Pest Megyi Hírlap, 1972. január (16. évfolyam, 1-25. szám)

1972-01-15 / 12. szám

2 FÓKUSZ Római randevú EZ A RANDEVÚ a huszon­negyedik órában jött létre. Pénteken, 14-én már haza­szállították Angliába a Máltán állomásozó brit erők hozzá­tartozóinak utolsó csoportját. Szombaton, 15-én járt volna le Dom Min­toff máltai minisz­terelnök ultimátuma: Nagy- Britannia ürítse ki teljesen máltai haditengerészeti tá­maszpontjait. S ekkor történt valami. Pénteken a déli órákban London bejelentette: Lord Carrington hadügyminiszter Rómába utazott, hogy Mintof­­fal tárgyaljon. Mintoff, Val­letta­ hírek szerint, előbb Co­­lombóval és Moréval, Itália miniszterelnökével és külügy­miniszterével Érdekesebbé teszi tanácskozott­ a dolgot, hogy a Mintoff—Carrington találkozó nem négyszemközti — részt vesz azon egy harma­dik fél is:­ Joseph Luns, a NATO főtitkára. HA AZT MONDJUK, har­madik, nyilvánvalóan mögé értünk egy láthatatlan negye­diket is: az Egyesült Államo­kat. Mert bizonyos, hogy Suns — aki, mint most kiderült, a héten már titokban találkozott Heath brit miniszterelnökkel és, mint még nem derült ugyan ki, de (nagyon valószí­nű) tanácskozott Washington valamelyik befolyásos képvi­selőjével is — amikor a NATO nevében ajánlja fel majd a római randevún, hogy ki­t egyenlíti Máltában a Mintoff által benyújtott számlának azt a részét, amelyet London már nem óhajt megfizetni, akkor nemcsak a NATO, de az USA nevében is beszél. Mert nem egyszerűen csak a NATO-nak, hanem elsősor­ban az Egyesült Államoknak — amely a közel-keleti hely­zet alakulása következtében már amúgy is érzékeny vesz­teségeket szenvedett a Föld­közi-tenger medencéjében — annyira érdeke, hogy a továb­bi veszteségeket megakadá­lyozza, vagy legalábbis késlel­tesse. Tehát: az USA-nak még sokkal fontosabb, mint Nagy- Britanniának, hogy Máltán to­vábbra is megmaradjon brit, illetve a NATO (s ezen a keresztül az amerikai) jelen­lét, még ha ez az eddiginél jóval nagyobb anyagi áldoza­tokba kerül is, minthogy Min­toff borsos számlát nyújtott be. RÓMABAN pénteken nyil­ván a számla összegén kezd­tek el tárgyalni, alkudozni. Hírek szerint a Málta által eredetileg kért 18 millió font­sterling és az Anglia által megajánlott 9,5 millió helyett valahol a középúton egyeznek meg, talán 13 millióban úgy, hogy az angolok által vállalt 9,5 millión felüli összeget a NATO, azaz elsősorban az USA fizetné. Elképzelhető, hogy Rómában létrejön egy ilyen, vagy ehhez hasonló megegyezés. De még ebben az esetben is valószí­nűtlen, hogy Anglia és a NATO máltai szerepe válto­zatlan marad. Ahhoz a Min­­toff-kormány már túl mes­­­szire ment a máltai függet­lenségi politikai útján. A Cement­es Mészművek Váci Gyára azonnali belépésre felvesz: fiatal gépészmérnököt ,agrr felsőfokú végzettségű szaktechnikust műszaki fejlesztési munkakörbe; fiatal építésztechnikust beruházási munkakörbe és fiatal, gimnáziumot vagy közgazdasági technikumot végzett női számviteli munkaterületre. Jelentkezés a gyár személyzeti osztályán, személyesen vagy telefonon. Telefon: Vác, 256, 167-es mellék. Ä ghanoi fordulatról A ghanai fővárosban egy nappal a vértelen katonai ha­talomátvétel után nyugodt a helyzet. Busha volt kormányfő rezi­denciája, a nemzetközi repü­lőtér, a kereskedelmi bank és a telefonközpont továbbra is fegyveres katonai őrizet alatt áll. I. K. Acheampong alezredes, az ország katonai vezetője egyik rádióbeszédében azt mondotta, hogy „senkit sem ölünk meg, és ezután sem ölünk meg senkit". Az új ál­lamfő jelezte, hogy újra létre­hozzák a Nkrumah megbukta­tása után felszámolt állami gazdaságokat. Azt is kilátás­ba helyezte, hogy visszaenge­dik az országba annak a több mint egymillió külföldi ál­lampolgárnak nagy­­ részét, főleg „az igazi üzletembere­ket”, akiket a Busha-kormány utasított ki Ghánából. Közben Kofi Busha volt gha­­nai miniszterelnök London­ból Párizsba érkezett. Anélkül, hogy érintkezésbe lépett vol­na Ghana párizsi nagykövet­­­ségével, a francia főváros má­sik repülőterére hajtatott, on­nan — megbízható források szerint — még a nap folyamán továbbindul Abidjanba. Accrai felvétel: I. K. Acheampong ezredes, Ghana új ura bejelenti a hatalomát­vételt. A vértelen puccsot csü­törtökön hajtották végre, mi­közben dr. Kofi Busia ghanai miniszterelnök Londonban volt. Meghalt IX. Frigyes dán király Pénteken — csaknem ne­gyedszázados uralkodás után — Koppenhágában 72 éves ko­rában elhunyt IX. Frigyes dán király. A trónon legidő­sebb lánya, a 31 esztendős Margit hercegnő követi, aki­nek személyében II. Margit néven másodszor kerül női uralkodó az ezeréves királyi dinasztia trónjára. PÉNTEKEN KÉT ÜLÉST tartottak Bécsben a hadászati fegyverrendszerek korlátozá­sáról. Délelőtt a tanácskozá­sok megkezdése óta a 110. ple­náris munkaülésre került sor, míg délután a szakértőkből ál­ló munkacsoport technikai kérdésekről tanácskozott. Győzelem Long Cheng-nél A laoszi hazafias erők heves tüzérségi előkészítés után el­foglalták a Long Cheng-i kato­nai támaszpontot — erősítette meg pénteken az AFP csü­törtöki értesülését pénteken a UPI amerikai hírügynökség. A pénteki nap folyamán még heves harcok dúltak a támasz­pontok közelében, ahol a kor­mányerők egyes egységei be­fészkelték magukat. Mint Tóth Pál, az MTI hanoi tudósítója jelentette, a laoszi felszabadító hadsereg főpa­rancsnoksága csütörtökön pa­rancsot adott ki, s ebben arra hívja fel tisztjeit és katonáit, hogy gyorsan és lehetőleg él­ve fogják el az elfoglalt bázis­ról elmenekült tiszteket és ka­tonákat, védjék a felszabadí­tott területek lakosságának életét és vagyonát, s állítsák helyre a rendet. A parancs azzal a felhívással fordul az ellenséges katonákhoz, hogy szálljanak szembe az ameri­kaiakkal és tisztjeikkel, állja­nak át a hazafiak oldalára, vagy legalábbis ellenállás nél­kül adják meg magukat Pillantás Afrikára ÍV. „SZERVUSZTOK, KONGÓIAK!”­ Delegációnk a Kongói Népi Köztársaságban két belföldi különrepülőgépen elutazott a Brazzaville-től az Atlanti­óceán irányában 200 kilomé­terre fekvő, 15 ezer lakosú Jacob városka határába. táj olyan, mint a mi dunán­­­túli dombos vidékünk, s végül hegyvonulatokkal körülha­tárolt síkság következik, ame­lyen — a repülőgépről jól lát­ni — széles dűlőutakkal négy­­szögletűekre szabdalt, zöl­dellő parcellák sorakoznak egymás mellett Cukornádkunyhók A repülőtér amolyan mezei létesítmény. A fel-, illetve le­szálláshoz szükséges pálya be­tonját ledöngölt vörösagyagos föld helyettesíti. Ám ez nem akadályozza meg a kitűnő pi­lótákat abban, hogy zökkenő­­mentesen „rakják” földre a két gépet. A váróterem: né­hány faoszlop, s rajtuk cu­kornád szárából készült „zsúp­tető”. Felnőttek tömege, s torna­mutatványokkal úttörők fogadnak kedveskedő bennünket. Ezt követően autókon nekivá­gunk a kayei cukornád- és földimogyoró ültetvények dű­lőútjainak. Kilométerekre a lakott helységektől cukornád­­kunyhója előtt feszes vigyázz­­ban áll egy, a zakóját három kitüntetéssel dekorált idős kongói férfi, s katonásan tisz­teleg delegációnknak. (Kitün­tetéseit valószínűleg a függet­lenségi harcokban való helyt­állásáért kapta, s most talán ő az egyik hatalmas ültet­vényparcella felügyelője.) Rekkenő hőségben összesen 64 kilométer utat teszünk meg autóinkon, miközben meglá­togatjuk az ültetvények két Cukorgyárát, s egy földimogyo­ró-olajat sajtoló üzemet. Szakembereink szerint utób­biban állítják elő a egyik legjobb minőségű világ ét­olaját. Káliumgyár Előző írásomban említet­tem, hogy a francia tőke mi­lyen jelentős szerepet játszik még a kongói gazdasági élet­ben. Ez az említett három üzemben annyiban észlelhető, hogy több francia mérnök is dolgozik bennük. A szakem­berek gárdájának tagjai kö­zött azonban már vannak­­ kongóiak is. A nyugati tőke jelenléte még inkább észlelhető a saját kórházzal is rendelkező halle-i káliumgyárban, ahová — egé­szen a gyár területére — az óceáni kikötővárosból, Pointe Noire-ból két kocsiból álló különvonaton érkezünk. Az 1100 munkást foglalkoztató gyárat francia tőkések és a Világbank kölcsönéből hét esztendeje 100 millió dollárért építették. Évente 430 ezer ton­na,­háromféle szemcséjű ká­liumot állítanak itt elő. E mennyiségből Kálisó Kartell a Nemzetközi közreműködé­sével 420 ezer tonnát látnak. Hogy hová? A expor­tőkés szervezet ténykedése egyelőre nehezen ellenőrizhető. A gyár igazgatója azonban már kül­földi egyetemet végzett kon­gói, a főmérnök, s vagy tucat­nyi mérnök viszont még fran­cia. Tavalyelőtt mintegy 200 honfitársuk dolgozott itt ala­csonyabb beosztásban, de az­óta csökkent a számuk. A ha­zájukba visszatértek helyét NDK-beli és kongói „közép­káderek” foglalták el. S szintén nem lényegtelen, ami a kormány kötelezte a tőkések szakembereit, hogy foglalkoz­zanak az üzem kongói mun­kásainak szervezett formában történő szakoktatásával is. A Pointe Noire-i kikötő A 86 hektárnyi berendezett, évente 3 területen millió tonnás áruforgalmat lebonyo­lító Pointe Noire-i igazgatóságában már a kikötő kon­góiak vannak túlsúlyban. Egyikük, egy körülbelül 25 esztendős elegáns fiatalember lelkesen tájékoztat bennünket arról, hogy nemsokára hozzá­fognak a kikötő területének bővítéséhez. A többi közt hal­feldolgozó üzemet is létesíte­nek rajta. A nyugati tőke tehát, bár je­len van a Kongói Népi Köz­társaság gazdasági életében, évről évre csökkentik a be­folyását — a szocialista orszá­gok egyre növekvő segítségé­vel is. Amikor brazzaville-i szál­lodánkból a hazánkba vissza­hozó repülőgéphez indulunk, a csillebérci úttörőtáborban járt leányka ismét csak így búcsú­zik tőlünk: „Szervusztok, ma­gyarok !” Szívből mondjuk neki, s üd­vözlésképpen a függetlenségé­vel jól sáfárkodó derék nőné­nek is: „Szervusztok, kongói­ak!” Tarján István (Vége) Népi táncbemutató 1972. JANUAR 15., SZOMBAT ASSZUANI CSODA — „Ez még az asszuáni gát építése előtt volt”­ — hallani ma Egyiptomban itt is, ott is, a heluáni fémkohászati kom­binát építkezésein, a mező­kön, ahol serényen folyik munka, miután a vízgyűjtő és­a tető vize eljutott oda. Ez a mondat olyan, mintha két kor­szakot választana ketté. Tavaly, január 15-én Nyiko­­laj Podgornij, szovjet államfő és Anvar Szadat egyiptomi el­nök ünnepélyesen átvágta a zöld szalagot az asszuáni gát bejáratánál. Az erőmű azon­ban már a hivatalos átadás előtt is hasznot hajtott az egyiptomi népnek. Itt jött lét­re Egyiptom energetikai bá­zisa, amely az ország népgaz­dasága fejlődésének magvát képezte. Az asszuáni áram szinte az egész egyiptomi gaz­daságnak lökést adott,­­új ter­melési ágakat keltett életre. Szovjet és egyiptomi szakem­berek tervei alapján megkez­dődött az évi 100 000 tonna kapacitású alumíniumkombi­nát, továbbá két cementgyár és egy műtrágyagyár építése. Jelentősen bővült azóta a he­luáni fémkohászati komple­xum is. Elfogadták a mezőgaz­daság teljes villamosításának részletes programját. És mind­ebben a Szovjetunió nyújt hathatós segítséget Egyiptom­nak. Létrejött az asszuáni víztá­roló, amelyet a barátság ten­gerének neveztek el. Vizével az utóbbi években 648 000 fed­­dán földet tettek művelhető­­vé, összehasonlításul annyit, hogy az 1952-es csak évi júliusi forradalmat megelőző 25 esztendő alatt mindössze 17 000 feddán sivatagot tettek művelhetővé. Az országban első ízben létesítenek földi­­mogyoró-, kávé-, kakaó-, tea- és ananászültetvényeket, szovjet segítséggel megterem­­­tett és szovjet gépekkel fel­szerelt „Barátság” mintafarm tapasztalata alapján gépesített nagyüzemi gazdaságokat hoz­tak létre. Mindez lehetővé te­szi, hogy az elkövetkező 10 év alatt másfélszeresére növel­jék a mezőgazdaság teljesít­ményét. Egyiptom fejlett energetiká­val rendelkező­ ország lett. Az asszuáni erőmű az egész Afri­kában termelt elektromos energiamennyiség felét szol­­gáltatja. Az ország fejlődése szempontjából felbecsülhetet­len az asszuáni komplexum szerepe. Nyugaton annak idején so­kan kételkedtek a mérnöki megoldásokban, minőségében és a az építkezés berendezés tartósságában. Az egyiptomi energetikai minisztérium is­mert szakembereket hívott meg Asszuánba, s lehetővé tette számukra, hogy megvizs­gáljanak minden berendezést. Íme az egyik amerikai mér­nök véleménye: az asszuáni gát, az egyiptomi és a szovjet mérnökök közös alkotása, ki­tűnő létesítmény. Olyan léte­sítmény, amely valóban felbe­csülhetetlen segítséget nyújt azoknak az embereknek, akik a fejlett országok támogatá­sát és segítségét igénylik. Metró Prágában A prágai met­ró építői lerakták az első síneket a csehszlovák fő­város földalatti készülő vasfa­lának próbasza­kaszán. A Budapesti Kőolajipari Gépgyár AZONNALI BELÉPÉSRE KERES központi telephelyére, továbbá műszer- és technológiai szerelési munkahelyekre (Algyő, Százhalombatta, Fényeslitke) külszolgálatot munkakörbe: lakatos, vízvezetékszerelő, bádogos, esztergályos, asztalos, lemezlakatos, ív- lánghegesztő, motorszerelő, csőszerelő, kazánfűtő szakmunkásokat, továbbá öltözőőröket, őröket és férfi segédmunkásokat. SZÁZHALOMBATTÁN MINDEN SZOMBAT SZABAD, Algyőn és Fényeslitkén dekádmunkarend van. MAGAS KERESETI LEHETŐSÉG! MUNKÁSSZÁLLÁS, ÜZEMI KONYHA VAN. A MUNKÁSSZÁLLÁS VIDÉKEN INGYENES. Felvétel esetén az útiköltséget megtérítjük. Próbaidő alatti kilépés esetén az útiköltséget visszavonjuk. Segédmunkások részére hegesztőképzés. Jelentkezés a vállalat munkaügyi osztályán: Budapest XVIII., Gyömrői út 79—83. vagy a vidéki munkahelyek vezetőinél.

Next