Pesti Hírlap, 1993. május (2. évfolyam, 101-124. szám)

1993-05-10 / 107. szám

2.052.) ÉVFOLYAM 107. SZÁM 1993. MÁJUS 10.» HÉTFŐ * BÁNHIDAI KÁROLY — A tb-választások közeledté­vel egyes pártok egyre nyíltab­ban deklarálják, hogy melyik szakszervezeti szövetséget tá­mogatják. Az Értelmiségi Szak­­szervezeti Tömörülés soros al­­elnnökeként ön hogyan vélekedik erről? — Nem értünk egyet az­zal, amikor néhány parla­menti és azon kívüli párt dek­larálja, hogy bizonyos szak­­szervezeti szövetségekkel szimpatizál. Ez rendkívüli módon rontja az esélyegyen­lőséget. Természetesen a pár­tokkal való egyeztetés fontos­ságát elismerjük, azonban a szövetségünk azt kéri a pár­toktól, hogy maradjanak ez ügyben semlegesek. Elsősor­ban abban tudnak segíteni, ha kiállnak amellett, hogy az emberek menjenek el szavaz­ni. — A semlegesség ellenére a szakszervezetek keresik a párt­kapcsolatokat. Ezek a tárgya­lások milyen hasznot hozhat­nak? — A törvényeket a parla­mentben hozzák, ahol a pár­tok képviselői szavaznak. Az ÉSZT is konkrét segítséget vár a különböző pártoktól az oktatási törvény jóváhagyását illetően. Alapvető érdekünk fűződik ahhoz, hogy a hu­mánpolitikai törvények lehe­tőleg egy csomagban és abban a formában kerüljenek elfo­gadásra, ahogy azt az előzetes tervezés folyamán kialakult vélemények alapján elfogad­ták. Szeretnénk elérni, hogy a felsőoktatás, az oktatás tény­leg stratégiai ágazattá váljék, és ne csak szólamokban, ha­nem a szó valódi értel­mében. Ami azt jelenti, hogy nyílja­nak meg azok a források, amelyek az infrastrukturális fejlődést hozhatják, másrészt legyen lehetőség arra, hogy a mostani áldatlan helyzetből valahogy elmozduljunk. — Az önök konföderációja mit vár a tb-választásoktól? — Az a véleményünk, hogy a társadalombiztosítási önkormányzatok létrejötte alapvető fontosságú. Úgy ítél­jük meg: a szakszervezeti szö­vetségek által állított jelöltek megfelelnek annak a követel­ménynek, hogy olyan demok­ratikus önkormányzat álljon fel, amely a jelenlegi tb-nél biztosan hatékonyabban fog működni.­­ A vagyonátadásról Sza­bó Iván pénzügyminiszter úgy nyilatkozott, hogy az nem lesz azonnali... —­ Alapvető problémát je­lent a pénzügyminiszter úr legutóbbi nyilatkozata, amely szerint nem látja lehetőségét a 300 milliárdos vagyonnak az átadására. Csak bizonyos kamat, illetve forrásnöveke­dés esetén lehet nevesíteni az átadást. E­zt nem tudjuk elfo­gadni, mert itt is tulajdonkép­pen privatizációról van szó, hiszen a tb-nek vagyona volt, amit államosítottak. Meg kell teremteni annak a lehetősé­gét — ha nem is egy lépés­ben —, hogy a vagyon a vá­lasztott és újonnan felálló ön­­kormányzatokhoz kerüljön. Azt, hogy 10 milliárdonként csordogáljon, számunkra ér­telmezhetetlen. Hiszen a leg­fontosabb dolga a tb-önkor­­mányazatoknak, hogy gazdál­kodjanak a rájuk bízott va­gyonnal. Többet nem fogunk befizetni, miután senki nem fogja támogatni a befizetések felemelését. — Önök teljes listát állítot­tak, ami azt is jelenti, hogy konkrét elképzeléseik vannak a vállalkozói társada­lombiztosítás fejlesztésére­ ? — Igen. Elsősorban gazda­sági szakembereket kértünk fel, hiszen a dolog lényege, a vállalkozói tb­ kialakítása le­het. A vagyont bankokba, ér­tékpapírokba, ingatlanokba fektetnénk, és akár üzemi vál­lalkozásokba is beléphetnénk, amelynek hosszabb távú kifu­tása is van. Átvállalnánk pél­dául bizonyos átképzési ügye­ket. A mostani posztszekun­der oktatásnak nincs gazdája. Úgy látom, ebben nagyon sok pénz lenne, amelyekre külföl­di hiteleket is kapnánk. Ha a választások eredményesek lesznek, mindenképpen azt kérjük, hogy a tb-önkor­­mányzatok struktúrájának fejlesztésére rendelkezésre ál­ló hitelekből egy számítógé­pes rendszert alakítsanak ki, hiszen erre megvannak a szakembereink, a feltételek. És csak ez lehet a korszerűsí­tés útja. MIT MOND? Kis Papp László A TB-VÁLASZTÁSRÓL AZ ÉN TELEVÍZIÓM Úrvacsora A kételyre a válasz kimondatott. Bergman mosolytalan filmjében válaszol a svédeket, s talán máso­kat is foglalkoztató kérdésre: hol van Isten? Isten ugyanis hallgat, legalábbis a szeretet nevű hullám­hosszon nem lehet vele érintkezés­be lépni. Hívei sorra talajvesztet­tek lesznek. Az előző fim, a Tükör által homályosan még csak az el­me megbillenését kérte számon a rendező, ebben a filmben már a tiszta gondolkozás és embereken is a meghasonlás, a kommunikáció­ra, az életre való képtelenség tü­netei mutatkoznak. Isten hallgat, s Tomas lelki­­pásztor testi kínjait lelkiek is teté­zik. Számára Isten szeretete eddig csupán ürügy volt, a­­xilóságos érzelmekre képtelen lévén. Hideg­ségét próbálta valamelyest palás­tolni, azonban egy idő után ez az érzés is kiürülni látszik. Az, aki számára hihetővé tette, hogy a sze­retet Isten, Isten pedig a szeretet, meghalt. Azóta Csend van Tomas lelkében. A társtalanság érzése tragi­kussá válik Jonas, a mesterember esetében. Az ő lelkét a félelem der­­meszti meg, irracionális mánia uralkodik el rajta, ő ugyanis azt olvasta, hogy Kínában gyűlöletre nevelik az embereket. Épeszű em­ber ennek hallatán megrántja a vállát és azt mondja: baj, de Svédország messze van, ám sem­mi esetre sem lövi főbe magát. Az élet ennél előbbre való. Jonas szá­mára a szeretetnélküliség egyenlő az Isten nélküliséggel, s ez okozza a tragédiáját. Míg a lelkész csu­pán egy őt szerető nő életét teszi tönkre, illetőleg hagyja szenvedni, addig Jonas bűne sokkal na­gyobb, az ő áldozata egy várandós feleség és három gyermek. S hogy Isten hallgatása már a Bibliában is megfogalmazódott, azt Algot, a volt hivatalnok veszi észre. Isten Krisztust is magára hagyta a kereszten. Az­t kínja, hogy tanítványai nem értették meg szavait. Megoldás nincs, a hit olyan, mint a szerelem, nincs tekintettel a racionalitásra. A végkifejlet, a lélek tragédiá­ja Bergman következő filmjében, a Csendben látható. TEMESI FERENC Friszkói hidak (1.) A híd, ami számít. Ahogy jössz befelé San Franciscóba az Oakland-öböl fölötti hídon. Vi­zek fölött, melyeket keleti óceánjárók és kom­pok fodroznak gyöngéden, vizek fölött, ame­lyek mintha más partok felé vinnének. Mindig ezt éreztem, amikor Berkeleyben laktam, a vá­rosban átivott éjszakák után, szippantás, beszí­­vás — a régi friscói vasút röpít egyenesen vissza a vízen át ama másik part, a béke és a megelégedettség partjai felé. Irwinnel mindig erről az ürességről vitatkoztunk, míg a hídon haladtunk. Frisco háztetőinek látványa, a bel­város nagy mélák épületei izgalomba hozzák az embert és hittel töltik meg. A Standard Oil repülő vörös lova, a Montgomery Street ház­­sudarai, a St. Francis Szálloda, a dombok, a varázsos Telegraph Hill, tetején a Colt Tower kilátótornyával, a bűvös Russian, a csodás Nob, a mágikus Mission — táb­an a bánat ke­resztjével, amelyet Codyval láttam meg rég a bíbor naplementében, azon a kis vasúti hídon. San Francisco, a North Beach, a Chinatown, a Market Street, a kocsmák, a Bay-Com, a Bell Szálló, a bor, a sikátorok, a csórók, a Third Street, a költők, a festők, a buddhisták, a piá­­sok, a narkósok, a csajok, a milliomosok, ez az egész San Franciscó-i mesebeli mozizás egy be­érkező buszról vagy vonatról a hídon. Akkorát ránt a szíveden, mint New York. És ők mind ott vannak, a barátaid, azokban a kicsiny játé­kutcácskákban, és ha megpillantanak, rád mo­solyog az angyal — nem is olyan rossz —, nem is olyan rossz a vigasztalanság. Főleg ha a budai siklót és fogaskerekűt idé­ző kábelvasúton zötyögsz, kerék roppan, dombról le, dombra fel. Nem tudod, mi okoz­za ezt az otthonos, szinte európai érzést, azt, hogy kapaszkodsz a tuja oldalán, mint gyerek­korodban? A vezető amolyan mexikói módra csak lassít a megállókban. A whisky tüzét le­csendesíti fejedre potyogó eső. Kaliforniában se minden fenékig napsütés. Ma például ma­­szatos az ég, belül a MEGTELT tábla, kívül üresség. Már egy széles mellvédre dőlve ciga­rettázol a város fölött (nincs olyan ruhadara­bod, amelyen ne volna cégjelzés). A szabadság rabszolgái, a homokosok lepedőnyi nagyságú, szivárványszínű zászlókkal hirdetik büszkén mivoltukat. Szabadság pedig csak a dalokban van, jó, ha tudod. (folytatjuk) FEKETE ZOLTÁN Aktív(a) Pontosan tíz évvel ezelőtt voltam kato­na. Szakaszparancsnokomban ritka ér­telmes férfiút ismertem meg. Egy alka­lommal elhitettük vele, hogy ha oda­haza a tyúkokkal forró vizet itat, akkor azok rögtön főtt tojást tojnak. A főtörzs­őrmestert nem is bízták meg mással, csak a politikai felvilágosító munkával. Ő magyarázta el nekünk, hogy hol van a Havanna—Ulánbátor—Moszkva— Budapest-tengely, s hogy milyen ármánnyal kell ne­künk, szerencsétlen előfelvételiseknek, mint a dicsőséges Magyar Néphadsereg katonájának felvennünk a harcot. Mondta is a századparancsnok mindig, ha panaszkod­tunk: „ez a Balogh aktív, aktív, de marha gyenge”. A történet a honvédelmi törvény hatpárti egyeztető tárgyalása kapcsán jutott eszembe. A minisztérium, a ko­alíciós pártok mindent elkövetnek, hogy a kétharmados többséget igénylő törvényjavaslatot — az ilyen jellegű törvények közül elsőként — elfogadják. A többé-kevésbé zárt egyeztetéseken ez idáig leginkább az derült ki, hogy a Fidesz és az SZDSZ, bár nagyon kemény feltételekhez köti a javaslat elfogadását, mégis konstruktívan, a pártér­dekekről meg-megfeledkezve áll hozzá a valóban kulcs­­fontosságú törvényhez. Az MSZP szakértőnek delegált képviselői, az egykori vasesztergályos és a néhai politikai tiszt azonban mindent elkövet, hogy lassítsa a tárgyaláso­kat. (Az külön megérne egy misét, ahogy ők ketten alkot­mányjogi vitába bocsátkoznak...) Miközben legutóbb va­lóban jelentős előrehaladás történt az egyeztetésen — megállapodtak például abban, hogy egyetlen honvédel­mi jogszabályt alkotnak csak, s nem külön-külön tör­vényekhez kötik a Honvédség sorsát —, a volt HM-szóvi­­vő ismét kegyetlen offenzívába kezdett. Laptársunk ha­sábjain kijelentette: a tárca az új törvényjavaslattal csak saját tehetetlenségét kívánja kompenzálni, feltehetően politikai szándékból vagy kormányzati dilettantizmus­ból. Nem véletlen, hogy éppen az egykori politikai tiszt si­­koltott ily éleset. Hiszen, ha sikerül elfogadni a törvényt, akkor vége annak a struktúrának, amelyet még ők, a posztkommunisták hívtak életre az egypárti parlament egyik utolsó döntéseként, hogy a hadsereget „lesz, ami lesz alapon” kivonják a civil ellenőrzés alól. Keleti képviselő nyilatkozatai hovatovább megedzik a honvédelmi tárca irányítóit. Mert nem sokkal azután, hogy távozott az épületből, máris szakértőként hirdette, hogy volt főnöke, Für Lajos „nem váltotta be a hozzá fű­zött reményeket”, s különben is „lesújtó véleménye van a minisztériumról”. Arról a minisztériumról, ahová a mi­nap éppúgy próbált bejutni, mintha megállt volna az idő. Gondolt egyet, s a miniszteri bejáró felé vette az irányt. A kapuőr azonban nem ismerve fel benne a mi­nisztert, elirányította. Emlékezetes a szocialista politikus azon sikolya is, amikor egy nagytarcsai helyőrségi klub­ban megrendezett fórum után úgy nyilatkozott, hogy a Honvédelmi Minisztériumban vizsgálatot folytatnak utá­na. Azt állította, elemi alkotmányos jogaiban sértették meg, amikor információszerzés céljából a tárca a jelenlé­vőktől írásban kérte, nyilatkozzanak az ellenzéki politi­kus szavairól. A történet úgy folytatódott, hogy a minisz­térium cáfolt, Keleti képviselő meg újabb lapáttal rátett, mondván, „az írásos jelentésre kötelezett személyek kö­zül ugyanis lesznek néhányan, akik állítását bizonyítani fogják”. Nos, az elmúlt fél év alatt egyetlen tanú sem je­lentkezett. Tán így kellene elfogadnunk a honvédelmi törvényja­vaslat egyeztetéséről elmondott véleményét is. És jó len­ne végigondolni: a jól informált szocialista politikus fele­sége még ma is a minisztériumban dolgozik, s ha akarja, könnyen friss belső hírekhez juttathatja élete párját. Aki ezáltal még aktívabban tüzel. S tudjuk, vannak, kik aktívak, aktívak, de... Főszerkesztő, felelős kiadó: BENCSIK ANDRÁS Főszerkesztő-helyettes: SESZTÁK ÁGNES Lapszerkesztő: CSERMELY PÉTER, FEKETE ZOLTÁN Művészet vezető: KOROLOVSZKI ANDRÁS Olvasószerkesztő: DEMETER ZOLTÁN, KIRÁLY ÉVA, NÁNÁSI LÁSZLÓ Napja: 150 ÉV ALAPÍTVÁNY Bankszámlaszám: MHB 324-13140 Szerkesztőség és kiadóhivatal: 1051 Budapest V., Október 8. u.B. I. Levélcím: Budapest 1431 Pf.: 169. Telefon: 117-6162, 266-1006; Telefax: 117-6029 Meg nem rendelt kéziratokat nem érzünk meg, és nem küldünk vissza. Terjeszd: a Magyar Posta és az Extra Hír Lapterjesztő Kft. Előfizetési díj: egy hónapra 450 Ft, negyedévre 1350 Ft, fél évre 2700, egy évre 5400 Ft. Előfizethető bármely hírlapközbeszó postahivatalnál, a hírlapkézbesítőknél, a posta hírlapüzleteiben és a H­apelőfizetési és Lapellátási Irodánál (HELIR) 1900 Budapest XIII., Lehel út 10/a., közvetlenül vagy postautalványon, valamint átutalással a HEUR 219-96636 pénzforgalmi jelzőszámra. Nyomás: Szikra Lapnyomda, Felelős vezető: dr. Csöndes Zoltán HU ISSN 1216-0768 Lapszámunkat szerkesztette: Csermely Péter Olvasószerkesztő: Demeter Zoltán Tervezőszerkesztő: Kovács Csaba

Next