Pest Megyi Hírlap, 1972. július (16. évfolyam, 153-178. szám)

1972-07-30 / 178. szám

VAC I MAPLIl A POST MOGYIJ HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA ■­ [UNK] [UNK] [UNK] ■ — ■ —­­ * XVI. ÉVFOLYAM, 178. SZÁM 1972. JÚLIUS 30., VASÁRNAP Sárgabarack „dömping" a dunakeszi konzervgyárban A diákokra is szükség van a tervteljesítéshez Sárgabarack „dömping”­­ van a dunakeszi konzervgyár­ban. 24 óra alatt mintegy öt vagonnyi, egyenként 500 gramm töltősúlyú üveget töl­tenek meg és raknak kosarak­ba a gyümölcsüzem dolgozói. Nyolc órai műszak alatt tehát 13 ezer üveg hagyja el az üzem brack befőtt területét. Ezt a mennyiséget még ki­mondani is nehéz, pedig az üzem asszonyai, lányai, né­hány hete ezt a mennyiséget teljesítik — a diákok, vagy ahogy őket nevezik, az idény­munkások segítségével. A nyári időszakban itt dol­gozó fiatalokról, és munká­jukról beszélgettünk Vargha Lajos üzemvezetővel. — Tulajdonképpen a kon­zervgyár ad zsebpénzszerzési alkalmat a diákoknak, vagy a fiatalok munkájára van szük­sége az általában létszám­­hiánnyal küzdő gyárnak? év — A diákok munkáját már elején bekalkuláltuk a tervteljesítésbe, ezt bizonyít­ja az is hogy az üzem négy szocialista brigádja védnök­séget vállalt betanításuk fe­lett. A málna és sárgabarack idénye alatt el sem tudnánk nélkülük végezni azt a mun­kát, amely szükséges a terv­­teljesítéshez, pedig jelenleg nincs különösebb problémánk a létszámmal. Érdekes vi­szont, hogy évről évre csök­ken az általában 3—5 hétig itt dolgozó diákok létszáma. Lehet, hogy az építő táborok „csábítják” el őket, vagy pe­dig — ami valószínűbb — van elég zsebpénzük nyara­lásra, kirándulásokra. — Sok fiatal először jött a számára ismeretlen konzerv­iparba. Milyen munkát kap­nak, s azt milyen eredmén­­nyel végzik el? — Az első órákban finto­rognak az ismeretlen illatok­tól, de némi gyakorlás után a régi dolgozókhoz hasonlóan válogatják a barackot, töltik a málnát, rakják szalagra az üvegeket. Nehéz fizikai és gépmunkát nem végezhetnek. Nem panaszkodunk munká­jukra, a 7,60—8,50-es óra­bérért becsülettel megdolgoz­nak. b. 1. Avatás előtt... ják Plakátok tudat­Vácott városszerte a lakos­sággal, hogy va­sárnap délelőtt 10 órakor a Konstan­tin téri szovjet­­ hősi emlékmű előtt tiszthelyet­­tes-avató ünnep­séget tartanak. Egy környékbeli laktanyá­ban beszélgettünk Komé Fe­renccel, aki egyike a harmin­­cadikán felavatásra kerülő nö­vendékeknek. — Sok tanulással, sok mun­kával telt el a két esztendő, de elérkezett ez a nevezetes nap — mondja. — Életcélom­nak tekintem a hivatásomat. Kiskorom óta foglalkozom a gondolattal, hogy katona le­gyek. — Hová való? — Nyírkátai vagyok, Sza­bolcs megyében születtem. Utána Hajdú-Biharba kerül­tem. Debrecenben jártam iparitanuló-iskolába és ál­talános lakatos mesterséget ta­nultam. 1970-ben bevonul­tam. Négyhónapos kiképzés után élenjáró honvéd let­tem. Aláírtam a szerződést, hogy vállalom a továbbtanu­lást. — A szülei örülnek? — Édesanyám nehezen tö­rődött bele, hogy ilyen mes­­­sze kerültem. Édesapám büsz­ke ránk. Testvérem is most teljesíti a katonai szolgála­tot. Azután az anyai szív is megenyhült, amikor a három ütemben „kiváló hallgató” lettem. A második év végén 4,73 lett a tanulmányi átla­gom. S nemrégen a KISZ- szervezet és a századparancs­nokom ajánlására rendkí­vüli taggyűlésen felvettek a pártba is. — További tervei? ha — Mindnyájan szeretnénk, jól sikerülne a vasárnapi avatóünnepség. Utána egy hó­nap szabadság következik, ott­hon. Már megkaptam a be­osztásomat is, amely lehe­tővé teszi, hogy ősztől a fő­városban, a híradástechnikai középiskolában tanulhassak tovább. Huszadik születésna­pomon kapom az őrmesteri rangot. Szeretnék továbbtanul­ni, újabb eredményeket el­érni. (P. r.) Váchartyáni országjárók is Ebben az évben folytatják jó hagyományukat a váchartyáni Volán dolgozói. Több utat szerveztek az ország különböző vidékeire, ahová autóbuszokkal, s a családtagokkal együtt Szebbnél mennek. szebb hazai tájat ismer­nek meg, így iga­zán szépen, hasz­nosan töltik a munka­menőjüket.utáni pi­Az elmúlt szom­baton a „híres” várost , Szegedet látogatták meg. Ezernyi látnivaló­val, rengeteg él­ménnyel tértek haza. A Tisza-par­­ti metropolis el­kápráztatta őket, és örök emlékük marad a szabad­téri színpadon lá­tott „Hegyen-völ­gyön tündéri lakodalom” szépsége. — Nehezen in­dultunk el — so­rolta hétfőn reggel Juli néni, Kiss Já­­nosné —, de ez­után minden ki­rándulásra elme­gyünk a párom­mal. Csak az a baj, hogy nagyon rövid nap...volt a két Az egyik aszta­los, Együd József, a szegedi vendég­szeretetről beszélt. A szívesen látás szinte nagyobb él­mény volt­­ számá­ra, mint minden más látnivaló. — És a birka­gulyás! Még most is a számban van az íze, amit a hű­vös, csárdában nádtetős ettünk — csettint, és eb­ből a hallgatóság is érzi a csípős­­ paprika aromáját, az omlós bá­­rányhús zamatét... Vasas István már a következő kirándulást szer­vezi. végén Szeptember Pécs—Sik­lós és Harkány lesz az útirány. Könnyű dolga van a szervezőnek — napok alatt teljes lesz a létszám. Szeretnék a vo­­lánosok, ha újból Galambos tanár úr lenne az génvezetőjük, ide­nki immár három év óta kíséri a vác­hartyáni országjá­rókat. — esi — Orvosi ügyelet Holnaptól kezdve az alábbi orvosok tartanak ügyeletet a váci központi rendelőben (Vác, Köztársaság útja 32, telefon: 11—199). Hétfőn: dr. Áfra Tamás, kedden: dr. Áfra Tamás, szér­ián: dr. Ruzicska Béla, csü­törtökön, pénteken: dr. Steiner Antal,, dr. Bea Mátyás, szombaton és vasárnap: dr. Értékes Tibor. A beosztás hétközben meg­változhat. Hálózatbekapcsolás A Nógrád megyei Állami Építőipari Vállalat 1972. au­gusztus elsejével feszültség alá helyezi a Gombási úti lakótelepen a 10 kW-os föld­­kábelhálózatot, valamint a hozzá tartozó transzformátor­­állomásokat és a kicsatla­kozó légvezetéki hálózatot.­­Ezt követően a vezeték érin­tése tilos és életveszélyes! Életveszélyes üzem Támaszkodom a váci vasút­állomás peronján és nézem a korzót. A korzót a sínek kö­zött, ahol­­ öregek és fiatalok csomagokkal és gyermekekkel sétálgatnak. A peron három kapuja tárva-nyitva, amikor a hangszóróban elhangzó figyel­meztetés mellett hatalmas füttyögésekkel a tömeg között átrobog a prágai gyors. Az em­­ber haja az égnek áll. Várom a 19.27 órakor érke­ző szobi vonatot, de elmúlt már öt perc, elmúlt negyed­óra, félóra és a vonat még se­hol. Sokezer kilométerre innét, Japánban ilyenkor már járnak az egyenruhás lánykák a pero­non és sűrű bocsánatkérések között jelentik be, hogy a vo­nat mennyit késik. Nem kelle­nek nekünk egyenruhás lá­nyok, de a vasút reprezentá­ciójából talán tellene egy ka­pus fizetésére, aki csak a vo­natok érkezése után engedné ki az utazóközönséget, infor­mációt adna szóban és telefo­non érdeklődőknek. Nagyapám kapus volt itt. Akkor még fekete kürtőkalap­­pal, fehér kesztyűvel, s nagy sárgaréz csöngővel. Mint kato­na, állt az őrhelyén, komolyan vette hivatását, mint ma az ipari vállalatoknál a portások. Azóta eltűnt a fekete kalap, a fehér kesztyű és a sárgaréz csöngő, a kapus „Jóska, Pista vagy Jancsi bácsi, jöjjön ide” lett, aki elszalad ide-oda, pos­tát visz és hoz, nyomtatvá­nyért szalad, kiviszi a szeme­tet, talán még söpröget is, a kapuk meg árválkodnak. A pénztárablakon egy tábla lóg azóta, hogy információt nem adnak, a forgalminál, hogy „Idegeneknek belépni tilos!” és telefonon kért felvilágosí­tásra a forgalmistáknak való­ban nincs idejük. A felelősségvállalástól nem lehet menekülni azzal, hogy a hangszóró bemondja: „Kérjük az utasokat, ne tartózkodjanak a vágányok között, mert az esetleges balesetekért a vasút nem vállal felelősséget!”, hogy táblákat festenek: „A vágá­nyok között tartózkodni tilos és életveszélyes”, hogy időköz­ben a rendőr néha megbüntet valakit, de még azzal sem, ha a váci vasútállomás falára ha­talmas betűkkel „Életveszélyes üzem”.festenék: Mészáros Gyula Képzőművészeti kiállítás a Váci Városi Képtárban A most záruló zebegényi Szőnyi István nyári képző­­művészeti szabadiskola részt­vevőinek alkotásaiból rendezik meg az első bemutatkozó kiál­lítást. A megnyitóra 1972. július 29-én, szombaton délután 5 órakor kerül sor a Váci Városi Képtárban. A megnyitó beszé­det dr. Végvári Lajos tanszék­­vezető egyetemi tanár, a sza­badiskola igazgatója tartja. A kiállítás augusztus 20-ig tekinthető meg. Egresszörp, -pálinka A Hajdúságban befejeződött az egresszezon. A gyümölcs nagyobb részét a hűtőházba küldték, s mintegy 80 vagon­nal a konzervgyárak dolgoz­ták fel. A hagyományos tar­tósítás és feldolgozás mel­lett az idén először készítet­tek egresszörpöt, egresaromát, valamint egrespálinkát. FÓRUM Reménytelen­ü­l, de lankadatlanul... Többször és többen szóvá tették, hogy a Népek ba­rátságának útja, illetve a Csikós József út kellemesen lejtő, ám nagy forgalmú metszéspontja milyen veszé­lyes játszóhely gyermekek számára. Veszélyes, de re­ménytelenül közkedvelt. Hajdanvolt foglalkozásomnál és jelenlegi gyakorló apaságomnál fogva egyaránt érzékenyen reagálok arra, ha a bitumen úttesten gyermekkacajt, labdadöngést, bi­ciklicsengetést — s nyomukban jajveszékelve sikoltó autóféket — hallok. A részegek és a gyermekek kiis­merhetetlenül kegyes sorsa révén még kevés súlyos baleset történt, de én a sorson kívül a járművezetők óvatosságát is köszönteném, akik — ismervén a terepet — lassabban hajtanak, körültekintőbben vezetnek ezen a helyen. Ámde... Hitem rendíthetetlen a nevelés eredményességében: nyáron a focizó, ősszel a go-cartozó, télen a szánkózó gyerekekre mindannyiszor rászóltam, hogy a veszé­lyekre figyelmeztessem őket. Először meglepődtek, az­tán megszoktak, de változatlanul az úttesten játszottak tovább. Télen még meg is hógolyóztak az integető kő­­hölgy dús keblei mögül, ám tavaszra a megszállottak­nak kijáró csendes derűvel hagyják elmenni a fülük mellett figyelmeztető számat. Megtehetik, joggal tehetik meg, hiszen az egyiknek édesapja az út szélén javítja motorját, a másik kettő édesanyja a legfrissebb pletykák kicserélésébe felejtke­zik a kapuban, a harmadik... a negyedik ..., szóval az életükkel játszó gyerekek szülei a legtöbb esetben kö­zönyösen nézik, eltűrik, majdhogynem helyeslik cseme­téik veszélyes szórakozását! Az unokáját kerékpározásra tanítani szándékozó nagy­papa kérését jogosnak érzem: épüljön közlekedési park a gyermekeknek. De a deákvári gyerekek részére van játszótér (nem is egy), hinta, sőt, a vízfogó lassan fel­töltődő rétjén pompás focipálya is. Miért engedik a szülők, hogy ezeket a játszóhelyeket az úttest helyettesítse? V. F. A kotrógép mellett A kánikula teljében járunk. Dühöngő nyár tombol felet­tünk, s a harminckét fokos meleget nem enyhítik a me­netrend szerint megjelenő dél­utáni záporok sem. A hűvös­ben pihegek, de nincs igazi árnyék sehol. A közelben, a Váchartyán és Vácrátót közötti patak mellett, egy hatalmas gép dohog. Sza­bályos időközökben a meder­­fenékre zuhan a több mázsás merítőkanál. Fékek sivítanak, lánc sír keservesen, és e hang­zavar nyomában ömlik a me­der oldalára a friss föld. A vízgazdálkodási társulat kotrója dolgozik a rekkenő melegben. Itt — a patak és a vasúti töltés közé zárva —, még pokolibb a hőség. A negy­vennyolc lóerős gép forró ola­jat lehel, hiába van nyitva a kezelőfülke ablaka, ajtaja, a gépészek arcán és felsőtestén patakokban folyik a verejték. Ketten irányítják a hatalmas kotrót, Végért András és Bo­­czonádi László. Egy éve keze­lik a masinát, és kötötte össze őket a nagy figyelmet kívánó munka. Végért András megállítja a gépet és arcát törölgetve lép mellém. — Hány fok van odafönn? — mutatok a fülkére. — Nagyon sok... ki tudja? Háromóránként váltjuk egy­mást, de így is nagyon nehéz. — Biztosan jól keresnek? — teszem fel azt a kérdést, amely nem maradhat beszélgetésekből.ki a hasonló — Nem panaszkodhatunk. Négyezernél nincs gyengébb hónapunk. De tudja — emeli fel mutatóujját nem akármilyen a gépész —, munka ám ez! Ez a hőség, aztán később a sár miatt, nem könnyű kere­seti lehetőség a kotrómunka. A hatalmas merítőkanálé­t nézegetem. Friss nádtörzs szo­rult fogai közé, és öklömnyi csigák törött héja cifrázza raj­ta a sarat. — Mennyi földet emel ki egyszerre? — Félköbméternyit, de iga­zán jó talajban majdnem két köbmétert mozdít meg ... De hol van az a talaj? Ritkán van olyan munkahelyünk, de ha akad, akkor 200 köbmétert is megmozgatunk egy műszak­ban ... Ezek az emberek hősei a nyári munkának. Győzniük kell a nagy meleggel vívott csatában. Megállás nincs — teljesítménybérben dolgoznak. Vonulnak a járás patakjai, csatornái mentén, s a lánctal­pas gép nyomában új rend­be terelődnek a vadvizek. Akárcsak most, amikor a Vo­lán telepe melletti övárkot építik... Boczonádi László ül a gép­re. Végre karjára kapja a zo­­máncos kannát, s elindul egy hűvös vizet adó messzi kút fe­lé. A távolodó gép felől mes­­­szire hallatszik a merítőkanál robaja. Csankó Lajos Hívásra várva Először nem tudtunk betelni vele! Sokáig néztük a feke­te készüléket, szeretettel tapo­gattuk körül, akár egy rég várt jövevényt. Különösen kerek tárcsája tetszett, s rajta a hetyke számok. A kis lyukak, ahová csak be kell dugnunk az ujjunk hegyét, tárcsázni — és máris jelentkezik ő, a hívott szám tulajdonosa ... Télen történt mindez, az új telefonközpont átadása, a ké­szülékek cseréje után. Még ma is határozottan emlékszem a pillanatra, amikor először tár­csáztam a központi kisasszony segítsége nélkül. A szomszéd­­asszonyt hívtam: — Halló! Eta néni? Tessék mondani, nem kaphatnánk egy kis szódabikarbónát kölcsön? Fél perc múlva már kap­tunk ... Egymás után még tíz­szer tárcsáztam. Valami furcsa mámor repített, az újdonság varázsa. A gyorsaság angyalá­val utaztam alkonyatig. Aztán beesteledett, éjszaka lett s utoljára éjféli ütését hallottam a bimm-bamm órá­nak __S ekkor leszakadt az ég! Új lakónk, a telefonkészü­lék üvölteni kezdett. Mert amit csinált, az nem csörgés volt. Szinte ugrált a kis asztalon. Prüszkölve léptem ki a pap­lan alól, a papucsom nem ta­láltam, mezítláb tántorogtam a telefonhoz. A gyönyörű tár­csáshoz. — Pistike — duruzsolt egy hang —, nem fáj a hasikád? — Este fájt egy kicsit — dünnyögtem álmosan —, kérem, nem vagyok Pisti... de Milyen számot tetszett tárcsáz­ni? — ocsúdtam fel kábultsá­­gomból. Ott messzi kattant valami, letették. Ördögöt emlegetve bújtam vissza az ágyba. Hajnalban aludtam el ismét. A vekker jelzésével együtt — újból meg­szólalt a telefon. Felvettem. — Kérem — hangzott egy indulatos hang —, a hármas kocsiállás teljesen eljegesedett! Kérek forró vizet és három sú­rolókefét ... Most én tettem le. Sem forró víz nem volt még a házban — hajnal lévén —, de súrolóke­fét sem tartunk évek óta. Azt hittem, téves kapcsolás. Azzal vigasztaltam magam, hogy új még ez a Crossbar­központ, nem járódtak be a szerkentyűk, mellé csenget. Sajnos, nem úgy volt! Sorol­hatnám a „mellécsengetések” áradatát. a Kérték már azóta Terikétől nagyollót, megkérdezték, hogy vettem-e már fehér Neg­­ró-cukrot, felszólítottak, hogy ne rejtegessem Krakkauert, akit a Kék fényben is köröz­tek, s felhívták a figyelmem a halotti anyakönyvi kivonatom lejártára. Naponta — sőt, ese­tenként többször is. Eszembe juttattak több országos marha- és kirakodóvásárt, de a folya­mi vizek szennyeződéséért is engem tett felelőssé az isme­retlen telefonáló. Legutóbb — tegnap, nulla óra harminc perckor — egy búgó női hang közölte elfulladt hangon; a pa­­tagóniai uralkodó megbízásá­ból van szerencséje tudomá­somra hozni, hogy koronaék­szereit nem tudja kölcsönadni számomra az augusztusi aktí­vaértekezlet idejére... Képtelen vagyok fölsorolni minden hírt, melyekről tájé­koztattak, és minden kérdést, melyekre nem tudtam vála­szolni. Már csak azért sem, mert legtöbbször letették hallgatót. Esküszöm, én csak a ritkán tettem le, mindig meg­előztek. Az estéink azzal telnek, hogy várjuk a csöngetést. Megbű­­völten lessük a hívást, és egy­mással versengve kapjuk fel a hallgatót. Semmi mást nem csinálunk! A konyhában heg­­­gyé magasodnak a mosogatás­ra váró tányérok, s benn az íróasztalon papírok sárgulnak, siratva a meg nem írt sorokat. A telefon miatt. Mert mindig mellé csönget valaki... Csankó Lajos LABDARÚGÁS 1. Göd Tsz II. csoport: 2 1-19-42 2. Göd TK 11--------4-32 3. Dunakeszi Mech. labor 3 1— A következő forduló 2 7-13 2 mér­kőzései: VII. 28-án 17 órakor: Dunakeszi Mech. labor—Göd TK, VII. 30-án 16 órakor: Ipolytölgyes—Ipolydamásd; VII. 30-án 17,30 órakor: Göd TSZ—Göd TK, VIII. 2-án 17.30 órakor: Göd TK—Göd TSZ. Figyelem! Vácott, a Rádi úti új élelmiszerbolthoz megépített és a Rádi úton átvezető kisfeszült­ségű földkábel 1972. 1-én feszültség alá kerül. augusztus Érinté­se veszélyes és tilos! Figyelem! A Nógrád megyei Állami Építőipari Vállalat augusz­tus elsejével feszültség alá helye­zi a Gombási úti lakótelep 10 kW-os földkábel hálózatot, valamint a hozzátartozó transz­formátorállomásokat és a kicsat­lakozó légvezetéki hálózatot (x) A labdarúgó nyári kupa utolsó forduló előtti állása: I. csoport: 1. Ipolydamásd 3 2 1 — 6-2 5 2. Ipolytölgyes 3 2-15-3 4 3. Bernecebaráti 2 — 11 1-3 1 4. Nagybörzsöny 2-------2 0-4 —

Next