Pesti Hírlap, 1841. január-június (1-52. szám)

1841-05-22 / 41. szám

szoba volna! Egyébiránt mondhatjuk P. S. urnak, hogy az egy pár szó, melly ellen olly ,,il­le­tt­elmes, neheztelést mutat, százaknak kíván­ságára íratott, és százak által gyöngének, ke­vésnek találtatott. — Végezetül, P. S. urnak azon állítását, mintha mi a’ magányélet viszonyait kapnák ki éles felszólalások tárgyáulnehogy többet mondjunk, olly haszontalan vádnak kény­­telenittettünk nevezni, melly csak onnan eredhe­tett, hogy P. S. ur lapjainkat nem ol­assa (és mi pedig azt is meg tudnák mondani, miért nem olvassa). Hogy mi véleményünket a’ közönség­re akarjuk tolni, ez olly haszontalan phrasis, mellynek értelme nincs, hacsak azt nem mond­juk, hogy a’ ki nyilvánosan szól és ir, az véle­ményét a" közönségre tolni akarja. Hogy pedig biztos adatokra­­igyekszünk felszólalásaikat épi­teni, annak maga P. S. úr legvilágosabb bizony­ságát adá; mert állításunk valóságot czáfólatá­­val önmaga igazol. Ennyit a’ leczkézésre; ha többre lesz szükség, többet is szívesen szolgá­lunk. — Szerk. Megyei dolgok. Szatmárból. (II. Károly, máj. 14.) Május 10-kén nyilt meg közgyűlésünk a’ lefolyt kisgyűlés jegyzőkönyvének átné­zésével, hol a’ 3. pontban egy k. k. rende­let fordul elő , m­elly a’ K. Zs. tb. ellen rendelt tiszti keresetben informatiót kiván, addig mind a’ keresetet mind a’ végrehajtást fölfüggesztvén. E’ szerencsétlen tárgy annyi mellékkérdést hordott kíséretében, annyi se­bet szaggatott fel, hogy négy napi hosszú vitatásokban, a’ leggyöngébb érintésnél föl­­újulva , keserűségével elönté tanácskozá­sainkat. Előidézve láttuk a’ lefolyt 8 év szomorú képeit , ollyakat hallánk — mik ha több évekkel ezelőtt elmondatnak , most panaszra nem­ volna okunk. Nyilván kimon­dott véleményemben barátim a’ közgyűlés­ben nem osztoztak , sőt baráti magánykö­rünkben rosszalak is; ime­ én újra és is­mét a’ nagy közönség előtt is kimondom, hogy megyei életünkben ha a’ rendek minden jogai, ha még a’ felszólalási szabadság is el­­nyomatik egy alispán által, ennek nem any­­nyira azon alispán, mint a’ rendek gyá­vasága az oka, keressük e’ hibát magunk­ban, ne másban; jaj nekünk, ha a’ biztosí­tékot az alispán személyében ’s nem saját e­­rönkben keressük. De már a’ tárgyra. Köz va­­la megyénk rendeinek értelme az actio fen­­akasztása ’s informativ-adás körül; a’ végre­hajtás fölfü­ggesztése körül azonban két ágra oszlott a’ nézet, némellyek azt hivék, hogy miután a’ megrendelt végrehajtás az adózó ’s nemesi pénztáraknak hiányait illette , ennek fölfü­ggesztését nem is érthette a’ nagymélt. udvari cancellaria, azért ezen pénztárak hiányainak kipótlását tüszint sükerbe kell venni; a’ többség azonban erre is kiterjesz­tő a’ fölfü­ggesztést már csak azért is, hogy e’ tekintetben se legyen a’ fölfolyamo­dónak panasza, ki a’ m­egye tettét ellenségei ’s irigyei irtózatos kószájának jelenté föl. Az informatio végett a' terhelő adatok előterjesz­tése a’ számoltató székre bízatott. — E’ tárgy vitatása közben felhozatott a’ rendek előtt, mikép egyik jegyző épen e’ kényes tárgyban keletkezett egy megy­ei határozatot egészen a’ megyei rendek kifejtett értelmé­nek ellenére tett föl; eleinte igen szigorún vevék a’ rendek e’ hibát, mi­vel épen azon rendelt tiszti kereset alapjait czáfolja meg; végre következő végzésben állapodtak meg: „Felhozatván, hogy a’ múlt közgyűlésen K. Zs. tb. 920 szám alatt beadott nyilat­kozatára a’ megyei végzés N. J. t. aljegyző által a’ nyilvános határozat ellenére tétetett föl: a’ határozatnak eme’ szavai: a’ megyei pecsét árának kikerülése, mint a’ 660 pen­gő írtig letartóztatott tarpai adópénznek jó helyre lett fordítása ’s a’ t., — megsemmisittet­­vén,kiigazittatott,’s a’ felnevezett jegyzőnek vigyázatlanságból eredeti hibája rosszalta­tott.“—Felhozatott továbbá Bártfay László tb. tudósítása Kölcseynek a’ megye által 1838-ik év septemberében megrendelt arczképe iránt; ebből annyit tudtunk meg, hogy ezen kép rég készen van. Bártfay tb. ur megyénkért kivál­totta saját pénzével, ’s most nála kifizetetlen áll. Egyszersmind felolvastatott K. Zs. tb. jelentése is ’s azon javaslata, hogy ezen arczkép adassék el (!), ’s helyette egy mell­kép fára 25 ar.) készíttessék a’begyült pénz­ből. Fájdalmasan értették a’ rendek jelenté­semből, hogy noha a’ megye szintolly lelke­sedéssel sükeresítette forró kívánságát, mi­nővel az arczkép lefestését elhatározá, mert t. Bártfay L. tb. ur számolása szerint a’ kép rámástul pakolással 689 frt néhány irba ke­rült pengőben, a’ rendek pedig 700 írton fe­lül írtak alá, a’ megkivántató pénz régen be is gyűlt, ’s igy a’ rendek e’ tekintetben kö­vetkezetesek voltak szóban és tettben, még­is Bártfay L. tb. ur szívességének köszönhe­tik, hogy a’ kép a’ festő által el nem adatott, sőt nehezteléssel hallották, hogy most is K. Zs. tb. által, noha árát rég kifizették, annak eladására tétetik ajánlat. Az első alispán ma­gára vállalá K. Zs. tbiró felszólítását, hogy a’ beszedett pénzt — 220 frtot — ’s az alá­írási ívet küldje el; mi a’ negyednapi köz­gyűlésre meg is érkezett, ’s pénzünk együtt­­levén, kifizethetjük; a’ megye rendei pedig I. Bártfay László tb. urnak ezen arczkép körül tett fáradozásaiért köszönetet szavaztak. — Május 11-kén: 1)előfordulván a’főispánnak egy levele K. Zs. tb. ügyében: mivel a’ me­gyének többrendbeli felszólítására a’ főispán nem felelt, a’ válasz sü­rgettessék. —2)Rosz­­szalták a’ megye rendei a’ Farkasaszón mun­kálkodott esküttnek az unitáriusokra nézve sé­relmes hátiratát, ’s következő határozatot al­kottak: „Tudomására esvén a' megyének azon, egyik tisztviselőjétől származott és szinte min­den magyar ’s erdélyi hírlapban közlött házirat, melly egy, a’ megye kebelében Farkasaszón megtelepült unitáriust onnan, mintha annak vallásos tekintetből Magyarországon lakni joga sem volna, kiutasít, nem titkolhatják el a’ megye rendei azon kedvetlen érzelmüket, m­ellyet az érintett házirat kebleikben gerjesz­tett, annyival is inkább, mivel az olly tiszt­viselő tollából eredt, ki eddig magát a’ me­gye bizodalmára teljesen méltónak bizonyitá. Fajt gondolni, mikint ezen, bár — mint a’ körülmények mutatják — csak fontolatlan vi­gyázatlanságból ’s minden számítás nélkül oda­vetett néhány szó által megyénkre talán azok előtt, kik annak elveit s meggyőződését nem ismerik, némi homály borittathatott. Ennél­fogva mulaszthatlan kötelességüket hiszik a’ megye rendei teljesíteni, midőn nyilván ki­mondják : miképen tisztviselőjüknek háth­at! kitételét, melly az unitáriusoknak szabad la­kását kétségbe hozza, komolyan rosszalják és hibáztatják, és mint elveikkel, nézeteik­kel, sőt miután törvény, melly az unitáriusok­nak hazánkbani szabad lakását tiltaná, egy­általában nincs; — miután privilegialis jo­gaink a’ két hazában kölcsönösen biztositvák; — miután ez okból e’ megye rendei a’ test­vérhaza minden lakosát, bárm­illy vallásfeleke­zethez tartozzék is az, következve az unitá­riusokat is, törvény szerint e’ honban polgári tekintetben egyenlő jogokkal és kiváltságok­kal felruházott testvérek gyanánt tekintenék, — mint törvényeink szellemével is ellenke­zőt, elhatározottan visszautasítják. — E' meg­győződésben kétszeresen fájlalják mind azt, hogy ezen erdélyi rokoninkat e’ megye iránti hitében könnyen bal útra vezethető lépés épen a’ jelen simulási korszakban történt, hol az annyira óhajtott’s melegen emlegetett unió eszméje minden apró hibának és tévedésnek talán nem érdemlett fontosságot kölcsönöz ; mind pedig azt, hogy az épen e’ megyében történt, mellynek az erdélyi megyékkeli gya­koribb érintkezése miatt e’ hiba — melly azonban nem övé — talán kétszeres betu­dással rovathatik fel.E’ czélra itt nyilvánított hitüket a’ késő jövendő előtti igazolásra hatá­rozat gyanánt jegyzőkönyvükbe iktatni rende­lők.“ — 3) A’ részekbeli megyék visszacsa­tolása végett felírást ’s hasonczélu lépésre a­z ország minden hatóságaihoz felszólitólevelet határoztak. ( 4) Minthogy némelly tisztvi­selők és táblabirák is a’ törvényszékekről el­maradnak, vagy későn jelennek meg, hatá­­roztatott, hogy ezentúl a’ törvényszék első napján, minden berendelt táblabira ’s tiszt­viselő jelentse magát az elnök-alispánnál, ’s ez pontos jegyzéket v­end, melly a’ közgyű­lésben megtekinthetésre kitétetik; — továb­bá, hogy a’ törvényszékek ’s közgyűlések folyamata alatt, sem a’ táblabiráknak, sem a’ tisztviselőknek eltávozásra vontatót pénz­ért se lehessen használni. — 5) Scontro­­könyv fog ezentúl a’ megyei terem asztalán állani, mellyben minden megyei kiküldetés, a’ kiküldött neve alatt bejegyezve, mindenki által meglátható lesz &). (A’ többi legköze­lebb.) Kovács Lajos: Hont, tavaszutó 15. Megyénknek mu’t tudósításomban részletesben közlött két hatá­rozatán kívül még említésre méltók lehetnek egy vagy más tekintetből a’ haza előtt: 1) F. 31. tb. előterjesztésére az 1830-ban adott katonaújonczoknak hazabocsátása végett, az adott szó szentsége ’s az ország hitelének megtartása tekintetéből, egyes akarattal fel­írás határoztatok. — 2) Szatmár megyének or­szággyűlési tárgyakat fejtegető és indítványo­zó körlevele, mellynek tettlegi létrehozatalá­tól egy nagy jövendő stádiuma függ, az or­szággyűlési tárgyban munkálkodó választ­mányhoz utasittatott. — 3) Tudomásul véte­tett Nyitrának megyénket b. Mednyánszky „censurai*4 czíme iránt óvásra felhívó levele. (Hont ezt rég megteve.) — 4) Fejér me­gyének a’ gyorsírás üdvös tárgyában tett in­dítványára, az illető tisztviselőknek kiadáson kívül, F. M. által megkezdett azonnali fizetés folytában 100 pengő forintnál több gyűlt be, melly öszvegnek az épen jelenvolt debrecze­­ni lelkész-prépost ur tizedrészét adá. 2 5) Zay Károly grófnak, a’ hazai nyelv ’s nem­zetisedés melletti rendületlen buzgalmáért, mellyel ő eltótosodott hitfelekezetét magya­rosítani törekszik, F. M. indítványára egyes akarattal köszönet szavaztatott. — 6) Ha­sonlat köszönet szavaztatott Coburt­hjinek azon készségéért, mellyel a honti gazdasági fiókegyesületre évenkinti 20 részvény vételét elrendelé. — 7) J. Zs. javaslatára a’ honti evang. esperességnek megiratni rendeltetett, utasítaná illető lelkészeit, hogy a’ törvényt ’s nemzet kivonatát követve, a magyar nyelv tanulása­ ’s alkalmazásához fogjanak. (Egy folyamodásuk vegyes házassági tárgyban min­den mellékleteivel most is deák volt, mellyet a’ rendek csupán a’ tárgy iránti részvétüknél fogva engedtek felolvastatni. A’ deák kére­lemre, úgy hiszszük, korszerű határozat kö­vetkezett. Illő tehát, hogy evang. feleink, méltányolva a’ kor és nemzet kivonatát, hagy­janak fel már valahára konyhaszagú „deáki­­záló“ nyelvükkel, mellyet az élő Róma nem értene!) — 8) A­ m. kir. helytartó-tanácsnak katonai mérnökök által készítendő mappamé­­rések iránti rendelkezésére megiratni hatá­­roztatott, mikép azok oda utasíttatnának, hogy ne csak mérjék fel az országot, hanem adják is ki latinkájok eredményét közhasználatra.2 9) Boronkay Lajos i­s. azon valódi embersze­­retetet lehelő ajánlatát, amellynél fogva a’ Ha­­lácsy-féle tömeg gondnokságára választatván, attól évenkint 200 pártban járó díját a’ honti, valóban nyomorult kórháznak adá, a’ rendek illő köszönettel fogadták. (E’ díjat a’ lekö­szönt gondnok Fejérváry Miklós tb. sem fo­gadta el. Követésreméltó példák!) — 10) A’ hazánkban, ’s igy megyénkben is, annyira rossz lábon álló egészségi rendszabályok fen­­tartása tekintetéből egészségi biztosság ne­veztetett, melly különösen a’ nálunk elég ha­nyagul vitt himlőoltásra is felü­gyelend. (Lel­készek! gyakorlatilag ti menthettek meg leg­ **) Föl kell ezt olvasni, uraim! különben a’ könyv ott hever használatlanul. — Szerk. 81* 339

Next