Pest Megyi Hírlap, 1970. július (14. évfolyam, 152-178. szám)

1970-07-14 / 163. szám

i VP ,c S/: m. jrC Y Ej ff i y t;ö N x XII. ÉVFOLYAM, 163. SZÁM VIGYÁZZUNK A HIGIÉNIÁRA! Ételmérgezés Üllőn A nyári kánikula minden évben gondot okoz a házias­­­szonyoknak, de az élelmiszer­kereskedelemnek is. Ezekben a napokban a higiéniára foko­zott gondot kell fordítani. A járási egészségügyi csoportnál elmondották, hogy eddig egyetlen nagyobb mérvű megbetegedés történt a járás­ban. Július 4-én Dobos Józse­fek üllői lakásán lakoda­lomra gyülekeztek a ven­dégek. Legalább hatvanan vettek részt az ünnepi va­csorán. Reggelre hatan megbetegedtek, azonnal kórházba kellett szállítani őket. Erős gyengeségre, gyomorbán­­talmakra panaszkodtak, étel­­mérgezés történt. A kivizsgá­lás folyamatban van, örvendetes viszont, hogy a néhány hónapja tartó fagylalt­szezon ideje alatt a KÖJÁL el­lenőrei még egyetlen fagylalt­­árusító helyen sem találtak rendellenességet. A fagylaltot szabálysze­rűen készítették, és vi­gyáztak a higiéniai szabá­lyok betartására. Remélhetőleg ezt tapasztalják egész nyáron. A KÖJÁL illetékesei ezúton figyelmeztetik a háziasszonyo­kat, hogy semmilyen főtt ételt ne tegyenek el másnapra, mert ha nem is savanyodik meg, nem biztos, hogy nem romlott-e. Gyümölcsöt, papri­kát, paradicsomot csak mosva fogyasszunk. Ezzel elejét ve­hetjük a megbetegedéseknek. (gér) PORTRÉ: Igaz mese egy tanácselnökről Úgy történt, mint a mesé­ben. Valamikor egyszer egy szegény fiú elindult szerencsét próbálni. Nem volt más eszkö­ze, csak a fanatikus lelkesedés és a hit. Hitt abban, hogy itt — az új világban — érdemes az emberekért dolgozni; hogy itt csak az alkotó, a másokért élni akaró ember létezhet. Me­sebeli tarisznyája lassan egy­re­­ több tudás pogácsájával telt meg — mert hajtotta va­lami. Az emberek úgy ismer­ték őt: rá mindig lehet számí­tani. S ez nem kis dolog. Az emberek a bizalmat nem ad­ják ingyen — munkás évekkel bizonyított élet kell hozzá és a közösség szeretete. Egy köz­ség vezetője lett. Sáros utak, por, piszok, fejetlenség, rossz víz — minden, amit a múlt itt­­ hagyott —, ezt örökölte. Sok­szor úgy érezte — nem képes ellátni a munkáját; sokszor érezte a falakat, amelyeket még olyan hittel és lelkesedés­sel teli múlttal és jelennel is éreznie kellett. Mert a jó szán­dékot és a segítőkész emberi kezet bizony sokszor lefogja még a közöny és a bürokrácia. Érezte, még több kell munkájához — felnőtt fejjel a egy 20 ezer lakosú község gondjaival a vállán izgult az egyetem folyosóin. Reggel 6- tól este 8-ig munka, telefon, szaladgálás, kérések és erélyes sürgetések, utána pedig a tan­könyv. Közben a község szem­mel láthatóan szépült, fejlő­dött, már jó ivóvíz van min­den lakásban, kövezett utakon, új boltokba járnak az embe­rek. Nagyközség lett Vecsés. Elsőnek a járásban. Ez volt az év első öröme. 1970 nyarán pe­dig az egykor csak hittel és akarattal induló lelkes fiatal­ember kicsit korosabban, de még fiatalos hittel és lelkese­déssel elvégezte az egyetemet. Amikor hazafelé megy munkából, alig győzi a köszö­n­téseket fogadni. Mert a nagy­község ilyenkor kicsi, az em­berek ismerik és szeretik őt. Ez a család. A nagy család. És Szentpéteri Lászlónak, Vecsés nagyközség tanácsa vb-elnöké­­nek az életútját sokszor szi­szifuszinak tűnő, mégis sikeres harcait mindig ez a nagy csa­lád vezérelte. A községben végzett munka a községért. Ez tette valamikor a mesehősöket is naggyá — ez teszi az em­bert igazán emberré. Szalontai Attila Ma Gombán és Maglódon lesz vb-ü­lés Gombán ma délelőtt 9 óra­kor kezdődik a vb-ülés. Beszá­molnak az anyakönyvi mun­káról, az egyes családi ese­mények társadalmi megün­nepléséről, valamint a tartási és életjáradéki szerződések helyzetéről. Maglódon délután 3 órakor ülésezik a vb. Itt a községi MHSZ és a tanács együttmű­ködési tervében rögzített fel­adatok­­ végrehajtásáról tár­gyalnak, és értékelik a községi sportmozgalom tevékenységét. ÜLLŐI STATISZTIKA Üllő község statisztikájában egyedülálló esettel találkoz­tunk az elmúlt hetek egyikén. Azon a héten három öngyil­kosság történt a községben. Mindhárman férfiak voltak és az idősebb korosztályhoz tar­toztak. Az öngyilkosságnak is egyforma módját választot­ták. Közülük ketten meghal­tak, az egyik életben maradt. Az öngyilkosság oka: két eset­­ben családi viszály, a harma­dikban pedig életuntság volt. MAI MŰSOR MOZIK Gyomra: Pajzs és kard I—II. Maglód: Szeressétek Ókor Emí­liát! Mende: A nyolcadik. Monor: A fehér apácák titka. Pilis: Ma­darak és agarak. Üllő: A varázsló. Vecsés: Akit nem lehet elítélni. Hétfőtől szerdáig játsszák Vecsésen az Akit nem lehet el­ítélni című szovjet filmet. Főszereplője: Oleg Sztrizsenov. i 1970. JÚLIUS 14., KEDD JEGYZET: „Nem mentek sehová!“ A monori állomás környékét lassan tanácsos lesz elkerülni azoknak, akik sem verekedni, sem judózni nem tudnak. Sa­ját tapasztalatom ez, de jön­nek jócskán panaszok is. A legutóbbi: — A lányom elé a késő esti vonathoz a feleségem ment ki. Három huligán állt eléjük a sarkon, az egyiknél rugós bicska volt, azt kiáltották: „Nem mentek sehova, álljatok nyugiban!" Persze, ők futni kezdtek. Nem követték őket, talán csak ijesztgetni akarták a két védtelen nőt. Minden­esetre ideje lenne elejét venni az ilyesminek! Arról nem is beszélve, hogy ha valaki az itt levő parkban akar letelepedni, esetleg be­szélgetni — az óriási könnyel­műség. Pedig a park a pihenő­ké és a pároké, nem? De: , — Hapsikám, te most le­lépsz, a cscjj marad, oké? Vagy az öklömet választod? És a fiú választhat, mert az ilyen eset is mindennapos. Nem kellene időnként végig­­razziázni ezt a területet? (k. zs.) S­zerda — fogadónap Emberek a hűvös folyosó barna padjain: izgulnak, csendben veszekszenek, vagy éppen kedélyesen beszélget­nek. Szerda van, fogadónap a járási tanács igazgatási osz­tályán. Fiatal, barna asszony, szí­nes ruhában. Harminckét éves — kilencedik gyermekét vár­ja. — Kérem, én a gyermek ügyében jöttem. Mer’ a Jó­zsika Pomázon van, és ki akarjuk hozni. Hatan vagyunk otthon, sok ám az a pénz, amit fizetni kell érte. Dr. Szilágyi Gábor a fejét csóválja, lassan kibontakozik előttem is az ügy: a kisfiú ál­lami gondozásban van, az apa sokáig rendőri felügye­let alatt állt, a családdal min­dig volt valami baj, szabály­­sértések tömegét követték el. Megérkezik a férj is: alacsony termetű fiatalember, kék nyloningben.­­ Meglesz annak a gyerek­nek otthon is mindene! Ki lehet jönni, megnézni, kész van már a ház, most egy konyhát is építünk, téglából. Iskolába is járhat a Józsika, ellátjuk mi mindennel. — És hol alszik majd a gye­rek? A szobában ugyanis — há­zuknak — négy ágya van. — Csinálunk neki helyet, veszünk ágyat, tessék csak megnézni majd. — Megnézzük — mondja dr. Szilágyi. — Nem célunk, hogy egy családot szétszakítsunk. Ha olyan körülményeket te­remtenek, amilyen kell, ha­­zavihetik Józsikát. De csak akkor! Könnyebb ügy következik: ősz hajú, szelíd arcú ügyfél, asszony, özvegy, öt gyereké­vel házat építene, de a leg­kisebb — igaz, kereső — kis­korú még. OTP-kölcsönt sze­retnének felvenni, ehhez gyámhatósági hozzájárulás szükséges. — Három szoba, összkom­fort lesz, a falat már fel is húztuk. — Semmi baj! — dr. Szilá­gyi mosolyog. — Mindan­­­nyian önálló keresettel ren­delkeznek, el kell készíteni az OTP-nél a kölcsönkötelez­­vényt, azt elhozzák ide. A gépírónő tornáztatja uj­jait, kinéz, megjöttek-e az idézettek. A folyosón elkiál­tott névre senki sem vála­szol. — Panaszos levél jött, hogy egyik községünkben egy anya nem gondozza a kisgyerme­ket, nem törődik vele. A kiskorú védő- és óvintéz­kedéséről lenne szó, ha eljöt­tek volna... A jegyzőkönyv az ottani községi tanácshoz kerül. • Idézés nélkül megjelent R. B. Elmondja, hogy évekkel ez­előtt házat vásárolt, lakók­kal, akik havonta ötven fo­rintot fizetnek. Igaz, rende­sen fizetik a lakbért, de nem törődnek az épülettel, ron­gálják, pusztítják. • Megnősültem, mi is szű­kösen élünk, hetvenéves az édesanyám, szeretnék beköl­tözni a tulajdonunkba, s be­fejezni a lakókkal folytatott állandó vitát... — A tanácsi szerveknek ilyen ügyekben nincs lehető­sége intézkedni, a vitát csak bírói úton lehet rendezni. Egyezzenek meg a lakóval, kerítsenek neki másik lakást a községben. Csalódott arc, szomorú a tá­vozás. Két öregúr, kedélyesen ne­vetgélve jönnek, ismerősök már. — Mi baj? — Elmondjuk mindjárt! És vaskos iratköteget szed­nek elő, határozatokat, szer­ződést, telekkönyvi kivo­natot. Röpködnek a levegő­ben a szakkifejezések, de úgy látszik, a két öregúr mégsem érti egészen a hivatalos eljá­rásokat — hervad a mosoly. Bonyolult ügy, alig értem, belekeverednek ők maguk is. Telekről van szó, aminek egy része ezé, a másik azé, har­madik egy harmadiké, össze­keverték a helyrajzi­kat, azt adták el, amit számo­nom kellett volna. — Önök követték el a nagy hibát. Hogy írhatták alá a szerződést a telekkönyvi be­tétszám ismerete nélkül? Papírok sokasodnak az asz­talon, tervrajzot teregetnek, vitáznak. Csendben az ajtót — a folyosón nyitom még várnak. (koblencz) KONCER­TEN Fotó: Péterffy 1 AZ ÜLLŐI ALFA II Próbál az újonc zenekar Egyik este az üllői művelő­dési otthon KISZ-helyiségébe egy csapat fiatalember vonult be, hónuk alatt hangszerrel. Rövidesen megszólalt a zene. Az üllői Alfa II, az újonc ze­nekar próbát tartott. Amikor szünet következett, felkerestem őket pár percre, hogy megérdeklődjem, kikből áll a zenekar. Botlik Gyula a vezetőjük, tavaly érettségizett, jelenleg asszisztensként dolgo­zik. A zenekarban ő a szólógi­táros. Gér Sándor 18 éves vas­esztergályos basszusgitáron játszik. Varga Károly 17 éves. Zenei gimnáziumba jár — ő az orgonistájuk. Kocsis Gyula 18 éves pincér a dobos. Éneke­sük: Virág Kálmán 22 éves áruátvevő. Különböző szak­mákat képviselnek tehát, s mivel nem­rég alakultak, még nagyon sokat kell gyakorol­niuk, hogy a kis együttes ös­­­szeforrjon. Hangszereik sem a legjobbak még, de ezt majd idővel — ahogy a keresetük megengedi —, pótolják. Szívesen meghallgattam vol­na beszélgetésünk után egy számot az Alfa II-től, de a szólógitáron elpattant két húr. AZ ÉVEK MESÉJE — Hogy van-e itt Bényén mesélő öreg? Hát, hirtelen nem is tudnám megmondani... Tudja, kit keressen meg? Itt a fő utcán, ha végigmegy, a nyolcvannyolc alatt megtalál­ja Liska Pált, Pali bácsit. Van az­ öreg vagy kilencven éves, az aztán tud történeteket! Hajlott hát, tiszta, kék sze­mek ... Nem lepődik meg, ko­mótosan a pad mellé teszi görbebotját, és azt mondja: — Hát, akkor én elmondom az életem sorsát. A lánya közbeszól, hogy: papa azt mesélje, amikor haj­nalban kell, hogy kihordhas­sa tejet! Csendes szóval inti: — Bízd rám, elmondom én az elejitül! Oszt magnót nem hozott? Mer’ a Misi unokám arra szokta felvenni ezeket a dolgokat!★ — Tízéves koromban szol­gálni mentem a Klenoczki Andráshoz, utána meg, a kö­vetkező esztendőben elszegőd­tem a másikhoz, Viczián Mi­hályhoz. így ment ez minden évben, mer' gyerek voltam, csak nyáron szogáltam. Ami­kor kijártam az iskolát, ágen­­dáztam, Kedves Andráshoz mentem, ott is maradtam há­rom kerek évig. Jól bántak a szolgával, volt enni-inni való, csak kevés a kereset. Az első nyáron 14 forintot kaptam, vettem érte ruhát. Hét-nyolc forint volt egy mázsá­­ búza akkoriban! — Hamar legény lettem, ko­rán eljártam a fonóba. Négy részre volt osztva akkor a fa­lu: Alszeg, Félszeg, Tabán és Spital. Mindegyiknek volt fo­nója. Karácsonyig fontak lányok, amikor ezt befejezték, a sütöttek részest, hoztak bort és megrendezték a fonóbált. No, azok bálok voltak! Cimbal­most is fogadtak, de amikor nagyobbacska legény voltam, akkor már rezesbanda játszott. Csizmába’ jártak a lányok, patkós csizmába, széles pántli­ka volt a hajukban, leért egész a sarkukig. Mindig összebe­széltek és egyforma pántlikát kötöttek, pirosat, kéket, bar­nát, mikor milyet... — No, és hogy ott folytas­sam, hát játszottunk is a fo­nóban. A csókolózós játék, az meg úgy volt, hogy minden csütörtökön járt a faluban egy bátyus zsidó, csipkét, gyűrűt, mindenfélét árult. Ennek a neve volt a jel. Ha a legények elkiáltották magukat: lányok, itt járt a Lázár zsidó! — ak­kor jött a csókolózás. Persze, először meg kellett kérdezni: engedi, hogy megcsókoljam? Hát... Volt amelyik nem en­gedte. Huszonöt éves voltam, ami­kor megnősültem, tizennyolc a feleségem. Pilisen, a boltban vettünk neki koszorút, nekem meg vőlegénybokrétát. Nagy lakodalmunk volt, mindent az a gazda adott, akinél akkor szolgáltam. Hogyne emlékez­nék! Adtak 14 kappant, 3 hek­tó bort, fél zsák lisztet, 42 kiló marhahúst, két birkát. Az volt akkor a divat, hogy amikor mentünk a menyasszonyért, egy szalmakötelet tettek kapuba, keresztbe, ezt elsza­a­kította a botjával a vőfély. Az asszonyok meg, akik az ebédet főzték, raktak egy fazékba ha­mut és azt odacsapták a föld­höz. Hogy mért, azt már nem tudnám megmondani... — Nemsoká elvittek a hábo­rúba. Harminckét hónap és ki­lenc nap frontszolgálatom van nekem! Amikor hazajöttem, vettem kocsit, lovat, szerszá­mot, feles földet — gazdálkod­tam. — A feleségem meghalt, két lányom van, most az egyikkel vagyok. De azt mondom én magának, ilyen világ mint, most, még nem volt az én éle­temben. Csak figyelem a fia­talokat, milyen szépen jár­nak, mi meg ágendázni is mez­­télláb mentünk. Sokkal keve­sebbet dolgoznak a népek, és százszor jobban élnek! — Ha isten segít, január 16-án betöltöm a kilencven esztendőt. Nincs semmi bajom nekem, csak hát kicsit gyön­ge vagyok már. De ezt a bort, ezt kóstolja meg, én csinál­tam! Jó hideg-e? (koblencz) 1 — A Maglód­ Községi Ta­nács felméri az engedély nél­küli közterület-foglalásokat. Az utóbbi időben ugyanis sok maglódi lakos — szabályelle­nesen — az utcán tárolja az építőanyagokat, S küs U­r::s { 1­8 ® V íüsi «Ü Y Ki:: ÜK! |\ UK! | A reményekből valóság lett monori-erdei sportvezetők. A téli átigazolási szezont ala­posan­­ kihasználták és csa­patukat jelentősen átszervez­ték, megerősítették. Így az­tán egy cseppet sem volt cso­da, hogy Monori-erdő csapa­tát a szakemberek a II. cso­port biztos esélyesének kintették , és igazuk lett.De­Hozzá kell tenni azonban, hogy ez a gárda sem nyúj­tott egyetlen egyszer sem olyan játékot, amit méltán elvártak tőle. Sok az együt­tesben a technikailag kép­zett, jó labdarúgó, és ezek közül egy-egy, ha jó napja volt, eldöntötte a mérkőzést. Kik nyerték meg a bajnok­ságot? A kapuban Szalontai J. különösen lapos lövéseknél képes bravúrokra , végig megbízhatóan látta el fel­adatát. A védelemben a Nagy, Mercz, Pálinkás I., Fü­redi négyes sokszor áttörhe­tetl­en falat jelentett. A kö­zéppályások: Legendi, Skri­­bek, Szalontai A. és Müller mind tapasztalt, régi labda­rúgók. Elöl a gólkirály, a ki­tűnő adottságokkal rendelke­ző Bán, az igen jól cselező volt vecsési balszélső Szoko­­lyai és az igen technikás Szlakó ostromolta az ellenfe­lek kapuját. Játszott még a bajnokság folyamán Szalay, Kulcsár, Jangyik, Romhányi, Panyik. Végeredményben több mint 80 százalékos teljesítménnyel jó helyre került a csoportel­sőség. Az erre az évre össze­szedett együttes bebizonyítot­ta képességeinek egy részét, komolyabb edzésmunkával, összeszokottsággal, sokkal többre lehet képes ez a gár­da. (­tál) A tavalyi fél siker után sem vesztették el kedvüket a

Next