Pest Megyei Hírlap, 1983. július (27. évfolyam, 154-180. szám)
1983-07-20 / 170. szám
NAGYKŐRÖSI A PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA XXVII. ÉVFOLYAM, 170. SZÁM 1983. JÚLIUS 20., SZERDA Korszerűbb szállítás kánikulában a kemencénél A régiek segítik az új dolgozókat Ezen a nyáron alaposan megszenvednek a Dél-Pest megyei Sütőipari Vállalat nagykőrösi 101-es számú üzemének dolgozói és az ott kötelező nyári gyakorlatukat töltő diákok is. A nagy melegben derekasan helytálltak és a város kenyérrel, péksüteménnyel való ellátásában semmilyen fennakadás nem volt. Az üzem gondoskodott még Kocsér, Nyársapát és Csemő lakosságának jó ellátásáról is. Fiatalok A kemencék mellett a termelés folyamatos, éjjel-nappal sütik a kenyereket és a péksüteményeket. A hét minden napján bőséges az áruválaszték, kivéve a szombatot, amikor is csak kenyeret, kiflit, zsemlét, zsemlecipőt és zsemleveknit szállítanak a kereskedelemnek. Mivel a kenyérből 4 fajtát gyártanak, a vásárlók szombatonként is vehetik a kedvelt kenyerüket. Az üzemben jártunkkor Fehér Sándor vezető örömmel számolt be arról, hogy csaknem egy hónap óta CB-rádión keresztül tartják a kapcsolatot a központtal és a vállalathoz tartozó nagyüzemekkel! Mindez elősegíti a gyorsabb tájékoztatást és intézkedést annak érdekében, hogy a környező helységekben az ellátás kifogástalan legyen. Máskülönben az üzem dolgozóinak a száma öttel megszaporodott. A Toldi Miklós Élelmiszeripari Szakközépiskola és Szakmunkásképző Intézetben végzett fiatal szakmunkások vállaltak ott munkát. Az üzem régebbi dolgozóira hárul az a feladat, hogy segítsék a fiatalokat abban, hogy tudásuk tovább gyarapodjon és minél könnyebben beilleszkedjenek a munkahelyi közösség életébe. Házikenyér — Úgy hatottuk, hogy az üzemben újfajta kenyeret is gyártanak. — Valóban, mégpedig a házi jellegű fehér kenyeret, kilogrammos kivitelben, kilogrammonként 11 forintos áron. Ez a kenyér többfajta lisztből készül, melynek eredményeképpen igen ízletes, nehezebben száradó kapunk. Az említett kenyeret termék esetében a dagasztáson kívül minden munkát kézzel végzünk. Igaz, hogy még csak rövid idő óta gyártjuk az újfajta kenyeret, de a lakosság máris megkedvelte. — A termékek szállításában is történt minőségi változás. — Kaptunk egy új, úgynevezett dobozos Barkas gépkocsit. Ezzel a régebbinél többet és jobb körülmények között tudunk szállítani. A tervünk az, hogy a másik autónkat is ilyenre cseréjük. Az üzemben beszélgettünk toldis diákokkal is, akik 4 hetes nyári gyakorlatukat telítötték. Az első- és másodéveseknek Rusvai János csoportvezető magyarázta a szakmai fogásokat. Mint megtudtuk, a diákok munkáját naponta értékelik. Az a vélemény alakult ki róluk, hogy igyekvőek. — Az Arany János Általános Iskolában végeztem nyolcadikat — mondotta Vá aróczky Katalin. Ott a volt osztályfőnököm, Árpád javasolta, hogy Szenczi talán jó lennék péktanulónak. Tetszett az elképzelés nekem is. Jelentkeztem a Toldi iskolába. Az idén leszek másodikos. Egyébként a nővérem is toldis diák volt, de ő a baromfihús-feldolgozó szakon végzett. A tanműhelyben Althammer Károly volt az oktatóm. Az üzemben pedig igen készségesen magyaráz Rusvai János. Jól érzem magam itt. A nyára ra az a tervem, hogy segítek tanyán élő szüleimnek, strandra járunk a barátnőmmel és zenét hallgatok, mert azt nagyon kedvelem. Szeretek táncolni is. Amikor pedig megkezdődik a tanítás, ráhajtok, mert jobb eredményt akarok elérni, mint elsőben. Jó gyakorlat Kenyeres Ferenc az iskolában osztálytársa Váróczki Katalinnak. Ő is sütő szakmunkástanuló. A Petőfi Sándor Általános Iskolában végzett. — Az üzem nagyon tetszik — mondotta. — Korszerűek a gépek. Érdekes volt kemencésnek lenni. Idáig még nem bántam meg, hogy ezt a szakmát választottam. Kedvelt időtöltésem a televíziónézés. Most, hogy a gyakorlat ideje alatt még inkább megszerettem a sütőszakmát, azon leszek, hogy még jobban tanuljak. K. K. r Finom dinnye Hozzáértő kistermelők Szőlők és erdők helyén Az idén a szokásosnál kissé hamarabb jelent meg a piacon a sárga-, majd a görögdinnye Már féltünk, hogy nem lesz dinnyénk, amikor a múlt években nagyüzemek elkezdték abbahagyni a dinnyetermesztést, elmaradtak a minden tavaszon idejáró szakavatott csányi dinnyések. Mégse maradtunk a gyümölcs nélkül. Mint Erdei Ferenc, a föld, a homok nagy írója mondotta: A jó parasztember, mindenhez ért! Pihent talajban Mint ahogy a körösi, kocséri meg a kecskeméti emberek megtanulták apáink idejében, először a Pest környékén kertészkedő bolgár kertészektől az öntözéses zöldségtermesztést, az itteni és környékbeli gazdálkodók éppen úgy megtanulták a dinnyetermesztést is,amelyet kicsiben, sokan 50— 60 éve próbálgatnak. A piacon megfigyeltem az első idei komolyabb dinnyeárusokat. Kocsérról Pataki József, az ottani Petőfi Termelőszövetkezet baleset folytán leszázalékolt tagja hozott kis kocsi görögdinnyét. — Kocséron az ottani tsz jó darab beteg, öreg szőlőt kihányatott — mondotta. — Aki amennyi szőlőt kitermelt, annyi hold szőlő helyét kapta egy évi használatra. A családdal mi is vállaltunk szőlőkitermelést. Mindig termeltünk kevés dinnyét, és most komolyabban megpróbálkoztunk vele ezen a földön. Elég jól sikerült, már Szolnokra is vittem a termésből. Ott még jobban el lehet adni. A másik piacra Farkas Gyula körösi termelő hozott görög- és sárgadinnyét. — Gyermekkorom óta foglalkozom vele. Nagyobb területen csak az idén fogtam hozzá a dinnyetermesztéshez — mondotta. — Traktoros vagyok a Nagyerdőben, és szabad időmben részt vettem a téli tuskózásban. Jó darabot kihánytam, és ugyanakkora földet kaptam dinnyetermesztésre. A család segítségével jól megmunkáltuk, s a pihent, puha földben szépen terem, úgy a sárga-, mint a görögdinnye. A görögdinnyét 14 forintért kezdtem árulni. Nem lesz hiány Az ügyes piaci kiskereskedőknek távolabbi helyekről hoznak sárga- és görögdinnyét úgyhogy nem lesz hiány e csemegéből. Kopa László Megszerették a munkát • Úttörők a vasutastáborban Gyermekkorunkban vajon hányan álmodoztunk arról, hogy vasutasok leszünk. Mozdonyt vezetünk, váltót kezelünk vagy éppen jegyet vizsgálunk. Elképzeltük, amint izgatott gyerekek, felnőttek várnak intésünkre, hogy elinduljon a vonat a vidám nyaralás felé. Azután más pályák felé orientálódtunk, de azért néha még nosztalgiával gondolunk vissza gyermekkori álmunkra. A mai gyerekek már nemcsak álmodoznak erről a munkáról, de akinek kedve van hozzá, meg is próbálhatja. inm :::::: Győri Zoltán, a Kossuth Lajos Általános Iskola hetedik osztályos tanulója most érkezett haza a vasutastáborból. — Hogyan kaptál kedvet erre a munkára? — Negyedik osztályban az osztályfőnökünk felhívta a figyelmünket, hogy indul egy tanfolyam, amelynek keretében a vasúti munkákkal ismerkedhetünk meg. Bokor Elemér tanár úr háromhónapos tanfolyamon vezetett be bennünket a vasúti munkák rejtelmeibe. Tanultunk forgalmi szolgálatot, váltókezelést, jegyvizsgálást, de megismerkedhettünk a postai feladatokkal is. Vasutaskönyvünkben, amelyből tanultunk nagyon sok kép volt, melyek majd a munkánk során előforduló mozdulatokat, eszközöket, szerkezeteket mutatta be. A tanfolyam letelte után vizsgáztunk. Elméletben igyekeztünk minél jobban felkészülni, s izgatottan vártuk, hogy a gyakorlatban is hasznosíthassuk a tudásunkat. — Sor került erre? — Még 1981-ben a Börzsönyben nyílt meg a gyermekvasút, s mi most voltunk ott. Ez azelőtt gazdasági kisvasút volt, melyen fát szállítottak. A KISZ-esek átalakították személyszállításra. Szokolyán vasutastábort hoztak létre. Két vonat van. Az egyik felfelé megy Királyrétre, a másik lefelé Verőcemarosra. S mi gyerekek vettük birtokunkba ezt a vasutat. Munkánkat felnőttek irányították. Három csoportba osztottak bennünket. Az első csoport szolgálatot teljesített, a második kirándulni ment, a harmadik pedig a tábort takarította. Munkánkat pontozták, s a legjobbak emléklapot, s kis ajándéktárgyakat kaptak. Vécfy Orsolya, a Petőfi Sándor Általános Iskola hetedik osztályos tanulója is ott volt a táborban. — Harmadik alkalommal voltam Szokolyán. Valamikor Csillebércen rengeteget utaztunk, s akkor szerettem meg ezt a foglalkozást. Nagyon megörültem, mikor meghirdették a tanfolyamot, s rögtön jelentkeztem. Külön örömömre szolgált, hogy a Börzsönyben van a tábor. Édesanyám ugyanis ott volt gyerek, s rengeteget mesélt a táj szépségéről. A munka is tetszett. Talán legjobban az, hogy komolyan vették a munkánkat. Mi feleltünk az utasok testi épségéért, de az árakra is nagyon kellett adyafigyelnünk. Ha a pénztáros nem tudott elszámolni, akkor a zsebpénzből kellett a hiányt befizetnie. Reggel 8 órától délután 5 óráig teljesítettünk szolgálatot, s felváltva minden beosztásban voltunk a táborozás idején. Nagyon jónak tartom az ilyen jellegű tábort! Megtanuljuk becsülni, szeretni a munkát, s ha tudjuk, hogy szüleink mennyit dolgoznak a fizetésükért, biztosan nem leszünk olyan követelődzőek. Emellett kialakít bennünk munka bizonyos álló- és koncentráló képességet, felelősségtudatot, sőt még udvariasságot is. Megtanuljuk mások munkáját becsülni és egymásra odafigyelni. — Mivel töltöttétek szabad időtöket? — Sokat mentünk kirándulni. Nekünk alfödi sík vidékhez szokott gyerekeknek csodálatos élményt nyújtottak a helyek. Jártunk a Nagyhideghegyen, a Csóványoson, de eljutottunk a Dunakanyarba is. A tájak szépsége mindnyájunkat lenyűgözött. Nekem legnagyobb élményem az a gyalogtúra volt, mikor Kóspallagra mentünk. A 33. vasutasnap alkalmából mi teljesítettünk szolgálatot, s vendégül láttak bennünket vaddisznópörkölttel. Finom volt. Az utolsó napon a tábortűznél mulatságos műsort rendeztünk. Ebben a gyerekek bemutatták, hogy lehet zsemlével téglát kettétörni. A zsemle volt a túl kemény, vagy a tégla túl puha, nem tudtuk eldönteni. Rengeteg élménnyel gazdagabban tértünk haza. Gyarmati Klára Rendsodró a földeken Amint a kombájnok végeznek a munkával, azonnal megjelennek a földeken a rendsodró gépek, hogy összegyűjtsék az értékes szalmát. Képünk a Mészáros János Termelőszövetkezetben készült. Hancsovszki János felvétele Többre számítottak Mérlegen a labdarúgás A Nagykőrösi Kinizsi labdarúgó-szakosztály vezetősége az 1932/83-as bajnoki évre az első csapatnak az 1—3. hely valamelyikének megszerzését tűzte ki. Bánhidi József edző szerint ez a célkitűzés a tárgyi, anyagi és személyi feltételek szempontjából reálisnak is tűnt. Végeredmény a megyed II. osztályban az hely, 11 győzelem, 8 döntetlen, 7 vereség, 55-40 gólkülönbség, 57,6 százalékos teljesítmény. Aszódon, Bugyin, hazai pályán a bajnok Bag ellen 2-0-ás vezetés után döntetlen lett az eredmény. Hazai pályán vereség Vácszentlászlóval és Tápiószelével szemben, ez már 7 pont veszteség, melyeknek megszerzése a dobogós helyet jelentette volna. Sok volt a kapott gól, melyeknek nagy részét figyelmetlenségből és a játékfegyelem megsértéséből kapta a csapat. Gólszerzők: Szabó 12, Vígh 11, Szalai 9, Kovács 6, Németh 6, Benkó 4, Lövei-Virágh 2-2, Petrezselyem—Pesti L. 1-1 és öngól (Újhartyán). Szakmai cél volt: az erő- és állóképességi szint emelése, technikai és taktikai tudás gyarapítása, gyorsaság, rugalmasság fejlesztése. A bajnokságban jól indult a csapat, mindenki úgy érezte, hogy talán még a tervet is túlteljesítik. A jó rajt sok játékost önteltté tett és azt hitték, hogy elég a pályára kimenni, akkor is nyernek. Az edzéslátogatottság visszaesett, a játékosok különböző indokokkal maradtak el az edzésekről, az erőnléti hiányosságok a mérkőzéseken kiütköztek és romlott az idegállapot, aminek betudhatók a kiállítások, sárga lapok, sérülések. Négy kiállítás volt és hét játékos kapott sárga lapos figyelmeztetést, volt aki több ízben is. A játékosok akarása, lelkesedése is kifogásolható, s a mérkőzések alakulásában fő eredményesnek tényezőnek bizonyult. Inkább az idősebbek lelkesedtek jobban, a fiatalok közül csak néhány dicsérhető. Hét ifjúsági játékos kapott lehetőséget: Petrezselyem, Pavelkó, Szívós, Csapó, Kiséri, Mihályi, Lövei, közülük csak Petrezselyem tudta stabilizálni magát a csapatan. Az év folyamán jó teljesítményt nyújtottak: Molnár, Benkó, Cseh, Virágh, Petrezselyem, közepes: Kovács, Karcsú, Szalai, Szabó, Terjéki, Vígh, a többi játékos hullámzó teljesítményt nyújtott. Az edző összegezése: végső soron a magasabb osztályban az 5. hely megszerzése nem lebecsülendő dolog, de lényegesen sokkal jobb helyezést érhetett volna el a csapat, ha a játékosok nem kishitűek, sportszerűbben élnek és lényegesen többet áldoznak a labdarúgásért. Juhász Béla szakosztályvezető is értékesnek tartja az 5. helyet és főleg a vidéki jó szerepléssel elégedett. A megyei I. osztályból kiesett két és a feljutott három járási bajnok közül a kőzös csapat végzett legjobban. Pécsi Sándor Az idő gyorsan szalad, s ennélfogva ez már régi történet. Múlt szombati. Tehát már el is felejthető. Bizonyára kicsinyesség, hogy bennem még él július 16-a délelőttjének emléke, ám az vesse rám az első követ e rossz tulajdonságomért, aki teljességgel mentes a hasonló gyarlóságoktól. Az érdekes máskülönben éppen az, hogy nincs is történet, melynek elmesélésébe belefoghatnék. A várva várt események elmaradtak. Az emlék a hiány emléke. Kell-e mondanom, hogy miről van szó. Az úgy volt, ki ne tudna róla, hogy az Arany János Művelődési Központ a strandra hívogatta a nagykőrösieket, az Együtt a család elnevezésű játékos, tehát szórakoztató vetélkedőre. Hirdette ezt a szombati mulatságot plakát, s az újság is, ámde mindhiába. Tíz amikor tömegnek és órakor, izgalomnak kellett volna lázas eluralnia a strandot, egyetlen család vezette tekintetét a teljesen üres, alig fodrozódó víztükörre. Kudarc ... Tökéletes, klasszikus. Szó ami szó, borús volt az ég, s úgy fél tizenegy tájban egy röpke negyedórára megnyíltak az ég csatornái is, de ez nem elégséges oka a szombati csendnek. A zápor meleg volt, boldogító, s szép. S különben sem lehetett előre tudni jöttéről. Nem hát, hogy a fellegek állítható zárták be a nagykőrösi lakások ajtaját. A magyarázat nem az időjárás ígéreteiben keresendő. Teljesen bizonyos, hogy az Arany János Művelődési Központ az Együtt a család akciót nem propagálta eléggé. A hiba tehát a reklámban volt. Ám nagyot tévednénk, ha ezért a bukásért csak az intézményt marasztalnánk el. Százszor ennyi plakát sem lett volna elegendő, hiszen a nagykőrösiek egészen egyszerűen dolgoztak ezen a szombaton Nem volt idejük vetélkedni. Kapa mozdult tükben, permetezőgépet a becipeltek, s javítgattak öntözőszivattyúkat A nagykőrösiek a munkával paroláztak, s nem a strandra kivonult játékrendezőkkel. Úgy néz ki dolog, hogy a nyári szorgosakodás idején aligha lehet csak néhány embert is megnyerni a szórakozásnak. Igaz ez? Igaz-e, hogy errefelé denki a földet túrta ezen minszombaton? Nem hihetek ebben az állításban. A stranddal szemközti bolt dugig volt vásárlókkal. A lakótelep szabad térségein gyerekek rohangáltak. A nyitott ablakokból vastag sugárban ömlött az utcára a televíziókészülékek hangja. Szombat volt hát. Munkával dicsért nap, de rosszul szervezett is, közömbösségtől vezérelt is. Szabadnap, melyen a családi élet okosabb szervezésével játszani, vigadni lehetett volna. Együtt a szülőknek és a gyerekeknek. Kár, hogy ehhez sem volt kedve.senkinek Farkas Péter Elmaradt a közös program ISSN 0133—2708 (Nagykőrösi Hírlap) Mozi Egy szoknya, egy nadrág. Az 1943-ban készült nagy sikerű magyar film felújítása. Előadás 6 és 8 órakor. A stúdiómoziban Hét tonna dollár. Színes magyar filmvígjáték. (16 éven felülieknek!) Fél 6-kor és fél 8-kor.