Pest Megyei Hírlap, 1987. március (31. évfolyam, 51-76. szám)

1987-03-14 / 62. szám

( : --------------------­A TÖRTÉNELEM PARANCSÁRA­ árizsból a napokban hazahozták Batthyány Káz­­mér hamvait. Siklóson ünnepélyes külsőségek között egykori várában fogják örök nyugalomra helyezni. A siklósi várban élt Batthyány Kázmér, feudális családjából messze kimagasló 1848-as szabadsághősünk. Távoli rokona volt Batthyány Lajosnak, az 1848-as, el­ső felelős magyar minisztérium elnökének. Batthyány Kázmér húszéves korában még egy szót sem tudott magyarul, 1847-ben, 40 éves korában pedig a magyar ellenzék főrendi­házi vezére, s tüntetően magyar ru­hában járt. 1848—49-ben délvidéki kormánybiztos, majd áprilistól augusztusig a Szemere-k­ormány külügyminisz­tere. A világosi fegyverletétel után menekülnie kel­lett. Franciaországba emigrált és ott halt meg. A fran­cia kormány hamvainak átadásával járul hozzá a ma­gyar forradalom és szabadságharc méltó megünneplé­séhez. Az Országház előtt áll Kossuth Lajos szobra. Szem­ben a másik „rebellis”, Rákóczi szobraival. Rákóczi szinte szökött az elégedetlenek elől, akik a forradalom élére akarták állítani. A végzet azonban neki szánta azt a szerepet, hogy az ország szabadságáért, s a ma­gyar nép jobb sorsáért kitört parasztlázadást nemzeti felkeléssé alakítsa, s a szembenállók nyakassága sors­szerűen sodorta az ónodi országgyűlésig, amely kimond­ta a Habsburg­ király trónvesztését. Ugyanez volt másfél századdal később Kossuth La­­­jos útja. Kossuth se akart „rebellis” lenni. Kossuth is királytisztelő volt és alkotmányos úton szeretett volna mindvégig járni. Mégis eljutott a szabadságharcig, a debreceni trónfosztásig. A hatalom idegen birtokosai­nak gonoszsága kényszerítette ki az elkeserített és vé­gig sértett magyarságból forradalmait, s a konokság és vakság nevelt szelíd álmodozókból másféle vezére­ket, nemzeti hősöket. S a nép ereje olyan hatalmat adott mindkettőjük mögé, hogy az európai erőviszo­nyok megváltozásaib a magyarság végzetes magára ma­radása kellett elbukásukhoz. Bukásában megnőve és megdicsőülve vonult Rákóczi Rodostóba, Kossuth To­­rinóba. A nagy száműzöttek most bronzba öntve és már­ványba faragva néznek szembe egymással. Nézik a járókelőket, kik elhaladnak előttük. Vajon a maiak csa­k a történelemre emlékeznek, amely tetteiket és a nagy alakjukat körülfonja, vagy eszükbe jut néha az töméntelen szenvedés, amelynek vér- és könnyáz­tatta talajából a legendák kisarjadtak? Gondolnak-e arra, hogy Rákóczi és Kossuth mögött a nép küzdött a gazdasági, nyelvi, politikai szabadságukért? A nép, amelynek nem lehet szobrot emelni. Március 15-e jelkép. Immár 139 esztendeje. Ez a nap örökre belerögződött a nemzet emlékezetébe. A nemzet szabadságharcából, a nemzeti tragédiából pél­da lett, a gyászból dicsőség. A szabadságharc akkor nem győzhetett Magyarországon, mert a feltételek nem adattak meg a sikerhez. Forradalmáraink, a márciusi ifjak, az aradi tizenhármak és még sokan mások még­is vállalták a harcot, sőt többet is: a halált. Inkább, mint­ a zsarnokságot, az elnyomást. Haláluk ezért szu­verén, ezért felemelő, ezért igazán szabad halál. Sokféle halál van: természetes és erőszakos, vé­letlen és szükségszerű. Erőszakos halál az is, ha va­lakit csupán világnézetéért, hitéért, a bőre színéért lőnek agyon, ha a háborúban pusztul el, vagy ha a forradalmak barikádjain találja a gyilkos golyó. De micsoda különbsg van az elszenvedett halál és az ön­ként vállalt vég közötti Ez utóbbi csak keveseknek adatik meg, a forradalmároknak. A forradalmároknak, akik nem önmagukért, hanem a társadalmi haladá­sért fognak fegyvert a szó valódi vagy átvitt értelmé­ben. Dózsa György, Martinovics Ignác és Ságvári End­re halála ilyen halál, s ilyen a magyar szabadságharc hőseié is. A puszta tény, hogy volt, aki megpróbálta véghez vinni a lehetetlent, fölemelő, mert azt sugallja, hogy ha tegnap akadt ilyen ember, akkor holnap többen is lehetnek és­­ áttörhetnek. Lukács György írta: „A tragikus hős­ frontáttörést jelent a jövőbe, ledönteni az ember megmerevedett korlátait, és új értékkel mé­ri az ember nagyságát.” Dózsáék veszte, a Rákóczi-szabadságharc és 1848— 49 eltiprása önmagában nem ad és nem esik siránko­zásra adott okot, amire pedig mi, magyarok, olyan hajlamosak vagyunk. Nem, mert a bukás ellenére azt bizonyították, hogy az a bizonyos történelmi szint táv­lataiban megostromolható és meghaladható. A forra­dalmárok mindenesetre példát állítottak: ami tegnap nem sikerült, azt holnap vagy holnapután újra meg kell kísérelni. És sikerülni fog. A márciusi ifjak és a szabadságharc más hősei különböző utakon érkeztek 1848-hoz, különbözőképpen cselekedtek 1848—49-ben. Elsorolhatnánk tévedései­ket, s elmondhatnánk: bizony, nem mindig, nem min­denben értették a történelem törvényszerűségeit. En­nek felderítése, okos elemzése nem kegyeletsértés, ha­nem a legigazibb megbecsülés: sorsukból tanuln­i aka­runk. De amikor elkövetkezett az a pillanat — a legne­hezebb pillanat az életükben —, akkor már tudták, hogy életükkel és halálukkal a polgári forradalom, a nemzeti szabadságharc képviselői. Voltak közöttük fő­urak, s volt köztük szerény sorsú hivatásos tiszt. Volt köztük meggyőződéses, elveket képviselő forradalmár, és akadt, aki ösztönösen állt Kossuth oldalára. Volt, aki régi magyar nemesi családból származott, és akadt, aki alig tudott magyarul, mert más honban született. De a szabadságharc bukásakor ők képviselték a ha­ladást Európában. 1848. március 15-e jelkép. A Nemzeti Múzeum kertje emlékhelye a magyarságnak. Emlékhelye a ma­gyarsággal a szabadság kivívására szövetkezett, velünk szomszédos népeknek. Emlékhelye a haladásnak, a forradalomnak. N­ekünk nem kell életünket ígérni eszméinkért, mint kellett a negyvennyolcasoknak! De igenis kell tartást és kitartást tanulnunk tőlük, állhatatos­ságot, hitet. Erre mindannyiunknak szüksége van, nemcsak a csatatéren, mindennapjainkban. Kiss Jenő a KISZ Pest Megyei Bizottsága első titkára P ________________________________________________­ 1.1 VILÁG PROLETRÁJA1, EGYESÜLJETEK! V r _______4lM_ *Z MSZMP PEST MEGYEI BIZOTTSÁGA SS I MEGYEI TANÁCS LAPJA XXXI. ÉVFOLYAM, 62. SZÁM Ára: 2,20 forint 1987. MÁRCIUS 14., SZOMBAT Az SZKP KB határozata a nagy októberi szocialista forradalom 70. évfordulójára Kézzelfogható sikerek kellenek az ünnepléshez A nagy októberi szocialista forradalom, a huszadik század legjelentősebb eseménye, új fe­jezetet nyitott az emberiség történetében — hangsúlyozza az SZKP KB felhívása, me­lyet a testület a NOSZF kö­zelgő 70. évfordulójára való felkészülés jegyében intézett pénteken a szovjet néphez. Az SZKP Központi Bizott­sága határozatot hozott nagy októberi szocialista for­a­radalom 70. évfordulójával kapcsolatos megemlékezések­ről. 1987. november 7-én lesz a hetvenedik évfordulója nagy októberi szocialista for­a­radalomnak. Hét évtizeddel ezelőtt — állapítja meg a határozat — korszakalkotó esemény követ­kezett be a hazai és a világ­­történelemben. Oroszország munkásosztálya, dolgozói a bolsevik párt vezetésével, melynek élén V. I. Lenin állt, óriási jelentőségű forradalmat hajtottak végre. Ez a forra­dalom fordulatot jelentett az emberiség történelmében, megkezdődött a szocializmus korszaka, létrejött a föld első munkás- és parasztál­lama. A forradalom gyökere­sen új, igazságos társadalmi rend alapjait vetette meg. Október 70. évfordulója nagy ünnep a szovjet nép, a szo­cialista országok, bolygónk minden haladó embere számá­ra. Ez az évforduló erőink harci seregszemléje, a szocia­lizmus vívmányainak szám­bavétele. Utunkon olyan mérföldkőhöz érkeztünk, amelynél át kell gondolni az eddigi eredmé­nyeket, le kell vonni a meg­tett út tanulságait, el kell gondolkodni a világban vég­bemenő változásokról, és azok­ról az új feladatokról, ame­lyek a fejlődésnek rendkívül fontos szakaszában lévő szov­jet társadalom előtt állnak napjainkban. A közelgő jubileumra — mint az SZKP Központi Bi­zottságának 1987. januári ülé­se is kiemelte — a szovjet emberek a társadalom éle­­(Folytatás a 6. oldalon.) Varsói Szerződés külügyminiszteri bizottsági ülés A Varsói Szerződés tagálla­mai külügyminiszteri bizott­sága március végén Moszkvá­ban tartja soron következő ülését. Magyar-szovjet Békemozgalm­i kapcsolatok Pénteken hazaérkezett Moszkvából Barabás Miklós, az Országos Béketanács fő­titkára, aki a szovjet békevé­delmi bizottság vezetőivel meg­beszéléseket folytatott a két mozgalom idei együttműkö­déséről. A XI. országos békekonfe­renciának a bizalomerősítésről hozott állásfoglalása szelle­mében is megállapodtak arról, hogy az idén az újszerű, he­lyi szintű békemozgalmi kap­csolatok létrehozására és­ ki­­terjesztésére törekednek. En­nek keretében magyar—szov­jet béketalá­l­kozót tartanak szeptemberben hazánkban, melyen békecsoportok és -kö­zösségek teremthetnek kapcso­latot egymással. Ezzel a fó­rummal megkezdődik az euró­pai szocialista országok béke­mozgalmai 1988-ra tervezett budapesti találkozójának elő­készítése is. A májusi béke­­hónap során csoportja utazik békeaktivisták a Szovjet­unióba, FIN-megnyitó Szentendrén Emlékezések, koszorúzások Az 1848-as polgári forrada­lom és az 1848—49-es szabad­ságharc emlékére hazánk szá­mos településén rendez nem­zeti ünnepünkön, március 15- én a Magyar Kommunista Ifjúsági Szövetség és a Ha­zafias Népfront megemléke­zéseket és ünnepségeket. Március 15-én, vasárnap Bu­dapesten a Nemzeti Múzeum lépcsőin a minden évben­ ha­gyományos, s az idén is lát­ványosnak ígérkező történel­mi, irodalmi műsor idézi a 139 évvel ezelőtti napot. KISZ- alapszervezetek tagjai, kok és dolgozó fiatalok dia­fel­keresik és megkoszorúzzák a budapesti Petőfi-, Bem-, Tán­csics- és Kossuth-szobrokat, a Batthyány-örökmécsest. A forradalmi ifjúsági na­pok megyei megnyitójára már­cius 15-én 14 órakor kerül sor a szentendrei művelődési köz­pontban. A hagyományoknak megfelelően a politikai ese­ményeken túl szabadidős, kul­turális és sportrendezvények egész sora várja a megye fia­taljait. A fórumok,­­ beszélge­tések mellett polbeat-együtte­­sek, színjátszók lépnek fel a város különböző filmvetítések várják a pontjain, néző­ket. Ekkor indulhatnak el fiatalok a szentendrei pont­a szerző sportversenyen, a 7+1 akción is. Fáklyás felvonulás­sal és az Európa Kiadó együt­tes koncertjével fejeződik be a nap. A megye számos településén emlékeznek meg az évfordu­lóról. Aszódon ma Pilvax ká­­véházzá alakítják át a fegy­veres erők klubját, ahol a Petőfi-táborosok találkoznak. Este pedig fáklyás felvonulás járja végig a község forradal­mi emlékhelyeit: az 1348-as emlékművet, a Petőfi-házat és a gimnáziumot. Ugyancsak ma Nagykátán is több helyszínen rendeznek programokat. Már­cius 15-én a hagyományos ko­szorúzások mellett mindenütt érdekesnek ígérkező rendezvé­nyek várják a fiatalokat. A ráckevei, szigetszentmiklósi és dabasi ifjúság képviselői Pá­­kozdra látogatnak, tisztelegnek a csata emlékműve előt. Ötvenéves a Mársiusi Front A szocialista egység kiindulópontja Emléktáblát avattak fel A magyarországi demokra­tikus erőket egyesítő Márciusi Front létrejöttének 50. év­fordulója alkalmából emlék­ünnepséget rendezett pénte­ken az MSZMP KB Párttör­téneti Intézete, Népfront Országos a Hazafias Tanácsa, a KISZ Központi Bizottsága, az MTA Történettudományi Intézete és a Magyar Írók Szövetsége az Eötvös Loránd Tudományegyetemen. Az ese­ményen részt vett Lakatos Ernő, az MSZMP KB agi­­tációs és propagandaosztályá­nak vezetője és Pozsgay Im­re, a HNF Országos Taná­csának főtitkára. A Himnusz elhangzását kö­vető megnyitójában Kállai Gyula, a HOF ÖT elnöke em­lékeztetett arra: olyan politi­kai mozgalom születésére em­lékeznek, amely nemcsak ne­vében, hanem társadalmi és politikai céljaiban is szerve­sen kapcsolódott történelmi múltunk haladó hagyományai­hoz, elsősorban 1843—49 nagy történelmi művéhez, s a ko­rabeli feladatok mellett a tör­ténelmi örökséget is magára vállalva formálni kezdte egy új népi demokratikus, majd szocialista Magyarország meg­teremtését. A Márciusi Front fiataljai­nak mozgalma népfrontjellegű volt, a haladó társadalmi erők közös fellépésének politikai színteréül szolgált. Létrejötté­ben a Kommunisták Magyar­­országi Pártja kezdeményező szerepet játszott, felismerve a fasizmus uralomra jutásával a nemzeti függetlenségünket és a népünk életét fenyegető ha­lálos veszélyt, a párt arra tö­rekedett, hogy minden haladó erő összefogásával demokrati­kus nemzeti egységfrontot hoz­zon létre, s azt az antifasisz­ta, baloldali erők mozgalmává fejlessze.politikai ötven év történelmi ta­pasztalatai igazolják — emel­te ki végezetül a HNF ÓT el­nöke —, hogy a népfrontpoli­tika a magyar nép életében nem véletlen, nem átmeneti jelenség. Az egész ország ja­vát, egész népünk érdekeit szolgálta és szolgálja. Nagy, korszakos jelentőségű felada­tainkat csak e politika alapon tudtuk megoldani. Népfront­politikánk szilárdan és mé­lyen megalapozott történelmi vívmány. Nélküle jelenlegi helyzetünket és fejlődésünket sem érthetjük meg igazán, még kevésbé érthetik meg a jövő nemzedék tagjai. Pintér István történész, az MSZMP KB Párttörténeti In­tézetének tudományos tanács­adója a Márciusi Frontnak a haladó erők tömörítésének, a fasizmus elleni küzdelemben betöltött szerepét méltatta elő­adásában. Hangsúlyozta: Ma­gyarországon tulajdonképpen három pólusból indult el és talált közös nevezőre a Már­ciusi Front. A kezdeményező szerep a kommunistáké volt, akiknek sikerült megnyerniük és a népfrontos törekvések ré­szeseivé tenniük a demokrati­kus irányba mozduló — főleg budapesti és­ debreceni — egyetemi fiatalokat. A har­madik pólus pedig a három­millió szegényparaszt kilá­tástalan helyzetén változtatni akaró, jórészt a „népből” jött írók csoportja volt. Mindhá­rom csoport egymástól tanul­va és egymásra hatva, a tár­sadalmi problémákra megol­dást keresve jutott el a kö­zös „vállalkozásig”. A kom­munistáknak és balra tartó diákságnak az útkeresés so­rán már összekovácsolódott és közösen vállalt akciói hatot­tak a népi írók magatartásá­ra is. Ugyanakkor a népi írók nézetei, a parasztkérdésben vallott felfogásuk segítette a diákok egy részét a baloldal­lal való kapcsolat megtalálá­sában. A Márciusi Front zászló­bontása a vártnál is nagyobb visszhangot váltott ki. A kor­mánynak, valamint a­­ szélső­­jobboldalnak az az elképzelé­se, hogy a mozgalomfront rö­vid életű, alkalmi lesz, nem vált valóra.társulás Hamarosan látniuk kellett, hogy a Márciusi Front is po­litikai tényező lett. Befolyását, az Iránta való érdeklődés gyors növekedését elsősorban a népi íróknak, főleg az ekkor napvilágot látott munkáik nagy népszerűségének köszön­hette. A Márciusi Front köz­vetlen bázisa, szervezeti hát­tere, a mozgalomnak bizonyos akcióképességet is kölcsönző ereje, lényegében életben tar­tója viszont a kommunisták és a velük szimpatizáló haladó diákok voltak. A Márciusi Front rövid fennállása alatt is olyan ta­pasztalatokat adott, amelye­ket a II. világháborúban rész­ben a frontban munkálkodók, részben a mozgalomhoz ké­sőbb csatlakozók eredménye­sen felhasználhattak. A II. vi­lágháború antifasiszta ellen­állási mozgalma, majd a fel­­szabadulás után kibontakozó demokratikus és szocialista át­alakulás nemcsak politikai és eszmei örököse a Márciusi Frontnak, hanem jogfolytono­sa is. Így lett az immár fél évszázadra visszatekintő ma­gyar népfront, majd a szocia­lista egység kiindulópontja a Márciusi Front — mondotta végezetül Pintér István. Ezután felszólalások követ­keztek. A népi írók szellemi mozgalma és a Márciusi Front kapcsolatáról Czine Mihály irodalomtörténész, egyetemi tanár tartott előadást. Vissza­érni éhezés 1937 márciusára címmel Pollner György orvos és Ujhelyi Szilárd nyugalma­zott nagykövet referált. Márciusi Frontnak a mai fia­­­talokhoz szóló üzenetét Szilvá­­sy György, a KISZ KB egye­temi és főiskolai tanácsának titkára fogalmazta meg. Az emlékülés Huszár István­nak, az MSZMP KB Párttör­­téneti Intézet igazgatójának zárszavával ért véget. Az ünnepséget felavatták a Márciust követően Front tiszteletére az egyetem Mú­zeum körúti oldalán elhelye­zett emléktáblát. ' V

Next