Pest Megyei Hírlap, 1982. július (26. évfolyam, 152-178. szám)
1982-07-17 / 166. szám
Jegyzet Most nehezebb A pult mögött nyáron a legnehezebb — mondják a kereskedők. A vevő ilyenkor a legtürelmetlenebb, s hiába kevesebb a létszám, nő meg a feladat a szabadságukat töltő kollégák helyettesítésével, ilyenkor is mosolyogni kell. Segíteni a válogatásban, mert ez a kötelessége az embernek. Ide ugyanis mindenki azzal a szemlélettel érkezik, hogy már ledolgozta a munkaidejét, vagy még nem kezdte el a műszakját, de mindenképpen dolgozó ember, akit a pénzéért ki kell szolgálni. Fogadjuk el, hogy ez szemlélet jogos, de gondolakodjunk egy percig azon is, hogy a pult másik oldala is munkahely, csak ott éppen nagyobb közönsége és több kritikusa van a munkának. Nem adhatunk, nem is kell felmentést adnunk a figyelmetlenül kiszolgáló kisebbség javára, de tény, hogy a kirívó esetek láttán, vagy azokat elszenvedve hajlamosak vagyunk az általánosító, elmarasztaló ítéletre és minősítésre. Gondolom, jólesik hát a viszontmosoly, az elismerő szó, vagy a megértés is, ebben a nyári melegben, ha az áruházakat járjuk, így van ez, akár az élelmiszerboltok szombati nagy forgalma miatt fogy már a türelmünk, akár más esetben. Az áll itt, egy riportból kihagyott, bár fontos néhány sorban, melyet inkább e helyen kell megemlítenünk, hogy az Élelmiszer Kiskereskedelmi Vállalatnál az tette viszonylag könnyebbé, kiegyensúlyozottabbá a helyzetet, hogy a többszemélyes boltokban már jó előre elkészültek a szabadságüzemek, s így mindenki abban az időszakban utazhat el üdülni, amikorra megállapodtak. Előfordul, hogy ilyenkor állnak be nyugdíjasok a szabadságon levők helyére, akik a terv ismeretében már jó előre számíthatnak a meghívásra. Az is előfordulhat azonban — helyezte kilátásba az egyik nyilatkozó, hogy tanácsi engedéllyel egy időre be kell csukni valamelyik egy-két személyes boltot, mert a szabadság jár, azt ki kell adni. Ráadásul mindenki nyáron akar elmenni, s ez a szemlélet régen beidegződött, nehezen változik. Éppúgy, mint a hazai üdülésről kialakult nézet, az, hogy az üdülők döntő része csak a Balatont tudja elképzelni pihenőhelynek, s mindez sok fölösleges gondot és feszültséget okoz. Kívánjuk, hogy az időszaki zárvatartásra ne kerüljön sor, mert ami a vevőknek gond, az bőven okozhat fejtörést a vállalat vezetőinek is. Abból pedig mindig jut valamennyi. Különösen ebben az évszakban érezteti jó és kedvezőtlen hatását az is, hogy az ÉKV által nevelt és évente gyarapodó szakmunkások létszáma segít a hiányzók pótlásában, de amikor szb-titkár ezt Felbert Péter megemlíti, azt is kénytelen hozzátenni, hogy az idén is több tanuló lett „hűtlen” a vállalathoz. Obsitnak tekintették a bizonyítványukat, s máshol kerestek munkát maguknak. Mindez persze nehezíti az éveken és évtizedeken át helytállók dolgát, több fogy az energiájukból és a türelmükből. Bármilyen hét is, olykor érthető, néha el is fogy. Ilyenkor nem árt, ha mi is számolunk legalább háromig. Kereskedők szolgáltatták a példát, de nemcsak róluk van szó. írhattuk volna méltatásul azt is, mennyivel dolgozik többet egy pincér a vasárnapi csúcsforgalomban, s hozzátehetnénk, vállalnia kell a nyaraló kollégák most el nem végezt munkáit is. De mindert eszünkbe jut, s feltétjük magunknak a kérst. Tényleg! A pincérek hor nyaralnak? Kovács T. István VÁCI A PEST MEGYEI HÍRLAP VÁCI JÁRÁSI ÉS VÁC VÁROSI KÜLÖNKIADÁSA XXVI. ÉVFOLYAM, 166. SZÁM 1982. JÚLIUS 17., SZOMBAT Értékeink propagandája Mit láthat nálunk az idegen? Vác Idegenforgalmi szempontból nagyon kedvező helyen épült A Dunakanyar számtalan kedvelt kirándulóhelyének, így például a Börzsöny hegység a „kapujának” tekinthetnék városunkat E kedvező adottságok mellett joggal várnánk azt, hogy Vác forgatagában lépten-nyomon nézelődő turistákkal találkozunk. Javában tart az idegenforgalmi szezon. Vajon milyen a város turistaforgalma? Csak átutaznak — Jelenleg az átmenő forgalom jellemző. A Dunakanyarba személygépkocsival utazó turisták csak átrobognak 2-es főúton, ahol a művelődési házon és a Vörösházon kívül mást nemigen láthatnak, ami megállásra késztetné őket. Az autóbusszal érkező csoportos látogatók gyakrabban megállnak ebédelni, utána vagy szétnéznek a városban, vagy mindjárt folytatják útjukat. Az lenne a feladatunk, hogy az átutazó turistákat hosszabbrövidebb időre itt tartsuk — mondja Szikora János, a Pest megyei Idegenforgalmi Hivatal váci kirendeltségének vezetője. — Hogy lehetne ezt elérni? — Elsősorban olyan programok szervezésével, amelyek nagyobb érdeklődésre tarthatnak számot. Vácott talán a zenei életet kellene még inkább fellendíteni. Tervünkben szerepel, hogy a zeneiskola orgonáján alkalmanként egy negyvenperces műsort szervezzünk az érdeklődők részére. A világ különböző tájairól érkező külföldiek nagy érdeklődést tanúsítanak a Kodálymódszer iránt. Ezt a zenei oktatási módszert is be lehetne mutatni. Már folyamatban van a szervezése és talán ősszel sikerül megvalósítani. Zenei programok iránt egyébként az IBUSZ-központnak is igénye van. Két nagy rendezvény lesz a vácrátóti botanikus kertben július 31- én és augusztus 7-én. Ősszel pedig a fóti hangversenyre kerül sor. Olykor vannak a városhoz közel, vidéken is kiállítások, rendezvények, ívek iránt nagyobb lenne ameaz érdeklődés. Csakhogy mi általában későn szerzünk tudomást róluk, ha öt-hat hónappal előbb tudnánk, akkor lehetne propagálni, csoportokat szervezni. Hogy tetszik? — Idegenforgalmi szempontból vizsgálva milyen Vác ellátása? — A vendéglátás aránylag megfelelő. Csoportos étkeztetésre leginkább a Kőkapu étterem alkalmas, de a Dunaparton lévő Vadkacsa és a Fehér Galamb étterem is megfelel. Fizetővendég-szolgálatunkban 165 ágyat tartunk nyilván. Ennek azonban 95 százalékát a városban ideiglenesen dolgozó munkások foglalják el. Olykor az NDK-ból érkező turisták veszik ki a szobákat, de ez nem elégíti ki az igényeket — mondja Szikora János. — A vendégfogadáson kívül mi is vendégeskedünk. Merre utaznak a váciak? — Egész Európába. Ezenkívül Amerikába is. Mostanában indul autóbusz Török- és Görögországba. Az egyéni utazások számában némi csökkenés tapasztalható, viszont több a csoportos. — A látogatók mit néznek meg városunkban, és általában mi a véleményük Vácról? — Többek között a Székesegyházat, a Diadalívet, a vármaradványt, a Duna-partot, és ha épp van valamilyen rendezvény, kiállítás, akkor azt is. A kirendeltség vezetője elnézést kér, feltárcsáz egy számot. A vonal túlsó végén Galambos Ferenc jelentkezik, akitől idegenvezető közvetlen információt kapunk arról, hogy a látogatóknak a városnézés közben milyen alakult ki Vácról.véleményük — Meglepi őket, hogy mennyi érték van városunkban — hangzik a vonal végéről. — Különösen tetszik a Március 15. tér, a Konstantin tér. Kevés a reklám A . Vak Bottyán sincs olyan központi Múzeum helyen, hogy azt egykönnyen megtalálja az idegen. De hányan tudhatnak a Levéltárról, ahol a feltárt régi falmaradványok városunk történelmét idézik, se maga az újjávarázsolt régi épület szépsége, a belső termek hangulata is vonzó lehetne. Nem említettük az időszakos kiállításokat, amikre gyakran kerül sor. Talán nem lenne teljesen haszontalan dolog a városban — a főút mellett — praktikus ismertető táblákat elhelyezni, mely bemutatná Vác nevezetességeit és hasznos információkkal látná el a hozzánk érkező vendégeket? Dénes János Testvérjárásunk életéből A Zenit hatodik országos kiállításán, amely az idén is Ostraván került megrendezésre, az érdeklődők megtekinthették a fiatalok újításait, találmányait. A párkányiak is képviseltették magukat: Berkes és Meleg mérnökök ötsoros, hullámos kátránypapírból készült munkája elnyerte a Zenit 82 aranyérmet s mindketten megkapták a Holnap mestere kitüntetést A Heti Hírlap szerint jó ütemben értesülése halad tartósítás az Érsekújvári Konzervgyárban. Két műszakban dolgozzák fel a gyümölcskompótokat, a harmadikban pedig sterilizált borsót és készételeket is gyártanak. Július közepéig több mint 130 tonna eper-, 70 tonna meggy-, 150 tonna cseresznyekompótot és csaknem 630 tonna sterilizált borsót tartósítottak. Sikeresen lezajlott a szlovákiai amatőr fényképészek 27. kiállítása. A zsűri — Miroslav Vojtek vezetésével, — 71 szerző 138 munkáját találta alkalmasnak a nagyközönség előtt történő bemutatásra. Sikeresen részt vett a fotókiállításon a Hexagon fényképészklub nyolc tagja is. Az első díjat a klubtagok közül Pirohár János Konyhában című képsora nyerte el. A versenyen az érsekújvári járást öt szerző képviselte, ezek közül Szilágyi Lajos megkapta a zsűri különdíját című munkájáért.Beatkoncert Az érsekújvári Jednota Fogyasztási Szövetkezetben minden évben nagy gondot fordítanak az utánpótlásra, a tanulók oktatására és nevelésére. Tudásukat, esetenként szakmai versenyek keretében mérik le. Legutóbb a szövetkezet nyolc szakácsnövendéke mérte össze tudását hidegtálak készítésével, a meleg ételek főzésével. A második részben terítés és a felszolgálás volt a a versenytéma. (összeállította: P. R.) Tíz kellemes nap Vendégek Telkibányáról A szikszói II. Rákóczi Ferenc úttörőcsapat, 100 diák nyolc nevelővel tíz napot töltött el a pokolszigeti úttörőtáborban. Dr. Fehér Andrásné, a tábor vezetője elmondotta, hogy nagyon kellemes napokat töltöttek itt el. Megismerkedtek a város műemlékeivel, nevezetességeivel, hajókirándulást szerveztek Visegrádra, kirándultak Vácrátótra és Királyrétre. Viszonzásul az Árpád úti iskola úttörői Telkibányán vehetnek részt táborozáson. Házi asztalitenisz-bajnokság Kispályás labdarúgás Papp László felvételei Sporthírekben Holnap: első forduló MNK-mérkőzések A váci járásban 18 felnőtt csapat nevezett az 1982. évi Magyar Népköztársasági Kupa labdarúgó-bajnokságába. Az első fordulóra vasárnap délután kerül sor. Perőcsény—Letkés 16 órakor, vezeti: Fodor, Jaczkó, Márianosztra—Szobi 16 órakor, vezeti: Nagy L., Pusztai, Vácrátót—Galgavölgy I. 16.30 órakor, vezeti: Styevkó, Ferenc M., Vámosmikola—Ipolydamásd 16 órakor, vezeti: Nagy 5., Karsay, Galgagyörk—Fót 11., 16 órakor,, vezeti: Vidra, Rád—Fortuna I., 16.30 órakor, vezeti: Kunya, Várszegi, Püspökszilágy—Váchartyán 16.30 órakor, vezeti: Werke, Galgamácsa—Őrbottyán 16 órakor (elmarad), Váci Amatőr— Nagymaros 16.30 órakor, vezeti: Baksza, Kozma. Kassák Lajos képarchitektúrái Emlékkiállítás Nagymaroson Aki járt már lakótelepeken és aki ott él, ismeri a geometrikus, rideg tereket, az élekbe összefutó síkokat, a monoton ritmusú házak által bezárt kis zöld területek kétségbeesett igyekezetét az életért, a napfényért. Talán ezt a jövőt látták előre, s vetítették síkra a századelő avantgarde művészei, köztük Kassák Lajos is, bár a jövő akkor még biztosan szebbnek látszott. Ha valaki alaposabban végignézi a Nagymarosi Nyári Galériában július negyedikén nyílt Kassák-kiállítást, az egymás mellett sorakozó absztrakt, fekete-fehér elemi formákból felépített kompozíciók láttán, felidéződhet benne az előbbi asszociáció. Az itt látható képek születésük pillanatában a legkorszerűbbek voltak, a modern építészet elméleti alapjait teremtették meg, s azok az eszmék, melyek létrehozták őket, szorosan kapcsolódtak a társadalmi forradalom gondolatához. Nagy Ezt tükrözik Moholy László kiáltványszerű mondatai is: „Új munkához kellett fogni egy új élet új rendjéért, újra birtokba kellett venni a kifejezések legegyszerűbb elemeit, a színt, a formát, az anyagot, a teret.”. Ez az elmélet teremtette a most kiállított képek nagy részét, köztük azokat a legegyszerűbbre redukált lapokat is, amik előtt néha értetlenül, vagy idegenkedve áll a mai tárlatlátogatók zöme. A magyarázat többféle lehet. Az egyik például az, hogy olyan sokáig voltak háttérbe szorítottak, elhallgatottak a magyar és külföldi avantgarde eredményei hazánkban, hogy a közönség nagy része elszokott,illetve meg sem szokhatta ezt a gondolkodásmódot, szemüknek szokatlanok az absztrakt, elvont formák. A másik pedig az elmélet és képzőművészeti gyakorlat eltávolodása egymástól. Ezek a képek túlságosan letisztultak, egyértelműek, az első ránézésre kitárulkoznak, nem adják meg a nézőnek a finomabb részletek felfedezésével járó izgalmat. Nehezen található meg bennük az a bizonyos forradalmi hevület, melyről a kiáltványok beszélnek. Ide jutott az emigráció elszigeteltségében dolgozó magyar aktivista mozgalom, pedig matinéikkal, előadásaikkal, kiállításaikkal igyekeztek tartani a kapcsolatot a közönséggel, az európai kultúra és politika mozgásával. A mozgalom vezéregyénisége, mozgatója, szervezője Kassák Lajos volt. Külföldön inkább mint képzőművészt, itthon mint költőt, irodalmárt, lapszerkesztőt ismerik. Óriási energiával tevékenykedett, mindig mágnesként tudta maga köré gyűjteni a legtisztábban gondolkodó elméket. Folyóiratai, köztük elsősorban a MA, egyenrangú színvonalúak a kortárs Európa hasonló újságaival. A magyar haladó, kísérletező képzőművészet és irodalom a MA segítségével született meg. Kassák ez irányú tevékenységének dokumentumai a tárlókban kiállított újságok, kiadványok, könyvek. A legjelentősebbek közülük: a Tett, a MA, a Dokumentum, a Munka című folyóiratok, és könyvei; az Egy ember élete, Tisztaság könyve, az Új művészek könyve. Az utóbbit Moholy- Nagy Lászlóval együtt szerkesztették. Először 1922-ben Bécsben látott napvilágot, az elsők között volt az ilyen jellegű szintézist teremtő művek sorában. 1977-ben jelent meg újra hasonmás kiadásban. Kassák Lajos tehát a modern tipográfia megteremtője volt itthon. Képverseiben a tartalom és a vizuális forma egyenrangúként szerepel,különálló értékEz a kiállítás inkább mint képzőművészt mutatja be, ritkán látható képeivel. A ritkaság azért hangsúlyozandó, mert a művek nagy részét a Nagymaroson szívesen tartózkodó Kassákné kölcsönözte a művelődési ház galériájának. A budapesti Kassák-múzeumból csak a dokumentumok és a fotók kerültek ide. A tárlat anyaga a feketefehér-szürke képarchitektúrákon kívül nagyobb méretű olajfestményeket is tartalmaz. Ezek a visszafogott színezésű konstruktív kompozíciók a felszabadulás utáni időszak eredményei. A könyvillusztrációk, tájképek az alkotó kevésbé ismert arcát mutatják be, hiszen a figurális ábrázolás távol állt a mestertől. A művész 1945 után is fáradhatatlanul dolgozott, bár évekig az íróasztal fiókjának írt, és fal felé fordította képeit, de a hatvanas években egy újabb virágzó alkotói korszaka következett. Halála évében, 1967-ben, egy munkásságát összegző kiállítást rendeztek. Előtte a következőket mondta a televízió riporterének: ......meggyőződésem az, hogy elérkeztünk oda, hogy a magyar közönségnek meg kell ismernie a modern művészet egészséges vonalát. Magam részéről azt hiszem, ez az én művészetem konstruktív művészet, a jövő művészete.” E sorok még mindig időszerűek, s ajánlhatják mindenki figyelmébe a Nagymaroson most látható kiállítást is. Köpöczi Rózsa ISSN 0133—2759 (Váci Hírlap)