Pest Megyi Hírlap, 1980. január (24. évfolyam, 1-25. szám)
1980-01-03 / 1. szám
1980. JANUÁR 3., CSÜTÖRTÖK Vadhúst tárolnak Természetes hűtőszekrény Karvastagságú jégcsápokká hízott a szódarepedéseken lecsüngő felszíni víz a zempléni hegyvidék egyik természeti érdekességében, a Telkibánya határában levő jegesbarlangban. A mintegy húsz méter hosszú és háom méter széles természetes sziklaüreg nevezetessége, hogy a legforróbb nyári kánikulában sem emelkedik a hőmérséklet benne mínusz 5 fok fölé. A geológusok megállapítása szerint a mélyebben fekvő barlangrendszerből feláramló hideg levegő akadályozza meg a hőmérséklet fagypont fölé emelkedését. A telkibámyai jegesbarlangot most vadihús tárolására , használják, mint természetes hűtőszekrényt. A római korból Bronz amfora Római-kori bronz amforával gyarapodott a mosonmagyaróvári Hansági Múzeum helytörténeti gyűjteménye. A kecses bronz edény a városszéli kavicsbánya mélyén rejtőzött. A Vízgazdálkodási Vállalat dolgozói találtak rá, és átadták a múzeumnak, ahol a szakemberek megállapították, hogy a második századból való. Minden valószínűség szerint vallási ünnepeken használhatták. Megkérdeztük Százhalombattán Mibe kerül a tél? Mekkora többletkiadással jár ilyenkor az utak tisztántartása, a lakások, közintézmények fűtése, világítása, egy város fenntartása? — A kiadásokat nehéz évszakra bontva külön kimutatni, mert a télre már hónapokkal előbb kell felkészülni — mondja Farkas Mihály, a százhalombattai városi tanács kommunális üzemének vezetője, Faragó István műszaki vezető és Angyal János házkezelőségvezető társaságában. Ünnep utáni takarítás A fűtőberendezések felülvizsgálata és javítása például nyáron történik meg, s ilyenkor hozzák rendbe a lakás nyílászáró szerkezeteit is. Az idei feladatterv teljes összege egyébként 30 millió forint. Az üzemi létszám 300, ebből 30-an az építőipari részlegben dolgoznak, s javításokkal az építésszakmához tartozó valamennyi szolgáltatással foglalkoznak. A vállalat rendkívül összetett profiljához tartozik az utak, parkok gondozása, a hulladék elszállítása és megsemmisítése, 1424 tanácsi lakás kezelése, s a sok kis apró feladat között még a temetők parcellázása, gondozása is. A szemétszállítás évente 210 ezer forintba, az épületek világítása a lakásokon kívül 476 ezer forintba kerül, s természetes, hogy télen fogy el a legtöbb villamos energia. A konkrét téli elfoglaltságok közé tartozik például az ünnep alatt felgyülemlett többlet hulladék elszállítása, a köztereken szétdobált, elszáradt karácsonyfák összegyűjtése is. Ha elromlik a radiátor A téli hóügyelet a múlt telén 450 ezer forintba került. A havas utak sózását, homokozását, a közterületek mentesítését 32-an végezték csak sóból 1200 mázsát használtak fel. Rendkívüli időjárás esetén az ügyelet második-harmadik fokozatában télen, ha kell, alkalmi munkásokat is felvesznek. — Sajnos — mondja Angyal János — télen nagyon sok kiadást és utánajárást okoznak az úgynevezett egycsöves fűtési rendszer hibái, mivel a fűtőtesteken szabályozó, s egy hibás nincs radiátor miatt négy lakásban szűnik meg a fűtés. Ennyi lakót kell munkaidő alatt otthon tartani, hegeszteni, szerelni, koptatni a padlószőnyeget, a lakás berendezését. A fűtőtestekre szabályozó szelepeket kellene szerelni, s a hőközpontot kellene valamennyire átalakítani. Ráfizet a fűtésre a DHV — Kimutatható-e valamilyen mértékegységben, hogy mibe kerül a lakások és középületek fűtése? — A város szerencséje v mondják —, hogy itt működik a Dunamanti Hőerőmű, s a lakások többségét az ott termelt gőzzel fűthetik. Lehel Vilmos, a DHV főmérnöke szerint évente 250—300 ezer tonna gőzt szolgáltatnak, s ebből a legtöbbet a Dunai Kőolajfinomító Vállalatnál használják fel. A lakások és középületek fogyasztása ennek csaknem 5 százaléka lehet. A szolgáltatás deficites, s mivel a DHV nem tanácsi vállalat, a 28 millió forint többletet állami támogatásból sem kaphatja vissza. Tulajdonképpen nem is a mi feladatunk lenne, 1977 óta várjuk, hogy a város, átvegye ezt a ránkmaradt örökséget, jegyezte meg végül a főmérnök. K. T. I. kMI,av Realizálják a lehetőségeket Egy község példamutató összefogása Sóskút. 2650 lélekszámú kisközség, viszonylag távol Budapest vonzáskörétől, Pest megye nyugati csücskében. Az agglomerációs községekkel összevetve anyagi lehetőségeik jóval szerényebbek, de igényeik a jobb, korszerűbb életlehetőségek megteremtésére éppen úgy megvannak, mint a többi településnek. Ez lehetőség—igény közti ellentét , azonban nem az elégedetlenség, hanem egy egész közösség példamutató összefogásának alapja, inspirálója lett. Mindenki megmozdult Bencsik Antal tanácselnökkel és Paluska Lajos tanácstaggal négy évre visszatekintve, azokról a jelentős értékeket teremtő társadalmi munkákról beszélgettünk, melyekkel a falu lakossága hozzájárult szűkebb környezete gyarapításához. Tulajdonképpen 1976-ban kezdődött, egy régóta szükségessé vált óvoda felépítésével. Mindössze 3,5 millió forint állt rendelkezésünkre a kb. 7 millió forintos építkezés megvalósításához. Elképzelhetetlen, szinte robbanásszerű volt az a lelkesedés, amivel Sóskút lakói reagáltak felhívásunkra. — Pártaktívák, tanácstagok, KISZ-fiatalok járták a falut, vállalási lapokat osztottak szét, elmentek a különböző munkahelyek vezetőihez, hogy az ott dolgozó szakmunkásaink részére soron kívüli szabadságot kérjenek, felkeresték nyugdíjas kőfaragóinkat, kőműveseinket is, mivel a sóskúti kő megmunkálásához ők értenek legjobban. (Az óvoda teljes egészében ebből az anyagból készült.) De az épület összes villanyszerelési munkáját a faluban élő 45 szakmunkás sunk végezte el. Ez a nagyarányú összefogás végül is négy foglalkoztató teremmel működő száz gyermeket befogadó óvodát teremtett, melyet rekordidő alatt, 1976 áprilisától 1977 márciusáig építettünk fel. De az 1976— 77-es évben még egy sportöltöző is elkészült, szintén társadalmi munkában. Töretlen folytatás — A kezdeti lelkesedés mennyire bizonyult tartósnak? — Erre a kérdésre hadd válaszoljunk további eredményekkel. Éppen a lakosság töretlen segítőkészsége tette lehetővé, hogy 1977-ben, most már számításba véve a várható társadalmi munkát is, betervezhettük az új egészségház létesítését. Itt is összehívtuk a nyugdíjas kőműveseket, a szakmunkásokat, a 240 m2-es épület alapozásánál pedig mondhatom az egész falu dolgozott. Reggel nyolctól délután kettőig (hat óra alatt!) készen is lettek. Sóskúton csak egyetlen évben (1976) 1200 forint volt az egy főre eső társadalmi munka értéke, beleértve a csecsemőket is. De ami kiemeli sok más község közül, nem elsősorban a forintösszegek nagysága, hanem az immár folyamatossá vált együttműködés a helyi vezetés és a lakosság között, amely új és új vállalásokat eredményez. A fejlesztési bizottság, 1977-ben, figyelembe véve a sürgető igényeket, járdaépítési tervet dolgozott ki, melynek csupán egyetlen szépséghibája volt, hogy nem tudták milyen pénzből lehetne meg is valósítani. Azóta a probléma megoldódott, a község itt is helyt állt. 1978- tól megindult a járdák építése teljes egészében társadalmi munkában. A tanács sódert (szintén helyi anyag) és egy betonkeverő gépet adott a sóskútiaknak, a többit pedig — cementet, munkát — mindenki magának biztosít és a portája előtti útszakaszt ki-ki családi, szomszédi összefogással megépíti. Eddig mintegy 2,3 km járda készült már el, és a program ilyen feltételek mellett tovább folytatódik. Végcél Sóskút teljes járdahálózatának kiépítése. Ebbe programba — szintén társadalmi munkában — a Sóskúthoz tartozó pusztazámor is bekapcsolódik, mert éppen a jó példák hatására itt is fellendült a társadalmi mimika. Ez évben is... — Mik a jövő tervei? — Az idén szépíteni szeretnénk községünket, virágok, fák ültetésével, de természetesen tovább épülnek a különböző beruházásaink, folytatjuk — amint már mondtuk — a járdahálózat bővítését és mindezt, ismerve szűkös anyagi lehetőségeinket, a jövőben is a lakosság segítségével szándékozunk megvalósítani. Sóskút a megye települései közti társadalmi munkaversenyben harmadik díjat szerzett, ezzel újabb 200 ezer forint jutott a falunak. És ha arra a kérdésre kellene válaszolnak, hogy mire a legbüszkébbek, talán az óvodát, majd a járdát említenék, de azt hiszem, legbüszkébbek mégis arra lehetnek, hogy számukra valóban élő, alkotó közösség szűkebb környezetük, ahol szívesen élnek és amelyért szívesen, önzetlenül munkálkodnak. S. Horváth Klára Kevesebb pamuttermék A Lenfonó- és Szövőipari Vállalat exportjának tetemes része a nyugati országokba kerül. Az általuk gyártott kész szövetekre az olasz, a dán, az angol, az NSZK partnernek a vevők , hogy csak a nagyobb nyugat-európai megrendelőket említsük. Tavaly a tervek szerint ötmillió 330 ezer négyzetméter kész szövetet kívántak exportra gyártani. Ezzel szemben ötmillió 391 ezer négyzetméter készült el. Értékben korántsem mutatkozik azonban túlteljesítés, hiszen a tervezett 318 millió forinttal szemben csak 289 milliót hoznak a külföldre szállított áruk. A dollárbevétel is kevesebb, 8,1 millió , a tervezettől 800 ezerrel marad el. Belföldre is kevesebb termék jutott, mint amennyit eredetileg terveztek. A 19 millió 680 ezer négyzetméter kész szövet helyett év végéig 19 millió 618 ezer négyzetméter hagyta el a gyárak kapuit. Ennyi került megrendelőikhez, vevőikhez, a nagykereskedelmi vállalatokhoz. Az LSZV bevételi terve is megcsappant, mégpedig szonhat millió forinttal. hutervhez képest — akár a belföldi, akár az export tervteljesítés adatait nézzük, lemaradás, elcsúszás tapasztalható. Az okokat nem kell sokat keresgélni. A kész szövetek termeléséhez szükséges pamutból 559 tonnával kevesebbet kaptak, mint ami a tervezett termeléshez szükséges. Ugyanakkor a közvetlen olasz importból származó pamutból, amit a trapper-farmerek gyártásához használ az LSZV, takarékossági okok miatt kevesebb érkezett. Az importot kiváltó, azt helyettesítő alapanyagok beszerzésére, azok lelőhelyének felkutatására kell nekik is nagyobb gondot fordítaniuk. A ruhagyárak, a nagykereskedelmi vállalatok, a konfekciót gyártó kis- vagy középüzemek azonban munkájukhoz kaptak elegendő mennyiségű alapanyagot. A kempingcikkeket gyártó szövetkezet varrógépeinek is volt mit varrniuk, az LSZV termékeiből nekik is jutott. Tizenhétmillió kondenzátor A Mechanikai Művek marcali gyáregységénél a műszeres a híradástechnikai ipar számára készítenek kondenzátorokat. A hat gyártmánycsalád mintegy százféle típusát készítik ebben az üzemben, évente mint a tizenhétmillió darabot. Az elkészült termékek harmincöt százalékát exportálják. Klubnapok, tanfolyamok A Kertbarátok és Kistenyésztők Társadalmi Szövetsége jóelőre elkészítette ez évi munkatervét. Szentendre öt körzetében az idén a klubok is gazdag programmal várják a kertbarátokat, kistenyésztőket. Januárban például három szakmai előadásra és hobbi szaktanfolyamra várják az érdeklődőket. Értékes tanácsokat kaphatnak a baromfi- és galambtartáshoz. Az asszonyok, lányok bizonyára örülnnek és szívesen vesznek részt Felszabadulás lakótelepi klubban a makramétanfolyamon, és az izbégi klubban a hímzésekről, kézimunkákról tartott előadáson. Amint közeledik a tavasz, az előadások a gyümölcstermesztésről, metszésről szólnak. Pismányon nemcsak beszélnek a tavaszt váró kákról, hanem szakmai munbemutatót is rendeznek. A kertbarátok és kistenyésztők évek óta aktívan bekapcsolódnak Szentendre környezetvédelmi társadalmi munkáiba. Áprilisban egy napot a lakóhely szépítésére, takarítására áldoznak. Ugyancsak a város megszépítése a cél, amikor a Felszabadulás lakótelepen a kiskerttulajdonosok virágvásárt rendeznek. Az őszi és téli hónapokra is jut jó néhány élménybeszámoló, diavetítés, előadás. GOMBO PÁL: Csütörtöki Lokiéi | Ilyenkor, újév táján bolondos dolgok történnek. Talán a hó az oka, talán az ünneplések, de leginkább az a tény gyanúsítható, hogy az egész esztendei forgolódástól elfáradt naptár is megkergül, akár egy kimerült elemmel dolgozó villamos ébresztőóra, és szombaton vasárnapot mutat, vasárnap meg hétfőt, miután előzőleg hétfőn csütörtököt mondott. NYOMOZÁS A csaporharánti járási rendőrkapitányságra névtelen levél érkezett, amelyet haladéktalanul felbontottak, mert azt hitték, hogy újévi jókívánságokat tartalmaz. A levelet egy hazai orgánumból kivágott szavakból, illetve betűkből rótták össze és a következőképp szólt: Ismeretlen személy legyilkolása forog fenn tetem található Csapdalsó Széna rét Popelka kapitány tüstént hivatalos tűzbe jött, behívatta Korbács hadnagyot, a nyomozóosztály vezetőtisztjét és így szólt: — Névtelen levél érkezett, de a benne foglalt bejelentés olyan horderővel bír, hogy elhatároztam, miszerint a nyomozást folyamatba tesszük. Ismert helyen, de ismeretlen okból, ismeretlen személy sérelmére elkövetett emberölés esete forog fenn, amennyiben a levélíró valós tájékoztatást foglalt írásbeliségbe. Korbács hadnagy szeme felcsillant a „sérelmére elkövetett emberölés” kifejezés hallatán. Mindjárt értette, miről van szó. Aztán átvette a levelet, röviden tanulmányozta, majd kijelentette: — A Széna rét nagy. A névtelen levélírással gyanúsítható bejelentők száma csak egy, egyetlen egy. Ugyanis a nyomdai anyag a 4 Évszak című orgánumra utal, amely a magányosokat tájékoztatja arról, hogy mennyien magányosan még rajtuk kívül. Mármost ezen orgánumnak egyetlen előfizetője járásunkban rajtam kívül van, özvegy Toccs Mihályné, aki is nevezett csupolalsói lakos. A rendőrségi dzsip megindult. Fedélzetén utazott Popelka kapitány, Korbács hadnagy, egy Trudi nevezetű nyomozókutya, annak felvezetője, Szombath tizedes, továbbá egy csákány, egy ásó és egy univerzális helyszínelő táska. Özvegy Toccsné mindössze negyvenöt éves volt és tagadott, de közben bátorítóan kacsingatott Korbács hadnagyra, aki már betöltötte 31-ik életévét. A ellenállása azonban, megtört a következő keresztkérdés hatása alatt: — Mutassa fel kérem az Évszak című sajtótermék 1979. évi decemberi számát! — A hulla a rét bal felső sarkában van elhantolva — vallotta özvegy Toccsné. — Odavezetem magukat, ha az ebet eltávolítják. Trudit bekötötték a marhaistállóba, a többiek beszálltak a dzsipbe és elérték a behavazott Széna-rétet. Innen gyalog csörtettek a bal felső sarokba, ahol is özvegy Toccsné egy ideig tétovázott a havon, majd rámutatott egy apró kiemelkedésre. „Itt” — mondotta, és valóban, Szombath tizedes, kutya nélküli felvezető csakhamar kiásott egy hiányos koponyát. — A sértett nem friss áldozat — állapította meg pusztán logikai úton Popelka kapitány. Szombathy immár a földet csákányozta, ásta, és csakhamar előbukkant egy teljes csontváz, amely kísértetiesen hasonlított az iskolai szertárakban látható példányokhoz. — Van ez egy évtizedes is — jegyezte meg Korbács hadnagy. Nehéz lesz a nyomozás. Mindazonáltal, vagy inkább éppen azért a teljes bűnügyi anyagot haladék nélkül Pestre szállították a Bűnügyi Tudományos Intézetbe. Itt megállapították, hogy a hulla vércsoportja AB, Rh-negatív, antropológiai méretei degeneráltságra mutatnak, ami nem is meglepő, ha számításba veszik, hogy a csontok C 14 vizsgálata szerint a tetem 6 546 612 éves. Az Egyik Lap riportere éppen újévi művét készítette, amelynek eredeti ötlete az volt, hogy megírja, mennyi honfitársunk dolgozik újévkor is, s így betévedt a Bűnügyi Tudományos Intézetbe, tudomást szerzett a szenzációs leletről. Megírta, és mert a mellékkeresetet sem vetette meg, leadta az anyagot az MTI Külföldi Cikkszolgálatának is. Innen pedig tudomást szerzett róla a nagyvilág. Így történt, hogy Popelka százados január elsején táviratot kapott, amelyet már másodikén kézbesített is a posta. A távirat így szólt: Professzor Mr. Popelka, Hungary. Keerjnek hogy legjobb belartasa szerint fogadja fyueldoettse egyenket illetve maradjon cimuenkre stop bizonyiteekok ellenoerzeese utaan fogadja szerencsekivaanatainkat taggaa vaalasztaasa alkalmaabol stop addig is suergoesen keerjük eddigi tudomaanyos munkaassaaga leiraasaat stop Royal King Society London. Popelka százados Nobel-díja az őszi hónapokra várható. \