Pest Megyei Hírlap, 1992. augusztus (36. évfolyam, 181-205. szám)

1992-08-27 / 202. szám

* / A BÜSKEPU LOVAG IDEZESE Szülőházára néz a róla elnevezett utca A ceglédi önkormányzat körültekintő elemzés után felülvizsgálta a város utcanévjegyzéket, anyja semmiképpen sem volt azonos a névváltoztatással.äsgyanis számos olyan „belakott utca" akadt, amelynek bizonyosan illett volna már nevet adni. Mégis kisebb hibák előfordultak, amit csak sikerült korrigálni, még ha az új várostérkép túl gyorsan is jelent meg — kicsit később, kicsit pontosabban jobb lett volna. Ennek azért van aktualitása, mert végre a vándor már nemcsak visszanéz szeretett szülővárosára, hanem vissza is ért. Ismét működik ugyanis a Kárpáti Aurél Asztaltársaság, s utcanevet kapott a neves irodalmi s színházi „jelenség". Egyszemélyes intézmény volt, az írásművészet szinte minden ágával foglalkozott, s ektől a színikritikáig.ver1884. december 5-én született Cegléden; a kis polgárházat már elég lebontották, de tábla régen őrzi a helyet. „Ott laktunk töltésén túl, a széles jegen nyesor végén. Alacsony, fehér falú házon nem volt semmi feltűnő, csak a kettős kémény emelkedett ki magasan a mohos zsindelytetőből. A homlokzatán évekig látszott egy villámcsapás nyoma. Három ecetfa vetett rá délben árnyékot. A fal tövében öles árok húzódott. Szélét keresztbe rakott cölöpök óvták a beomlástól. Víz csak esős időben volt az árokban, máskülönben gyíkok és tücskök tanyáztak benne. Két oldalán poros líciumbokrok burjánzottak. Kis fakorlátos hídon át lehetett bejutni az udvarra... A kert szőlővel volt beültetve. Váróéi, az éjjeliőr metszette karóra. Középen a hosszú utat sárga homokkal vasszal, és szórták be taszombat este mindig fölgereblyézték. A végén vén lugas állott, kerek kőasztallal. .. .Két mandulafa emelkedett ki ferdére billent szőlőkaróka egyformaságából. Húsvét felé tele voltak virággal, ám őszre sohasem maradt rajtuk érett szem. Váródi ugyan azt mondta az apámnak, hogy a fagyos szentek hibásak a dologban, de ennek az állításnak határozottságát nagyban csökkentette az a körülmény, hogy a Várósi gyerekek zsebe október táján állandóan mandulával volt kibélelve. . . .Az udvaron orgonabokrok voltak, és egy kerek ’virágágy’, tele ördögszemmel, árvácskával, begóniával. Az üveges folyosó oszlopait zsinegháló borította, amelyen a hajnalka sápadtzöld indái kapaszkodtak fel. A csatorna alatt egy fekete hordó álldogált. A hordóban sárgás esővíz, s benne csudálatos alakú, apró szörnyek nyüzsögtek . ..” Szinte képet rajzolva írta le Kárpáti zat, gyakorlott a szülőháborű festő akár meg is tudná festeni, rekonstruálhatná a régi házat és környékét. Azóta sokat változott a környék, ostorfák tették a Rákóczi utat emelkedetté, az ároknak nyoma sincs, de nyári forróságban épp az ostorfák sokszor megkérdőjelezett léte szolgáltat bizonyítékot. Kellenek azok! Hisz hat-nyolc fokkal is hűvösebb van itt júliusban az emléktábla körül, mint a gyermekorvosi rendelő felőli utcarészen. Mit tudhat mindebből a nagy író, kit a hazai szakma kicsit elfelejtett? Régen adták ki valamelyik munkáját is. De mint említettük, igen gazdag volt a munkássága. Az én örökségem (1909), Kaláris (1921) verseskötetek mellett a Budai képeskönyv (1913), A bihari remete (1920) elbeszélések, sőt regényt is írt, pl. A nyolcadik pohárt. Kritikusi , munkássága volt a legjelentősebb, legutolsó művét. A vándor visszanézi már csak a halála évében hozta ki a Magvető Kiadó. Az Esztergomi Tanításképző Intézetet végezte el, útja innen a fővárosba vezetett. A Magyar Szemle, a hazánk és az Új Idők voltak azok a sajtóorgánumok, amelyekben rendszeresen publikált. Később A Hét munkatársa lett, majd pedig Halasi Andorral elindították a Kritikát. Az I. világháború alatt a Déli Hírlap s a Nap c. lap szerkesztőségében dolgozott, 1922-től a Pesti Napló munkatársa lett egészen a napilap megszüntetéséig. A '40-es és ’50-es évektől egyre több időt szentelt a színházi élet bemutatására, rajongásig szerette a jó darabokat, noha rá a nagyonnagyon zárkózott életvitel, tehát semmiféle rivaldafény volt a jellemző. Menekülő lélek, máskor búsképű lovag volt Kárpáti Aurél, de mindig magas színvonalat, csak az értékes alkotást tudta dicsérni. A jó kritikus kiváló írókészsége, emberi tartása és az örökös olvasás és színház szeretete segítette ahhoz, hogy a kritikát szinte művészi fokon tudja művelni. 196?. február 7-én hunyt el, 79 éves korában, a nagy tömeg, amely elkísérte utolsó útjára — a bús lovagnak járó köteles tisztelgés volt. Három évvel előtte kapta meg a Kossuth-díjat. Életműve sokak agyába és szívébe beleivódott, de hogy a fiatalabb generációk is tudjanak róla — illik halálának közelgő, 39. évfordulójára is gondolni: innen indult el, nem ért testében vissza, de a folytonos vándorlást kívánó testéből a lélek mindig idézte a szülői házat, a ceglédi emberek emlékét. A lelke és írói hagyatéka viszont hazatalált, de az opuszokat kellően forgatni is szükséges. Surányi Dezső Általános iskolák tanévnyitója az A város általános iskolái alábbi időpontokban tartják a tanévnyitó ünnepélyeket: Augusztus 30-án, vasárnap 1n órakor a nagytemplomban a református iskola. Előtte 17.30-tól a Szabadság téri intézmény udvarán lesz a gyülekezés. Augusztus 31-én, hétfőn ,10 órakor kezdődik az Örkényi út: 17 órakor a Táncsics, 17.30-kor a Várkonyi, valamint a Budai úti, 1S órakor a Mészáros-iskola tanévnyitója. Autósmozi Az autósmoziban Cet Back (Paul McCartney koncertfilmje). Az előadás este 9 órakor kezdődik. ceglédi hírlap Cegléd, Kossuth tér 1. • A szerkesztőség vezetője: Fehér Ferenc. • Munkatársak: Tibay Ágnes és Kóbor Ervin. • Postáéiul: Cegléd, pf. 19. 2701. Telefax és telefon: 5311-400. • Telex: 23-6353. • Hirdetésfelvétel: Hírlapkiadó Vállalat Közönségszolgálata, Cegléd, Teleki u. 30., kedd, csütörtök, péntek 9-től 12-ig, szerda 10—17 óráig. Telefon : (53) 10-763. CEGUD v oiia XXXVI. ÉVFOLYAM, 202. SZÁM 1992. AUGUSZTUS 27. CSÜTÖRTÖK kutyák védelmében A kínzásnak vannak enyhébb változatai is Abonyban kevés az olyan kertes családi ház, ahol ne fogadná kutya a látogatót. Sok a házőrző eb. Természetesen rendjén való dolog mindez. S abban sincs semmi kivetnivaló, ha az általánostól eltérően nagy az állathoz való ragaszkodás. A minap egy helybeli hölgy keresett fel — kérte, hogy a nevét ne említsem meg —, s meglepően drámai képet festett egy-egy házőrző-tulajdonos „kutyabarátságáról". — Észrevételeim nem emberek ellen irányulnak, hanem a szerencsétlen sorsra jutott és várhatóan, jutó állatok védelmében mondom — hangoztatta. — Tapasztalataimat az utóbbi hónapokban gyűjtöttem. A legszörnyűbb, hogy a megunt házőrzőket elvitték a közeli erdőbe, fához kötötték, s ott múltak ki. Elpusztított vagy elpusztult tetemeket találtak Kőröstetétlen határában az úgynevezett Krakónál. Ezek mindegyike korcs volt. A fajtiszták sorsa valamivel jobb, mert azokat elviszik, és a határban vagy más település területén elengedik. Ha visszajön, szerencsés esetben legfeljebb újra elutaztatják. Igaz, arra is van példa, hogy néhol a jobb érzésű emberek befogadják a szélnek eresztett ebeket. Miért csinálják ezt? Mert megunják az állatot. Cserélgetik, mint a ruhát. S az egészben az a meglepő, hogy a kíméletlenek között vannak fiatal nők. Utóbbiak tettüket gyermeki segítséggel hajtották, hajtják végre. A kínzásnak vannak enyhébb változatai is. Például borsot, paprikát tesznek a kutya orrába, hogy hamisabb legyen. A csípős szer természetesen nagy fájdalmat okoz az állatnak, amely emiatt nyüszít, üvölt. Az is előfordul, hogy egyesek nem adnak enni a kutyának. A nyugati országokban már azért megbüntetik a tulajdonost, ha az állat lánca három méternél rövidebb. Jó lenne, ha nálunk is minél hamarabb megszületne egy állatvédő törvény. De addig ugyancsak megoldás lehetne, ha a megunt kutyától valamivel kulturáltabban szabadulna meg a gazdája. Például térítésmentesen kapna injekciót a házőrző, amitől gyorsan, fájdalom nélkül jobblétre szenderülne. Az sem lenne túlzottan költséges megoldás, ha a vasadi (Monor mellett) kutyamenhelyre elvinnék az ebet. Ott még azt sem kérdik meg, ki és honnan hozta. Tudom, most neveket és címeket kellene mondani. Nincs értelme. Az a cél, hogy senki ne tegyen ilyet, a jóérzésű polgárok pedig ne engedjék az ebekkel szembeni kíméletlenséget. Az említettek hatására talán meggyorsulhat Abonyban egy állatvédő egyesület szerveződése. Gy. F. A TÁRGYAKNAK IS VAN ÜZENETÜK Mindig velünk lesz a koncerttermek pódiumain Április végén minden várakozást felülmúló sikerrel rendezték meg városunkban a hazai dzsessz ünnepét. Azóta a kitűnő szervezésért és szereplésért a Magyar Dzsessz Szövetség őszinte elismerését fejezte ki a ceglédi Petrik Memorial Bandnek. Az együttes szeptember 5-én újabb jelentős koncertre készül. Ennek apropóján beszélgettünk a dobossal, Kármán Sándorral. — Hadd kezdjem egy vallomással — mondja a muzsikus némi megindultsággal. — Sokáig tartogattam magamban ezt a különös történetet. Most is azért mesélem el, mert ez szép példa arra, hogy bizonyos esetekben a tárgyaknak is van üzenetük. Immár három éve, hogy zongoristánk, dr. Petrik András tragikus hirtelenséggel elhunyt. TITOKBAN — Ö gyakran inspirált, hogy próbáljak dobverő helyett seprűjátékkal kísérni néhány számot. Ezt nagyon nehéz jól csinálni. Ezért halogattam a dolgot, de titokban készültem rá. Amikor elérkezettnek éreztem az alkalmat — fellépés előtt —, felutaztam Budapestre és vettem a pergődobra egy új bőrt, ami speciálisan a seprűjátékhoz való. Gyönyörűen sikerült a koncert. Szinte lélegeztek a seprűjátéktól a lassú dalok. Akkor még nem sejtettük, hogy utoljára játszottunk együtt Bandival .. . Eltelt egy esza tendő. Ismét kicsomagoltam dobjaimat. Meglepődve láttam,hogy az új bőr közben elszakadt. Mintha azt üzente volna, hogy valami véget ért. S az, ami az utolsó estén egyszer olyan csodálatos volt, már megismételhetetlen ... — A briliáns játékú, zongorista és elbűvölő barát elvesztése megbénította a zenekart. Mikor érezték úgy, nem sértik Petrik András emlékét, ha újrakezdik mással? — Valóban teljesen megbénultunk. A gyász időszakában dr. Lénárd Bélával önkéntelenül is arra gondoltunk, hogy senki mással nem zenélünk. Eddig tartott, s ebbe beletörődhetünk. Hosszú időnek kellett eltelni, hogy feldolgozzuk magunkban: egyáltalán akarunk-e még zenélni. Márpedig ha igen, akkor kénytelenek leszünk elfogadni azt, hogy másként is megpróbáljuk. Persze nem volt elég erőnk, hogy keressünk társakat. Megvártuk, míg a dolgok maguktól elrendeződtek. NÉGYEN — Két tehetséges fiatalba botlottak. Ez szerencse vagy felnőtt egy generáció? — Az utóbbi. Újra vannak középiskolás zenekarok. Hallottunk Sárik Péter zongoristáról, aki több együttessel szerepelt. S különböző gimnáziumi rendezvényeken lépett fel nagy sikerrel. Üzentünk neki, szívesen próbálnánk, esetleg játszanánk vele. Ő egy ideig szabódott. Mondván: más a könnyű műfajban és egy dzsesszzenekarban zongorázni. Fél év telt el, kölcsönös bátorítgatásokkal. Aztán összejött az első randevú. Mindjárt megkérdezte, mi lenne, ha szólna egy gitáros barátjának, Szalay Gábornak is. Nincsenek előítéleteim. Ám kapásból egy rockerre gondoltam, aki ügyesen penget rocknótákat. Azt álmomban sem reméltem, hogy egy virtuóz gitáros érkezik. Aki akkor is be tud szállni a tempóba, ha egy helikopterről dobják le. — Világos, hogy a második próba után az együttes négytagú lett. Egymás megismerése újfajta örömöt hindit. Amíg ezek a fiatalok megelégszenek azzal, hogy két „öreg” dzsesszzenésszel játsszanak —■ mielőtt elindulnak komolyabban a zenei pályán —, addig alighanem remek hónapokat, éveket tölthetünk együtt. ÚJDONSÁGOK — A zenekarok többségénél az egyik legnagyobb gond a névválasztás... — Mindannyian úgy gondoltuk, olyan hevet kellene választani, amellyel drága barátunk emlékét ápoljuk. Voltaképpen Lénárd Bélához és hozzám — mivel tizenhárom évig muzsikáltunk együtt — erősebb szálakkal kötődött. De a két fiatal társunk is jól ismerte őt. A Petrik Memorial Bandáéi azt akartuk sugallni, hogy ugyanazt a muzsikát kívánjuk játszani, amit vele. Ugyanakkor a névvel lehetővé tettük számára, hogy egy kicsit mindig ott legyen velünk a plakátokon és a koncerttermek pódiumain. — Vajon emelt-e gátat az önök és az ifjú muzsikusok közötti korkülönbség? Nem túl nagy-e a respekt? — Szerencsére az első tíz perc után leomlott mindenféle gát. Kölcsönösen respektáljuk egymást. — További elképzeléseik? — Elsősorban örökzöld kompozíciókat — Duke Ellington- és Oscar Petersonszerzeményeket — játszunk. Úgy tapasztaljuk, hogy ezek népszerűek a fiatalok körében is, akikkel szeretnénk — talán nem veszik szerénytelenségnek — megkedveltetni a dzsesszt. Igyekszünk majd felújítani a repertoárunkat. Reméljük, hogy a szeptember 5-i koncertünkön a közönség is hallhat egy-két új számot tőlünk. Fehér Ferenc MA DELUTAIS Testületi ülés Augusztus 21-én, csütörtökön 15 órakor tartja soron következő ülését az önkormányzati testület. Egyebek mellett szóbeli előterjesztés hangzik el Cegléd és az Expo-ról. Előadják a CVSE vízilabdaszakosztály, valamint a CAT egy-egy kérelmét. Megválasztják a földrendező bizottságot. Az ülést időszerű kérdések zárják. Zeneiskolások tanévkezdete A ceglédi Erkel Ferenc Zeneiskolában szeptember 2- án, szerdán 10-től 11.30-ig vagy 14-től 18 óráig kell jelentkezni a beiratkozott hangszeres növendékeknek; 3- án, csütörtökön pedig — ugyancsak az előbb említett órákban — az előképzősöknek, míg 4-én, pénteken a kis előképzősöknek (óvodásoknak).