Pest Megyei Hirlap, 1961. szeptember (5. évfolyam, 206-231. szám)

1961-09-16 / 219. szám

A békeszerződés megkötése útján a lehető legsürgősebben meg kell javítani az európai helyzetet A Pravda bonni tudósítójának kommentárja a nyugatnémet választások légköréről Militarista kábulat; — így jellemzi Grigorjev, a Pravda bonni tudósítója a nyugat­német választási kampány légkörét. A tudósító elemzi a nyugat­német reakciós és militaris­ta erők politikai gerincét ké­pező négy párt — a Keresz­ténydemokrata Párt, a Né­met Szociáldemokrata Párt, a Szabad Demokrata Párt és az Össznémet Párt — célki­tűzéseit. Hangsúlyozza, hogy e pártok közös platformja — a hitlerista irányzatú antikom­­munizmus. E pártok a né­met imperializmus érdekeinek fő kifejezőiként lépnek fel, csu­pán a hataloméért vívott harc módszereiben térnek el egy­mástól. Grigorjev felhívja a figyel­met arra a tényre, hogy a Német Szövetségi Köztársa­ság vezető erői pajzsként akar­ják felhasználni a választási kampányt a német kérdés békés rendezése ellen, mert meg akarják őrizni Európá­ban a revansista tervek meg­valósításának előkészítéséhez oly kedvező bizonytalan hely­zetet. E tervek azonban kudarcra vannak ítélve — jegyzi meg a tudósító. — Semmiféle vá­lasztási győzelem — legyen az a Kereszténydemokrata Párt, vagy a Német Szociál­demokrata Párt győzelme — nem változtathat az alapve­tő tényen: a világ ma nem az, amilyen a fasiszta birodalom napjaiban volt, és a revansis­­­­ta tombolás, a jelenlegi vá­lasztási propaganda fő jel­­­lemzője csak aláhúzza, hogy békeszerződés megkötése útján a lehető legsürgősebben meg kell javítani az európai helyzetet. ja — A Német Békeunió — ír­Grigorjev — az egyetlen legális párt, amely küzd Bonn militarista irányvonala ellen. E párt követeli, hogy mond­janak le a Bundeswehr atom­felfegyverzéséről és bebizo­nyítja: Nyugat-Németország részvétele az agresszív töm­bökben, szörnyű háborús ka­tasztrófát vonhat maga után és megfosztja minden távlat­tól a nyugatnémet politikát. A Német Békeunió semleges­séget hirdet és síkraszáll a német békeszerződés megköté­se ügyében tartandó tárgya­lások mellett. Adenauer és Brandt sajtóértekezlete Bonnban Pénteken, két nappal a nyu­gatnémet parlamenti válasz­tások előtt, Adenauer kancel­lár sajtóértekezletet tartott Bonnban. A kancellár elöljáróban pa­naszkodva említette meg, hogy választási gyűléseit az utób­bi időben „felbérelt, éretlen suhancok” sorozatosan meg­zavarták, majd szemrehá­nyást tett az újságíróknak, elsősorban a UPI amerikai hírügynökségnek, amiatt, hogy „túlzott és valótlan­’ je­lentésekben számolt be ezek­ről az incidensekről. Adenauer ezután azt han­goztatta, reméli, hogy tárgya­lásokra kerül majd sor a né­met problémát illetően. Egy kérdésre válaszolva kijelen­tette: nem tartja lehetetlen­nek, hogy a kelet-nyugati tár­gyalások keretében sor kerül­het személyes megbeszélésre közte és Hruscsov miniszter­­elnök között. Megkérdezték a kancellárt, hogyan tartja lehetségesnek Németország újraegyesítését? Adenauer azt válaszolta, hogy „előbb az általános ellenőrzött leszerelés útján általános enyhülésnek kell bekövetkez­nie, és akkor ebben a légkör­ben újra meg lehet vizsgálni az újraegyesítés problémáját is, oly módon, hogy az megfe­leljen a Szovjetunió érdekei­nek is”. A kancellár, akárcsak vá­lasztási gyűlésein, most is ki­jelentette, hogy híve az álta­lános ellenőrzött leszerelés­nek, de mereven szembehe­lyezkedett a Rapacki-tervvel, s mint mondotta, „minden olyan elgondolással, hogy Kö­­zép-Európában regionális megállapodásokat kössenek csökkentett fegyverzetű öve­zetekről”. A leszerelést elvileg he­lyeslő szavaival szöges ellen­tétben álltak azonban az atom­fegyverekre vonatkozó kijelentései. A kancellár ugyanis világosan értésre ad­ta, hogy nem elégszik meg a jelenlegi helyzettel, azzal, hogy jelenleg csak atomtölte­­tek kilövésére alkalmas ra­kéták, vagyis az úgynevezett „hordozófegyverek” állnak közvetlenül a Bundeswehr rendelkezésére. Adenauer után Willy Brandt, az SPD kancellárje­löltje lépett az újságírók elé és akárcsak a kancellár, ko­rábbi heves szitkozódó kiro­hanásaival ellentétben ő is igyekezett most „a megfontolt államférfiú” képét magára ölteni. Mindenekelőtt hangoztatta: „nagyon nehéz időszaknak né­zünk elébe. Benyújtják majd a számlát az elvesztett hábo­rúért és az eltelt évek mu­lasztásáért. A cukrozott víz helyett végre tiszta bort kell önteni a pohárba és meg kell mondani a népnek az igazsá­got”. Brandt ezután „tragikus­nak” minősítette a pártok kö­zötti viszálykodást, s azzal vádolta a CDU-t, hogy a vá­lasztási hadjárat során „szennyes rágalmak özönét” zúdította személy szerint rá. Ismételten síkraszállt a „fele­lősség tudatában levő erők összefogása” mellett, amivel azt akarta kifejezésre juttat­ni, hogy az SPD a választások után szívesen koalícióra lép­ne a CDU-val. Hozzáfűzte azonban, hogy egy ilyen koa­líció „semmiképpen sem kép­zelhető el Adenauer vezetése alatt”. jelentések a washingtoni külügyminiszteri tanácskozásokról Csütörtökön este­­ megtartot­ták első megbeszélésüket a nyugati külügyminiszteri érte­kezlet részvevői. Noha a tár­gyalás részletei nem ismerete­sek, annyi valószínű, hogy két és háromnegyed órás ülé­­­sen sor került az egész nem­zetközi helyzet általános meg­vitatására. Egy amerikai kül­ügyi szóvivő közlése szerint a francia, az angol és az ame­rikai külügyminiszter nem­csak a német kérdéssel és a nyugat-berlini helyzettel fog­lalkozott, hanem a laoszi és a kongói fejleményekkel is. Mint a nyugati hírügynök­ségek hírül adják, csütörtökön este Menysikov szovjet nagy­követ váratlan látogatást tett a külügyminisztérium épületé­ben. Bush amerikai külügymi­niszter­­ azonnal otthagyta a külügyminiszteri értekezletet és 15 perces megbeszélést foly­tatott a szovjet diplomatával. A szovjet nagykövet nemrég tért vissza az Egyesült Álla­mokba moszkvai szabadságá­ról. A Reuter arról tudósít, hogy a Washingtonban tartózkodó Modibo Keita, a Mail Köztár­saság elnöke csütörtökön há­romnapos látogatásának befe­jeztével egyórás megbeszélést tartott Rusk, külügyminiszter­rel. Modibo Keita ezután újság­íróknak kijelentette, örvend annak, hogy a szovjet és az amerikai vezetők felismerték a tárgyalások szükségességét, hi­szen ők a felelősek a világbé­ke megőrzéséért. Mint nyugati hírügynöksé­gek jelentik, pénteken reggel — magyar idő szerint 15.30 órakor — ismét összeült Washingtonban a nyugati kül­ügyminiszteri értekezlet. Az értekezlet második ülésén már részt vett Brentano nyugatné­met külügyminiszter is. Kennedy elnök pénteken délben — magyar idő szerint 18.20 órakor — „munkaebé­den” látta vendégül a kül­ügyminisztereket. Pénteken reggel búcsúláto­gatást tett a Fehér Házban Lucius Clay tábornok, aki Kennedy elnök személyes kép­viselőjeként a­ napokban Nyu­­gat-Berlinbe utazik. Clay tábornok újságíróknak elmondotta, a jelenlegi rend­kívüli helyzet idejére Nyugat- Berlinben marad, hogy „figye­lemmel kísérje az eseménye­ket és jelentést tegyen Ken­nedy elnöknek és Bush kül­­ügyminisz­ternek". BOLÍVIA ALELNÖKE LEMONDOTT Juan Lechin, Bolívia alel­­nöke, benyújtotta lemondá­sát. Lechint hogy tagja volt, azzal vádolják, egy kokain­­csempész-társaságnak. New York-iak a német kérdés békés megoldását követelik A Sheraton-Hilton szállo­dában gyűlést rendezett az ésszerű nukleáris politikáért küzdő amerikai bizottság. A gyűlésen mintegy New York-i vett részt,kétezer A felszólalók hangot adtak Nyugat-Németország vérzésével kapcsolatos jelfegy­aggo­dalmuknak. Elítélték azokat a terveket, amelyeknek meg­valósulása esetén a nyugatné­met hadsereg atomfegyverrel rendelkezne. Hangsúlyoz­ták, hogy a német kérdést csak a német militarizmus tel­jes felszámolása alapján le­hetne rendezni. Követelték a német kérdés békés megoldá­sát, valamint az általános teljes leszerelést. és 1961. SZEPTEMBER 16. SZOMBAT HALÁLRA ÍTÉLTÉK MENdEresT ÉS TÁRSAIT Mint a nyugati hírügynök­ségek jelentik, a yassiadai bí­róság nyilvánosságra hozta az ítéletet a Menderes-perben. Celal Bayar volt elnököt és Adnan Menderes volt miniszterelnököt a bíróság halálra ítélte. Ugyancsak halálbüntetés vár Fatin Rüstü Zorlu volt külügyminiszterre, Refik Ko­­ral­anra, a nemzetgyűlés volt elnökére és két munkatársá­ra, valamint Hasan Polat­­kan pénzügyminiszterre, Emi­­ne Kalafatra, tiltott demokrata Menderes­be­egyik vezetőjére, és pártjának három más volt kormánytisztviselőre. Tizennégy vádlottat élet­fogytiglan tartó kényszer­­munkára ítéltek. Az elítélteket az alkot­mány megsértésében és az ellenzéki vezetők meg­gyilkolására szőtt össze­esküvésben találták bű­nösnek. Az ideiglenes mány értelmében török alkot­ás megfellebbezhetetlen, de ítélet azt még jóvá kell hagynia a nem­zeti egységbizottságnak. Egy török szóvivő közlése szerint az ítéletek helybenha­gyása esetén 24 órán belül ki­­végzik mindazokat, akiket halálbüntetéssel sújtottak. ­ bonni kormány újabb felháborító provokációja: nyugatnémet vadászrepülőgépek behatoltak az NDK légiterébe A Bundeswehr két F—84 tí­pusú vadászrepülőgépe csü­törtökön behatolt a Német Demokratikus Köztársaság lé­giterébe és leszállt a francia ellenőrzés alatt álló nyugat­berlini tegeli repülőtéren. A két vadászgép mintegy 200 kilométeres utat tett meg az NDK területe fölött. Az­ NDK Minisztertanácsa mellett működő sajtóhivatal ezzel kapcsolatban megálla­pítja: — Az NDK szuverenitásá­nak nyugatnémet harci re­pülőgépek részéről történt, ilyen jellegű megsértése kihí­vó provokáció a bonni milita­risták részéről, és szükségessé teszi a legszigorúbb vizsgála­tot. Nyugati köröknek az az állítása, amely szerint a Franciaországból jövő két nyugatnémet vadászgép eltévedt, és üzemanyag­­hiány miatt kénytelen volt Nyugat-Berlinben le­­szállni, szemenszedett ha­zugság. A nyugatnémet katonai re­pülőgépek nyilvánvalóan kém­kedés céljából repülték át az NDK területét. Az állítólagos „kényszer­­leszállás” Nyugat-Berlinben mindenekelőtt keltett nagy aggodalmat. Itt ugyan­is napok óta az a hír járja, hogy az NDK kormánya még a békeszerződés aláírása előtt érvényt szerez annak a jogos követelésének, amely szerint a Nyugat-Berlin és Nyugat- Németország közötti három légifolyosón közlekedő polgá­ri­ban utasszállító gépek csak ad­az esetben repülhetnek át az NDK légiterén, ha az amerikai, az angol és a fran­cia légitársaságok a nemzet­közi normáknak megfelelően, légi egyezményt kötnek az NDK-val. Willy Brandt, Nyugat- Berlin polgármestere, még csütörtökön — ismerve a közhangulatot — Strauss bonni hadügyminiszterhez ■ küldött táviratában ki­fejezést adott a nyugat­­berliniek „nyugtalanságá­és­nak és aggodalmának”, figyelmeztette, hogy az ilyen eseteknek komoly kö­vetkezményei lehetnek. Az év leghevesebb szélvihara pusztít Dél-Japánban Reuter-tudósítás szerint egész Japánban riadókészült­séget rendeltek el, mert a Nancy nevű tájfun elérte az ország déli partvidékét. A vi­har útját felhőszakadásszerű esőzések, forgószelek és szö­kőárak követik. Kyushu szi­getén a tájfunnak már egy halálos és hat sebesült áldoza­ta is van. Mint AP-jelentés közli, csaknem háromszáz épü­let víz alá került. A felhősza­kadásszerű esőzések különö­sen Nagoja térségében árvi­zeket okoztak. Tokióban és környékén péntek reggel ki­sebb földrengést észleltek. Ká­rokról nem érkezett jelentés. Az Egyesült Államok kö­zépnyugati vidékein dúló Car­la orkán még nem csillapodott le. Halálos áldozatainak szá­ma 39 főre emelkedett. Quadros Londonban Jario Quadros, Brazília volt elnöke, pénteken Rio de Janeiróból az Uruguay Star fedélzetén Londonba érkezett. _____(^^ettentő írta : ^Jforválli J^ozie^ íQ­ j­­ r^och­i) ! Az őrmester rápillantott,­­ majd gyorsan fellapozta az­­ útlevelet. ; í hozzáfűzte:Géza lendületesen — Pasaporte espanol! Ver­­­­ stehen sie? Spanyol... A határozott fellépés, az eré­­­­lyes hang használt. A hadap­­­­ród őrmester tüstént visszaad­­­­­­ta az útlevelet. Géza egyetlen pillanatot­­ sem hagyott ki. Harsányan rá­­­­szólt „apjára”, aki mellette­­­­ álldogált: — Bien muy. padre!! Az öreg felnézett a „fia" - ra'­ előre nyújtotta a nyakát, ^ í és nagyot vakkantott: — Há? 5 Géza most egészen az öreg­­­ füléhez hajolt. * úgy ismétel­je:— Bien muy­ padre! Es ho­­í í­ra de que nos marchemos! Ami magyarul annyit jelent,­­ hogy „minden rendben j­ó ideje már, hogy menjünk!” apa, Az öreg most bólintott. Gé­­­­za karon ragadta őt, és m­agá­­­­­­val vonszolta, előre. Az őrmesternek már a sza­­g­ján volt a szó, hogy az öre­­get feltartóztassa és őt is iga­­­­zoltassa, de meggondolta ma­­­­gát: örült, hogy egy spanyol­­­­lal végzett, miért vesződne a £ £ másikkal is? A két férfi pedig határo­­­­zott léptekkel kapaszkodott felfelé a követség utcájának meredekén. Néhány perc múl­va Géza megállt a spanyol ház előtt, kulcsot halászott elő a zsebéből és betessékel­te Imre bácsit a kapun. Gulyás János az ajtóban várta őket: — Na, csak hogy megjöt­tek. Rodriguez úr! Imre bácsi fülét megütötte ez a megszólítás. Hirtelen megtorpant. Rosszat sejtett. Lehet, hogy mégis kelepcébe csalták? De hiszen ez az iga­zoltatás! jelenet... — Imre bácsi! Anna volt. Géza felderült, meghatottan állt, és amint­ Anna hang­ja felcsilingelt. — Jóestét. Annácska. Nos, elhoztam a barátját! Géza azt várta, hogy Imre bácsi és Anna most egymás nyakába borulnak a viszont­látás örömétől, és tán elérzé­­kenyülnek. De csalódott. Im­re bácsi kezet rázott a kis­lánnyal, és majdnem szára­zon tervezte meg: — Jól van. Anna. Már azt hittük, elbántak veled. — Sima volt az út? — kér­dezte Anna a két férfit. — Sikerült­ — vont vállat Imre bácsi. Géza kissé elcsodálkozott. Vajon az is a mozgalmi élet törvénye volna, hogy két em­ber, éppen csak kiszabadul­ván halálos ellenségeik kar­mai közül, ennyire szenvte­­lenül üdvözli egymást? ba. Közben bementek a szoba­Imre bácsi körülpillan­tott, majd Géza elé állt, s az arcába nézett. Géza csak most vehette igazán szemügyre An­na barátját. És csak most lát­ta, mennyi derű, melegség és emberség csillan Imre bácsi szeme tükrében. — Nagyon ügyesen csinálta, fiatal barátom — mondta Im­re bácsi. — Remekül kivágta magát. Azért jobban kellett volna figyelnie rám, és nem kellett volna lesz­állnunk megállónál, bele a járőr kar­a­jaiba. Biz­tos, ami biztos. Géza lélekben felfortyant egy kissé Miért leckézteti őt­ az öreg, néhány perccel az­után, hogy bravúrosan kivág­ta őt a bajból’ De Imre bá­csi nem is korholó hangsúl­­­lyal jegyezte meg ezt. Persze, hiszen a földalatti mozgalom­ban törvény ez: minél keve­sebbet bízni a véletlenre. — Már nem is kérdezem, magamtól is rájöttem, hogy a mi Annánkat is maga húzta ki a csávából. De arra nagyon kí­váncsi vagyok, hogyan? Hirtelen Annához fordult: — Biztos, hogy itt nyugod­tan beszélhetünk” Isen5 Hát én még aznap délelőtt meg­tudtam, hogy elcipeltek, An­na. Bizony, már azt hittük, elveszítettünk. — Mindjárt elmesélem, ho­gyan menekültem meg — mondta Anna —, de előbb ül­jünk már le végre! És még mielőtt folytatnánk, ismer­kedjenek össze maguk is. Gu­lyás bácsi! Ö Gulyás János, a spanyol követség ... mije is? Nem is tudom, tituláljam. Jani bácsi!hogyan — Mindegy az, kis galam­bom. — Spanyol követség? — kér­dezte meglepődve Imre bá­csi. — Ez a ház a spanyol kö­vetség? — Az — hagyta rá Gulyás bácsi, miközben kezet szorított a jövevénnyel. — És maga, fiatal barátom? — m­eredt kérdőn Gézára. Géza elmosolyodott: — Kedves Imre bácsi, lehet, hogy furcsa lesz ez a bemu­tatkozás, dehát... Én nem az voltam, aki vagyok, de egy­szer majd megint az leszek, aki voltam ... Legjobb hát, ha azt mondom, aki éppen va­gyok: nevem Diego Rodriguez de Campoamor. spanyol kö­­vetségi titkár. De azt hiszem, ezt a mai estét a kölcsönös fel­világosít­ásoknak kell szen­telnünk. Hiszen olyan sok mondanivalóval egymásnak, nem igaz?tartozunk — De­ ez nagyon időszerű! — élénkült fel Anna — Ne­kem csak egy a kikötésem: előbb vacsorázzunk meg szé­pen. — Helyes! — hagyta hely­ben Géza. — Addig, amíg asztalt nem bontunk, minden szó érvénytelen! Jani bácsi, adna-e vacsorát ennek a ked­ves társaságnak? — Hogyne, Gézuka, akarom mondani, Rodriguez úr, na­hát, mindig megbotlik a nyel­vem . 1­­. Azonnal. Már min­dent előkészítettem. Annács­ka, kis galambom, meg kéne teríteni az asztalt. Már én bizony elszoktam az ilyesmi­től. — Szívesen. Gulyás bácsi! — ugrott Anna, és nyomban hozzálátott a terítésihez. — Már ezután magam sza­­kácskodom! — zsörtölődött tréfásan Gulyás. — Hiszen az úrék Rózát is elvitték. De fő, hogy a kamra kulcsát itt­hagyták ám! Senkit sem kellett biztat­ni, mindenki fölöttébb jó ét­vággyal evett. Anna különös­képpen­ ő először vacsorá­zott kedvteléssel, amióta spanyol házba került. Imre bá­n­csi megérkezése megnyugvás­sal töltötte el. Vacsora után Gulyás János, mindenki meglepetésére — friss kávét szolgált fel. — Hát ez meg mi? — kér­dezte kacagva Géza. — Hja. Rodriguez úr — fe­lelte hamiskásan az öreg —, a miniszter úr külön is rám parancsolt, hogy derekasan vi­seljem ám gondját a Rodri­guez úrnak! Úgy szolgáljam ki, mintha őt magát látnám el. Hát, az úrék minden es­te megkávéztak, tudom, mert Róza nem is egyszer juttatott nekem egy kortyintást, most aztán, gondoltam, vacsora után kávé is dukál. Aztán__ mit tagadjam, azt, hogy ez a kislány végre magához tért, meg kell valamiképp ünnepel­ni. Fogyasszák csak jó egész­­ségsel. (Folytatjuk)

Next