Pest Megyi Hírlap, 1979. május (23. évfolyam, 101-125. szám)
1979-05-11 / 108. szám
1979. MÁJUS 11., PÉNTEK Sarlós István Nagykőrösön (Folytatás az 1. oldalról) Sarlós István a napot Nagykőrös városában töltötte. A kora reggeli órákban érkezett a városi pártbizottságra, Barinkás Oszkárné és Kovács Antalné kíséretében és meghallgatta Pásztor István, Kocsis Jánosné, valamint Csípő Balázs tájékoztatását a város politikai, gazdasági életéről. A vendég nagy érdeklődéssel hallgatta Nagykőrös történetét, , Nagykőrös 24 500 lakosa közül 11 500 dolgozik. Választásokon 20 ezer választópolgár szavaz. A környező községekből is járnak be dolgozni a gyárakba. Legjelentősebb üzem a konzervgyár. A mezőgazdasági nagyüzemeket jól egészítik ki a háztáji gazdaságok, s a háztáji termelésben a tanyán élőknek is nagy szerepük van. Örömmel szólottak a vendéglátók arról az egészséges patriotizmusról, amely a nagykőrösi lakosságot jellemzi, s amelynek sok látható jele van. Különösen a város szépítésében, fejlesztésében segítenek sokat, s mint mondották, ha gyermekintézmény építéséről, felújításáról, egyáltalán gyermekek érdekéről van szó, a egy emberként mozdul meg mindenki. A várost egyébként iskolavárosként is szokták emlegetni. Az Arany János Gimnázium végzős diákjai közül a jelentkezők 75—00 százalékát fel szokták venni a főiskolákra, egyetemekre, óvónőképzésük országosan elismert A Toldi Miklós Szakmunkásképző és Szakközépiskola az élelmiszeripar számára neveli szakembereket. A zeneiskolákban ötszázan tanulnak. A négy áltlaános iskola tanári kara is kiválóan oktat. A vendég képet kaphatott a beszámoló alapján a lakás- és kommunális helyzetről, valamint a szolgáltatásról is. Hosszabban beszéltek az egészségügyi ellátásról, amely az utóbbi években jelentősen fejlődött: 56 orvos vigyáz a lakosság ftészségére. A Hazafias Népfront Országos Tanácsának főtitkárát érdekelte a város népfrontmozgalma és elégedetten hallgatta, milyen rendszeres, a közösség érdekét jól szolgáló munkát végeznek az aktivisták, népfront akciói általában sikerrel járnak, a lakosság összefog. Ennek köszönhető például, hogy a lakosság életkörülményei gyorsan javulnak. A többi között segítenek bevezetni a tanyákra a villanyt, több helyen már van televízió és rádió is. Mozgó könyvtárt hoztak létre. Jelenleg a nyári iskolatáborozást készítik elő a parkerdőben és Balatorakalin. A vendég sok kérdést tett fel a házigazdáknak. A többi között például megkérdezte, miért kevesebb itt az országos átlagnál az aktív dolgozók aránya? Hogyan érték el, hogy az ipari üzemek bruttó nyeresége jobb az országosnál? A fafeldolgozás korszerűsítésével egyidőben hogyan oldják meg a szakmunkásképzést? Biztosítják-e, hogy a tanulók ne csak a modern technikához értsenek, hanem elsajátítsák a szakma alapjait is. A tájékoztató után — noha nem szerepelt az eredeti programban —, az Arany János Múzeumot tekintette meg Sarlós István, ahol dr. Novák László múzeumigazgató kalauzolta. A szépen, értően elrendezett múzeumnak sok látogatója akad, de Sarlós István joggal jegyezte meg: sokan, akik nem jártak itt, nem is hinnék, milyen kincset gyűjtöttek össze ebben a múzeumban a nagykőrösiek. A múzeumlátogatás után a Toldi Miklós szakközépiskola megtekintése következett, ahol Tóth Imre iskolaigazgató-helyettes a fiatal, lelkes tanár ismertette meg a vendéget az intézet céljval, életével. Az elméleti tanulás mellett korszerű üzemben végzik gyakorlati munkájukat. Sarlós István először a minden igényt kielégítő laboratóriumokat nézte meg. Különösen megnyerte tetszését az a gép, amely regisztrálja és értékeli is a diákok feleletét, sőt lehetővé teszi rögzítés alapján, hogy a tanár órája befejeztével is ellenőrizhesse a foglalkozást Nem kevésbé tetszett a látogáténak a sütőipari tanműhely, ahol Tamási József mutatta be a gyerekek oktatását. Az érdeklődés annál nagyobb volt, mivel előtte már kóstoltak a vendégek a diákok huszonötféle készítményéből Az itt tanulókért verseng az élelmiszeripar, könnyen helyezkednek el a diákok. Az iskolai versenyeken is jól szerepelnek. Az első tíz között találni az ő hat tanulójukat. Sarlós István érdeklődését bizonyította ismét a sok kérdés. A többi között például: milyen beosztásba kerülnek az itt végzettek? A diákok megmaradnak-e később is a szakmában? Mi az óím, hogy a korábbinál több a fiú jelentkező az iskolája? Görbe Ferenc igazgató és Gémes Tibor, a gyár pártbizottságának a titkára először az irodaházban, később az épülő új üzemrészben tájékoztatták Sarlós István a gyár életéről. Évente másfél milliárdos termelési értéket termelnek. Százezer tonnánál több konzervál adnak el évente. Mindezt 3500 dolgozó termeli. Beszéltek gondjukról is: a rekonstrukció nem olyan ütemben halad, ahogy azt szeretnék. Elavult néhány technológiai folyamat is. Többségében azonban jól fejlődtek, kielégítik a külföld minőségi igényét is. Példaként említették a paradicsomkonzervet, amely évtizedek óta Aranyfácán márkával ismert a világon. A dolgozók munka- és életkörülményeiről is tájékoztatták a vendéget. Mint mondották, száz egyetemet végzett munkatársuk van. Jellemző a dolgozókra a sokféle újítás, találmány. Említették a fiatalok műszaki tanácsát, amely nagyon eredményesen dolgozik. Újítási versenyben országosan az elsők. A termékszerkezet-váltást sürgetik, javítani kívánnak a gazdaságosságon, csökkenteni kívánják az importból származó anyagok felhasználását, s hazaival helyettesítik. Sarlós István bőséges választ kapott kérdéseire: Honnak pótolják hiányzó munkaerejüket? Nem találják-e kevésnek az egyetemet végzettek számát? Van-e beleszólásuk az exportba, vagy az teljes egészében a külkereskedőktől függ? Hogyan biztosítják a szakmunkásképzést? Milyen termékekkel kívánják bővíteni gyártmányaikat? Helyes-e az a törekvésük, ahogy üveges árut bocsátanak kereskedelembe dobozolt helyett. Ezzel a háziasszonyok dolga nehezül. ★ Gazdag programmal várta Nagykőrös a kedves látogatót, és Sarlós István láthatta, a régi, patinás város hogyan ápolja hagyományait, milyen kultusza van Arany Jánosnak, de őrzik a földmunkásmozgalom emlékeit, mindazt, ami nevet szerzett a településnek. Nagykőrös iskolaváros, jelentős iparú és fejlett mezőgazdasággal rendelkezik. Azok, akik itt élnek, felelős munkával fejezik ki városszeretetüket. A látogatás a kora esti órákban fejeződött be. S. A. Az Arany János Múzeumban a költő személyes tárgyai között (balról jobbra) Sarlós István, Pásztor István, dr. Novák László, Kariakus Oszkárné. Tamás József, a tanműhely vezetője a kifliformázót mutatja: Kovács Álltaménak, Csipő Balázsnak, a Hazafias Népfront városi bizottsága titkárának és a vendégnek. Borsán Péter felvételei 3 Vörös zászló a főiskolásoknak (Folytatás az 1. oldalról) A Vietnami Szocialista Köztársaság négytagú delegációja tegnap délelőtt Szentendrére, a Kossuth Lajos Katonai Főiskolára látogatott. A főiskola parancsnokának kiképzési helyettese Erdei László ezredes és Géczi Sándor főhadnagy, a főiskola KISZ-bizottságának első titkára tájékoztatta a vendégeket a tisztképzés helyzetéről, az oktatás során felhasznált korszerű technikai eszközökről, valamint a KISZ Központi Bizottsága vörös vándorzászlajával kitüntetett ifjúsági szervezet munkájáról. Az eseményen jelen volt Horváth István vezérőrnagy, a magyar néphadsereg politikai főcsoportfőnökének első helyettese, valamint Varga László, a KISZ KB titkára is. A látogatás végén Darg Qaoc Bao, a delegáció vezetője átadta Erdei Lászlónak Uo Si Minh Kommunista Ifjúsági Szövetség vörös zászlaját. A delegáció tagjai elismerő szavakkal szóltak a Kossuth Lajos Katonai Főiskola életéről, munkájáról, mindarról, amit a dalelőtt során tapasztaltak. Dang Onoc Bro átnyújtja a vőség zászlaját Erdei Lászlónak. Si Minh Kommunista Ifjúsági Szó- Héjúikét senki sem kényszerítheti térdre Beszélgetés Tosig Van Kim kitIzetesi határőrrel A Szentendrére látogató ifjúsági delegáció egyik tagja volt a 22 esztendős Tong Van Kim, aki a közelmúltban fegyverrel a kezében védte hazáját a kínai betolakodókkal szemben. Hivatásos katona, határőr. Rezzenéstelen ifjú arca, tiszta tekintete elkomorul, amikor a harcokról esik szó. Eltelt már sok idő, a támadás kezdete óta, ám Tong Van Kim nem felejti el az agresszió borzalmait . Egységemmel hazám északnyugati határtérségében, Lai Chau tartományban harcoltunk a támadók ellen. Egy lövedék eltalálta a lábamat, iszonyú fájdalmaim voltak, Hanoiba szállítottak, kórházba. A gondos ápolás nyomán felépültem, s visszatértem egységemhez. Kijelenthetem: a mi hazánk soha nem hajt fejet a betolakodók előtt. A fegyver a vállunkon marad. — Harcolt már korábban is? — Nem. De az én szülőfalum, Dien Bien Phu neve már bevonult a történelembe: 1954-ben itt mértünk megsemmisítő csapást a francia gyarmatosítókra. — Hiszen akkor még nem is élt... — Ez igaz. Két évvel később születtem, de apám és nagyapám elbeszéléseiből ismerem azt a rengeteg szenvedést, amit nemcsak ők, hanem egész népünk korábban is átélt. Öt testvérem közül én vagyok a legidősebb, s ha egyszer úgy adódik, tőlem szintén átveszi valamelyik a fegyvert. Egészen addig amíg nem lesz teljes béke. Mi azért harcolunk, hogy nyugodt körülmények között építhessük országunkban a szocializmust. — Családja bizonyára büszke önre, hiszen magas kitüntetésben részesült a kínaiak elleni harcban, nyújtott hősies helytállásáért. — Apám és anyám is boldog volt, amikor értesült a kitüntetésemről. Egyébként mindketten egész életükben a földből éltek, a Dien Bien Phuban levő szövetkezet tagjai, s a többiekkel együtt kukoricát és rizst termesztenek. Testvéreim is örültek. — Ha nem lenne katona, milyen civil foglalkozást választana? — Régi gyerekkori vágyam, hogy traktorvezető lehessek. Szülőfalum termelőszövetkezetében nagy szüksége van ilyen képzettségű szakmunkásokra. De nekem most a katonák között a helyem. Talán egyszer... — Fia meghallja azt a szót, hogy háború, mire gondol? — A békére. A franciák és az amerikaiak sem kényszerítették térdre népünket, s biztosan tudom, hogy ez másoknak sem sikerül. Népünk jól megtanulta Ho Si Minh szavait, aki azt mondta: „Semmi sem drágább a szabadságnál és függetlenségnél.” A vietnami emberek ennek szellemében élnek. Falus Gábor Tongr Van Kim, a kitüntetett határőr, Kalmágyi Péter felvételei Találkozó a közönséggel Zene — zene — zene város PEST MEGYE/1 leglelkesebb ITi "ITI zenebarátai V I jöttek el * w "tegnap délután a váci zeneiskolába, hogy találkozhassanak a televízió Zene, zene, zene... című műsorának alkotó kollektívájával. A hangversenyteremben összegyűlt zenebarátok kérdéseire Czigány György főosztályvezető, a műsor szerkesztő műsorvezetője, Vecsernyés János, a zenei főosztály helyettes szerkesztő, valamint vezetője, Csenterics Ágnes és Apró Attila rendező adott választ. A közönségtalálkozó vendégeit Varsányi Lászlóné, Pest megyei Tanács művelődési osztályának főelőadója köszöntötte. A rendezőknek szóló kérdések között általában a műsor technikai megoldásai szerepeltek. Az például, hogy a képernyőn miért a zongora lába látható egy-egy nagy hatást kiváltó zenemű eljátszásakor, miért nem inkább a művész keze? Javaslatok érkeztek arra is, hogy a jövőben több vidéki koncertről kellene a műsorban beszámolni. Többen érdeklődtek arról, hogy a ma is élő nagy zeneszerzőinkről terveznek-e a portréfilmet készíteni a jövőben A műsor szerkesztői és rendezői minden kérdésre megnyugtató választ adtak. Czigány György elmondta: rövidesen Kardos György rendezésében filmet készít az úgynevezett Kodály-módszerról, de más portréfilmeket is terveznek. A műsor szerkesztői azt szeretnék, ha az adás jövőben is népszerű lenne a a nézők körében. Cs. J. Muzsikáló fiatalok Csütörtökön a rádió harmaadik műsorában Friss Gábor Muzsikáló Fiatalok sorozatban a váci zeneiskolát mutatta be. Cs. Nagy Tamás, az iskola igazgatója a helyi zeneoktatás célját és feladatát a gyorsan fejlődő ipari lakosságának humánus város nevelésében látja. A beszélgetés után tehetséges gyerekek kamarazeneszámai, választott hangszereiknek ismertetése, majd az iskola fúvós- és vonószenekara következett egy-egy mű előadásával. A megszólaltatott zeneszerzők széles skálája Schuberttől, Paganinitől Bartókon át a mai magyar szerzőkig terjedt, kaleidoszkópszerű képet adva a váci állami zeneiskola sokszínű, sokrétű képzéséről. A gyerekek zavar nélkül, természetesen válaszoltak a riporter kérdéseire, különösen kedves volt a Mókus Kvartett kilenc-tizenegy éves tagjainak hangszerismertetése vonatkozik azokra is. Ugyanez akik részt vettek a Geszler György Vasarelly képeire írt műve előtti beszélgetésben. Kitűnt, nemcsak érzik, hanem értik is azt, amit játszanak. Vác a környék zenei életének magas színvonalú központja lett. Ennek megvalósításában vállalt és játszik jelenleg is óriási szerepet az Állami Zeneiskola. Minderről ízelítőt kaphattunk a félórás műsorból. *L A.