Pest Megyei Hírlap, 1993. február (37. évfolyam, 26-49. szám)

1993-02-03 / 28. szám

i PEST MEGYEI HÍRLAP SZŰKEBB HAZÁNK 1993. FEBRUÁR 3., SZERDA 5 Mit visz a víz? A kávaiak inni akarnak Káva a megye egyik legkisebb, de legszebb fekvésű települése. Szelíd dombok között húzódik meg a Cserhát és az Alföld peremén. Az ilyen völgyes, lankás tájon általában patak is kanyarog, ritkán fordul elő vízhiány. Káván sem ez okozza, hogy vízre vágynak az emberek. Sokkal inkáb baj az, hogy a falu többnyire ásott kútjai elöregedtek, s ha fertőzöttnek nem is lehet mondani vizüket, jó szívvel egészségesnek sem. Régen fontolgatják már a helybeliek, hogy mélyfúrású kútból felszínre hozott vizet kellene bevezetni a falu házaiba. Ám erre eddig nem jutott pénz, s a távolság miatt sem a monori, gombai, bényei, sem a pándi hálózatra nem tudtak csatlakozni. A társközségből önállóvá vált település képviselőtestülete 1991-ben látott hozzá a helyi vízhálózat kiépítésének előkészítéséhez. A különböző engedélyek megszerzése után a múlt esztendő elején kezdődtek meg a kutatások, majd a kútfúrások, aminek eredményeképp már áprilisban megtörténhetett a percenként 850 liter egészséges vizet adó létesítmény műszaki átadása. Utána elkészült az akna, a kútfej, most már a szivattyút várják. Ám ez még csak a kezdet. Ki kell építeni az egész falut átszövő vezetékhálózatot, ami, a helyenként igen meredek utcákat tekintve, nem kis feladat. A tervek a megyei közgyűlés által megszavazott pénzből elkészültek. A kivitelezésre hirdettek, amit a pályázatot PVCSV egyik kft.-je nyert meg. Az ásáshoz és a csőfektetéshez várhatóan márciusban kezdenek hozzá, és ígéretük szerint októberre végeznek, vagyis akkor már a falu legtávolabbi pontján lévő csapból is egészséges ivóvíz folyik majd. Igen ám, de mit visz a víz? Kálmán József polgármester és képviselőtársai valószínűleg nehezen rangsorolták a tennivalókat, mert hiszen ugyancsak súlyos gondot jelent a faluban az úthálózat korszerűtlensége, a biztonságos szemétlerakóhely hiánya. Arról nem is beszélve, hogy a vezetékes földgáz bevezetésével 1995-nél korábban valószínűleg nem tudnak foglalkozni, mert az ivóvízhálózat építése elvitte két-három év csaknem teljes költségvetésének pénzét. A telefonban előbb reménykedhetnek a Tápiótej Rt.-hez csatlakozott kávaiak, persze ennek a beruházásnak a megkezdéséhez arra lenne szükség, hogy a honatyák mielőbb elfogadják a távközlési törvényt. Az apró faluban az is fontos változás, hogy egy vállalkozó végre — ígérete szerint — jó ellátást biztosító tüzelőanyag-telepet nyit, ahol propán-butángáz-palackot is cserél majd. Mert 1995 még messze van... (vereszki) Ipolytölgyesen nincs munkanélküli Betoncsík a házak előtt A festői szépségű Börzsöny bércei között, közel a szlovák határhoz, elrejtve fekszik egy kicsi település: Ipolytölgyes. Az alig 350 lelket számláló község hétköznapjai csendesen telnek. Az utcákon kevesen járnak, azt is mondhatnánk: amolyan kis alvófalu. — Az a korosztály, amelyik az ’50-es években volt fiatal, elvándorolt innen — mondja Ipolytölgyes vezetője, Nagy Sándor polgármester. — Nem akartak a téeszbe állni, s ott dolgozni. Inkább Vácon, Budapesten kerestek maguknak munkát. Ezért van az, hogy nagyon kevés középkorút találhatunk itt. A mai fiatalok közül viszont sokan szívesen maradnak, no meg a városokból is költözött ide néhány család. Hiába, a kristálytiszta levegőnek, a gyönyörű tájnak szinte senki sem képes ellenállni. — Szerencsére minket nem sújt a munkanélküliség — állapítja meg a polgármester. — Jelenleg mindössze hét olyan ember van a községben, akiknek nincs munkahelyük. Közmunkában azonban még őket is tudjuk foglalkoztatni. Nyáron segítenek rendben tartani a közterületeket, gondozzák a füvet, kaszálnak. Ilyenkor, télvíz idején is akad feladat, számukra elvégzendő Nekik köszönhető, hogy tiszta a falu. Ipolytölgyesen hozta létre a római katolikus egyház a szeretetotthonát. A Szent Erzsébetről elnevezett otthonban fogyatékos gyermekeket, fiatalokat ápolnak áldozatos munkával. Tulajdonképpen az, hogy nincs gondunk a munkanélküliséggel, a szeretetotthonnak köszönhető. A környező falvak lakói közül is sokan itt keresik meg a kenyerüket. Az sem elhanyagolható, hogy az itt dolgozók gyermekei ide járhatnak óvodába. — Intézményekben sajnos nem bővelkedünk — így a megkérdezett. — Az Öregek Napközi Otthona helyben van, ám az iskoláskorúaknak Letkésre kell menniük, hogy tanulhassanak. Néhány környékbeli faluval közösen alapítottak egy útépítő brigádot. Az utak nincsenek túl jó állapotban, s a javítás is a brigád feladata. Járda régebben nem volt, az utóbbi években azonban már szerencsére elkezdhették községben a járdaépítést. Minden évben 5-600 méterrel hosszabb a házak előtt a betoncsík. Az ivóvizet minden házba bekötötték, szennyvízcsatorna viszont nincs sehol. A szennyvíz és a telefon helyzetének megoldása Ipolytölgyesen még várat magára. (nádai) A megyében van az ország legnagyobb közúthálózata Az útalapelosztásnál Ha az útalapból befolyó összeget száznak vesszük, akkor abból megközelítőleg 25 jut az utak üzemeltetésére, a szezonális karbantartásra, a folyamatos tisztításra és rendezésre, ugyanennyi kerül a fenntartásra, a csomópontok igazítására, a burkolat hibáinak kijavítására, az aszfaltozásra, és 50 a fejlesztésre, a hidak s utak bővítésére, illetve új szakaszok építésére. Mindez a rendszerváltás óta van így, mely fordulat — szerencsére — az említett pénzösszeg elosztásánál is érezteti pozitív hatását. A megye úthálózatának állapotáról, a folyamatos karbantartási gondokról, teendőkről, a fejlesztési elképzelésekről a Budapesti Közúti Igazgatóság munkatársaival, Püspök István igazgatóhelyettessel, Szilasi László fejlesztési és építtetési osztályvezetővel s Dávid Tivadar fenntartási és üzemeltetési osztályvezetővel beszélgettünk. Másmás téma felelősei ők hárman, ugyanakkor egyvalamiben azonnal közös nevezőre jutnak. Abban, hogy az abszolút értékeket nézve Pest megyében van az ország legnagyobb közúthálózata, itt található a legtöbb főút, hiszen valamennyi a megyén keresztül vezet el a fővárosba. Ugyancsak mindegyik szakember azt tapasztalja munkája során, hogy az ezen a területen áthaladó forgalom sokkal nagyobb, mint az ország más tájegységein mért hasonló, sőt még a mellékutak terheltsége is aránytalanul nagy. Hasonlóan sok gondot okoz az is, hogy a megyei úthálózatnak csaknem egyharmada lakott településeken halad át, s ezzel közvetlen is a lakosságot foglalkoztató ügy a helyi üzemeltetés, a fenntartás és a fejlesztés. Sok a közút a megyében, nagyok a gondjaink — összegzi a problémákat az üzemeltetésért felelős osztályvezető. — Ezért munkánkban nagymértékben differenciálni kell, melyik utak fenntartására, korszerűsítésére kell elsősorban figyelmet fordítanunk, hol vannak úgynevezett fehér foltok a megyében. A dolog lényege, hogy látványos, nagy eredményekre sehol sem vagyunk képesek. Pest megyében, az országos úthálózat ránk eső 2300 kilométeres szakaszán az állapotfenntartás, illetve a mellékutak folyamatos burkolatjavítgatása, ahogy mi mondjuk, kátyútlanítása élvez elsőséget. Ennek a tere-Vác a XVII-XVIII. századtól megőrizte belvárosának barokk jellegét. Az itt meghúzódó szűk utcácskák és az egymásra sem hasonlító nagy terek ellenére őriz valamit abból a sajátos hangulatból, amiért már sokan ellátogattak ide. Az útikönyvek segítenek megtalálni ezeket a műemlékeket, a házak és a terek azonban „csak” passzívan tudnak közreműködni abban, hogy a városba érkező idegen élményekkel gazdagodva térhessen haza. A helybélieknek is meg kell tehát mutatniuk, hogy szívesen látják a vendégeket. Ezt ismerték fel a városvédők és a Tourinform-hálózat helyi irodájának munkatársai. Elhatározták, hogy kölcsönök egységünknek a fő célja, hogy a kiemelt feladatként megvalósuló út menti létesítmények, úttartozékok felszerelésével, folyamatos pótlásával biztosítsuk a biztonságos, balesetmentes közlekedést. Ha szavakban csekélynek is tetszik ez a feladatvállalás, összegben és elvégzett munkában annál nagyobb mindez. Elég csak arra utalni, hogy a megyében aránytalanul zsúfolt utak és az országos átlagnál is nagyobb forgalom miatt gyakoribb igény jelentkezik a felső aszfaltréteg cseréjére, pótlására, a meglévő burkolat megerősítésére. Erre évente 30-40 kilométer hosszúságban nyílik lehetőség, ugyanakkor a rongálódás mértékét tekintve átlagosan 25-30 évenként vissza kell térni egy-egy útra hasonló célból. Két adatot említek még a fentiek mellé — folytatja az osztályvezető a beszélgetést. — Az egyik: mivel a megye úthálózatának jelentős része felsőbbrendű út, azokon nem alkalmazhatjuk az alárendeltebb kategóriájú, azaz kisebb forgalmú vonalaknál bevett olcsóbb technológiát. De nemcsak ez növeli meg kiadásainkat. Évente 2-3 kilométer hosszúságú jó minőségű aszfaltozott utat tudnánk építeni azon a költségen, amelyet az újabban már üzletszerűvé vált vandalizmus miatt adunk ki az ellopott, megrongált táblák, jelzések cserélésére, a tartozékok pótlására! Ezek az összegek az éves avulás miatt kifizetett forintokkal együtt tíz számjegyű milliót tesznek ki! Szerencsére azért jut a megyében a „fehér foltok” eltüntetésére, azaz a legégetőbb gondok enyhítésére is. Igaz — tájékoztat az igazgatóság helyettes vezetője —, a rendezetlen kárpótlási ügyek miatt, a földtulajdon bizonytalanságai következtében egyegy elkészült terv sokáig várat engedélyezésre. Tulajdonképpen a most folyó érdi elkerülő szakasz építése is majd’ másfél évet késett „csupán” a termőföld tulajdonjoga és kisajátíthatósága körüli bizonytalanság miatt. — Azért vannak már folyó ügyeink és engedélyezett, illetve ugrásra kész terveink is —, veszi át a szót a fejlesztési osztályvezető, — így jelenleg már a második ütemét valósítjuk meg az Érdet délről elkerülő útszakasznak, s a tervek szerint ez a hat kilométer megépítése, melynek végösszege 1,7 milliárd forint lesz, idén júniusban befejeződik. Nem éppen az érdi volt a legégetőbb gondja a megyének. Hasonlóan súlyos, vagy talán még rosszabb is a helyzet a kettes számú, illetve a tízes főúton. Előbbi tehermentesítésére már egy kész terv fekszik az igazgatóság asztalán: ez a 37 kilométeres szakasz „megsegítené" a nagyon zsúfolt dunakeszi—gödi—váci vonalat. Hasonlóan jelentős forgalomcsökkenés várható a 4-es számú főutat az M5-sel összekötő szakasz megépülése után is. Sőt éppen ilyen megfontolások késztetik az igazgatóság tervezőit egy Abonyt és egy Kiskunlacházát elkerülő út megterveztetésére, a ráckevei, a tahi és a váci hidak felújítására is. — Éves terveink kidolgozásánál egyeztetünk a megye polgármestereivel — mondja az igazgatóhelyettes. — Ezeknek a megbeszéléseknek az az értelme, hogy a helyszíneket jól ismerő felelős emberek tájékoztatnak bennünket az adott igényekről, mi pedig — kérésükre — tanácsot is adunk nekik arról, mit hová érdemes építeni egy új útszakasz nyomvonalán. Ugyanezt, a feladatok összehangolását szolgálja az a pályázat, melyet épp a közeljövőben bírál el három minisztérium (a belügyi, a közlekedési és a környezetvédelmi tárca) illetékeseiből álló zsűri. A céltámogatásokért versenyre kelt helyi szervek utak, kerékpárutak, járdák és hidak megépítésére szeretnének anyagi segítséget kapni. Makár Éva is rendszerváltás volt Erdősi Ágnes felvétele Egy kiadvány a városért Váci idegenvezető jén megismertetik egymással a terveiket, és hogy a jövőben együttműködnek az azonos célokért. Egy hamarosan megjelenő könyv kiadásának támogatói között is ott található például mind a Városvédő és Városszépítő Egyesület, mind az idegenforgalmi szervezet. Vác a barokk városa. Ezt a címet viseli Dercsényi Balázs színes fotókkal illusztrált és a műemlékeket feltüntető térképbetéttel kiegészített műve. A városvédők elkészíttettek az MTI fotóosztályával egy váci képeslapsorozatot is, amely már több helyen megvásárolható. Mivel a kézbe fogható, végiglapozható kiadványokból valószínűleg lesz elég, Bene Tibornétól, a Tourinform irodavezetőjétől inkább arról érdeklődtünk, miben várnak személyes segítséget a vádaktól. — Most állítjuk össze azt az információtárat, amelyből minden hozzánk forduló turistának adni fogunk. Ebből mindenki megtudhatja majd, hogy hol találja meg a számára legmegfelelőbb szálláshelyet, továbbá, hogy mit hol vásárolhat meg, és hogy hova kell fordulnia különböző szolgáltatásokért. Várjuk még azokat az üzletembereket, akik eddig nem tudtak erről. Mivel az irodánk programszervezéssel is foglalkozik, szívesen fogadjuk olyanok jelentkezését, akik szeretik és ismerik is ezt a várost. Ők akár alkalmi idegenvezetőként is számításba jöhetnek. Tőlük azt kérjük majd, hogy a kiemelt érték műemlékek mellett mutassák meg a hozzánk ellátogatóknak azokat az apró, de érdekes részleteket is, amelyeket maguktól nem vennének észre. Szerencsés helyzetben vagyunk, mert ilyenek bőven akadnak nálunk. (ribáry)