt várta, hogy Imre bácsi és Anna most egymás nyakába borulnak a viszontlátás örömétől, és tán elérzékenyülnek. De csalódott. Imre bácsi kezet rázott a kislánnyal, és majdnem szárazon tervezte meg: — Jól van. Anna. Már azt hittük, elbántak veled. — Sima volt az út? — kérdezte Anna a két férfit. — Sikerült — vont vállat Imre bácsi. Géza kissé elcsodálkozott. Vajon az is a mozgalmi élet törvénye volna, hogy két ember, éppen csak kiszabadulván halálos ellenségeik karmai közül, ennyire szenvtelenül üdvözli egymást? ba. Közben bementek a szobaImre bácsi körülpillantott, majd Géza elé állt, s az arcába nézett. Géza csak most vehette igazán szemügyre Anna barátját. És csak most látta, mennyi derű, melegség és emberség csillan Imre bácsi szeme tükrében. — Nagyon ügyesen csinálta, fiatal barátom — mondta Imre bácsi. — Remekül kivágta magát. Azért jobban kellett volna figyelnie rám, és nem kellett volna leszállnunk megállónál, bele a járőr karajaiba. Biztos, ami biztos. Géza lélekben felfortyant egy kissé Miért leckézteti őt az öreg, néhány perccel azután, hogy bravúrosan kivágta őt a bajból’ De Imre bácsi nem is korholó hangsúllyal jegyezte meg ezt. Persze, hiszen a földalatti mozgalomban törvény ez: minél kevesebbet bízni a véletlenre. — Már nem is kérdezem, magamtól is rájöttem, hogy a mi Annánkat is maga húzta ki a csávából. De arra nagyon kíváncsi vagyok, hogyan? Hirtelen Annához fordult: — Biztos, hogy itt nyugodtan beszélhetünk” Isen5 Hát én még aznap délelőtt megtudtam, hogy elcipeltek, Anna. Bizony, már azt hittük, elveszítettünk. — Mindjárt elmesélem, hogyan menekültem meg — mondta Anna —, de előbb üljünk már le végre! És még mielőtt folytatnánk, ismerkedjenek össze maguk is. Gulyás bácsi! Ö Gulyás János, a spanyol követség ... mije is? Nem is tudom, tituláljam. Jani bácsi!hogyan — Mindegy az, kis galambom. — Spanyol követség? — kérdezte meglepődve Imre bácsi. — Ez a ház a spanyol követség? — Az — hagyta rá Gulyás bácsi, miközben kezet szorított a jövevénnyel. — És maga, fiatal barátom? — meredt kérdőn Gézára. Géza elmosolyodott: — Kedves Imre bácsi, lehet, hogy furcsa lesz ez a bemutatkozás, dehát... Én nem az voltam, aki vagyok, de egyszer majd megint az leszek, aki voltam ... Legjobb hát, ha azt mondom, aki éppen vagyok: nevem Diego Rodriguez de Campoamor. spanyol követségi titkár. De azt hiszem, ezt a mai estét a kölcsönös felvilágosításoknak kell szentelnünk. Hiszen olyan sok mondanivalóval egymásnak, nem igaz?tartozunk — De ez nagyon időszerű! — élénkült fel Anna — Nekem csak egy a kikötésem: előbb vacsorázzunk meg szépen. — Helyes! — hagyta helyben Géza. — Addig, amíg asztalt nem bontunk, minden szó érvénytelen! Jani bácsi, adna-e vacsorát ennek a kedves társaságnak? — Hogyne, Gézuka, akarom mondani, Rodriguez úr, nahát, mindig megbotlik a nyelvem . 1. Azonnal. Már mindent előkészítettem. Annácska, kis galambom, meg kéne teríteni az asztalt. Már én bizony elszoktam az ilyesmitől. — Szívesen. Gulyás bácsi! — ugrott Anna, és nyomban hozzálátott a terítésihez. — Már ezután magam szakácskodom! — zsörtölődött tréfásan Gulyás. — Hiszen az úrék Rózát is elvitték. De fő, hogy a kamra kulcsát itthagyták ám! Senkit sem kellett biztatni, mindenki fölöttébb jó étvággyal evett. Anna különösképpen ő először vacsorázott kedvteléssel, amióta spanyol házba került. Imre báncsi megérkezése megnyugvással töltötte el. Vacsora után Gulyás János, mindenki meglepetésére — friss kávét szolgált fel. — Hát ez meg mi? — kérdezte kacagva Géza. — Hja. Rodriguez úr — felelte hamiskásan az öreg —, a miniszter úr külön is rám parancsolt, hogy derekasan viseljem ám gondját a Rodriguez úrnak! Úgy szolgáljam ki, mintha őt magát látnám el. Hát, az úrék minden este megkávéztak, tudom, mert Róza nem is egyszer juttatott nekem egy kortyintást, most aztán, gondoltam, vacsora után kávé is dukál. Aztán__ mit tagadjam, azt, hogy ez a kislány végre magához tért, meg kell valamiképp ünnepelni. Fogyasszák csak jó egészségsel. (Folytatjuk)