Pest Megyei Hírlap, 1984. március (28. évfolyam, 51-77. szám)

1984-03-04 / 54. szám

tíz érdekek dialektikus egysége Az összefogás várható előnyei­ ­ j Több mint két hónapja dolgoznak új közigazgatási­­ szervezetben a tanácsok. A változásból eredő követel­­­­mények szerint alakult át a pártirányítás szervezete is.­­ A járási pártbizottság megszűnését követően húsz tag­­­á­gal bővült a váci városi pártbizottság testülete, s ebben­­ megfelelő arányban kaptak helyet a terület képviselői. s Az eltelt időszak tapasztalatairól és a soron következő­­ tennivalókról dr. Olajos Mihállyal, a pártbizottság első­­ titkárával folytattunk beszélgetést. — Az új helyzet minden bizonnyal számos új jelen­ség hordozója is. Milyen belső és külső szervezeti kérdésekkel kellett foglal­kozni az átszervezés óta? — A munkában kialakult az egyetértés. Zökkenőket nem tapasztaltunk. A formai, szer­vezeti oldal egyik feltétele a demokratizmus kiszélesítésé­nek, a tanácsválasztásoktól a gazdasági élet irányításáig, a társadalmi és gazdasági szer­vek önálló munkájának erő­teljesebb kibontakoztatásáig. Akik korábban a járási párt­­bizottságból most a községi pártszervezetekbe kerültek, tu­lajdonképpen erősítést jelente­nek ott, mivel a fő figyelmet a területi munkára kell for­dítani. Ez a motívum jelenik meg a pártapparátus szerve­zeti felépítésében is. Olyan munkastílust célszerű kialakí­tani, mi által a községi füg­getlenített párttitkárokat is az apparátus tagjának tekintjük. Olyan teljes körű információ­hoz juttatjuk, melynek birto­kában saját helyzete, viszo­nyai ismeretében nagyobb át­tekintést nyerhet a dolgok fö­lött, s ez határozza meg a döntés minőségét, hatékonysá­gát. A pártmunka szempontjából is azt tartjuk helyesnek, ha egy-egy témakörrel azok fog­lalkoznak, s azok készítik elő a napirendeket, s tárgyalják meg, akik az adott témakör­ben jártasak. Fontos, hogy így erősödjön meg a helyi párt­­szervezetek elemző munkája. Mi sem általában akarunk po­litikai instrukciókat adni. In­kább olyan módszertani segít­séget, melynek alkalmazásával a politikai munka összhang­ba kerül a pártszervezetek ha­tározataival. — Részben már lezárt ügy, a közvélemény helyesli, hogy kevesebb a hivatal, s ezekkel együtt talán az íróasztal is. Kérdés, hová kerültek a tapasztalt szak­emberek? — A járási hivatalok meg­szűnése után gyakorlatilag nincs rendezetlen ügy. Ez per­sze nem azt jelenti, hogy át­menetileg nem voltak kisebb feszültségek, nyugtalankodá­sok. Ám most jó a légkör. A káderek többsége a tanácsok­nál, jelentős részük a két vá­ros, Dunakeszi és Vác taná­csi munkaszervezetében, in­tézményeiben kapott szaktu­dásának megfelelő beosztást. Néhányan a községekbe ke­rültek, míg mások elérve a korhatárt, nyugdíjba vonultak. Ami a községek megerősíté­sét illeti: mint utólag tapasz­talható, az a várakozás, hogy mindenhová jusson elegendő szakkáder, nem volt megala­pozott. A helyi tanácsok vi­szonylag kevesebb káderrel erősödtek, sok helyen hiányol­ják az adófelügyelőt vagy műszaki ügyintézőt s más szakembert.­­ Kérdés tehát: több község alkalmazzon ilyen munkatársakat közösen, vagy részfoglalkozásban oldja meg ki-ki a maga gondjait. Ezt a munka folyamatában kell ren­dezni. — A város és vidékének érdekei részben azonosak, részben eltérőek. Hogy si­kerül közöttük összhangot teremteni, meghatározni a cselekvés fő irányát? Az idei évben melyek a leg­fontosabb közös feladatok? — Szerintem a város attól város, hogy vidéke is van. Itt az érdek dialektikus egysége áll fent. Ennek a felismerése a tanácsi gazdálkodásban is hozhat kiemelkedő előnyöket. Az persze igaz, hogy egysze­rűbb lehetne az életünk, ha a felismerés mellé elegendő anyagi alapok is lennének. Azokkal viszont nem értek egyet, akik úgy vélekednek: ha a gazdasági helyzet olyan, amilyen, s úgysincs elég pénz, akkor nem lehet jelentős elő­rehaladást elérni. Szerintem lehet. Például az építkezésre irányított olcsóbb fuvarral, a rekonstrukciók ös­­­szehangolásával. A meglevő, szűkülő forrásokkal is elérhet­jük, hogy ha nem is extenzív, de minőségi változások követ­kezzenek be, például a szol­gáltatások terén is. Nagy elő­nyük, hogy ma már ugyanaz a testület kéri számon a mun­kát városon és falun, s ennek az eredményei máris mutat­koznak. Például a lakásgaz­dálkodás, az ellátás, építés te­rületén. Az ivóvízellátás ma már csak regionális rendszer­ben történik. A város ,és a községek összefogása sok lehe­tőséget kínál bizonyos ellent­mondások feloldására. Ilyen például az építőanyag ellátás, melynek bosszantó problémáit meg lehet szüntetni, a gondo­kat felére csökkenteni. El kell érnünk, hogy különböző épü­letszerkezeteket gyártsanak ott, ahol van kapacitás. Már az is előny,­ ha a szállítási költségeket csökkenthetjük. A szobi betonelemgyártó üzem máris vállalta betonelemek, béléstestek készítését. Ez nem új kapacitás, csak jobb gaz­dálkodás. Kevésbé kálváriázus ügyin­tézés a napi gondok megoldá­sában. Ezt tartom a város és a falu összefogásában nagyobb jelentőségűnek. — A kérdéshez tartozik az ellátás helyenként feszítő­nek látszó gondja is. Fő­leg az Ipoly vidéki falvak­ra gondolok. — Nem szabad szem elől téveszteni, hogy funkciójuk gyakorlása közben a kereske­delmi vállalatok is nyereséges gazdálkodásra kényszerülnek. Rugalmasabb kereskedelem­politikával, a helyi árualapok bővítésével lehet a dolgokon javítani. Nézetem szerint ter­mészetes dolog azt ajánlani: Bernecebarátiban, vagy más hasonló kisközségben is ösztö­nözni kell egyes ellátási cik­kek, például a zöldség meg­termelését. Ezzel kapcsolat­ban jegyezhetjük meg, hogy a kereskedelemi iránt vannak jogos igények, de a szokásokon is változtatni kell. A zöldség, példája csak egy a sok lehető­ség közül. Az ellátás színvona­láért tehát sokoldalúan kell dolgozni. Kiemelt és folyamatos prog­ram a fiatalok lakáshoz jut­tatása, elsősorban a magán­erős lakásépítés támogatása, a már említett módszerekkel. Az életszínvonal védelméhez tar­tozó törekvés az is, hogy olyan helyzetet kell teremteni, aki többet akar dolgozni, s ezál­tal keresni, tisztességes mun­kával tehesse ezt. Jó példa er­re többek között a Pamutfo­nóipari Vállalat váci gyára, a Finomfonó is. A városi párt­­bizottság programjában szere­pel a KB iparpolitikai határo­zata érvényesülésének helyi vizsgálata, napirendre tűzése, s ez már a hatékonysággal, a termékszerkezet korszerűsíté­sére való törekvéssel függ ös­­­sze. • Sok szó esik manapság a munkastílusról. Az új helyzetben hogyan tölti be irányító szerepét a párt­­bizottság? Hogy érvénye­sül a pártszervezetek be­folyása? — A párt vezető szerepet vállal a társadalomban. Ha a gyakorlati munka úgy kíván­ja, be kell avatkozni a dolgok menetébe, s ha erre lesz szük­ség, ezt meg is tesszük. Az el­ső azonban annak a köve­telménynek az érvényesítése, hogy mindenki önállóan vé­gezze a saját dolgát, hogy ne kelljen beavatkozni. Az önálló munkához kívánunk minél na­gyobb segítséget adni. Többek között az olyan programokhoz, mint a vízvezeték hálózat ki­építése ahol még szükséges, a kereskedelmi, egészségügyi, is­kolai hálózat fejlesztése.­­ A vonzáskörzetben je­lentős számú szlovák nem­zetiségű él, magyarok és szlovákok lakják az or­szághatár két oldalát is. Azt szoktuk mondani, hogy a nemzetiségek a híd sze­repét töltik be a kapcsola­tokban. Folytatódik a No­vé Zámky és a nyitrai já­rásokkal kialakult test­vérkapcsolat? — Ez csak természetes. To­vábbra is a megkezdett úton haladunk. Ápoljuk a kialakult hagyományokat. — Végül egy személyes kérdés. Olajos elvtárs ko­rábban már dolgozott a váci járásban. Milyen ér­zés ismét itt a Duna mel­lékén? — Valóban sok elvtársat is­mertem, s ismerek. Az persze most is igaz, hogy nem lehet ugyanabba a folyóba mégegy­­szer belelépni. Új szempontú ismeretekre van szükség. Újra fel kell fedezni a terület szép­ségét, sokféle lehetőségét. Jó vezetőkre, aktív társadalmi erőkre találtam itt. A türel­metlenség csak annyira jogos, amennyire a dolgok megoldá­sához szükséges. Minden nap tenni kell ezért valamit. Munka van bőven. Nem érek rá azon gondolkodni, hogy érzem ma­gam. Kovács T. István Megjelent A Dunakanyar a Megjelent a Dunakanyar — Közép-Dunavidéki Intéző Bizottság Tájékoztatója — új száma. Túróczi Béla beszámol a sport szakbizottság tevé­kenységéről, a váci futónap­ról, a törökmezei túráról. Hírt ad a folyóirat a Váci Múzeumi Egyesület tagtoborzásáról, ké­pes tudósítást olvashatunk a nagybörzsönyi vízimalomról. Reményi Árpád bemutatja a Börzsönyben létesített erdé­szeti és környezetvédelmi tá­bort. Kőhalmi Károly, a DCM főkönyvelője az üzem környe­zetvédelemmel kapcsolatos erőfeszítéseiről nyilatkozik. A PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA XXVIII. ÉVFOLYAM, 54. SZÁM 1984. MÁRCIUS 4., VASÁRNAP A szép magyar beszédért Az idén is Győrben rende­zik a Kazinczy-emlékverseny országos döntőjét. Erre készül­nek a középiskolákban, a szak­munkásképző intézetekben. Vácott is januárban voltak az osztályversenyek, februárban az iskolai versenyek s március ötödikén, hétfőn délelőtt 10 órakor a szentendrei Móricz Zsigmond Gimnáziumban ren­dezik a Pest megyei döntőt. Elnöknek — tizennyolcadik alkalommal — dr. Szimon Bé­lát, a Vácott élő nyugdíjas tanár-szakfelügyelőt kérték fel. — Nagyon udvarias volt a felkérés — mondja —, elvál­laltam, pedig gyenge látásom miatt nehéz az utazás, a zsű­ri munkájának az irányítása. Hetvenöt éves vagyok, nem­régen volt 58 éves érettségi ta­lálkozónk, de azért örülök a bizalomnak és a megtisztelte­tésnek. — Sokan versmondó vetél­kedőre gondolnak. Pedig a Kazinczy-emlékverseny fő cél­ja­ a szép magyar beszédre, a gondos kiejtésre és gondolat­­közlésre ösztökélje fiataljain­kat. Az iskolai magyar szakos munkakör vezetők segítették mindenütt a fiúk és lányok versenyre való felkészítését. Nem lehetek elfogult, de azért szeretném, hogy ha idén is to­vábbjutnának váci résztvevők a győri országos döntőbe. P. E. ÜGYELET Március 5-től, hétfőtől az alábbi orvosok tartanak éjsza­kai ügyeletet a városban: hét­főn: dr. Áfra Tamás, kedd: dr. Péter Éva, szerda: dr. Kiss Péter, csütörtök: dr. Karádi Katalin, péntek: dr. Bucsek Tibor, szombaton és vasárnap: dr. Bollavics Erzsébet. ■, Gyermekorvosi ügyelet szom­baton és vasárnap: dr. Teleg­­dy Ervin. Az ügyelet a régi kórház épületében (Vác, Március 15. tér 9.). Telefon: 11-525. A beosztás hétközben meg­változhat. Az éj­iseásitee burkolása Közeledik a tavasz, nő az érdeklődés a strand és tanuszoda építése iránt. A munkálatok a tervek szerint haladnak. A Bu­dapesti Mélyépítő Vállalat dolgozói a szabadtéri kabinsor és az esővíz-elvezető csatornát építik. Elkészült az ezer négyzet­­méter alapterületű új medence burkolásának nagy része is. Hancsovszki János­­ elvétele Sorstársak egyesülete A pártotok frízetlen segítsége A városbíróság keskeny, földszinti folyosóján fehér ajtó előtt állok meg. Dr. Chikán Csaba állami közjegyző szo­bája. Szívesen és lelkesedéssel beszél a rokkantak országos mozgalmáról, a Vácott is lét­rejött érdekvédelmi szervezet­ről. — 1979-ben alakult meg vá­rosunkban járásra kiterjedően a rokkantak váci egyesülete — mondja. — 1981-ben szerveze­tünk megyei hatáskörűvé vált. Mozgáskorlátozottak Pest me­gyei Egyesülete néven. Szék­helye Vác város lett, mivel a szerveződés időszakában itt teremtődtek meg a megalaku­lás személyi és tárgyi feltéte­lei, továbbá az egyesület elnö­kévé választottak. Városi szer­vezetünk 433 tagot számlál, a pártoló tagok nélkül. Ennél jóval több mozgáskorlátozott él Vácott, közel 3500, Pest me­gyében pedig mintegy 30 ezer. — Igen szívós, kitartó to­­borzó munkába kerül, amíg a mozgássérülteket egyesületi tagként megnyerjük. Nehéz a beletörődött rokkantat a már elfogadott élethelyzetből ki­mozdítani. Ösztönösen fél. Az ép emberek közösségében csak nehezen találja meg értéket teremtő helyét. Csökkenteni a hátrányokat — Társadalmi életünkben milyen szerepe van mozgal­muknak? — Főként önrehabilitációs aktivitásra épülő, önmagunk eretére, munkájára támaszko­dó mozgalom ez. Így tudjuk kivívni és megtartani a tár­sadalom szimpátiáját, segítő­­készségét. Segíteni szeretnénk tagjaink beilleszkedését a tár­sadalomba. Egyesületünk nem előnyöket kíván kiharcolni tagjainak, hanem testi káro­sodásukból eredő hátrányai­kat csökkenteni, kiegyenlíteni. Humanitás — Mozgalmuk főleg társa­dalmi munkára épül. Még so­káig az egyéni áldozatvállalás pótolhatja a működés hiányzó feltételeit? — Egyedüli biztos bevéte­lünk az évi 150 forint tagdíj. Egyesületünk pusztán ebből nem képes megélni. Ezért je­lentős számunkra az egyének alkalmi adományai, brigádok, vállalatok támogatásai. A Vö­röskereszt váci szervezete, ve­zetői és aktívái pótolhatatlan segítőink. A társadalmi mun­kások mellett szükségünk van fizetett egyesületi alkalmazot­takra is. Kiemelkedő munkát végző sorstársaink, pártolóink önzetlen segítségét mi csak jó szóval tudjuk megköszönni, s a rokkantak napja alkalmá­ból — szept. 18-án — adunk át „Egyesületi Munkáért” ér­met és „Humanitásért” emlék­plakettet. — Valóban Vácott folyik egyedül az országban egyesü­leti rehabilitációs foglalkozta­tási tevékenység? Mi ennek a lényege? — A vállalatoktól felválla­lunk otthon elvégezhető mun­kát. A tagtársak foglalkozta­tása alkalomszerű, nem mun­kaviszonyban történik. A szer­ződések megkötését, a munkák szétosztását egy társadalmi munkás, Nagy Ferenc végzi önzetlenül. Munkájuk ered­ményeként a rokkantak igaz csekély bevételhez jutnak, de mégsem segély. Az elmúlt év­ben 100 alkalmi vállalkozónak biztosítottunk 2—3 alkalom­mal munkát. Más egyesületek­nél más kísérletek folynak. — Vannak klubfoglalkozá­saik? — Természetesen. Március­tól júliusig a művelődési ház­ban. Klubvezetőnk Cseh János nyugdíjba készül. Ő hangulati­lag is vitte a sorstársakat, fel­szabadítva gátlásaikat. Kereset — A jövőt illetően milyen terveik vannak? — Javítani szeretnénk egye­sületünk szervezettségét. Tá­mogatni a „Könyvet házhoz” akciót. Részt veszünk majd az egységes országos szövetségi tagnyilvántartás elkészítésé­ben. — Hogyan képes egyeztetni az egyesület központi és helyi munkáját, mindezt közjegyzői tevékenysége mellett? Nem sok ez? — Az én fejemben a helyi és a központi munka egy. Im­már 2-3 év óta napi 14 órát dolgozom. Nagyon szép, alkotó, belsőleg építői munka ez. Mi, akik már megoldottuk a ma­gunk életét, szeretnénk egye­sületi keretekben segíteni más rokkant társunkon Szórád Ágnes ISSN 0133—2759 (Váci Hírlapi Tanulmányi verseny Kitűnően felkészültek nagykórusa, a Petőfi Sándor iskola zenei nagykórusa és zenei kamarakórusa, a gödi Németh László iskola nagykó­­rusa és a Kilián György isko­la nagykórusa. Ezüst minősítést a Gábor Jó­zsef iskola 5—6. osztályos és a 7—8. osztályos kórusai, vala­mint a Radnóti Miklós iskola a nagykórusa.. Bronz minősítést püspökhatvani nagykórus kapott. Az öttagú zsűri az „Év kó­rusa” címre és rádiószerep­lésre a Hámán Kató iskola nagykórusát javasolta. A Tudományos Technikai Úttörőszemlén izgalmas vetél­kedés után az alábbiak szerint alakult a sorrend. Társadalomkutatók: 1. Pető­fi Sándor iskola (megyei to­vábbjutó), 2. Radnóti Miklós iskola, 3. Juhász Gyula iskola. Természetkutatók: 1. Juhász Gyula iskola (megyei tovább­jutó), 2. Petőfi Sándor iskola, 3. Gábor József iskola. Orosz: 1. Petőfi Sándor Is­kola (megyei továbbjutó), 2. Gábor József iskola, 3. Hámán Kató iskola. Matematika 7. osztály: 1. Bartha Ildikó (Gábor József isk.), 2. Noé Mónika (Petőfi Sándor isk.), 3. Foltán Gábor (Petőfi Sándor isk.). Mindhár­man megyei továbbjutók. Nyolcadikosok: 1. Tiba Ta­más (Árpád úti isk.), 2. Kövesi Regina (Gábor József isk.), 3. Kálmánchelyi Róbert (Árpád úti isk.). Mindhárman megyei továbbjutók. Kisdobosok: 1. Petőfi Sándor iskola, 2. Árpád úti iskola, 3. Juhász Gyula iskola. Rajz: I. kategória: 1. Galicz Ildikó (Gábor József isk.), 2.­­ Soós Antal (Árpád úti isk.), Forgó Krisztina (Hámán Kató isk). II. kategória: Hor­­toványi Eszter (Gábor József isk., megyei továbbjutó), 2. Forgony Krisztina (Radnóti Miklós isk.), 3. Míves Barbara (Gábor József isk.) III. kategó­ria: 1. Cserepka Csilla (Gábor József isk., megyei továbbju­tó) 2. Gallé Gabriella (Radnó­ti Miklós isk.). Technikusok: 1. Hámán Ka­tó iskola. 2. Gábor József is­kola. 3. Árpád úti iskola. Az összesített értékelés alap­ján az általános iskolák között a Gábor József bizonyult a legeredményesebbnek. Jó felkészültségről tettek tanúbizonyságot az úttörők azokon a versenyeken, melye­ket a napokban rendezett meg a Magyar Úttörők Szövetségé­nek városi elnöksége. A Ma­dách Imre Művelődési Köz­pontban szülők és pedagógu­sok tapsolták meg az Éneklő Ifjúság minősítő hangverse­nyének produkcióit. A város és vonzáskörzetéből kilenc nagy és egy kamarakórus mu­tatkozott be. Arany minősítést kapott a Hámán Kató iskola zenei

Next